Gyülekezési jog a gyakorlatban I. rész

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot hozott létre a gyülekezési jog ítélkezési gyakorlatának áttekintésére. Mostani cikkünkben az engedélyezési és megtiltási okokat tekintjük át.

A rendezvény előzetes megtiltása

A Gytv. értelmében a rendőrség akkor tilthatja meg a bejelentéshez kötött rendezvény bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy időben való megtartását, ha az eljárásának eredményeként arra a következtetésre jut, hogy az

a népképviseleti szervek vagy

a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy

ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható.

Ez a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos általános korlátnak tekintendő.

A Gytv. szerint a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével”.

Engedélyezés – bejelentés

Az átvizsgált bírósági (és rendőrhatósági) határozatok tanulságaként célszerű röviden kitérni a gyakorlat által alkalmazott, a Gytv.-re visszavezethető egyes fogalmak tartalmának tisztázására, e fogalmak használatára.

A gyülekezéshez való jog hatályos magyar szabályozása nem az engedélyezési rendszert követi. Az engedélyezés esetében a hatóság előzetes döntése a rendezvény megtartásának elengedhetetlen feltétele, így az engedély kiadásának bármely okból való elmaradása megakadályozza a rendezvény megtartását. Az engedélyezés szempontját képezi tehát a gyülekezéssel kifejezett kollektív vélemény tartalma, megengedhetősége tárgyában való döntés is.

A bejelentés Ket. szerinti kérelemnek minősül, ugyanakkor tartalmában és célját tekintve nem az „engedély megszerzésére irányuló kérelem”. Annak lényege az Alaptörvényben elismert alapjog konkrét körülmények közötti gyakorlása, a gyülekezés adott helyen és időben történő megtartásának rendőrség általi tudomásul vétele, és az, hogy arra a rendőrség megfelelően fel tudjon készülni.

A kifejtettek szerint a rendőrség a rendezvényt tudomásul veszi és nem engedélyezi.

Jogászvilág hírlevél

Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő.

Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről.

Feliratkozás >>

„...tiltás, megtiltás, betiltás...”

A rendőrség döntése nem általános „demonstrációs tilalmat” jelent, ugyanakkor nem vonatkozhat az adott rendezvény bárhol és bármikor történő megtartásának tiltására sem.

A magyar jog nem ismer általános demonstrációs tilalmakat, amelyek alapján meghatározott helyszíneken semmilyen rendezvényt ne lehetne megtartani. Így általában „tiltott rendezvényről” sem beszélhetünk.

Ezért hibás a „betiltott” rendezvény fordulat, mivel a „betiltott” rendezvény egyáltalán, vagyis sehol, és semmikor nem tartható meg. 

Feloszlatás, tömegoszlatás

A rendezvény Gytv. szerinti feloszlatása és az Rtv. szerinti tömegoszlatás jogintézménye nem azonosak, ezért hibás az a szakirodalomban is fel-felbukkanó szóhasználat, amely egyszerűen „oszlatásról” beszél.

Megjegyzendő, hogy a rendezvény feloszlatására vonatkozó szabályok meglehetősen hiányosak, illetve nem megfelelő jogforrási szinten, a Bmr.-ben kerültek szabályozásra.

A rendezvény feloszlatása fogalmilag a helyszín elhagyására vonatkozó felszólításokat jelenti, amelyet kizárólag akkor követhet a tömegoszlatás, ha a tömeg ezek ellenére nem oszlik szét. Fontos különbség továbbá, hogy a tömegoszlatásra is vonatkozik az arányosság követelménye, vagyis míg a rendezvény feloszlatását a rendőrség nem mérlegelheti, addig a tömegoszlatásra vonatkoznak az arányossági kritériumok.

