„Gyerekes játszmák” – Két probléma a kapcsolattartás pótlása és végrehajtása körében

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az alábbi cikk a gyámhatósági gyakorlatban előforduló értelmezési problémákat elemzi a gyermek és különélő szülője közötti kapcsolattartás pótlásával és végrehajtásával kapcsolatban, a lehetséges megoldások közül néhányat felvázolva.

Az alábbi dolgozat a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által meghirdetett 2015. évi cikkíró-pályázat keretében született és a 18. helyezést érte el.

I. A téma megjelölése

A jelen cikk célja a kapcsolattartás végrehajtása iránti kérelem benyújthatóságát tartalommal megtöltő szabályok lehetséges értelmezési módjainak bemutatása egy folyamatban volt végrehajtási eljárás vonatkozó részeinek ismertetésével, összefüggésben a pótlás rendjére vonatkozó, jogszabályban, illetve a kapcsolattartást rendező döntésben megjelenő rendelkezésekkel.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a szülők különválása azt eredményezi, hogy előbb vagy utóbb a közös gyermekkel történő kapcsolattartás nem a szabályozásnak megfelelően fog történni, és így a szülők gyámhatósági ügyfelekké válnak.

Igaz ez különösen akkor, ha a szülők a közöttük lévő viszony elmérgesedése következtében minden lehetséges eszközzel arra törekszenek, hogy egymásnak bosszúságot okozzanak, és erre a közös gyermeket is felhasználják, illetve ebbe a gyermeket is bevonják.

A kapcsolattartás végrehajtási ügyek a sokszor kritizált gyámhatóságok azon hatáskörét jelentik, amelyekben az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő jogértelmezési problémák. Ezek közül vázolok fel kettőt e cikkben.

II. Jogszabályi háttér

A problémák megjelenítéséhez szükséges a kapcsolattartás pótlására, illetve végrehajtására vonatkozó jogszabályok – a cikk szempontjából jelentőséggel bíró – rendelkezéseinek ismertetése.

A kapcsolattartás pótlására, illetve végrehajtására vonatkozó általános szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Családjogi Könyve, míg a részletszabályokat a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) tartalmazza.

A Ptk. 4:182. § (2) bekezdése értelmében „a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell”. A Ptk. 4:185. §-a alapján „a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik”.

A Gyer. 29/A. § (1) bekezdés e) pontja szerint „Az egyezségben rendelkezni kell… e) az elmaradt kapcsolattartás pótlásának rendjéről, a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartásnak a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül történő pótlásának kötelezettségéről,…”, míg a 29/A. § (6) bekezdés e) pontja értelmében: „A kapcsolattartás rendezése tárgyában hozott határozat rendelkező része a 14. §-ban foglaltakon kívül tartalmazza… e) az elmaradt kapcsolattartás pótlását, a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartásnak a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül történő pótlásának kötelezettségét,…”.

A Gyer. 30. § (4) bekezdése alapján pedig „az elmaradt kapcsolattartást pótolni kell, ha az a kapcsolattartásra jogosultnak fel nem róható okból maradt el, feltéve, hogy a jogosult a kapcsolattartást szabályozó döntésben foglaltak szerint eleget tett előzetes tájékoztatási kötelezettségének vagy az előre nem látható akadályok felmerülését utólag igazolja”.

A fentieken túlmenően e jogintézmény kapcsán arról rendelkezik, hogy mely esetben kizárt az elmaradt kapcsolattartás pótlása, illetve hogy annak megvalósulása nem veszélyeztetheti a gyermek egészséges fejlődését.

A Gyer. 33. § (1)-(2) bek. határozza meg a kapcsolattartás végrehajtása iránti kérelem benyújtásának eseteit:

„(1) A kapcsolattartás engedélyezése tárgyában hozott határozat végrehajtása iránti kérelem benyújtásának

a) a kapcsolattartás pótlására, ennek hiányában a kapcsolattartásra – a kapcsolattartás engedélyezése tárgyában hozott határozatban – előírt határidő elteltétől, illetve

b) a (2) bekezdés szerinti veszélyeztető magatartás tudomásra jutásától számított 30 napon belül van helye.

(2) A gyermek fejlődését veszélyezteti, ha a kapcsolattartásra jogosult vagy a kapcsolattartásra kötelezett a kapcsolattartást rendező egyezségben, illetve a kapcsolattartás engedélyezése tárgyában hozott határozatban foglaltaknak önhibájából ismételten nem, vagy nem megfelelően tesz eleget, és ezáltal nem biztosítja a zavartalan kapcsolattartást.”

