Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Meghatározott feltételek esetén a terhelt lemondhat a bírósági eljárásról, illetve annak egy részéről, nevezetesen a tárgyalásról. A strasbourgi bíróság szerint ez nem sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét; attól még lehet tisztességes az eljárás, ha a tárgyalás elmarad – feltéve, hogy ezt maga a terhelt kérte, vagy, ha mindezek ellenére a bíróság mégis kitűzi a tárgyalást.
Az új Be. előkészítését figyelve látható, hogy a büntetőeljárás hatékonysága most is kiemelt szempontként szerepel, bár véleményem szerint továbbra is érvényesnek kell lennie annak az elvnek, miszerint vitás ügyekben a fő szabály mégis a tárgyalás dominanciája, ahol a kontradiktórius elv, ezen belül pedig a felek rendelkezési joga érvényesül.
Ha fennállnak az eljárás egyszerűsítésének, gyorsításának a feltételei, a vádlottnak abban az esetben is joga van arra, hogy az ellene emelt vádról bíróság döntsön, és ezt a döntést nyilvános tárgyalás alapján hozza, ugyanakkor a terhelt a bírósági eljárásról, illetve annak egy részéről, nevezetesen a tárgyalásról lemondhat, meghatározott feltételek megléte esetén. A tárgyalásról lemondás elismerésének az a feltétele, hogy a vádlott lemondása önkéntes, azaz kényszertől mentes legyen. Ezen túlmenően a bíróságnak vizsgálnia kell a terhelt beismerésének hitelességét. A strasbourgi esetjog értelmében, ha a bíróságnak kétsége támad arról, hogy a lemondás önkéntes, avagy kényszertől mentes volt-e, akkor köteles az ügyet tárgyalásra utalni.
A kontinentális jogrendszer sokáig nem ismerte az angolszász jogrendszerre jellemző „quilty plea” és a „plea bargaining” intézményeit. A 20. század harmadik harmadától kezdve viszont egyre több konszenzuális elem jelenik meg az európai igazságszolgáltatások rendszerében. Ha nem is fogadják el teljes egészében a vádalku intézményét, mégis egyfajta európai alternatívájaként jelennek meg.
Az eredeti jogintézmény tehát a „plea bargaining” néven ismert, és az angolszász jogterületekre jellemző. Fordítható beismerési vagy védekezési alkunak is, de nálunk vádalkuként lett népszerű. Az Egyesült Államokban a büntető ügyek 96 százalékát ennek segítségével fejezik be. A vádemelés után az ügyész és a vádlott védője között végbement alkudozás eredményeként jön létre az a megegyezés, amely meghatározza a bírósági eljárás további menetét. Ha a vádlott a megegyezés szerinti bűncselekményben beismeri bűnösségét, s ezzel lemond arról a jogáról, hogy ügyében az esküdtek döntsenek, úgy az egyesbíró bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül, a beismerés alapján hozta meg ítéletét. Az eljárás így sokkal gyorsabban véget ér, ezért cserébe az ügyész a vádbeli bűncselekményt enyhébben minősíti, de változatlan minősítés mellett is a bíróság enyhébb büntetést szab ki.
A tárgyalásról lemondást hazánkban az 1999. évi CX. törvény iktatta be még a régi büntetőeljárási kódexbe, a Be.-be, azaz az 1973. évi I. törvénybe. Az új Be.-ben, az 1998. évi XIX. törvényben kezdetek óta, bár több változtatással, de szerepel. Módosította a jogintézményt a 2011. évi LXXXIX., a 2011. évi CL. és a 2013. évi CCXXIII. törvény, közülük a legelső hozta a legnagyobb változtatást.
A tárgyalásról való lemondás mint jogintézmény eljárási feltétele, hogy a terhelt beismerje a bűncselekmény elkövetését, és lemondjon arról a jogáról, hogy ügyében tárgyalást tartsanak. A beismerésnél nem elegendő, hogy az csak a releváns tényekre terjedjen ki, mint a tárgyalás mellőzése esetén, hanem az is szükséges, hogy a terhelt beismerő vallomása a bűnösségére is kiterjedjen. A tárgyalásról való lemondásnak önkéntesnek és egyértelműnek kell lennie. További feltétel, hogy az ügyész indítványa is szükséges ehhez, a bíróság hivatalból nem dönthet úgy, hogy tárgyalás tartása nélkül hoz ítéletet.
