Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A kapcsolattartásról szóló határozatok végrehajtása a gyámhivatalok, és a gyámhivatalok munkájához szorosan kapcsolódó gyermekjóléti szolgálatok mindennapos gyakorlatához tartozik. Ezek az intézmények a különélő szülők érzelmektől, indulatoktól túlfűtött, késhegyig menő háborúiban a két tűz között próbálják a gyermekek érdekeit védeni emberileg rendkívül igénybe vevő munkájuk során.
A szülők háborúja legtöbbször nem a gyermekről, hanem egymásról szól, és a csetepatéban jócskán adnak egymásnak, de a szakembernek is. A küzdelem legnagyobb kárvallottja természetesen a gyermek.
Mielőtt szót ejtenék a kapcsolattartási határozatok végrehajtásáról és a végrehajtás problémáiról, röviden ismertetem a gyermekétől különélő szülő lehetőségeit.
Folyamatos kapcsolattartás
A gyermekétől különélő szülőt megilleti a folyamatos kapcsolattartás, ami a kialakult szokások szerint annyit jelent, hogy kéthetente egy hét végére elviheti magával a gyermeket. Fontos tudni, hogy a folyamatos kapcsolattartás gyakorisága nincs törvényben rögzítve, tehát semmi akadálya, hogy a különélő szülő gyakoribb találkozásokat kérelmezzen a gyermekével egy-két hétköznap délutánt is beiktatva a hétvégék közé. Ennek csak a lakóhelyek távolsága, vagy a gyermek iskolai tevékenysége szabhat gátat.
Fontos tudni, hogy a csecsemőkorú, vagy valamilyen betegségben szenvedő gyermeknél az elvitel joga korlátozható, és a különélő szülő legfeljebb meglátogathatja gyermekét a másik szülőnél, elviheti néhány órára vagy a gyermekjóléti szolgálat kapcsolatügyeletén találkozhat vele.
Időszakos kapcsolattartás
Az időszakos kapcsolattartás keretében a gyermekétől különélő szülő a páros ünnepek (húsvét, pünkösd, karácsony) másnapján és az óvodai vagy iskolai szünetek fele idejében magával viheti a gyermeket.
Felügyelt kapcsolattartás
Felügyelt kapcsolattartásra a gyermekjóléti szolgálat kapcsolatügyeletén vagy más segítő szervezetnél a következő esettekben kerülhet sor:
– ha a szülők között oly mértékben megromlott a kapcsolat, hogy találkozásuk a minimálisra szorítandó, vagy teljesen elkerülendő
– ha a különélő szülő és a gyermeke között annyira megromlott a kapcsolat, hogy kapcsolatuk újjáépítése érdekében segítségre van szükség
– ha a különélő szülő nem alkalmas arra, hogy a gyermekét hosszabb időn át felügyelje, vagy a körülményei nem megfelelőek arra, hogy gyermekét vendégül lássa
A kapcsolattartásról rendelkező határozatok jellemzői
A kapcsolattartásról rendelkező határozatoknak – akár a gyámhivatal, akár a bíróság hozta meg őket – rendkívül részleteseknek és konkrétaknak kell lenniük. Következésképpen mind a folyamatos, mind az időszakos kapcsolattartás kezdő és zárónapját, kezdő és záró időpontját, a gyermek átvételének és visszaadásának helyét meg kell határozni, különben a határozat végrehajthatatlan lesz, mert a gyámhivatal nem fogja tudni, hogy mely időponthoz képest következett be a mulasztás.
Amikor a például a szünidők felében megvalósuló kapcsolattartásról kell rendelkezni, le kell írni, hogy megegyezés hiányában ez pontosan mikor kezdődik és végződik, a szünidők első vagy második felében valósul-e meg. Sokszor már az is vita tárgya, hogy a szünidő mikor kezdődik vagy végződik, amikor az elején vagy a végén egybe esik a hétvégével, esetleg a páros ünneppel. Vagy mi legyen akkor, ha a szünidő páratlan számú napból áll, ekkor mit jelent a félidő? Gyakori probléma, hogy a gyermek a különélő szülő kapcsolattartási idejében gyerekzsúrra, iskolai kirándulásra, táborba, ne adj’ isten, buliba menne. Ha ezekre az esetekre nem rendelkezik a határozat, a szülők közt végeérhetetlen vita kezdődhet, és a gyámhivatal sem tud tenni semmit, legfeljebb mediációra küldi a feleket, vagy – kérelem esetén – újraszabályozhatja a kapcsolattartást.
