Jogeset: börtönbosszú

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A hivatali visszaélés bűntettével halmazatban felbujtóként aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében is meg kell állapítani annak a bv. főtörzsőrmesternek a büntetőjogi felelősségét, aki a felügyelete alatt álló foglyokat arra bírja rá, hogy az előzetes letartóztatása miatt fogva levő sértettet a gyermekeinek sérelmére elkövetett súlyos bűncselekménye miatt akár könnyű testi sérülést is okozó módon a zárkájában tettleg bántalmazza – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a sértett az általa a gyermeke sérelmére elkövetett súlyos bűncselekménye miatt előzetes letartóztatásba került. A büntetés-végrehajtási intézetben őt a bv. főtörzsőrmester (I. r. vádlott) a 43-as zárkájába helyezte el, egyúttal a zárkatársát (II. r. vádlott) a körletfelügyelők és a fogvatartottak között fennálló alá-fölérendeltségi viszony kihasználásával arra szólította fel, hogy zárkatársaival együtt bántalmazza a sértettet. A fogvatartottak e kérésnek eleget is tettek.

Az első- és másodfokú eljárás

A törvényszék katonai tanácsa bűnösnek mondta ki a főtörzsőrmestert hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont] és felbujtóként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1)–(2) bekezdés, (4) bekezdés a) pont], a zárkatársat 3 rendbeli, felbujtóként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében, míg a többi zárkatársat társtettesként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében.

Változásfigyeltetés

Ne maradjon le!

Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére!

Megrendelés >>

A másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletnek a vádlottak bűnösségét a testi épség elleni bűncselekményben megállapító rendelkezését, és megszüntette a büntetőeljárást. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vádlottak azért nem valósították meg az aljas indokból elkövetett testi sértés bűntettét, mert az aljas indok nem következik az első fokon megállapított tényállásból, ezért a sértett magánindítványának hiányában a megállapítható maradék-bűncselekmény, a könnyű testi sértés vétsége miatti eljárásnak akadálya van (magánindítvány hiánya), ezért megszüntette a büntetőeljárást valamennyi vádlottal szemben.

A másodfellebbezés tartalma

A katonai ügyész szerint a másodfokú bíróság anyagi jogszabályt sértett, amikor a felmentésre vezető következtetésre jutott. Kifejtette, hogy az eljárás során nem merült fel olyan adat, amely arra engedne következtetni, hogy a vádlottak a sértettel, illetve gyermekével korábban kapcsolatban álltak volna, ezért a vádlottakat a sértett bántalmazására nem az iránta érzett ellenszenv indította. Meglátása szerint a vádlottak indítékát egyrészt a főtörzsőrmester elvárásának teljesítése, másrészt az a körülmény határozta meg, hogy a mások segítségére nem számítható, ezért számukra kiszolgáltatott sértettet megalázhatták. Így a testi sértés elkövetése valamennyi terhelt esetében erkölcsileg elvetendő, súlyosan elítélendő motívumból fakadt.

A Kúria megállapításai

A Kúria egyetértett az ügyészségi megállapításokkal: mivel a vádlottak nem ismerték korábban a sértettet, ezért őket nem harag vagy bosszú, hanem a sértettel szembeni ellenszenv vezette. Ezt pedig az okozta, hogy a bántalmazásban részt vevő vádlottak – a főtörzsőrmestertől indulva a II. r. vádlott közvetítésével – tudomást szereztek arról, hogy a sértett milyen jellegű bűncselekmény miatt helyezték előzetes fogvatartásba.

A Kúria szerint az ilyen jellegű, a fogvatartottak között felmerülő igazságtételi szándék nem egyeztethető össze a társadalmi szokásokkal, elvárásokkal, és nem fakad erkölcsileg menthető okból. A cél csupán a sértett megalázása volt, ami kizárólag a sértett fogvatartásának alapjául szolgáló cselekményén alapult.

II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia

2016. május 11-12. között kerül megrendezés a II. Wolters Kluwer Jogi Konferencia, melynek fő témái között az új Ptk. gyakorlata, valamint az új polgári perrendtartás szerepel.

Napijeggyel a részvétel mindössze 39.990 Ft+ áfa!

Részletes program és jelentkezés >>

Ez pedig, hangsúlyozta, sem a hivatalos személyként eljáró a főtörzsőrmester, sem pedig a fogva tartott vádlottak számára nem megengedett. A Kúria kiemelte, hogy önmagában a bosszú mint indíték nem alapozza meg a testi sértés aljas indokból történő elkövetését. Az adott ügyben azonban az váltotta ki a bántalmazást, hogy a főtörzsőrmester tudomására hozta vádlott-társainak: a sértett azért került fogvatartásba, mert családját, gyermekét bántalmazta, és kifejezetten közölte velük azt, hogy a sértettet emiatt meg kell verniük. A vádlottak ezért a cselekményt aljas indokból követték el, így az, mint minősítő körülmény megállapítható a testi épség elleni bűncselekménynél, mondta ki a Kúria. Ezért törvénysértően minősítette az esetet az ítélőtábla könnyű testi sértés vétsége alapeseteként. Az aljas indokból elkövetett testi sértés bűntette miatti eljárásnak a magánindítvány hiánya nem akadálya, így az eljárást nem lehetett volna megszüntetni.

Mindezek alapján a Kúria a másodfokú ítéletet megváltoztatta és a törvénynek megfelelően határozott a cselekmény minősítését, valamint a büntetés kiszabását, illetve intézkedés alkalmazását illetően.

Az ismertetett döntés (Kúria Bhar. I. 768/2015.) a Kúriai Döntések 2016/1. számában 1. szám alatt jelent meg.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Hozzászólások

Hozzászóláshoz lépjen be felhasználói nevével és jelszavával, vagy regisztráljon!

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!