Ebben az eljárásban a bíróság a tárgyalás helyett nyilvános ülést tart, melynek a végén megállapíthatja a vádlott bűnösségét, és a vádiratban indítványozott büntetést szabhat ki, illetve intézkedést alkalmazhat. Az ítéletben megállapított tényállásnak és minősítésnek is a vádiratban foglaltakéval kell megegyeznie.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának épülete. Strasbourgban néhány döntés esetében kimondták, hogy a bírósági tárgyalás elmaradása nem sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét – feltéve, hogy ezt maga a terhelt kérte. És ez akkor is így van, ha a bíróság mindezek ellenére mégis kitűzi a tárgyalást, és a büntetőeljárás rendes mederben folyik tovább
A jogintézmény két terhelti kört érint, az általános szabályok szerinti lemondás mellett a jogalkotó létrehozta a különös lemondási szabályokat is, melyek a bűnszervezet keretei között bűnöző terheltre vonatkoznak abban az esetben, ha a nyomozás folyamán együttműködött a hatóságokkal, de a nyomozás megszüntetésére mégsem került sor.
A fenti feltételek mindkét terhelti körre vonatkoznak, az alábbiakban írtakkal a különbségekre szeretnék rámutatni.
A bűnszervezet együttműködő terheltjének tárgyalásról történő lemondása esetében az ügyész nemcsak az elbírálandó tényállásra, a minősítésre és a büntetés vagy intézkedés nemére tesz indítványt, hanem ezen túlmenően a joghátrány pontos mértékére, illetve tartamára is.
A tárgyalásról lemondás esetén a két terhelti körnél a büntetéskiszabási szempontok is másképpen alakulnak. Az általános lemondásnál az enyhítő szakasz alapján hozza meg a bíróság a döntését, a másik esetben pedig a Btk. speciális büntetési tételének keretei között szabják ki a szankciót. Az előbbinél alkalmazható a korlátlan enyhítési rendelkezés, melynek értelmében bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható. Ha az általános enyhítési szabályokat veszi figyelembe a bíróság, akkor a terhelt beismerése fejében az alábbi büntetésekre számíthat:
A büntetési tételnél enyhébb büntetés róható ki, ha annak legkisebb mértéke a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú lenne. Ha a büntetési tétel alsó határa tízévnyi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb ötévi, ötévi szabadságvesztés helyett legkevesebb kétévi, kétévi szabadságvesztés helyett legkevesebb egyévi, egyévi szabadságvesztés helyett rövidebb tartamú szabadságvesztést lehet kiszabni. Utóbbi esetben szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, illetve e büntetések egymás mellett is kiszabhatóak. Kísérlet vagy bűnsegély esetében, ha a fentiek alapján kiszabható büntetés is túl szigorú lenne, a szankció alsó határa egy tétellel lejjebb száll.
A bűnszervezetben bűnöző együttműködő terhelt esetében a szabadságvesztés mértéke nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a három évet, öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a két évet, három évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a hat hónapot nem haladhatja meg. Ha a tárgyalásról lemondásnak nyolcévnyi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt van helye, a bűnszervezetben elkövetett bűncselekményre előírt szigorúbb rendelkezések nem alkalmazhatóak, a büntetést a bűncselekményre a Btk. által előírt büntetési tételkeretek között kell kiszabni.
A nyomozás befejezése után, a vádemelés előtt a terhelt kezdeményezésére az ügyész kétféleképpen dönthet: elutasítja azt, és erről a terheltet írásban értesíti, vagy elfogadja a terhelt lemondását. Utóbbi esetben erről határozatot kell hoznia az ügyésznek.
A terhelt lemondásának elutasítása esetén a büntetőeljárás a rendes mederben, az általános szabályok szerint folyik tovább.
