Foglalkozási titok vagy szakértői hozzászólás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ügyvéd megszólalásai a nyilvánosság előtt igencsak sokrétű szereplési lehetőséget adnak. Ez a tág kör azonban rendkívül kényes terület, még a legjobb szaktudás mellett is számos buktatóval járhat. Ennek mélyebb elemzésébe érdemes belebocsátkozni.

Mit nyilatkozik az ügyvéd?

A tárgyalás az esetek többségében nyilvános, az ott elhangzottakról bárki tudomást szerezhet közvetlenül is, sőt, amennyiben számára hozzáférhető, a jegyzőkönyv megőrzi az ott elhangzottakat. Így mindenekelőtt az észrevételeket, kérdéseket, majd a jogi képviselő indítványait. Mindezen lehetőségek jogszabályi felhatalmazáson alapulnak, mind a Be., mind pedig a Pp. erre törvényes lehetőséget ad. Nem elhanyagolható azonban, hogy a jogi képviselőnek etikai szempontot alapul véve érdemes ügyfelével egyeztetni, annak egyetértésével előterjeszteni az indítványokat, ami persze közel sem jelenti azt, hogy a bíróság osztja az ügyvéd álláspontját és nem a per elhúzását célzó lépésnek tekinti a szakember próbálkozását.

Ugyanakkor a bíróság számára előírt jogszabályi kötelezettség, hogy a bizonyítási indítvány elutasítását később az érdemi határozatban meg kell indokolni.

Látszik tehát, hogy nem kevés szűrön megy keresztül a nyilvánosan előterjesztett indítvány, így a szakembert aligha érheti az a vád, hogy önkényesen, magamutogatással próbál szerepelni – csekély sikerrel. (Régen ezt úgy mondták: az ügyvéd sokszor a félnek meg a falnak beszél…)

Ám ez a szereplési paletta egyik része csupán.

Sajtóbeli megnyilvánulások

A sajtó nyilvánossága még az iménti lehetőségnél is szélesebb kaput nyit ki, sőt egész más célzatú, mint a hivatalos eljárásban adott törvényes lehetőségek. A nagyobb érdeklődésre számot tartó ügyekben az egyes orgánumok előszeretettel keresik a jogi képviselőket. Persze ez főleg a jelentősebb súlyú büntetőügyekre vonatkozik. Egy súlyos, országos érdeklődésre számot tartó bűncselekmény megalapozott gyanúja robbanásszerű reakciókat eredményez. Először maga a hír, aztán annak részletes leírása, majd pedig a megszólalások az esettel kapcsolatban. Szemtanúk, hozzátartozók kaphatnak fórumot, a kényszerintézkedés alá került terhelt helyett pedig védője beszélhet nagy nyilvánosság előtt. Ilyenkor pedig dilemma előtt áll az ügyvéd:

– Védence felhatalmazza őt, hogy az ügyben nyilatkozzon?

– Ha igen, akkor milyen információt oszthat meg a nyilvánossággal, amely nem sérti az ügyvédi titoktartást?

A személyiség és a média a polgári és a büntetőjogban
Számos izgalmas, elgondolkodtató, különböző nézőpontot felvillantó tanulmány szerepel a kötetben, mely felöleli a téma polgári jogi és büntetőjogi vonatkozásait, bemutatva az ide vágó hazai bírói gyakorlatot is. További információ és megrendelés >>

Az első esetben nem szabad arról megfeledkezni, hogy az ügy gazdája a megbízó, és ő az, aki megtilthatja vagy gátat szabhat a nyilatkozatnak. Ez az információadás vonatkozhat az eljárás alakulására ugyanúgy, mint az érdemi, tartalmi kérdésekre is.

Mindezen kérdéseket érdemes a megbízási szerződésben rögzíteni; persze az események nagyon gyorsan haladnak. Sokszor a sajtó munkatársai azonnal keresik a védőt, ők igazán nem tudhatják: vajon a védő a hozzátartozóktól kapott meghatalmazás alapján egyáltalán kapcsolatba tudott-e lépni ügyfelével.

Később már nem kérdéses a helyzet, ám újabb kényes probléma: vajon a kihallgatáson vagy a szembesítésen elhangzottak mennyire tartoznak a nyilvánosságra. Ne felejtsük el, hogy a nyomozó hatóság, a társszervekhez hasonlóan, folyamatban lévő ügyről nem nyilatkozik. A szóvivői szerep ugyanis a nyomozás befejezését, a vádemelés tényét vagy pedig az ítélet kimondását tartalmazza.

