„Kemény viták zajlanak” – Interjú Dr. Horváth Attila alkotmánybíróval


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Amikor megszületett az Alaptörvény, akkor nagyon sokan kritikával éltek. Azóta eltelt pár év, és működik az ország, olyasfajta konfliktus nem nagyon volt, ami azért következett be, ami az Alaptörvény működésképtelenségéből fakadt volna.


Fel tudja-e idézni, mikor jutott arra az elhatározásra, hogy a jogi egyetemen tanul tovább? Voltak olyan tényezők, amelyek befolyásolták ebben a döntésben?

Az az igazság, hogy én eredetileg nem jogász akartam lenni, hanem történelem tanár, mivel mindig is a történelem érdekelt. Tanárnak akartam jelentkezni, de a szüleim nem tartották jó ötletnek, végül is édesanyám mondta azt, amit akkor csak viccnek képzeltem, hogy nem baj, majd te az egyetemen fogsz tanítani. Az egyetem első évében, amikor a magyar jogtörténetet, egyetemes jogtörténetet tanultam, akkor rájöttem, mi lenne, ha jogtörténész lennék. Hogy a régi álmom se menjen teljesen feledésbe, másodéves koromban jelentkeztem a bölcsészkarra is. A két egyetem között ingázva végeztem. Utána ott maradtam a jogtörténeti tanszéken, először tanársegédként, és így jártam végig a ranglétrát.

[multibox]

Ennyire egyértelmű volt Ön számára a jogtörténészi hivatás? Nem gondolkodott esetleg az ügyvédi, ügyészi vagy bírói pályán?

Nem, még ötlet szinten sem. Az ügyvédi pálya lehetett volna a legközelebb hozzám, de nem, nem tudtam volna magamat elképzelni, hogy ülök egy ügyvédi irodában, és jönnek hozzám mindenféle ügyekkel a panaszosok. A jogtörténet viszont tetszett, mert egyrészt azzal foglalkozhatok, amit szívesen csinálok, másrészt szeretek tanítani.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem alapítása is részben az Ön nevéhez köthető. Mit gondol ezek az egyetemek jó irányba haladnak? Mennyire elégedett a működésükkel?

Az ember sose lehet elégedett, mert akkor már nyugdíjba is vonulhatna. Én az ELTE-t, a Pázmányt és az NKE-t is elég jól ismerem belülről. Mindháromnál látok nagyon sok pozitív dolgot, ugyanakkor nagyon sok problémát is. Az ELTE-n például azt látom komoly gondként megjelenni, hogy az anyagi megélhetés miatt ezen a kiváló karon kevesebb időt tudnak az oktatással, kutatással és a hallgatókkal való személyes találkozással eltölteni a kollégák, mert mindenki kénytelen a különböző másod-, harmad-, negyedállásai után rohangálni és pénzt keresni.

A PÁZMÁNY SZERINTEM JÓT TETT AZ ELTE-NEK IS, MERT LETT EGY KONKURENCIA, ÉS A VERSENY MINDIG ELŐRE VISZI A DOLGOKAT.

Véleményem szerint most lesz olyan a Pázmány, amilyennek kell lennie, mert eddig vendég tanárok voltak, de most termelődik ki az tanári kar, akik már ott végeztek, és akik már sajátjuknak érzik a Pázmányt.

A KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM EGY ÓRIÁSI KÍSÉRLET, ÉS EGY ÓRIÁSI VÁLTOZÁST JELENT.

A cél, hogy a magyar közigazgatásban olyan emberek dolgozzanak, akik rendkívül felkészültek, és belső meggyőződésből, hivatásból végzik ezt a feladatot. Az ő tevékenységük beláthatatlan következményekkel jár. Egy ügyvéd is tehet nagyon jót, tud segíteni 10, 20, 50, 100 emberen. Egy közigazgatási vezető, aki mögött egy egész község vagy város van, vagy egy államtitkár, miniszter döntése százezrekre vagy milliókra is kihat. A mostani egyetemmé válás egy elképesztően nagy feladat, most zajlik ez a folyamat, most ősztől indul be az államtudományi képzés, és majd meglátjuk, hogy ez milyen sikerrel jár.

Régen is elkülönült ez az egyetemen, lehetett szakosodni, hogy merre megyek tovább, a jogtudományok vagy az államtudományok felé.