Megtiltási okok a közigazgatási bírósági gyakorlatban

A rendőrség alapfeladatainak tesz eleget: a bűncselekmények megakadályozása, felderítése, a közbiztonság, a közrend védelme érdekében, a tervezett rendezvény körülményei alapján a szabadságjog gyakorlásához szükséges intézkedéseket vizsgálja. A rendőrség eljárása nem a rendezvény megtartásának engedélyezésére irányul, mégis hatóságként megtilthatja azt.

Törvényi szabályok hiányában – gyakran kerül ellentétbe egymással az Alaptörvény 28. cikkének két követelménye: az alkotmányosság igénye és a „józan észnek” megfelelő megoldás. Ez annak köszönhető, hogy a Gytv-ből hiányoznak bizonyos alkotmányos elvek (például: nincs közrendvédelmi klauzula), bizonyos alapjogok gyakorlására (például: magánélethez való jog) vonatkozó jogi normák, amely hiányok közigazgatási bírói vagy alkotmánybírósági jogértelmezéssel nem pótolhatóak. Azonban a bíráknak lehetőségük van arra, sőt bizonyos körben kötelezettségük is, hogy a konkuráló alapjogok összhangját megteremtsék.

A Gytv. a közrend sérelmére utal, amikor kiveszi az alkotmányos védelem alól azokat a rendezvényeket, amelyek a generális tilalommal szemben jogsértést valósítanak meg. Ugyanakkor nem ad egyértelmű eligazítást abban a tekintetben, hogy a generális tilalom a gyülekezési jog gyakorlását már a bejelentés szakaszában vagy csupán a rendezvény megtartásának folyamatában korlátozza, akadályozza.

„… a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné ...”

Alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy a népképviseleti szervek, valamint a bíróságok minden alaptalanul zavaró körülmény nélkül működhessenek. A megzavarás ténye és annak súlya szabad rendőri mérlegelés tárgya azzal, hogy a rendőrségnek be kell szereznie az érintett szervek meghatározott képviselőjének nyilatkozatát. A beszerzett nyilatkozat a rendőrség számára a szabad mérlegelés körében értékelendő szempont, az abban foglaltak elvetése azonban indokolási kötelezettséget von maga után.

Az Alkotmánybíróság 30/2015. (X. 15.) AB határozatában a bíróság működésének súlyos megzavarását az alapjoggyakorlás törvényben meghatározott szükséges korlátozásának tekintette, azonban kizárta annak automatikus alkalmazását és rögzítette, hogy nem mellőzhető a rendőrség és a szervező között a Bmr. szerinti, minden részletre kiterjedő egyeztetés, amelynek elmaradása a közigazgatási bíróság előtt számon kérhető jogsértést kell jelentsen. Az alkotmánybírósági határozatból az következik, hogy az ítélkező tevékenység ideje alatt és helyszínén (a bírósági épület előtt, de hallótávolságban), közvetlenül a bírói tanácsra és a meghozandó döntés tartalmára a résztvevők tömege által gyakorolt (békés) presszió önmagában nem jelenti a bíróság működésének súlyos megzavarását.

A bíróság működésének nem csupán az jelenti súlyos megzavarását, ha a gyülekezési jog gyakorlásával közvetlen kapcsolatban nem lehet biztosítani a tárgyalások nyugodt légkörét, hanem az is, ha a gyülekezés résztvevői a bírói döntéshozatal helyszínén, a bírákra gyakorolt nyomás révén kívánják kikényszeríteni a számukra kedvező ítéletet.

A Gytv. ezzel a bíróságok tekintélyét, pártatlanságát védi.

III. Wolters Kluwer Jogi Konferencia

2017. május 23-24.

Ízelítő a programból:

Közigazgatási hatósági eljárási szabályok helyett általános közigazgatási rendtartás

Új nemzetközi magánjogi törvény

Az első- és másodfokú eljárás dinamikája az új polgári perrendtartásban

A közigazgatási perjog önállósulásának következményei

Teljes program és jelentkezés >>

„...ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható...”

