Így ne reklámozz autópálya mellett

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A tiltott helyen lévő reklámcélú berendezés elbontására az ingatlan tulajdonosát kell kötelezni – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az M1-M7 autópályák közös szakaszának lakott területen kívüli forgalomszabályozású szakasza mellett, a felperes ingatlanán egy 4 négyzetmétert meghaladó hirdetőfelületű reklámtábla volt. A határozatok meghozatalának időpontjában a táblán konkrét reklám nem szerepelt. Az elsőfokú közlekedési hatóság a felperest a reklámhordozó eltávolítására és 200 000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. Úgy ítélte meg, alkalmas az úttesten közlekedők figyelmének elterelésére, ezért elhelyezkedése jogszabálysértő. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes helybenhagyta a határozatot.

Autópálya

 

A közigazgatási és munkaügyi bíróság eljárása

A bíróság jogerősen elutasította a keresetet. Kiemelte, hogy az eljárás tárgyát képező építmény a felperes tulajdonán álló ingatlanon áll és reklámhordozó eszköznek minősül. A tábla akkor is reklámhordozó berendezésnek tekintendő, ha az adott pillanatban éppen nem közvetít semmilyen üzenetet.

A közúti közlekedési szabályok szempontjából reklámtáblának, reklámhordozónak és egyéb reklám célú berendezésnek minősül minden olyan jel, jelzés vagy bármely tárgy, a KRESZ jelzőtábláinak kivételével, amely a gazdasági reklámtevékenységtől szóló törvény szerint gazdasági reklámnak minősül, vagy célja, hogy a közúton és a közforgalom számára el nem zárt magánúton közlekedőket bizonyos ideológiák, elvek, értékek, elképzelések támogatásáról vagy elutasításáról meggyőzze [224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet]. A rendelet alapján jogellenes azon reklám célú berendezés a kihelyezés időpontjától függetlenül, amely a közút lakott területen kívüli szakasza mellett a közút tengelyétől számított ötven méteren, autópálya, autóút és főútvonal esetében száz méteren belül került elhelyezésre, illetve ha ezen távolságon kívül elhelyezett reklámcélú berendezés 4 négyzetméternél nagyobb.

A közúti közlekedési törvény értelmében gépjárművek közlekedésére szolgáló közút lakott területen kívüli szakasza mellett nem lehet reklámtábla, reklámhordozó vagy egyéb reklámcélú berendezés [korábbi 12. § (3c) bekezdés, jelenleg 12. § (3e) bekezdés]. A közlekedési hatóság annak az ingatlannak - az ingatlan-nyilvántartás szerinti - tulajdonosát, amelynek területén a tilalmat megszegik, a jel, jelzés, reklámtábla, reklámhordozó, egyéb reklámcélú berendezés, tájékozódást segítő jelzést megjelenítő reklámcélú eszköz vagy egyéb tárgy eltávolítására és 100 000 forinttól 500 000 forintig terjedő bírság fizetésére kötelezi. A bíróság megállapította, hogy mindezek alapján a felperes ingatlanán lévő táblára kiterjed a törvény hatálya, így jogszerű volt a hatóság döntése.

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes amellett érvelt, hogy a berendezés a határozatok meghozatalának időpontjában nem minősült reklámtáblának, reklámhordozónak vagy reklámcélú berendezésnek, mert azon reklám nem volt található. Sérelmezte továbbá, hogy az M1-M7 autópályák bevezető szakaszán sok reklámtábla és egyéb a perbeli berendezéshez hasonló építmény található, azonban ezekkel kapcsolatban más hatósági eljárás nincs folyamatban, ráadásul az ingatlanán lévő berendezés környékén közlekedési baleset nem is történt.

I. Wolters Kluwer Ágazati Versenyjogi Konferencia

Avagy a közelmúlt technológiai, gazdasági és piaci változásaira adott versenyjogi válaszok szakemberektől

Időpont: 2017. szeptember 20.

Helyszín: Mercure Budapest Buda Hotel

Tekintse meg a konferencia részletes tematikáját >>

 

A Kúria megállapításai

A Kúria alaptalannak találta a kérelmet. Kiemelte, hogy a bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes tulajdonában álló ingatlanon található reklámtábla mérete több mint 100 négyzetméteres, és az autópálya tengelyétől száz méteren belül került elhelyezésre, azon korábban telefon reklám volt látható. Osztotta azt az okfejtését is, mely szerint reklámcélú berendezésnek minősül azon berendezés, melynek jellegéből fakadó alaprendeltetése, hogy a rendeletben megfogalmazott meggyőzési célt megvalósítsa, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban tartalmaz-e reklámot. Úgy ítélte meg, nem annak van jelentősége, hogy a közigazgatási határozat meghozatalának időpontjában a berendezés közvetít-e reklámot, hanem annak a célja a meghatározó, ellenkező esetben a közlekedési törvényben foglalt tilalomnak nem lehetne érvényt szerezni.

Az egységes bírói gyakorlat szerint a reklámcélú berendezések önmagukban is alkalmasak a figyelem elterelésére, a megfelelő helyen és figyelemfelkeltő tartalommal elhelyezett reklám (tábla) önkéntelenül vonzza a tekintetet, még a legtudatosabb és legtapasztaltabb járművezető sem mindig képes az ilyen hatás kikerülésére, kizárására. Ezért a Kúria meglátása szerint abban a kérdésben, hogy a perbeli reklámcélú berendezés alkalmas-e az úttesten közlekedők figyelmének elterelésére külön bizonyítás lefolytatása, szakértő kirendelése nem szükséges. A közlekedési törvény pedig egyértelműen rögzíti, hogy a közlekedési hatóságnak az ingatlan tulajdonosát kell köteleznie a reklámcélú berendezés eltávolítására.

A Kúria szerint nincs jelentősége annak, hogy a tábla környezetében nem volt a táblára visszavezethető közlekedési baleset, de ugyanígy nem tartotta relevánsnak, hogy a felperes információi szerint a perbeli berendezés helyszínén több ilyen berendezés található, melyekkel összefüggésben nincs folyamatban hatósági eljárás.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria, Kfv.VI.37.530/2016.) a Kúriai Döntések 2017/8. számában 282. szám alatt jelent meg.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!