MOST ERRE LESZ EGY KÜLÖN KAR, AMINEK TUDOM, HOGY A JOGI EGYETEMEK NEM ÖRÜLNEK, DE AKKOR 2006-BAN MIÉRT MONDTAK LE AZ ÁLLAMTUDOMÁNYI KÉPZÉSRŐL?

Ugye 2006-ban mondták azt, hogy a jogi egyetemeken, nem állam-, és jogtudományi képzés, hanem jogtudományi képzés zajlik.

Én nem látom olyan tragikusnak a helyzetet, mert aki jogászként végez, és mégis csak az államigazgatásban akar dolgozni, az besétál az államtudományi karra és egy-két különbözeti vizsgát letesz. Az a száz hallgató, akit ide felvesznek, nem fogja romba dönteni a jogi egyetemeket, és ha megnézik, az ELTE jogi kara eddig is speciális jogászi területekre képzett inkább hallgatókat.

Említette, hogy három egyetemen is tanít. Hogyan egyeztethető össze az oktatás, mint nagy szerelem az alkotmánybírói tisztséggel? Nem szorul túlságosan háttérbe az előbbi?

Nehezen. A Pázmányon már jelenleg is fizetés nélküli szabadságon vagyok, ott már nem tanítok. Az ELTE-n és a Közszolgálati Egyetemen pedig azért tudom vállalni az óráimat, mert szerencsére már 30 év oktatás után nem kell minden órára külön készülnöm, egyébként ezt sem tudnám megoldani. Persze mindez a hétvége rovására megy, azt a két napot, amíg tanítok, a munkámban szombat-vasárnap hozom be.

Mennyire tartja fontosnak, hogy Önt már a kormány és az ellenzék konszenzusosan jelölte?

AZ MINDIG NAGYON FONTOS, HOGY EGYFAJTA KÖZMEGEGYEZÉS LEGYEN EGY ALKOTMÁNYBÍRÓ MEGVÁLASZTÁSÁNÁL, TEHÁT NEM VÉLETLENÜL SZEREPEL ITT IS A KÉTHARMADOS SZABÁLY.

És kétségtelenül egy nagyon jóleső érzés volt, hogy ilyen támogatásom volt. Elmondhatom, hogy olyan képviselők részéről is kaptam támogató nyilatkozatokat, akik azt mondták, hogy a pártfegyelem révén nem szavazhatnak rám, de személy szerint nekik semmi kifogásuk sincs ellenem. Elsősorban ezt annak köszönhettem, hogy az ELTE-n és a Pázmányon is tanítok, és rengeteg tanítványom volt, aki ott ül a különböző pártok padsoraiban. Rosszul estek a támadások a sajtóban, ellenben sokan megvédtek azok közül, akik a mostani ellenzékhez tartoznak, a saját táborukban lévő támadásokkal szemben is.

Mit gondol az alkotmánybírók megválasztásnak rendszeréről?

Az, hogy egy országgyűlés kétharmaddal támogat valakit, egy elég komoly konszenzus. Az lenne a teljesen ideális, ha itt teljes támogatottsága lenne egyes jelölteknek. Sajnos azért azt látni kell, hogy itt mély árkok alakultak ki a különböző pártok között, és nagyon nehéz bármiben is teljes támogatottságot elérni. Véleményem szerint önmagában egy kétharmados választás már egy olyan politikai konszenzus a mai magyar életben, amit el kell fogadni, ennél tovább nagyon nehéz lenne menni.

fotó:Volom Sári, Photon

Több alkotmányjogász és civil szervezet is készített már tanulmányt az Alkotmánybíróság politikai szerepéről, amely szerint az alkotmánybíró az őt jelölő párt véleményét támogatja. Hogyan viszonyul a kérdéshez? Nem fél, hogy tevékenysége ebből a szempontból bírálat tárgya lesz?

Ugyan csak rövid ideje vagyok alkotmánybíró, de az összes eddigi teljes ülésen ott voltam. Ez alatt az időszak alatt

SEM A TELJES ÜLÉSBEN, SEM AZ ÖTÖS TANÁCSBAN NEM TALÁLKOZTAM ILYENFAJTA ELFOGULTSÁGGAL, VAGY VALAMILYEN NYÍLT PÁRTSZIMPÁTIÁNAK A KINYILVÁNÍTÁSÁVAL.

Az más, hogy magánéleti beszélgetésekben tudjuk egymásról, hogy ki milyen világnézetű, gondolkodású. Amikor egy ilyen döntéshez odajutunk, én azt látom – és ezt nyugodt szívvel mondhatom – hogy teljes mértékben szakmai alapon folynak a viták.

