Kártérítést alapozhat meg a hibás diagnózis

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A kórház kártérítési felelősségét megalapozza, ha olyan leletet készít, amely alkalmatlansága folytán nem ad alapot arra következtetésre, hogy a betegnek jó- vagy rosszindulatú daganatos megbetegedése van, és ezért a szükséges terápia megkezdésére késedelemmel kerül sor, ami a gyógyulás esélyét csökkentette - a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperesek hozzátartozója először 2010. május 12-én jelentkezett az alperes jogelődjének sebészeti szakrendelésén a bal mellében észlelt csomó miatt. A kezelőorvos két csomót tapintott, és az emlő jóindulatú elváltozását véleményezte, mammográfiát és ultrahangvizsgálatot, továbbá kontrollvizsgálatot javasolt, ez utóbbin (júniusban lett volna esedékes) a beteg nem jelent meg, ugyanakkor mind az ekkor elvégzett, mind a novemberi vizsgálatok során továbbra is jóindulatú elváltozásokat diagnosztizáltak. A beteg 2011. január 6-án jelent meg másodszor kezelőorvosánál, aki több, súlyosbodó elváltozást észlelt, szövettani mintát vett és másnap CT, ultrahang és tumormarkerre irányuló vizsgálatokat végeztek. A szövettani vizsgálat emlőrákot mutatott ki.  2011. június 2-tól sugárkezelést kezdtek, de nem vezetett eredményre a kialakuló nyirokcsomó, csont, csontvelő, máj és mellékvese másodlagos rosszindulatú daganatai miatt. A beteg 2011. augusztus 4-én elhunyt. 

kórház

 

A kereseti kérelem tartalma 

A felperesek szerint a halál korai bekövetkezése az alperes mulasztásaival áll okozati összefüggésben. Kifogásolták, hogy az alperes a beteg első jelentkezésekor elmulasztotta a szövettani mintavételt, az ultrahangvizsgálat során pedig diagnosztikus tévedés történt. A felperesek a hozzátartozójuk halálával összefüggő nem vagyoni és vagyoni káruk megtérítésére kérték az alperest kötelezni. Az alperes a szakmai mulasztást, az okozati összefüggés fennállását vitatta. Meglátása szerint a beteg megszegte együttműködési kötelezettségét azzal, hogy a kontrollvizsgálaton nem jelent meg, így a diagnózist a kezelőorvos nem állíthatta fel.

 

Az első- és másodfokú bíróság eljárása 

Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Meglátása szerint a beteg egészségi állapotának alakulása és halála nem áll összefüggésben az alperes orvosainak magatartásával, gondatlanságuk, mulasztásuk nem állapítható meg, a beteg állapota az együttműködési kötelezettségének megszegése miatt súlyosbodott. 

A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és megállapította az alperes kártérítési felelősségét, mivel meglátása szerint elvonta a beteg gyógyulási esélyét a nem megfelelő felvételek készítésével, valamint a csomók alaptalanul jóindulatúaknak minősítésével. Hibaként rótta fel, hogy a leletezés alkalmával nem rögzítették, mi annak az ellentmondásnak az oka, hogy a mammográfiás alapfelvételeken csak egy elváltozás látszik a három elváltozást leíró ultrahangvizsgálattal szemben. Az elmosódott mammográfiai felvétel további pontosítást igényelt volna, nem derült ki ugyanis a leletből, hogy rosszindulatú daganatról van-e szó. A bíróság szerint mivel a beteget jóindulatú elváltozásról tájékoztatva bocsátották el, ezért a kontrollvizsgálaton való jelentkezés elmaradásának nem lehet ügydöntő jelentősége, figyelembe véve azt a szakvéleménnyel alátámasztott feltételezést is, hogy a leletek ismeretében a kezelőorvos további vizsgálatot nem rendelt volna el. Úgy ítélte meg, hogy a helyes diagnózis alapján elkezdett terápia biztosíthatta volna a gyógyulás esélyét. 

