Közúti veszélyeztetés az autópályán


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettéért felel az elkövető, ha a veszélyeztető magatartása indítja el azt az okfolyamatot, amelynek eredményeként bekövetkezik a sértett halálát okozó közlekedési baleset. – a Kúria eseti döntése.


A terhelt az autópálya belső forgalmi sávjában vezette gépkocsiját, amikor utolérte a szintén a belső forgalmi sávban 100–110 km/h sebességgel haladó, tanuló jelzéssel ellátott személygépkocsit. Hogy rákényszerítse a megengedett legnagyobb sebességnél lassabban haladó gépkocsit a külső forgalmi sávba húzódásra, a biztonságos követési távolságnál jelentősen nagyobb mértékben megközelítette, reflektorával többször is rávillantva. Mivel a tanulóvezető ennek ellenére nem tért le, a terhelt szabálytalanul, a külső forgalmi sávban, jobbról előzte meg, majd a biztonságos távolságnál lényegesen kisebb távolságon belül tért vissza a belső forgalmi sávba. Ezt követően, azért, hogy a gépjárművezetést még tanuló vezetőt megijessze, hirtelen fékezett.

Ekkor érkezett a külső forgalmi sávban motorral a sértett, 150–156 km/h sebességgel. Amint látta az előtte haladó járműveket, azokat a külső sávban kívánta szabálytalanul megelőzni.

A terhelt fékezésének hatására és féklámpájának felvillanására a vezetői rutinnal nem rendelkező tanulóvezető megijedt, és hogy az általa veszélyhelyzetnek vélt szituációban az ütközést elkerülje, maga is fékezett, és az autót jobbra kormányozta. A sértett számára a veszély ekkor, mind a tényleges haladási, mind pedig a legnagyobb megengedett sebességhez tartozó féktávolságon belül vált felismerhetővé, és hiába fékezett, összeütközött a tanulóvezetővel, a jobb oldali szalagkorlátnak ütközött, és a helyszínen életét vesztette. A terhelt, bár először lassított, végül segítségnyújtás nélkül távozott a baleset helyszínéről.

Az első- és másodfokú eljárás

A járásbíróság bűnösnek mondta ki a terheltet közúti veszélyeztetés bűntettében [régi Btk. 186. § (1) bekezdés] és segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 172. § (1) és (3) bekezdés I. fordulata].

A másodfokon eljáró törvényszék súlyosította az elsőfokú ítéletet és a közúti veszélyeztetés bűntettének alapesete helyett halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettét állapított meg [régi Btk. 186. § (2) bekezdés c) pont], és a 2 év 8 hónap időtartamú börtönbüntetést 5 évre emelte. Tévesnek ítélte meg az elsőfok azon következtetését, amely szerint a terhelt gondatlansága nem terjed ki a bűncselekmény eredményére, a sértett halálára. A bíróság szerint a terheltnek igenis számolnia kellett azzal, hogy a szabálytalan előzést követő visszatérése és a hirtelen fékezése a mögötte haladó, általa is észlelten kezdő tanuló járművezetőt baleset-elhárító manőver végrehajtására fogja késztetni, ami lehet akár vészfékezés, akár elkormányzás. Különös tekintettel az autópályára és a közepes forgalomra, a terheltben fel kellett volna merülnie annak a lehetőségének is, hogy a mögötte haladó tanulóvezető az ütközés elhárítását célzó manővere során egy harmadik gépjárművel fog ütközni.

A bíróság szerint a terhelt azért nem számolt magatartásának lehetséges következményeivel, mert elmulasztotta a tőle – mint gyakorlott járművezetőtől – elvárható figyelmet és körültekintést, így őt hanyag gondatlanság (negligentia) terheli.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felülvizsgálati kérelem szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból kizárólag arra vonható le okszerű következtetés, hogy a terhelt egyedül a mögötte lévő személygépkocsiban lévő személyek életét és testi épségét veszélyeztette. Mivel nem is láthatta a motorkerékpárost, így még gondatlanság szintjén sem terhelheti semmiféle felelősség a sértett haláláért. A védő megítélése szerint a tanulóvezető túlreagálta a közlekedési szituációt, és, indokolatlanul rántotta jobbra a kormányt. Mivel ez váltotta ki az ütközést és a sértett halálát, az okozati összefüggés nem áll fenn a terhelt magatartása és a sértett halála között, mert az okozati láncolat megszakadt.

Az ügyészség álláspontja szerint a baleset bekövetkezéséhez szükséges okfolyamatot a terhelt magatartása indította el, és ezt nem szakította meg a tanulóvezetőnek az a magatartása, hogy az adott vészhelyzet elkerülésének nem a legmegfelelőbb módját választotta.

A Kúria megállapításai

A Kúria szerint a terheltnek közepes forgalmú autópályán közlekedve tudatában kellett lennie annak, hogy az általa tanúsított magatartás ellentétes a közúti közlekedés általános és tételes szabályaival, és e szabályok szándékos megszegésével összefüggésben alakult ki a közvetlen veszélyhelyzet. Bár a Kúria meglátása szerint a balesetben érintett valamennyi szereplő közlekedési szabályt sértett, de a baleset bekövetkezéséhez szükséges okfolyamatot a terhelt magatartása indította el, hiszen semmi nem indokolta, hogy visszatérjen a belső sávba és fékezzen. Miután azonban megtette, a Kúria szerint látnia kellett az előidézett veszélyhelyzet káros és lehetséges következményeit (vagyis, hogy ezzel mindazok életét, testi épségét közvetlenül veszélyezteti, akik mögötte haladnak), és azt is, hogy az ő szándékos szabályszegő magatartása kikerülhetetlen reakciót igényel a többiek részéről. Mindez pedig a Kúria szerint tényállásszerűvé tette a terhelt cselekményét. A közúti veszélyeztetés ugyanis szándékos veszélyeztetési bűncselekmény, ami azt jelenti, hogy az elkövető szándéka (egyenes vagy eshetőleges) kiterjed mind az elkövetési magatartásra (a közúti közlekedés szabályainak a megszegésére), mind pedig a bűncselekmény eredményére, vagyis más vagy mások életének vagy testi épségének a közvetlen veszélyeztetésére (a közvetlen veszély az élet vagy a testi épség sérelmének a reális lehetőségét, személyre és helyzetre konkretizált veszélyt jelent).

Szemben a másodfokú döntés indokolásával azonban a Kúria úgy ítélte meg, hogy a sértett halála kapcsán a terheltnek nem hanyag gondatlanság (negligentia), hanem tudatos gondatlanság (luxuria) róható fel, mivel a terhelt a veszélyre korlátozott szándékossága mellett előre látta magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízott az eredmény bekövetkezésének elmaradásában (limitált veszélyeztetési szándék). A Kúria a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. II. 954/2013.) a Kúriai Döntések 2015/3. számában 51. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.