AZT NEM IS TUDJÁK ELKÉPZELNI A KÍVÜLÁLLÓK, HOGY MICSODA KEMÉNY VITÁK ZAJLANAK EGY ÜLÉSEN:

órákon keresztül, betűről-betűre, sorról-sorra haladunk végig az anyagon. Egyáltalán nem érződik politikai elfogultság akkor, amikor kialakulnak a különböző nézetek. Ez teljesen másképp zajlik, mint ahogy ezt sokan kívülről gondolnák.

Ön a nyilvánosság számára elérhetővé tenné az Alkotmánybíróság eljárását?

Egy ilyen belső tanácskozást nem lehet sajnos egyelőre nyilvánossá tenni. Az biztos, hogy jegyzőkönyv készül, ami kutatható lesz bizonyos idő elteltével, bárki elolvashatja. Reméljük, hogy lesznek olyan lelkes jogászok, akik, ha egyszer megírják az Alkotmánybíróság történetét, végighallgatják, végigolvassák ezeket a jegyzőkönyveket.

Az Alaptörvény elfogadása után több ellenzéki párt a zászlajára tűzte, hogy a kormány bukása esetén rögtön eltörölnék, megváltoztatnák azt. Ön az előadásain említette, hogy egy alkotmány akkor válik elfogadottá, hogy ha arra az alkotmányozó hatalom megdöntése után is hivatkoznak. Ön szerint az Alaptörvény képes lesz túlélni egy esetleges ellenzéki kormányváltást?

Ez egy elég nehéz kérdés. Mi lesz, ha? Amikor megszületett az Alaptörvény, akkor nagyon sokan kritikával éltek, és persze voltak olyan hangok, akik azon az állásponton voltak, hogy ez így tarthatatlan, nagy bajok lesznek, és nem is tud működni az ország ezzel az Alaptörvénnyel. Azóta eltelt pár év, és működik az ország, olyasfajta konfliktus nem nagyon volt, ami azért következett be, ami az Alaptörvény működésképtelenségéből fakadt volna. Persze kellett módosítani, de hát mutassanak nekem egy olyan jogszabályt, amelyet még nem módosítottak, hiszen az Egyesült Államok Alkotmányát is hányszor módosították? Nem lehet semmit sem tökéletesen megírni, mindig jönnek új szempontok, de nem tartanám szerencsésnek, ha egy radikális váltás történne, nem beszélve arról, hogy kétharmados többséget igénylő radikális változásnak kellene lennie, ami teljes mértékben megkérdőjelezhetné ezt az alkotmányt.

AZ ALAPTÖRVÉNY NAGYON FONTOS RÉSZE, AMIT MÁR CSAK SZAKMAI ELKÖTELEZETTSÉGEM MIATT IS HANGSÚLYOZNOM KELL, HOGY A TÖRTÉNETI ALKOTMÁNYT VISSZAHELYEZTE A JOGAIBA,

és ezt elég nehéz lesz eltörölni, tulajdonképpen nem is lehet végképp eltörölni, vagyis nem lenne szerencsés, akárhogyan is nézzük. Szokták mondani, hogy egy alkotmány addig kartális alkotmány, amíg megszületik, másnap már az is megy a történeti alkotmány irányába, mert ugye kezdenek kialakulni a módosításai, másrészt az arra vonatkozó szokásjogi gyakorlat. Na most, ha valaki megnézni az Egyesült Államok alkotmányát, azt lehet látni, hogy a kiegészítések sokasága és az erre vonatkozó egyéb elvek egészét figyelembe véve tudom megmondani, hogy mi a most hatályos alkotmány. Ugyanez vonatkozik most már miránk is, hogy azóta rengeteg minden megváltozott, és az Alaptörvényhez immáron számtalan sarkalatos törvény kapcsolódik. Tehát

AKI „KIÜTNÉ” AZ ALAPTÖRVÉNYT, AZ AZ EGÉSZ ÉPÜLET ÖSSZEOMLÁSÁVAL KELL, HOGY SZÁMOLJON,

illetőleg tucatjával kellene módosítsa nem csak a sarkalatos törvényeket, de az összes olyan törvényt, amely ezen Alaptörvényre, mondhatnánk így szójátékkal, mint alapra épültek.

A magyar Alkotmánybíróság a többi európai uniós alkotmánybírósághoz képest továbbra is széles jogosítványokkal rendelkezik, és vannak, akik azon az állásponton vannak, hogy a rendszerváltás óta egyfajta második kamaraként működött, hiszen számos fontos kérdésben korlátozta a parlamentet.