III. Értelmezési kérdések az eljárásban

A cikkben példaként említett ügyben a bíróság 2015. májusában jogerőre emelkedett ítéletében a szülői felügyeleti jogok gyakorlására az édesanyát jogosította fel, rendezve a gyermek és édesapja folyamatos és időszakos kapcsolattartását, az akadályozó körülményekről történő tájékoztatás kötelezettségét, valamint a pótlás rendjét.

család

A kapcsolattartás engedélyezése tárgyában hozott határozat végrehajtása iránti kérelem benyújtásának a kapcsolattartás pótlására, ennek hiányában a kapcsolattartásra – a kapcsolattartás engedélyezése tárgyában hozott határozatban – előírt határidő elteltétől, illetve a veszélyeztető magatartás tudomásra jutásától számított 30 napon belül van helye

Az édesanya már az ítélet jogerőre emelkedését követő első kapcsolattartásra sem adta át a gyermeket. Az édesapa a kapcsolattartás végrehajtása iránt kérelmet nyújtott be, kérte a végrehajtás elrendelését. A gondozó szülő folyamatosan megtagadta mind a pótlást, mind a gyermek soron következő kapcsolattartásokra történő átadását.

Az eljárásban az egyik kulcskérdés a pótlási kötelezettség „időbeli terjedelme” kapcsán keletkezett. Az ítélet a kapcsolattartás pótlását az alábbiak szerint szabályozta:

„Amennyiben a kapcsolattartás a gyermekeknél vagy az őket gondozó szülőnél felmerült ok miatt, illetőleg a kapcsolattartásra jogosultnak fel nem róható okból maradt el – feltéve, ha eleget tett előzetes értesítési kötelezettségének, illetve az előre nem látható akadályok felmerülését utólag igazolja – az elmaradt kapcsolattartást az azt követő hétvégén azonos időtartamban, de legkésőbb 6 hónapon belül pótolni kell, illetve pótolható.”

Felmerülhet a kérdés, hogy melyik időpont az irányadó a kapcsolattartás pótlására? A „következő hétvége azonos időtartamban”, vagy a „de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell” fordulat?

Feltehetően a „legkésőbb 6 hónapon belül pótolni kell” szövegrész a már idézett jogszabályhely szószerinti átvételével „kisegítő” szabályként hivatott irányt mutatni a szülőknek (azon túl a Gyer. alapján kötelező tartalmi elem), hogy hogyan járjanak el, azonban ez a kettősség a két szülő általi eltérő értelmezésre vezethet, és vezetett is.

A gondozó szülő ugyanis – hiába jelezte a különélő szülő, hogy menni fog a gyermekért – nem biztosította a pótlást a következő hétvégén azonos időtartamban, mivel ő úgy vélte, hogy arra hat hónap áll rendelkezésére.

Ha abból, a Ptk.-ban hangsúlyos, alapelvből indulunk ki, hogy a kapcsolattartás rendezése során a felek autonómiája érvényesül (ez jelenik meg abban, hogy a bíróság vagy a gyámhatóság csak a felek megegyezése hiányában dönt a kapcsolattartás rendezéséről), akkor a pótlás időpontjának meghatározásában is ennek kell érvényesülnie. Azaz: a konkrét időpont a felek kölcsönös, egybehangzó nyilatkozata alapján alakul(hat) ki.

Kommentár a polgári perrendtartáshoz

Szerkesztő: dr. Wopera Zsuzsa

Részletesen bemutatja a polgári eljárásjog hazai bírósági gyakorlatát, a magyar szabályozásra szerves hatással bíró uniós szabályozást, valamint a perek elhúzódósára tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is.

Előrendelés 20% kedvezménnyel!

Megrendelés >>

Viszont a megegyezés meghiúsítása a gondozó szülő egyoldalú, a különélő szülő kérését elutasító jognyilatkozatával, sőt, passzivitással (a reagálás elmulasztásával) is megvalósítható, és jelen esetben ez meg is történt.

Minden adott volt tehát egy „igazi” kapcsolattartás végrehajtási eljáráshoz, a mindent neki megfelelő módon értelmező, meggyőzhetetlen gondozó szülő, és a gyermekével a kapcsolatot elkeseredetten tartani kívánó különélő szülő.

A pótlás és a végrehajtás összefüggésének vizsgálatához elemezni kell a kapcsolattartás végrehajtása iránti kérelem benyújthatóságának feltételeit, illetve eseteit.