A Gytv. szerint a (a közterületen tartandó, bejelentett) rendezvény megtartása megtiltható, „ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható”. A korábbi gyakorlat erre a megtiltási okra egyfajta közrendi klauzulaként tekintett.

A 75/2008. (V. 29.) AB határozat egyértelművé tette, hogy a gyülekezési szabadság gyakorlása sokszor nem a „járművel vagy anélkül való közlekedés szabadságával” mint alapvető joggal, hanem a közlekedés rendjéhez fűződő közérdekkel áll összefüggésben. A gyülekezési jog gyakorlása korlátozható a közlekedés rendjéhez fűződő közérdekre tekintettel is, csak sokkal kisebb mértékben mint abban az esetben, amikor a szabadságjog más alapjoggal áll szemben.

A joggyakorlat rendre előnyt ad a gyülekezési jog gyakorlásának a mozgás, helyváltoztatás szabadságával, valamint a közlekedés rendjéhez fűződő közérdekkel történő összemérés során. A gyülekezés abban az esetben minősül előzetesen megtilthatónak, ha a rendezvény időtartamára és az érintett közterület sajátosságaira is figyelemmel a személyek közterületen történő mozgását, közlekedését átmenetileg ugyan, de huzamosnak mondható időtartamban ellehetetleníti.

A bírói gyakorlat azonban nem lát a gyülekezési jog gyakorlása előtt akadályt akkor, amikor az érintett helyszínen a (tömeg)közlekedés előreláthatóan lelassul, leáll vagy terelést szenved.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a „népképviseleti szerv” és a bíróságok munkájának súlyos megzavarása, valamint a közlekedés rendjének más útvonalon történő biztosítása a Gytv.-ben nevesített előzetes megtiltási okok, amelyek mindegyike a közrend fogalmi körébe vonható. Tehát az arra alapított rendezvényt előzetesen megtiltó hatósági határozat a gyülekezési jog adott helyen és adott időben történő gyakorolhatóságát a közrend fenntartásának közérdekével méri össze.

Az Alaptörvényre és a nemzetközi szerződésekre alapozott megtiltás

A gyülekezési szabadság korlátozása a legszigorúbb alapjog-korlátozási teszteknek kell megfeleljen. A rendezvényt mint kollektív véleménynyilvánítást az Alaptörvényhez igazodóan, az abban megjelenő értékítéletre, tartalomra tekintet nélkül lehet csak megítélni (tartalomsemlegesség elve). A közigazgatási bíróság az Alaptörvény és a Gytv. egymásra tekintettel történő értelmezése útján nem hozhat olyan döntést, amely a Gytv. felsorolásán kívül, azon túllépve korlátozná a gyülekezési jog gyakorlását Az Alaptörvény szerint alapvető jogot csak törvényben lehet korlátozni – a bírói jogértelmezés útján nem.

Az Alkotmánybíróság 24/2015. (VII. 7.) AB határozatában, valamint 30/2015. (X. 15.) AB határozatában is hangsúlyt helyezett arra, hogy a közigazgatási bírói gyakorlat az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglaltak megsértése nélkül nem léphet túl a Gytv.-ben meghatározott megtiltási okokon.

Az EJEB a gyülekezési joggal kapcsolatos gyakorlata egyértelművé teszi, hogy az EJEE 11. cikkében szereplő, a gyülekezési jog korlátozhatóságával kapcsolatos „prescribed by law” kitétel azt jelenti, hogy a korlátozás alapjaként megjelölt jogi avagy a bírói gyakorlatból egyértelműen és következetesen kirajzolódó szabályozást elégséges pontossággal kell megfogalmazni ahhoz, hogy a címzettek ésszerű mértékben láthassák előre a szabályozás alkalmazásának mikéntjét, illetve azt, hogy magatartásuknak/cselekvésüknek milyen következményei lesznek.