Meg kell mondjam, a bíróságok nem szeretik az ilyen részletességgel szabályozott kapcsolattartási rendet, mert nem ismerik a végrehajtás során felmerülő poblémákat. De az ügyvédnek ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a cizellált szabályok bekerüljenek a határozatba vagy az egyezségbe, mert egy apró pontatlanság, egy hiányzó félmondat a határozatot végrehajthatatlanná teszi!
A kapcsolattartási határozatok végrehajtása
A kapcsolattartási határozatok végrehajtása a gyámhivatalok feladata. Ehhez a feladathoz több szálon is kapcsolódik a gyermekjóléti szolgálat.
Amennyiben határozatunk kellőképpen pontos és konkrét, és ennek ellenére a gyermekkel együtt élő szülő nem tesz neki eleget, azaz nem adja át időben a gyermeket, a mulasztástól számított 30 napon belül végrehajtást kérhetünk a gyámhivataltól. Ha az együttélő szülő telefonon vagy levélben előre lemondja a kapcsolattartást, végrehajtási intézkedésre csak akkor számíthatunk, ha ennek ellenére a különélő szülő odamegy a gyermek lakóhelyére a határozatban megjelölt időpontban. Eltérő esetben ugyanis a gyámhivatal nem tudja megállapítani az együtt élő szülő mulasztását. Az is fontos, hogy a gyámhivatal előtt igazolni tudjuk, mi tényleg ott voltunk a megadott időben a gyermekért. Ezért ilyen esetben meg kell kérni valakit, hogy jöjjön el velünk, hogy később tanúsíthassa a kapcsolattartás meghiúsulását.
A bejelentésünk nyomán induló eljárásban a gyámhivatal először is igyekszik megállapítani, hogy az együttélő szülő a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltakat önhibájából mulasztotta-e el. Ez nem valami bonyolult eljárás, mivel a gyámhivatal az együtt élő szülő önhibáját axiómaként kezeli. Ugyan van mód az ellenkezőjét bizonyítani, de ez általában csak a gyermek betegségéről szóló orvosi igazolással működik.
Ha a gyámhivatal megállapítja az önhiba fennállását, a végrehajtás iránti kérelem beérkezését követő naptól számított harminc napon belül végzéssel elrendeli a végrehajtást.
A gyámhivatal a végrehajtást elrendelő végzésben első lépésben a mulasztó felet figyelmezteti, azaz felhívja, hogy a végzés kézhezvételét követően esedékes kapcsolattartásnak a kapcsolattartásra vonatkozó határozat szerinti időpontban és módon tegyen eleget, illetve hagyjon fel a gyermeknek a másik fél ellen történő nevelésével, továbbá felszólít az elmaradt kapcsolattartás pótlására. Mindezek mellett a gyámhivatal figyelmezteti a mulasztó szülőt a következményekre és erre irányuló kérelem esetén kötelezi az együttélő szülőt a kapcsolattartás meghiúsítása folytán keletkezett igazolt költségek viselésére.
A költségek megtérítése első hallásra jól hangzik, de mindjárt elmegy az ember kedve tőle, ha belegondol, hogy voltaképpen a gyermekétől veszi el azt a pénzt, vagy abba, hogy követelése a gyeses kismamán behajthatatlan.
| Új Ptk – társasági- és cégjogi változások |
|---|
|
Az új Ptk. alapjaiban változtatta meg a társasági jog és a cégjog szabályait. A 2014. május 20-i szakmai előadáson és konzultáción szó lesz a gazdasági társaságok szervezetének és működésének változásairól, valamint arról is, hogyan érinti az új törvény a 2014. március 15. előtt alapított cégek működését. Előadóink kitérnek a Ptk.-ból kimaradó szabályok miatti új szabályozás kérdéskörére is. Értesüljön az új szabályokról, tegye fel kérdéseit szakértő előadóinknak, dr. Kenesei Juditnak, a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága kollégium-vezető helyettesének és dr. Noctha Tibornak, a PTE egyetemi docensének. Jöjjön el 2014. május 20-án szakmai konferenciánkra! Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. |
Amennyiben a figyelmeztetés nem jár eredménnyel, a gyámhivatal védelembe veheti a gyermeket, ami annyit jelent, hogy megállapítja a gyermek veszélyeztetettségét, és a határozatától kezdve az együttélő szülőnek kötelező lesz együttműködni a gyermekjóléti szolgálattal és a gyámhivatallal, mert ha nem…
A fentiek mellett a gyámhivatal mediációra küldheti a szülőket, sőt azt kötelezővé is teheti, annak érdekében, hogy a szülők megegyezzenek a kapcsolattartás során felmerülő problémákról. De mi van, ha nem tudnak megegyezni?