A Gyer. már idézett rendelkezése (33. § (1)-(2) bekezdés) két esetkört ismer a végrehajtási kérelem benyújtása tekintetében, amelyeket a benyújtásra nyitva álló határidőn, illetve az alapul szolgáló okokon keresztül ragad meg.

Az első fordulat szerint a kérelem benyújtására a pótlásra – ennek hiányában a kapcsolattartásra – előírt határidő elteltétől számított 30 napon belül van lehetőség.

A második fordulat a külön bekezdésben definiált veszélyeztető magatartás tanúsításának a másik fél tudomására jutásától számítottan biztosít 30 napot a kérelem előterjesztésére.

Itt az a kérdés adódhat, hogy a két fordulat milyen viszonyban van egymással, alternatívaként, avagy egymás kiegészítőiként értelmezhetők-e.

A pótlás rendjének cikkbeli ítéletben szereplő módon történő megjelenítése esetén ugyanis kiemelten fontos, hogy a kapcsolattartás végrehajtása iránti eljárás az idézett a) vagy b) pontban foglaltakra tekintettel indul meg, illetve folyik. Ahogyan az sem közömbös, hogy az a) pontban foglaltakra „illeszthető” kérelem benyújtását követően a további kapcsolattartás-elmaradások alapján „át lehet-e térni” arra, hogy onnantól már a veszélyeztető magatartás tudomásra jutásától legyen számítható a 30 napos határidő.

Ha a gondozó szülő egy alkalommal nem biztosítja a kapcsolattartást, és a különélő szülő a következő munkanapon benyújtja a kérelmet, akkor az a) pont az irányadó, tehát figyelembe kell venni a pótlás kapcsolattartást szabályozó döntésben foglalt rendjét, amely jelen esetben a „de legkésőbb hat hónapon belüli” időpontot írja elő. Így a 6 hónap elteltétől számított 30 napon belül nyújtható be a kérelem.

Mivel azonban az elmaradt kapcsolattartást követően rövid időn belül benyújtott kérelem hat hónapon belüli, a kérelem idő előttinek minősül, amely tény a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását vonja maga után.

Abban az esetben, ha a kapcsolattartás a már szintén idézett, Gyer. 33. § (2) bekezdésében megfogalmazott „veszélyeztető magatartás” miatt marad el, azaz valamelyik fél önhibájából, ismételten nem, vagy nem megfelelően tesz eleget kötelezettségének, akkor viszont a veszélyeztető magatartás tudomásra jutása bír jelentőséggel, és nem a pótlásra előírt határidő eltelte az irányadó.

A pótlás rendjének említett módon történő megállapítása esetén a különélő szülő „jobban jár”, ha „megvárja”, amíg két kapcsolattartás is elmarad, és ekkor nyújtja be a kérelmet, ugyanis ebben az esetben az „ismételtség” miatt érdemben vizsgálható az önhiba fennállása, és a kérelem nem utasítható el időelőttiség okán.

Nem kell két elmaradt kapcsolattartásra „várnia”, ha a két fordulat egymást kiegészítő rendelkezésként kerül értelmezésre a következők szerint:

Az első elmaradt kapcsolattartást követően benyújtott kérelem a Gyer. 33. § (1) bek. a) pont alapján idő előttinek tekintendő ugyan, de ha az érdemi vizsgálat nélküli elutasításra nyitva álló 8 napos határidőn belül ismét elmarad kapcsolattartás, és emiatt újabb kérelem érkezik, akkor a két kérelmet egy eljárásban elbírálva, az elmaradás „ismételtségére” tekintettel a 33. § (1) bek. b) pontja alapján a gyámhatóság érdemben megkezdheti az eljárás lefolytatását és az önhiba fennállásának vizsgálatát.

Ezzel elkerülhető a gyermekre és a különélő szülőre nézve egyaránt sérelmes állapot, hogy a kapcsolattartás végrehajtására benyújtott kérelmek a pótlás rendjének „köszönhetően” fél éven keresztül idő előttinek számítsanak.

Álláspontom szerint, ha a kapcsolattartást rendező döntés úgy rendelkezik a pótlásról, hogy megad egy konkrét időpontot, és ezt kiegészítve hozzáteszi a „legfeljebb hat hónapon belül pótolni kell” formulát, ennek helyes és a gyermek mindenekfelett álló érdekét szem előtt tartó értelmezése csak az lehet, hogy a pótlásnak a pontosan megjelölt dátumon (jelen esetben a következő hétvégén azonos időtartamban) kell megtörténnie.