Általánosabb vagy homályosabb jogi szabályozás esetén elegendő, ha „világos és bőséges” bírósági joggyakorlat, illetve „terjedelmes” jogtudományi kommentár teszi egyértelművé a jogkövetők számára a releváns norma tartalmát.

Az EBESZ irányelvek követelményként rögzítik, hogy a gyülekezési jog bármely korlátozása az „elsődleges jog” valamely kifejezett rendelkezésén nyugodjék és egyértelművé teszik, hogy az alkotmányos rendelkezéseket nem tekintik e jog részének: „[A] jogi szabályozásnak minél specifikusabbnak, a megfogalmazásnak minél precízebbnek kell lennie.

A gyülekezési jog korlátozásának szempontjait pontosan és kimerítő jelleggel a törvényalkotónak célszerű meghatároznia.

A közigazgatási bíró az egyedi ügyhöz kötötten ezért azt kell értékelje, hogy a gyülekezéshez való jog közigazgatási határozatban megnyilvánuló (alapjog)korlátozása, illetve a gyülekezéshez való jog más alapjogokhoz képest történő érvényesítése a Gytv. és az az adott körülmények engedte értelmezési mozgástér között szükséges és arányos volt-e. A bíró nem fordulhat az Alkotmánybírósághoz arra hivatkozással, hogy az Alaptörvény és a Gytv. szabályai között ellentmondást felfedezett fel. A konkrét normakontroll eljárásban a bírói indítvány nem alapozható törvényalkotói mulasztásra még abban az esetben sem, ha a bíró meglátása szerint a mulasztás alaptörvény-ellenesen korlátozza valamely alapjog gyakorlását. A bírói határozat meghozatalára nyitva álló három napban  meghatározott eljárási időtartam nem tűnik elegendőnek egy alkotmánybírósági eljárás lefolytatására anélkül, hogy a rendezvény megtartása nem fulladna érdekmúlásba.

A közigazgatási bírói gyakorlatban fellelhető nemzetközi szerződések mint Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya egyes rendelkezéseire alapozott megtiltás is. Ezek a szabályok kimerítik a „prescribed by law”-követelményt, hiszen valamennyi nemzetközi szerződés törvényben került kihirdetésre.

A nemzetközi dokumentumok egyes rendelkezései azonban csak abban az esetben keletkeztetnek a gyülekezési jog gyakorlására nézve korlátozó (megtiltást megalapozó) törvényi jogalapot, amennyiben az azokban megfogalmazott diszpozíció kellően konkrét és nem igényli a belső jogban további, végrehajtó jellegű norma megalkotását.

A nemzetközi szerződések hivatkozott rendelkezései alapelvi természetüknél fogva igénylik a nemzeti szintű normák megalkotását, következetes bírói gyakorlat sem teheti azokat a gyülekezési jog jogszerű korlátozásának alapjává, ezért azokra a gyülekezési jog gyakorlását előzetesen korlátozó (tiltó) döntéseket nem célszerű alapítani.

A Gytv. 2. § (3) bekezdése mint megtiltási ok

Amennyiben a rendőrség bizonyosságot szerez arról, hogy a tervezett rendezvény bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg, avagy az „mások jogainak és szabadságának sérelmével” jár, hozhat-e a rendezvény megtartását megtiltó határozatot?

A joggyakorlat-elemzés során ez a kérdés tűnt a legjelentősebb problémának, a közigazgatási bírói gyakorlat erre a kérdésre nem adott egységes választ.

Az áttekintett döntésekben testet öltő gyakorlatból három fő irány körvonalazódik:

A Gytv. 2. § (3)

  1. nem lehet megtiltás alapja;
  2. lehet megtiltás alapja;
  3. létezik olyan értelmezés is, amely szerint a Gytv. 8. § (1) bekezdésében foglalttól eltérő alapon nyugvó tiltás nincs kizárva, de csak szélsőséges esetben, rendkívül nyomós okból lehetséges, a döntés szerint ilyenkor az analógia alapján felhívott Gytv. 14. § (1) bekezdés szolgálhat a megtiltás alapjául.

