Szolgáltató közigazgatás – 3. rész
Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.
Jogegységi határozat a devizahitel-szerződésekről
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések érvényességével kapcsolatos jogegységi eljárásban a Kúria Polgári Kollégiumának öttagú tanácsa 2016. június 6-án hozta meg az 1/2016. PJE számú jogegységi határozatot, amelyet most részletesen ismeretünk.
A Kúria Polgári Kollégiumának vezetője az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását indítványozta abban az elvi kérdésben, hogy érvényes deviza alapú kölcsönszerződésnek (ideértve a pénzügyi lízingszerződést is) minősül-e az a fogyasztói szerződés, amelyben a forintban folyósítandó kölcsön összege forintban van megjelölve, a szerződés (illetve az annak részét képező általános szerződési feltétel) azonban tartalmazza, hogy a kölcsön devizában nyilvántartott, annak ügyleti kamata és egyéb járulékai később (pl. a folyósításkor) devizában kerülnek meghatározásra, nyilvántartásra és elszámolásra. A kölcsön devizában meghatározott összegét, annak járulékait és az egyes törlesztő részletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat pedig a felek megállapodása alapján a szerződés részét képező, a szerződéskötést követően elkészülő külön dokumentum (folyósítási értesítő, törlesztési terv, fizetési ütemezés stb.) tartalmazza.
Az indítvány indokaként kifejtette, hogy a kérdésben nem alakult ki egységes joggyakorlat, noha a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés konstrukciójával kapcsolatban a Kúria Polgári Kollégiuma a 6/2013. PJE határozatban már állást foglalt. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) által támasztott követelményeket a Kúria deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyekben ítélkező tanácsai sem értékelték egységesen.
A jogegységi indítványra tett észrevételében a legfőbb ügyész úgy foglalt állást, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések esetén nem szükséges, hogy a szerződés a folyósított összeg és a törlesztések összegét tételesen tartalmazza, hanem az is elégséges, ha azok kiszámítható módon vannak meghatározva.
A Kúria külön közleményben hangsúlyozta, hogy sem a jogegységi indítvány, sem az annak alapján lefolytatott eljárás nem terjedt ki arra a kérdésre, hogy egy konkrét fogyasztói kölcsönszerződés milyen feltételek mellett minősül deviza alapúnak, mivel ebben a kérdésben a 6/2013. PJE számú jogegységi határozatában a Kúria már állást foglalt. Ennek a jogegységi határozatnak az indokolása (III/2/a. pont) ugyanis már utalt arra, hogy a szerződés tárgya érvényes meghatározásának tekintendő az is, ha a kölcsönadott devizaösszeg nem szerepel ugyan a szerződésben, de az, valamint a törlesztőrészletek egyértelműen kiszámíthatóak a szerződés rendelkezései alapján.
A június 6-i jogegységi határozatában a Kúria a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződésekre konkretizáltan abban a kérdésben foglalt állást, hogy a szerződés mikor felel meg a kölcsönszerződés tárgyára és a törlesztőrészletek meghatározására vonatkozó törvényi előírásoknak.
A jogegységi határozat három fő megállapítása:
1. A deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontja által előírt követelménynek, ha az írásba foglalt szerződés – ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is – a kölcsön összegét forintban (lerovó pénznem) határozza meg, feltéve, hogy az így meghatározott kölcsönösszeg devizában (kirovó pénznem) kifejezett egyenértéke pontosan kiszámítható az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában a folyósításkor, az akkor irányadó árfolyam figyelembe vételével. A Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontjából nem vezethető le, hogy a szerződéskötés napján irányadó árfolyamon kiszámított tájékoztató jellegű kölcsönösszeg kirovó pénznemben történő megadása a szerződés érvényességi kelléke lenne.
2. A deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontja által előírtaknak, ha az írásba foglalt szerződés – ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is – kiszámítható módon tartalmazza a törlesztő részletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat. A törlesztő részletek összege kiszámíthatónak tekintendő, ha a szerződés rögzíti legalább azokat az adatokat és azt a számítási módot, amelyek alapján a törlesztő részletek összege az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában az egyes törlesztő részletek esedékességekor pontosan meghatározható. Nem érvényességi kelléke ugyanakkor a szerződésnek, hogy tételesen tartalmazza a törlesztő részletek összegét akár a kirovó, akár a lerovó pénznemben, mint ahogy az sem, hogy rögzítse az irányadó átszámítási időpontot. Ha a költségek, a díjak vagy azok egy része a szerződésben nincs egyértelműen meghatározva, emiatt a szerződés érvénytelensége nem állapítható meg. Ebből csupán az következik, hogy a pénzügyi intézmény e költségeket és díjakat, illetve azok meghatározott részét a törlesztő részlet összegében jogszerűen nem számíthatja fel.
3. Ha a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés – ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is – tartalmazza az 1. és a 2. pontban írtakat, a szerződéskötést követően közölt egyoldalú jognyilatkozat (pl. folyósítási értesítő, törlesztési terv, fizetési ütemezés) a pénzügyi intézmény fogyasztónak nyújtott tájékoztatásának minősül, amely nem érinti a szerződés létrejöttét vagy érvényességét. Ez a tájékoztatás nem minősül joghatás kiváltását célzó egyoldalú akaratnyilatkozatnak, tehát nem értékelhető sem a szerződés létrejöttét, sem annak módosítását vagy megszüntetését eredményező alakító jogként. Ezért az értesítő elküldésének elmaradása vagy annak a szerződésben írtakkal ellentétes tartalma a szerződés létrejöttét, érvényességét nem érinti.
A jogegységi határozat tehát úgy foglal állást, hogy a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés akkor is megfelel a Hpt. által előírt követelményeknek, ha az írásbeli szerződés – ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is – tartalmazza a kölcsönösszeg devizában kifejezett ellenértéke kiszámításának, valamint a törlesztőrészletek száma, összege és időpontja kiszámításának a módját.
(A 25. heti Jogszabályfigyelőben rövid tájékoztatás jelent meg a döntésről, amely a Magyar Közlöny 88. számában jelent meg.)
A Jogegységi Határozat a Kúria honlapján is olvasható. http://www.lb.hu/hu/joghat/12016-szamu-pje-hatarozat