[htmlbox valasztojogi_komm]

Tekinthető-e Ön szerint ezek alapján az AB a második kamara egyfajta helyettesítőjének?

Véleményem szerint nem. Megjegyzem ez egy állandó vitatéma a bíró kollégákkal, hogy mi mennyire legyünk aktivisták. Itt egy nagyon aranyközépúton kell járni, és figyelembe venni, hogy

MÁR NEM OTT TARTUNK, MINT ANNAK IDEJÉN A SÓLYOM LÁSZLÓ VEZETTE ELSŐ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG,

hiszen akkor mégiscsak egy rendszerváltozás után voltunk. 89/90-ben megtörtént az alkotmány módosítása, de rengeteg olyan kérdés merült fel, amit a jogalkotó nem láthatott előre, és amiből konfliktusok és viták alakultak ki, és ebből ők nem tudtak máshogy kijönni, csak úgy, hogy aktívabb szerepet vállaltak.

Hála istennek most már úgy érzem, hogy ilyen szempontból konszolidálódott a helyzet, mégis már 27 évvel vagyunk a rendszerváltozás után. Így ennek megfelelőn az Alkotmánybíróság is más szerepkörrel kell rendelkezzen, nem azt a fajta aktivitást kell gyakoroljuk, nem kell ilyen szinten beavatkozni. Ez látható abból is, hogy miből álltak, állnak a napi ügyek akkor és most: az olyan jellegű döntések, amik akkoriban fordultak elő most már viszonylag ritkák; most az alkotmányjogi panaszok adják a jelentős hányadát az ügyeknek.

Egyetért azzal az állítással, hogy egy kétharmaddal rendelkező párt ebben a rendszerben négy éven keresztül szinte bármit megtehet?

Szinte bármit megtehet, ez így nem igaz. Azt tudni kell, hogy most már van olyan erős a magyar alkotmányos élet és a demokrácia, hogy

HA EGY ÚJ KORMÁNYPÁRT KÉTHARMADOS TÖBBSÉGET SZEREZ, AKKOR AZ NEM FOG MINDENT LEROMBOLNI, AMI EDDIG VOLT, MINDENT FELÉGETNI ÉS SÓVAL BESZÓRNI,

és helyette egy teljesen új dolgot behozni. A velük szemben támasztott követelmények ugyanis ezt nem teszik lehetővé, és a saját választópolgáraik sem hiszem, hogy tolerálnák.

Vagyis Ön szerint a magyar társadalom elég „demokráciaérett” ahhoz, hogy küzdjön a saját jogaiért?

Sokan azt mondják, hogy az igazi rendszerváltás akkor fejeződik be, ha eltűnik a társadalomból a rendszerváltás előtt szocializálódott generáció.

ÉN SOKKAL OPTIMISTÁBB VAGYOK. A MAGYAR TÁRSADALOMBAN HIHETETLENÜL NAGY ERŐK VANNAK,

persze semmi sem tökéletes, de azért ez a nemzet ’56-ban kiállt a legnagyobb nagyhatalommal szemben a szabadságáért, végigszenvedett egy olyan megtorlást, ami rendkívüli vérontással és bebörtönzéssel járt, és azt követően is (mivel jogtörténészként, ezzel a területtel foglalkozom, pontosan látom, hogy milyen) ellenállás volt még a Kádár-rendszerrel szemben is.

Amikor tiltva voltak a tüntetések 1972/73-ban, akkor is kimentek a fiatalok tüntetni, pedig ezért börtön járt. A rendszerváltozás is úgy lett kikényszerítve a lakosság részéről, hogy azt a nagy megmozdulások nélkül nem lehet elmesélni, például a Bős-nagymarosi vízlépcsőnél történtek, illetőleg, hogy jó pár évvel a rendszerváltozás előtt már létrejöttek azok a pártok, amelyek aztán a rendszerváltozást véghezviszik (pl. Fidesz, SzDSz, MDF). Majdnem azt lehet mondani, hogy illegálisan jöttek létre, hihetetlen kockázatot vállalva, a szabadságjogokért küzdve.

Azon is látszott, hogy az emberekben micsoda törekvés van a demokráciára, hogy ezek milliós szavazati arányokat tudtak elérni. A magyar társadalomban igenis nagyon erős törekvések vannak, és rengeteg civil mozgalom, alapítvány, egyesület, szervezet áll mögöttük. Ha valami nem tetszik az embereknek, akkor nyugodtan kinyilváníthatják a véleményüket, kimehetnek tüntetni.