Az a) változat érvei a Gytv. 8. § (1) bekezdése szerinti felsorolás kimerítő jellegére épülnek. Az EBESZ irányelvekre, amelyek kimondják, hogy a gyülekezési jog kontextusában mindaz, amit a jogszabály nem tilt kifejezetten, engedélyezettnek minősül.8Ezen túlmenően követelmény, hogy a gyülekezési jog bármely korlátozása az „elsődleges jog” valamely kifejezett rendelkezésén nyugodjék. A jogi szabályozásnak minél specifikusabbnak, a megfogalmazásnak minél precízebbnek kell lennie. A hatóságokra diszkrecionális jogköröket telepítő jogszabályokat szűken kell megfogalmazni, és az ilyen normáknak s gyülekezési jog lehetséges korlátozásának okait taxatív módon kell felsorolniuk. 

További érvként jelenhet meg az arányosság követelménye is. A megtiltásra szűkebb keretek között van lehetőség, mint a már bekövetkezett jogsértésen alapuló feloszlatásra.

Ezt az álláspontot erősíti meg az Alkotmánybíróság 30/2015. (X. 15.) AB határozata, amelynek értelmében „[a] korlátok sorában a legsúlyosabbnak a gyülekezések előzetes tiltása minősül. Az előzetes tiltás olyan ultima ratio jellegű korlátozás, amely teljes egészében megakadályozza az alapjog érvényesülését. A rendezvény gyakorlása során tapasztalható szükségképpen reaktív jellegű feloszlatási indok nem konvertálható automatikusan [megtiltási] okká. A tiltás esetleges téves mellőzése utólag a[z fel]oszlatás révén még korrigálható.”

Ingyenes Jogtár felhasználói képzés

Szeretné gyorsabban, hatékonyabban használni Jogtárát?
Jöjjön el hozzánk és mi 4 óra alatt, gyakorlati oktatás keretében, térítésmentes tanfolyamainkon megmutatjuk a „mesterfogásokat”! 

Időpontok, jelentkezés >>

A totalitárius, szélsőséges eszmék terjesztésével összefüggő célzatú rendezvények bejelentésekor nincs helye előzetes korlátozásnak, mivel a Gytv. a megtiltási jogalapokat taxatíve tartalmazza és azok között ilyen esetekre nincs szabály.

A fentiekhez hasonló megközelítés alkalmazható a közéleti szereplők otthona elé szervezett avagy más alap- vagy alanyi jogot sérteni látszó rendezvények kérdésében is. Lévén hogy a Gytv. nem szól a megtiltások körében „védett személyek”, közszereplők lakókörnyezetének, „védett közterületek”, azaz közfunkciót betöltő intézményektől, közúti csomópontoktól mentes, lakókörnyezetek különleges kezeléséről.

A  közigazgatási bíró – a rendezvény feloszlatásától eltérően – a rendezvény megtiltása kapcsán nem lehet tekintettel a lakókörnyezet és a közéleti szereplő, a közéleti szereplő családjának magánéletére a gyülekezési jog gyakorlásának függvényében.

A b) és a c) változat esetében a közigazgatási bírói gyakorlat igenlő válaszának érvelése szerint amennyiben a tervezett rendezvény megjelölt célja direkt és szoros összefüggésbe hozható részben totalitárius, szélsőséges eszmék terjesztésével vagy közéleti szereplők és környezetükben élő más személyek magánéleti viszonyaival, a bejelentés rendőrségi megtiltását törvényesnek kell minősíteni. Mindemellett ez az értelmezési változat nyert elfogadást a közigazgatási bírói határozatokban azokra a helyzetekre is, amikor két, egymással a helyszín és a tervezett időpont azonossága miatt konkuráló rendezvény megtartása fizikai lehetetlenségénél fogva egyértelműen mások jogának megsértését vetítették előre.