A kapcsolattartás végrehajtására indult eljárásban a gyámhivatal dönthet a feleknek a kapcsolattartás megszervezésére vonatkozó – a kapcsolattartás érdemét nem befolyásoló – kisebb jelentőségű kérelmeiről, így a gyermek átadásának és átvételének helyéről, időpontjának kismértékű változtatásáról, valamint az abban közreműködő személyekről.
Ha a fentiek nem vezetnek eredményre, a gyámhivatal feljelentést tesz kiskorú veszélyeztetése vagy kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása miatt. Ennek a büntető eljárásnak többnyire megrovás, vagy próbára bocsátás a vége.
És itt ütközünk bele a szankcionálás kérdésébe. Mert mi van akkor, ha az együttélő szülő egy teljesen elmérgesedett konfliktusban, elvakítva önnön érzelmeitől, következetesen akadályozza a kapcsolattartást, gyermekét a különélő szülő ellen neveli, nem törődik a bírságokkal és a megrovással, és nem hajlandó semmiben sem megegyezni?
A gyermek átadását ki lehetne kényszeríteni rendőri segítséggel (meghatározott cselekmény végrehajtása), de melyik szülő az, aki így szeretné halálra rémíteni a gyermekét? A dolog nem működik, és nem láttam még olyan esetet, amikor sor került volna rá.
Sajnos az egyetlen, igazi szankciója az ilyen magatartásnak az, ha az ilyen felróható magatartást tanúsító szülőtől megvonják a szülői felügyeleti jogokat és a másik szülőhöz delegálják azokat (régi kifejezéssel élve: megváltoztatják a gyermek elhelyezését).
Jogilag erre lenne is lehetőség, mivel, ha a kapcsolattartásra kötelezett neki felróhatóan akadályozza a gyermeknek a kapcsolattartásra jogosulttal való kapcsolata kialakítását, fenntartását, a gyermeket bizonyíthatóan a kapcsolattartásra jogosult ellen neveli és a kapcsolattartásra vonatkozó határozatnak a végrehajtási intézkedések ellenére sem tesz eleget, a gyámhivatal a szülői felügyeleti jog rendezése vagy a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránt pert indíthat, feltéve, hogy az a kiskorú gyermek érdekében áll, és azt a szülő vagy harmadik személy is kéri.
A fenti passzusban nagy hangsúly van a „feltéve” szócskán. Ugyanis leggyakrabban a kapcsolattartási határozatnak és a végrehajtási intézkedéseknek legkövetkezetesebben ellenálló szülők ugyanilyen következetességgel nevelik gyermeküket a különélő szülő ellen, és a huzamos időn keresztül végzett lelki aknamunka meghozza gyümölcsét: a két szülő közt őrlődő gyermek olyan mértékben eltávolodik a különélő szülőjétől, rosszabbik esetben olyan ellenségessé válik, hogy pszichés szempontból lehetetlenné válik a gyermek feletti szülői felügyeleti jogok gyakorlásának megváltoztatása, vagyis a „gyermekelhelyezés megváltoztatása” nem áll a kiskorú gyermek érdekében.
A kapcsolattartási határozatok végrehajtása 14 éves kor felett
A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet szerint, ha a kapcsolattartás a 14. életévét betöltött gyermek befolyásmentes, önálló akaratnyilvánítása miatt hiúsul meg, a gyámhivatal a végrehajtási eljárást felfüggeszti, feltéve, hogy a felek – kérelemre vagy a gyámhivatal elrendelése alapján – igénybe veszik a közvetítői eljárást, vagy a felek bármelyike kéri a kapcsolattartás megváltoztatását, korlátozását vagy megvonását. Az eljárás felfüggesztésére a közvetítői eljárás befejezéséig, legfeljebb azonban a közvetítői eljárás megindulását követő két hónapig, vagy a kapcsolattartás megváltoztatására vagy megvonására irányuló eljárás lefolytatásáig kerül sor. Ha a mediáció vagy az újraszabályozás sikertelen, és a gyermek továbbra sem kíván a különélő szülőjével találkozni, következnek a fentebb már leírtak.
És a kapcsolattartás továbbra is végrehajthatatlan…
A szerző ügyvéd