Befolyásolni a közvéleményt

Rendőr, bíró vagy ügyész nem indokol és nem érvel a nyilvánosság előtt, ellentétben sokszor a védővel, akinek ezáltal igen nagy szerep jut a közvélemény előtt, sőt azt kellőképpen befolyásolni is tudja az egyes élethelyzetek, jogi esetek megítélésében. Felborul tehát az egyensúly, amiről nem a védő tehet… Mindezen lehetőség azonban nem jogosít fel az üzengetésre, mert a hatóságok azt úgysem veszik figyelembe, azon felül pedig a perrendtartás ilyen bizonyítási eszközt nem ismer.

Véleményt persze mondhat az ügyről a védő, főleg az ügy alakulására vagy a meghozott ítéletre vonatkozóan. Ezzel egyúttal hivatalos álláspontját is kifejti: tudomásul veszi a döntést, vagy pedig fellebbez ellene. Mindehhez természetesen ugyanúgy elengedhetetlen az ügyfél hozzájárulása, hogy az ügyvédi titok ne sérüljön.

Mindennek túlzásba vitt változata, ha a védő vagy a jogi képviselő „menetrendszerűen” nyilatkozik, ha kell, ha nem. Talán nem is az ő hibája, lapok érdeklődése sodorja bele a nyilatkozatokba, sokszor anélkül, hogy bármilyen új fejlemény vagy a nagyközönség érdeklődésére számot tartó információ kerülhetne felszínre.

Még „sikamlósabb” a helyzet, amikor nincs ügyfél-ügyvéd kapcsolat, mert nem a jogi képviselő nyilatkozik az ügyben. Ilyenkor persze megbízás híján nem tilthatja meg az érintett fél, hogy az ügyvéd nyilatkozzon. Ügyvédi titokról sem beszélhetünk, hiszen megbízás nélkül ismeretei sincsenek konkrétan az esetről. A sajtó szeretné megismerni az ügy jogi hátterét, ami nem jelent egyet a ténybeli részletekkel: szakemberhez fordul és a jogi szabályozásra, az ítélkezési gyakorlatra kíváncsi. A jogi szakértő pedig nyilatkozik:

– hangsúlyozva, hogy a konkrét ügyet nem ismeri, de általánosságban elmondható, hogy mit ír erről a jogszabály, vagy milyen az ezzel a témával összefüggő ítélkezési gyakorlat,

– más esetekben pedig tanácsot ad, hova érdemes fordulni, ha valaki sérelmesnek tartja a hivatalos ügyintézést, esetleg bizonytalan a szükséges lépések megtételében.

Titkos adatgyűjtés a büntetőeljárásban
Kis László kötete a büntetőeljárás egy nagyon vékony, ám annál szerteágazóbb kérdésének, a titkos adatgyűjtésnek próbálja felfedni minden vonulatát. További információ és megrendelés >>

Nem az ügy megítéléséről van szó konkrétan, ismeretek hiányában ez senkitől nem várható. Viszont a jogi modell szakember számára egyértelmű lehet, a büntetőügyekben pedig hangsúlyozzák: ha bizonyítást nyer a bűncselekmény elkövetése, úgy a Btk. milyen büntetést helyez kilátásba.

Az eseti szakértői vélemény az olvasó, a tévénéző kiszolgálását szolgálja, azzal a nem titkolt céllal, hogy közérthetőbb legyen a konkrét eset.

Igen ám, de akit érint az ügy, az szemernyire sem érzi az „általános véleményadás” helyzetét, inkább a személyes ügyébe való kéretlen beavatkozásnak tekinti. Előfordult már az is, hogy a CELEB nyomatékkal megkérte az ügyvédet: ne nyilatkozzon többé az ő ügyében. Tévesen. Általában, megbízás nélkül is megteheti ezt a felkért szakértő. Nagy hiba a tiltás… talán nem értette meg a szakember megnyilatkozását, annak hangsúlyozását, hogy a konkrét ügyet nem ismeri?

Különben is: az újságíró és az ügyvéd között alapvetően bizalmi kapcsolat van, mert a telefonon kikért vélemény visszaolvastatására, magára az ellenőrzésre nincs lehetőség. Nyilván, ha tévesen jelenik meg valami a lapban, akkor az a szakértő szakmai szégyene, minek után neki kell levonnia a következtetést: nyilatkozzon-e a jövőben, s ha igen, akkor utólagos kontroll nélkül tegye-e? Ez a szakmai felelősség kivédhetetlen az ügyvéd számára, mert utóbb az olvasó vagy a néző hajlamos egyes fórumokon a korábban napvilágot látott értesülésre hivatkozni. Különösen azért is, mert az igazságszolgáltatásban, ellentétben a bíróval vagy az ügyésszel, éppen a védő (jogi képviselő) megnyilatkozási lehetősége a legtágabb.

Vannak olyan törekvések, hogy e jogosultságot csorbítani lehessen; én úgy vélem: fölösleges, hiszen az ügyvédekre vonatkozó előírások éppen elég tilalmat jelentenek.

---