A bírói gyakorlat az alábbi érveket vette fontolóra:

Az Alaptörvény 28. cikk „józan ész” mércéje szerint, ha már a bejelentésből, a szervezők által szolgáltatott adatokból egyértelműen kiderül, hogy a rendezvény a Gytv. 2. § (3) bekezdésébe ütközne és feloszlatásra adna okot, akkor ezt már a bejelentéskor értékelheti a hatóság.

Ehhez két feltétel együttes megvalósulása mutatkozik elengedhetetlenül szükségesnek:

a bejelentés adatainak tényszerű bizonyító ereje kell legyen, emellett a bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint a mások jogsérelmének megvalósulását a perbeli körülmények között megszorítóan kell értelmezni. Kétség esetén pedig az alapjog gyakorlása mellett kell dönteni.

A Gytv. b)-c) pontok szerinti értelmezése legitim, az Alaptörvény 28. cikkének megfelelő, teleologikus jogértelmezés, amely az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében azonban nem volt elfogadható. Ezért e helyütt is hangsúlyozandó az, hogy a hatályos Gytv. értelmében a közigazgatási bíró alkotmányosan csak az a) verzió szerinti választ adhatja a felmerülő ilyen esetekben.

A 13/2016. (VII. 18.) AB határozat az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését sértő mulasztást állapított meg annak következtében, hogy „(…) a törvényalkotó nem szabályozta a magánszférához való alapjog és a gyülekezéshez való alapjog kollíziója esetén a kollízió feloldásának szempontjait és annak eljárási kereteit”.

A 14/2016. (VII. 18) AB határozatában az Alkotmánybíróság megsemmisítette a gyülekezési jog gyakorlása révén hirdetni szándékozott totalitárius, szélsőséges eszmék gyanúját értékelő és a rendezvényt ezért megtiltó bírói döntést, valamint a rendőrség határozatát. A testület nyelvtani értelmezés, valamint „(…) a[z fel]oszlatással összefüggésben rendszertani értelmezés alapján (...)” megállapította, hogy a Gytv. 2. § (3) bekezdése csak a megkezdett gyülekezésekre vonatkozik.

A konkrét bírói döntéssel és közigazgatási határozattal összefüggésben pedig arra hivatkozott, hogy „(…) a tervezett gyülekezés békétlen jellegének megállapításához nem elégségesek távoli, hipotetikus összefüggések, és különösen nem fogadható el, ha a jogalkalmazók a polgárok alapjogait pusztán a honlapjukra hivatkozva, a rendezvénnyel adott esetben csak távoli összefüggést mutató, a „világhálón elérhető programjuk” alapján kiüresítik”.

Az Alkotmánybíróság mindemellett ezen határozatában is mulasztást állapított meg a törvényhozó terhére, mivel elmulasztotta a Gytv.-ben „(…) a gyülekezések békés jellegét megfelelően biztosító garanciális szabályok, valamint az alapjogok összeütközésének feloldását szolgáló olyan törvényi rendelkezések megalkotását, amelyek biztosítják az ütköző alapjogok lehető legkisebb korlátozás melletti egyidejű érvényesülését”.

Konkuráló rendezvények

A közigazgatási bírói gyakorlatot ebben az esetben is köti a tartalomsemlegesség elve, valamint a megtiltási okok tekintetében Alkotmánybíróság gyakorlata. A Gytv. alapján nem lehet figyelembe venni a konkuráló rendezvények jellegét, nem lehet egymáshoz mérni a konkuráló alkotmányos jogokat, „mások jogainak és szabadságának védelmét”, illetve védelemre érdemes alkotmányos elveket a gyülekezéshez való jog korlátozásának céljából.