 

A felülvizsgálati kérelem tartalma 

Az alperes álláspontja szerint a felperesek nem bizonyították, hogy a diagnózis felállítása körében van az alperesnek a kárral összefüggésben álló mulasztása, ezért véleménye szerint a keresetet az okozati összefüggés hiánya miatt kell elutasítani. Úgy vélte, a gyógyulási esély elvesztése ahhoz viszonyítva állapítható meg, amilyen gyógyulás a betegnél elérhető lett volna, az alperesnek azért nem volt lehetősége a diagnózis felállítására, mert a leletekkel a beteg nem kereste fel a kezelőorvosát. Halála ezzel és a sorsszerű megbetegedésével áll okozati összefüggésben. Puszta feltételezésnek vélte a bíróság azon megállapítását, hogy a leletek ismeretében a kezelőorvos nem végeztetett volna további vizsgálatokat, nem tudható, hogy milyen döntéseket hozott volna. Tévesnek tartotta azt is, hogy a beteg együttműködési kötelezettségének megszegését nem kell értékelni. 

A Kúria megállapításai 

A Kúria úgy ítélte meg, hogy a hozzátartozóként, saját jogon érvényesítettek kártérítési igény, mint jogalap mellett szükségszerű lett volna a sérült személyhez fűződő jog, a teljes családban éléshez való jog megsértésének megállapítása is, mert ez adja a nem vagyoni kártérítés alapját. 

Alapvetően hibásnak találta azt az álláspontot, hogy a kontrollvizsgálat elmulasztása, és ebből eredően a diagnózis felállításának elmaradása miatt jogilag nincs is jelentősége annak, hogy a kezelőorvos által kért vizsgálatok leletei milyenek. Mivel egy kezelési folyamatról van szó, amelyben többen vesznek részt, ezért az egyes résztvevők magatartása önállóan ítélhető meg a kezelés egészéhez viszonyítva. Ebben a folyamatban a kezelőorvos a saját megállapításai mellett azokból a vizsgálati eredményekből dolgozik, amelyeket kérelmére mások végeznek el. 

A másodfokú bírósághoz hasonlóan a Kúria is fontos szerepet tulajdonított a mammográfiai vizsgálatnak. Úgy látta, a jól megállapított tényállásból az elsőfokú bírósággal szemben a másodfokú bíróság alkalmazta helyesen a kárfelelősség alapjául szolgáló anyagi jogi szabályokat. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény részletesen leírta a daganat jóindulatú voltát véleményező két vizsgálat összes hibáját. Ennek alapján megállapítható, hogy a vizsgálatok és a leletezés alkalmatlan volt arra, hogy a daganat jó- vagy rosszindulatú jellege megállapítható legyen. A Kúria álláspontja szerint az alkalmatlan lelet akkor sem alapozhatta volna meg a jó diagnózis felállítását, ha azt a beteg a kezelőorvoshoz elviszi, ezért okszerű az a következtetés, hogy ha a beteg a leletekkel a kontrollvizsgálaton megjelenik, a kezelőorvos nem tett volna olyan lépést, amely egy rosszindulatú daganat esetén indokolt. 

Egyetértett a Kúria azzal is, hogy a megfelelő diagnózis alapján elkezdett jó kezelés adott volna valamilyen esélyt a betegnek a gyógyulásra. Jóllehet a betegség a 2010. júniusban történt felismerése a beteg életének megmentéséhez valószínű önmagában kevés lett volna, azonban az ettől kezdve alkalmazott helyes kezelés a folyamatot lelassíthatta, a beteg életét meghosszabbíthatta volna, amit a Kúria szerint reális esélynek lehet tekinteni, és amelynek elvétele a kárfelelősség megállapítására alapot ad. Mindezek alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta. 

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv.III.20.083/2016.) a Kúriai Döntések 2017/2. számában 54. szám alatt jelent meg.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • bv. intézet

    Az elkövető anyagi jogi, a terhelt eljárásjogi kategória. A büntethetőség elévülését pedig nem a terhelt ellen, hanem az elkövető ellen foganatosított büntetőeljárási cselekmény szakítja félbe - a Kúria eseti döntése.

  • építkezés

    A felperesek „együttesen” érvényesített nem vagyoni kártérítés iránti igénye nem értelmezhető. A károsultaknak külön-külön kell megjelölniük és értékelniük a személyhez fűződő jogsérelmet és a kiküszöbölésére alkalmas kárpótlást - a Kúria eseti döntése.

  • letöltés

    Az internetszolgáltató mint a szolgáltatást a jogsértés elkövetéséhez kereskedelmi mértékben nyújtó gazdasági társaság, az interneten az ún. fájlcsere útján elkövetett szerzői jogsértés jogkövetkezményeként az adatszolgáltatásra kötelezés keretében a személyes adatok kiadására az érintett személy hozzájárulásának hiányában nem kötelezhető – a Kúria eseti döntése.

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!