Kötelező a fogyasztókkal való elszámolás – 1. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Két törvény rendelkezik a devizahitelesekkel történő kötelező banki elszámolásról. Az egyik még nyáron megszületett, ez a Kúriának a kölcsönszerződésekre vonatkozó jogegységi határozataival kapcsolatos kérdéseket rendezte. A másik a tényleges elszámolási törvény, mely részletesen kifejti a határidőket és az eljárási szabályokat. Végül e kettőt egészíti ki az MNB rendeleteiben rögzített konkrét módszertani képletek.
Idén októberben jelent meg az a második – a banki elszámolással kapcsolatos – jogszabály, amelyet a devizahitellel rendelkezők már nagyon vártak. Az első, e témában megszületett törvény (a 2014-es XXXVIII. számú törvény), amely a Kúriának a fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó jogegységi határozataival kapcsolatos kérdéseket rendezte, még nyáron jelent meg. Ez fektette le az alapvető szabályokat arra vonatkozóan, hogy a pénzügyi intézmények a tisztességtelennek nyilvánított szerződési feltételeket tartalmazó devizahitel-szerződésekre és az árfolyamrés alkalmazására vonatkozóan elszámolásra kötelesek. Ennek lényege pedig az, hogy ha tisztességtelenül jártak el a fogyasztóikkal szemben – akár azért, mert tiltott árfolyamrést alkalmaztak, akár azért, mert szabályellenesen végeztek egyoldalú szerződésmódosításokat –, kötelesek határidőre elszámolást készíteni ezekről az úgynevezett fogyasztói túlfizetésekről, ugyanis a törvény szerint ezeket a kontraktusokat úgy kell tekintetni, mintha az adósok a szükségesen felüli teljesítést végeztek volna minden egyes befizetés alkalmával.
A második, e témában megjelenő jogszabály (2014-es XL. számú törvény) az úgynevezett elszámolási törvény, amely már részletesen kifejti az elszámolás határidejére és az eljárás menetére vonatkozó szabályokat, azonban még mindig nem tartalmaz minden fontos részletet, mivel a Magyar Nemzeti Bank (MNB) külön rendeletekben teszi közzé a lebonyolításhoz szükséges konkrét módszertani képleteket és egyéb, a teljesítéssel kapcsolatos részletszabályokat. Az első ilyen regula a napokban jelent meg, amely első körben ama jól fizető adósok szerződéseire vonatkozóan tartalmazza az elszámolási képleteket, akik nem éltek az árfolyamgát vagy a végtörlesztés lehetőségével.
Fontos, hogy alapvetően két esetben kell elszámolniuk a pénzügyi intézményeknek a fogyasztóikkal. Ez egyrészről az árfolyamrés alkalmazásához kötődik, ugyanis, ha valamely hitelintézet a finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározottól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli, ezt a szerződéses kikötést semmisnek kell tekinteni az első, tehát az idei XXXVIII. törvény 3. paragrafusa első bekezdésének megfelelően. Az átszámítást a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyam alapján kell elvégezni. Ezen felül, ami elszámolásra okot adhat, az a pénzügyi intézményeknek az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget biztosító kontraktusos kikötései – feltéve, hogy a tisztességtelenség vélelmének megdöntése iránt a hitelintézet nem kezdeményezett polgári peres eljárást, vagy azt elveszítette. A fenti két elszámolási kötelezettség alól csak az jelenthet kivételt, ha a szerződéses kikötéseket egyedileg megtárgyalták az ügyféllel, mivel ebben az esetben ezek nem képezték az általános szerződési feltételek részét.
Elsősorban a meg nem szűnt és a 2009. július 26-ika után megszűnt fogyasztói hitelek esetében kötelező az elszámolás. A 2009. július 26-án vagy azt megelőzően megszűnt szerződéseknél csak akkor terheli a pénzügyi intézményt az elszámolási kötelezettség, ha a követelés nem évült el, vagy, ha a fogyasztó kéri az elszámolást és igazolja azt, hogy az engedményezett követelést egy követeléskezelő érvényesíti vele szemben. Továbbá akkor is kötelező az elszámolás, ha a fogyasztó állítja, a pénzügyi intézmény pedig nem vitatja, hogy a követelés nem évült el, illetve, ha az el nem évülés tényét már jogerős bírósági ítélet megállapította.
Ezen felül elszámolást kell készíteni akkor is, ha előzőleg bíróság jogerős ítéletet hozott a tárgyban, mivel ebben az esetben ez a döntés nem minősül relevánsnak. Ez alól csak az képez kivételt, ha a jogerős ítélet azt állapította meg, hogy a szerződés egésze érvénytelen.
Fontos tudni azt is, mi történik akkor, ha időközben a pénzügyi intézmény a követelését szabályosan követeléskezelőre engedményezte. Ebben az esetben a pénzügyi intézménynek kétféle időpontra kell elkészítenie az elszámolását: egyrészt az adóssal kötött szerződés megszűnésének időpontjára, másrészt pedig a követelés engedményezésének időpontjára vonatkozóan, azonban ez még nem menti fel a követeléskezelőt az elszámolás terhe alól, ugyanis a fogyasztónak joga van kérni tőle is túlfizetéseinek visszatérítését.
Lehetséges azonban az is, hogy az egyébként elszámolásra köteles pénzintézet végelszámolás vagy felszámolási eljárás alatt áll. Ebben az esetben, ha az elszámoláshoz szükséges információk nem állnak teljes körűen rendelkezésre, az MNB rendeletében meghatározott becslési módszert kell alkalmazni. A fogyasztóval szemben fizetési kötelezettséggel tartozók körébe egyébként nem csak az elszámolásra kötelezett pénzügyi intézmények tartozhatnak, hanem azok az is, akik, amelyek önálló zálog jogosultjai, ezáltal pedig egyetemlegesen felelnek az elszámolásra kötelezettekkel.
Vannak azonban a fentiektől eltérő esetek is, amikor a fogyasztónak kell kezdeményeznie az elszámolást. Ilyenek például a végtörlesztéssel élők, amely esetben – 10 000 forint ellenében – a fogyasztónak 2015. március 1. és 31. között kell kérnie az elszámolást. Ez alól csak az jelenthet kivételt, ha a banki ügyfél a végtörlesztés érdekében forintalapú kölcsönszerződést kötött, és igazolni is tudja, hogy az ennek érdekében történt. Ha az elszámolás végeredménye alapján a pénzügyi intézmény valóban visszafizetésre köteles, a kifizetett tízezer forint visszajár a fogyasztónak.
A követelések elévülésére is találunk szabályt a törvényben, amikor kimondja: a követelések elévülése az elszámolás fogyasztóval való közlésének napjáig, de legkésőbb 2015. december 31-éig nyugszik.