Ha a vádhatóság határozatot hoz arról, hogy elfogadta a terhelt lemondását, akkor a terheltet meghallgatja. A meghallgatás folyamán az ügyész három dolgot közöl a terhelttel: a bűncselekmény leírását, amelyre a terhelt beismerést akar tenni; a bűncselekmény Btk. szerinti minősítését; azt a törvényben szabályozott enyhítési lehetőséget, amely arra vonatkozik, milyen nemű, mértékű és tartalmú büntetést, illetve intézkedést kaphat a terhelt, ha beismeri a bűncselekmény elkövetését. Ha a terhelt elfogadja az ügyész által közölteket, akkor közöttük létrejön egy írásbeli megállapodás, ahol szerepel a terhelt által beismert bűncselekmény leírása, a bűncselekmény Btk. szerinti minősítése, valamint mindkettejük nyilatkozata arról, hogy milyen nemű, mértékű, tartamú büntetést, illetve intézkedést vesznek tudomásul. Ez után az ügyész a megállapodásban foglaltakkal azonos tényállás és minősítés miatt vádat emel, és indítványt tesz az ügy nyilvános ülésen történő elbírálására, a megállapodásban rögzített nemű, mértékű, tartamú büntetés, illetve intézkedés alkalmazására, annak alsó és felső határának megjelölésével.
|
HMJ – Hatályos Magyar Jogszabályok három nyelven |
|---|
|
Több mint 350 jogszabály, több mint 120 Legfelsőbb Bírósági határozat rendelkező része, a kettős adóztatásról szóló egyezmények jelentős része, több mint 100 Legfelsőbb Bírósági állásfoglalást, több mint 120 Versenytanácsi határozat három nyelven. Az új Jogtáron online módon is elérhető. |
Ha a megállapodás nem jön létre, vagy annak tartalmával a bíróság nem ért egyet, akkor az eljárás az általános szabályok szerint folytatódik. A második helyen említett esetben a megállapodásban foglalt nyilatkozatok sem a vádhatóságot, sem a terheltet nem kötik. Ha a bíróság elfogadja a megállapodást, az ügyet nyilvános ülésen bírálja el. Ha az ügyész az ülés eredményéhez képest úgy látja, hogy a vádlott súlyosabb bűncselekményben bűnös, vagy más bűncselekményben is bűnös, bár a nyilvános ülésre tett indítványát nem vonhatja vissza, de indítványozhatja az ügy tárgyalásra utalását.
A tárgyalásról lemondás jogintézményének az előnye, hogy a bíróság elkerüli a fárasztó, nehézkes és hosszadalmas bizonyítást, és ezzel jelentős időt takaríthat meg. Hátránya pedig, hogy nem érvényesül az ártatlanság vélelme; sérti az egyenlő bánásmód elvét, a beismerésért jutalom, a tagadásért pedig szigorú büntetés jár; az ügyész vállára teherként helyezkedik, hogy az arra alkalmas ügyeket neki kell kiválasztania. Az egyszerű megítélésű ügyek esetén a szóbeli vádemelés, illetőleg a tárgyalás mellőzése gyorsabb és egyszerűbb eljárás. Másrészt az ügyésznek kell feloldania azt a konfliktust, ami úgy merül fel, vajon a bíróság számára kedvező időszerűséget biztosító eljárás fejében, a kedvezményes büntetés indítványozása elegendő-e a büntetési célok eléréséhez.
Vajon hátrányt jelenthet-e önmagában az a tény, hogy elmarad a tárgyalás? Strasbourgban néhány döntés esetében kimondták, hogy a bírósági tárgyalás elmaradása nem sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Attól még lehet tisztességes az eljárás, ha a tárgyalás elmarad, hangsúlyozza az Emberi Jogok Európai Bírósága, feltéve – teszi hozzá –, hogy ezt maga a terhelt kérte. Annak ellenére így van ez, hogy a tisztességes eljárás kizárólag pozitív jogot jelent, vagyis a jog gyakorlásától való tartózkodás nem tartozik a fogalmába. Ez azért fontos, mert abban az esetben, ha a tárgyalásról lemondás feltételei fennállnak, de a bíróság mégis kitűzi a tárgyalást, és rendes mederben folyik tovább a büntetőeljárás, annak ellenére, hogy a vádlott lemondott erről a jogáról, akkor ez sem sérti a tisztességes eljárás elvét.