Így a különélő szülő „joghoz jutásának” esélye nyilvánvalóan megnő – vagy legalábbis a „várakozási idő” csökken –, és, ha egyébként a végrehajtás elrendelésének feltételei fennállnak, az eljárás során a gyámhatóság elrendeli a kapcsolattartásra vonatkozó döntés végrehajtását és kötelezi a feleket a pótlás hat hónapon belüli megvalósítására.

Ha pedig mégis annak az értelmezésnek kell teret engedni, hogy ha a pontosan meghatározott időpontban a pótlás nem valósul meg, akkor erre további hat hónap áll a felek rendelkezésére, amely alatt a gondozó szülő „nem áll szóba” a különélő szülővel és ezért utóbbi folyamatosan nyújtja be a végrehajtási kérelmeket, akkor ezeket a Gyer. 33. § (1) bek. b) pontja alapján kell elbírálni, függetlenül attól, hogy a legelső eljárás megindításakor még nem lehetett ismételtségről beszélni.

IV. Javaslatok, észrevételek

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat

Polgári Jog

Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet.
Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos

További részletek, megjelenés >>

A kapcsolattartás ügytípusa – akár a rendezésről, akár a végrehajtásról legyen szó – többszereplős történet. Ennek megfelelően a döntések végrehajtható módon történő kialakítása is közös felelősség.

Épp ezért úgy vélem, hogy a szülőknek – és különösen az ügyvéddel eljáró szülőknek –, a lehető legteljesebb körben kell a kapcsolattartás mikéntjére vonatkozó igényeiket egymás és a hatóságok tudomására hozni, a bíróságoknak, illetve gyámhatóságoknak pedig különös körültekintéssel kell eljárni annak érdekében, hogy minden kötelező tartalmi elemet felvonultató, ugyanakkor életszerű és végrehajtható döntések születhessenek. Akár úgy is, hogy előzetesen „lemodellezésre” kerül, hogy az adott szabályozás a gyakorlatban megvalósítható-e.

Álláspontom szerint a „legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell” fordulat kapcsolattartás rendező döntésekben történő megjelenítése az előzőekben kifejtettek szerint nem szerencsés.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy a Gyer. a kapcsolattartást rendező döntés kötelező tartalmi elemeként definiálja az elmaradt kapcsolattartás legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül történő pótlásáról szóló rendelkezést.

Ennek ellenére úgy vélem, hogy utóbbi félmondatot sokkal inkább úgy kellene megfogalmazni, hogy abból egyértelműen az tűnjön ki, hogy a hat hónap inkább arra irányadó, hogy ha a szülők a döntésben megjelölt konkrét időpontban mégsem pótolják a kapcsolattartást, és emiatt végrehajtási eljárás indul, akkor a gyámhatóság az elmaradt pótlás napjától számított legfeljebb 6 hónappal későbbi időpontra „tűzheti ki” a pótlás időpontját.

Ugyanakkor felmerülhet az a kérdés is, hogy feltétlenül indokolt-e kötelező tartalmi elemként meghatározni a pótlás rendjeként a „legkésőbb 6 hónapon belül pótolni kell” fordulatot, hiszen ezt a Ptk. tartalmazza, tehát irányadó, alkalmazandó.

E rendelkezés az új Ptk. hatályba lépésével egyidejűleg került a Gyer.-be, amely mögött meghúzódó jogalkotói szándék helyessége (a pótlási igények időben korlátlan előterjesztési lehetőségének megszüntetése) vitathatatlan. Mégis, a döntésben a pótlási időpont konkrét meghatározásával párhuzamosan, expressis verbis történő megjelenítése a vázolt problémához vezethet.

Talán közismert, hogy a gyámhatóságokat a kapcsolattartás végrehajtási eljárások kapcsán sok bírálat éri, amely nem kizárólag annak következménye, hogy ritkán lehet olyan döntést hozni, amellyel mindkét szülő elégedett.

A jogszerű, ugyanakkor, mindkét szülő „belenyugvását” kiváltó, végrehajtási eljárást lezáró döntés meghozatala sok esetben nem egyszerű feladat. A gyámhatóságok leterheltsége, az ebből adódó fokozott fluktuáció, és ebből következően a kevés szakmai tapasztalattal rendelkező ügyintézők nagyobb aránya ronthat e helyzeten.

Indokolt lehet rendszeres, ügyintézői szintet is bevonó továbbképzések megszervezése, akár a közigazgatási szakvizsga válaszható tárgyai közé történő beépítés formájában is.

A tanulmány szerzője: György Gulyás

Források, felhasznált irodalom

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény

A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!