NEM MONDANÁM AZT, HOGY MAGYARORSZÁGON NEM ERŐS A CIVIL TÁRSADALOM, ÉS A CIVIL MOZGÁS.

Itt bárkit bármi sérelem ér, rögtön mellé állnak emberek, létrejönnek szerveztek, jogvédők lépnek fel, pénzt gyűjtenek. Nálunk ezt nem kell a kormánynak utasításba adni, ezek működnek maguktól.

fotó:Volom Sári, Photon

Ön szerint maga a társadalom elégséges korlátozó tényező?

Véleményem szerint, ahhoz képest, ahonnan indultunk, és hogy milyen társadalomromboló volt a Kádár-rendszer, amely azt akarta, hogy az államhatalom az egyénnel szemben találja magát szembe, ahhoz képest igen. Természetesen el szoktam mondani, hogy még mindig kevés ez, még több szervezetet kellene létrehozni, és jobb lenne több olyan közöttük, amelyek (ahogy azt Széchenyi mondta) „eszme súrlódásra ösztönöznek”.

Mit gondol azokról az alkotmánybírósági határozatokról, amelyek eddig hivatkoztak a történeti alkotmányra, mennyire sikerült pontosan megragadniuk az érintett vonatkozásokban annak tartalmát?

Azok a határozatok, amiket a megválasztásom előtt hoztak, olyan kollégák részéről történő meghatározások és hivatkozások voltak, akik hála istennek rendkívül felkészültek a történeti alkotmány alakulásában is. Én csak annyiban tudok a történeti alkotmány szempontjából további pluszt adni, hogy tervezem megírni, mit is jelent a történeti alkotmány, és akkor talán én is okosabb leszek, ha ezt végiggondolom egy monográfia terén, illetőleg ezt követően kibontakozhat egy szakmai vita is ennek kapcsán.

A történeti alkotmány tehát kissé homályos kategória. Ön szerint ez mennyire adhat teret az alkotmánybírsági aktivizmusnak?

A TÖRTÉNETI ALKOTMÁNYUNK ELSŐSORBAN EGY ESZMEISÉGET, EGY TRADÍCIÓT ÉS EGY NEMZETTUDATOT KELL, HOGY ADJON,

másodsorban pedig azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat már nem kell újra feltalálni. Az én megválasztásom előtt is többször előfordult, hogy a történeti alkotmányra hivatkozott a testület a döntésében. Ez véleményem szerint egy nagyon erős hátteret jelent az Alkotmánybíróságnak.

Többször is kiemelte, hogy jogtörténészként a történeti alkotmány érvényesítését tartja a legfontosabbnak, ezen felül milyen egyéb célok fogalmazódtak meg Önben az alkotmánybírósági tevékenységével kapcsolatban? Mikor lenne elégedett a saját munkájával?

Akkor lennék nagyon „büszke” magamra, ha olyan döntéseket tudnék előterjeszteni, amelyek aztán az alkotmányjogot, bírói gyakorlatot meghatározzák, és esetleg még hivatkoznának is rá a későbbiekben.

MÁR AZ IS NAGY SIKER LENNE, HA LÁBJEGYZET LESZ EGY OLYAN HATÁROZAT, AMELYET ESETLEG ÉN FOGALMAZTAM MEG,

én gondoltam ki, és egy pici téglát ezzel beletettem az alkotmányosság pillérébe. Egyelőre ezen céljaimat nagyon szerényen fogalmazom meg, mivel jelenleg még intenzív tanulás mellett végzem az alkotmánybírói tevékenységemet. Itt mi minden üggyel foglalkozunk, legyen az adójogi, versenyjogi vagy büntetőjogi kérdés, ezek megválaszolásához tökéletesen ismerni kell ezek jogi szabályozását is, akkor is, ha természetesen az Alaptörvény alapján kell dönteni. Például az ún. vénaszkenner ügynél az összes szakértői véleményt végig kellett olvasnunk, amely bemutatja, hogy hogyan működik a műszer. Ez nagyon komoly kihívás, amellyel meg kell birkóznunk, hogy megfelelően felkészüljünk az ítélethozatalra.

Hogyan kezeli a döntések súlyával járó stresszt? Mennyire követi nyomon a közvéleményt, ahogyan az AB határozataira reagálnak?