Idő előtti bejelentések

Végül a joggyakorlat elemzés ezen pontján is fel kell hívni a figyelmet az összefoglaló vélemény III.1.3. pontjában eljárási oldalról megközelített „idő előtti bejelentések” témakörére.

Ezekben az esetekben olyan bejelentéseket kell(ett volna) tudomásul vennie a rendőrségnek, amelyek a rendezvény tervezett időpontját lényegesen, esetenként egy évvel is megelőzték. A rendőrség alapvetően azt mérlegeli, hogy milyen intézkedések, felkészülés szükséges a rendezvény biztosításához, illetve a közrend rendezvény alatti védelméhez. A rendőrség mérlegelése az aktuálisan ismert helyzetnek megfelelő szakértői álláspontokon és az általa ismert aktuális információkon alapul.

A közigazgatási bírák a tényleges bejelentés és a rendezvény tervezett időpontja közötti több hónapos, de akár egy évet is meghaladó időtartam esetében arra az elvi álláspontra építették gyakorlatukat, hogy a bejelentés elutasítása - jogi kötőerő hiányában - nem jelent alapjogsérelmet. Fiktív tényállásra alapozottan pedig sem tudomásul vételről, sem pedig megtiltásról szóló határozatot nem hozhat jogszerűen a hatóság. Az Alkotmánybíróság a 3106/2015. (VI. 9.) AB végzésében elfogadni látszott a közigazgatási bíróság fenti értelmezését, a 24/2015. (VII. 7.) AB határozatában azonban a közigazgatási bíróság elutasítást tartalmazó döntését „burkolt”, az Alaptörvényből és a Gytv.-ből le nem vezethető megtiltási oknak, azaz alaptörvény-ellenesnek minősítette.

Wolters Kluwer Jogászdíj 2017

2017-ben összesen 15 szakmai kategóriában díjazzák a jogászokat.

Pályázzon Ön is, és legyen a Jogászdíj egyik nyertese!

További részletek >>

 

Összefoglalás, javaslatok

A joggyakorlat-elemző csoport látókörébe került bírói határozatokból a jogértelmezési útkeresés tűnik ki. Nem állítható tehát, hogy a „világos és bőséges” bírói gyakorlatból a gyülekezéshez fűződő alapjog korlátozásának egységes és következetes szabályrendje körvonalazódott volna az elmúlt időszakban.

Az Alkotmánybíróság lényegében minden olyan, a gyülekezési jog kapcsán elé kerülő bírói döntést alaptörvény-ellenesnek minősített, amely nem követte szigorúan a Gytv. előírásait. Ezért arra a következtetésre kell tehát jutni, hogy törvénymódosítás nélkül, azaz a mai állás szerint a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvénysértés megszüntetéséig nincsenek további előzetes megtiltási okok.

A Gytv. a gyülekezéshez fűződő jog gyakorlásának korlátjaként közrendvédelmi okot, a 8. § (1) bekezdésében konkrétan nevesítetteken kívül nem ismer.

Megfontolásra érdemes lehet törvényalkotói szinten közrendi klauzula bevezetése a Gytv.-be; meg kellene teremteni annak a lehetőségét, hogy a rendezvény a feloszlatásra vonatkozó okok – avagy azok egy része – alapján, megtilható legyen, amennyiben tényekre alapozottan feltehető a kérdéses ok bekövetkezése; a Gytv.-ben célszerű szabályozni azt a kérdést is, hogy mi az az időtartam, amely indokolt lehet a rendezvény megtartásának bejelentését megelőzően.

Összehasonlítva a magyar rendelkezéseket egyes európai országok szabályozásával látható, hogy szinte mindegyik országban rugalmasabb a rendezvények megtiltásának szabályozása mint Magyarországon. A közrend és közbiztonság garantálása, alkotmányos elvek érvényre juttatása, az állampolgárok egészségének, tulajdonának, más alapjogaiknak a védelme több országban is elismert hivatkozási alap.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!