NEM FOGLALKOZOM AZ ILYESFAJTA KÜLSŐ MEGJELENÉSEKKEL, HA EZT TENNÉM, AZ NAGYON ROSSZ LENNE.

Nem szabad hagyni, hogy befolyásoljanak. Természetesen olvasom a napi hírösszefoglalót, amit mind megkapunk, de én mindig a lelkiismeretem és az alkotmány szerint próbálok dönteni. Már megszoktam, hiszen már jó pár évet leéltem a demokráciában, hogy az álláspontok meglehetősen „homlokegyenesek”. Az egyik ember ezt mondja, a másik azt, ezért Magyarországon olyan, hogy közvélemény szerintem nincs, hanem többféle vélemény van, éppen ezért nem szabad, hogy egy vélemény is befolyásoljon.

[htmlbox BDT]

Hogyan tud dolgozni a stábjával, mennyire tud támaszkodni rájuk? Milyen szempontok alapján választotta ki a stábtagokat?

A stábtagoknál igyekeztem olyat választani, aki már sokéves tapasztalattal is rendelkezik. Sajnos nem sokan voltak, akiket lehetett volna a régiek közül választani, mert hirtelen felduzzadt a bíró kar 11-ről 15-re, és kevesen voltak, akiket elcsábíthattunk volna a saját csapatunkba, de mindenképpen olyat akartam, akinek már itteni tapasztalata, van és ez nagy segítséget jelent, főleg a kezdeti időszakban. A többi stábtagomat, mint volt tanítványaimat hoztam.

FONTOS, HOGY A STÁB NE CSAK SZAKMAILAG LEGYEN KIVÁLÓ, HANEM EMBERILEG IS,

hiszen itt rengeteg időt töltünk el együtt, ők meg aztán pláne még többet. Figyeltem arra, hogy ne legyenek személyi konfliktusok, hanem kifejezetten baráti viszonyban legyenek egymással. Elmondhatom azt, hogy eddig azt tapasztaltam, hogy ez sikerült. Mindig elmondom nekik, hogy nem csak jó szakembereknek kell lenniük, hanem jó embereknek is. Úgy érzem, hogy jól választottam, mert nagyon sokat tudnak nekem segíteni, nagyon jól dolgoznak, nagyon ügyesen, és a többi stábbal is nagyon jó viszonyt alakítottak ki.

Melyik korábbi alkotmánybíró, esetleg külföldi bíró szemléletmódjával, világnézetével tud leginkább azonosulni?

ZLINSZKY JÁNOS VOLT A NAGY PÉLDAKÉPEM, ÉS NAGYON ÖRÜLTEM,

HOGY SZEMÉLYESEN IS ISMERHETTEM, SOK ÉVET DOLGOZHATTAM MELLETTE.

Kicsit sajnáltam, hogy idősebb korban találkoztam vele, és nem még kezdőként, mert sokat tanulhattam volna tőle. Őt így atyai jó barátomként tiszteltem, nem véletlenül szerkesztettem emlékkönyvet neki, sőt, minden módon igyekeztem az ő emlékét megőrizni, külön a személyes tapasztalatok alapján is írtam tanulmányt Zlinszky Jánosról. Ő egy egészen különleges alakja volt a magyar jogtudománynak, egyik oldalról azért, mert hosszú évekig nem engedték a tudomány területére, ennek ellenére rendkívül felkészült volt, másrészt én nem találkoztam még egy olyan jogászprofesszorral, aki ennyi irányba hozzá tudott szólni bármilyen kérdéshez, és aki egy ilyen erős belső meggyőződéssel és világnézettel rendelkezett.

(arsboni.hu)

 

 


Kapcsolódó cikkek

2024. március 18.

Jogszabályfigyelő 2024 – 11. hét

Alábbi cikkünkben tekintettel arra, hogy a 2024/29-33. számú Magyar Közlönyben szakmai közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, az Országgyűlés honlapján közzétett, elfogadásra váró törvényjavaslatok közül válogattunk.

2024. március 14.

A Jövő jogásza podcast: 10 éve hatályos az új Ptk.

Tíz évvel ezelőtt, 2014. március 15-én lépett hatályba a 2013-ban elfogadott Polgári Törvénykönyv. Ebből az alkalomból beszélget a kodifikáció folyamatáról, a kódex újításairól és a jogalkalmazásra gyakorolt hatásáról dr. Vékás Lajos professzor, aki az új Ptk-t előkészítő szakétői bizottság vezetője volt, és dr. Gárdos Pétert ügyvéd, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének docense.