Miért nincs közös szülői felügyelet Magyarországon?

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az új Ptk. Családjogi Könyvének javaslatából az elfogadás előtt kikerült az a szakasz, amely alapján a bíró egy gyermek-elhelyezési per esetén közös felügyeleti jogot ítélhetett volna a szülőknek. Miért? Erre elfogadható magyarázat nincs!

A törvény indoklása ezt tartalmazza: A bíróság – a szülők erre vonatkozó megállapodásának hiányában – közös szülői felügyeletet nem rendelhet el, mert az az együttműködésnek olyan fokát kívánja meg a szülőktől, amely csak a szülők egyetértése esetén valósítható meg.

Ez az elv a '90-es évek elejéig általános volt szinte mindenhol a világban. Azóta azonban számos külföldi hatástanulmány kimutatta, hogy meghaladott ez a jogelv, és a családjogi törvényeket módosították, kötelezővé téve a közös felügyeleti jog fenntartását válás után is.  Az Európai Unióban 2000-től kezdődött egy módosítási hullám, aminek eredménye, hogy 2010 év végére szinte kivétel nélkül valamennyi tagállam joga lehetővé tette a bíróság egyoldalú döntését ebben a kérdésben – nem kellett hozzá a szülők közös kérelme.

Ha nem ütközik a gyermek érdekébe – például az egyik szülő bántalmazó, elhanyagoló magatartása, súlyos mentális vagy fizikai betegsége miatt – akkor a közös szülői felügyeleti jog fenntartása szolgálja legjobban a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését. A gyermek mindenekfelett álló érdekén túl a jogilag egyenlő – de arra tekintettel, hogy a gyermekek 70-80%-át az édesanya gondozásában helyezik – gyakorlatilag mégis negatívan diszkriminált édesapákat is ugyanolyan jogok illetik meg az életközösség megszűnését követően. Azokban az országokban, ahol közös szülői felügyeleti jogot is megítélhet a bíróság, csökkent a válások száma, a gyermekek pszichés állapotát és a szocializációt mérő mutatói javultak, csökkent a szülők közötti konfliktus, kevesebb esetben kezdeményeztek eljárást egymással szemben, tehát hosszú távon is számos pozitív hatása volt.

A magyar családjogi gondolkodásba olyan mélyen beleivódott a régi elv, hogy elsőre sokan nem is értik a problémát. Kedvenc példám a következő: ha valaki felmond a munkahelyén úgy, hogy tudja, soha többé nem kell visszajönnie, együttműködnie, szívességet kérnie a volt főnökétől, akkor szabadjára eresztve az érzelmeit nyugodtan beolvashat neki az addig elszenvedett sérelmekért, pédául a túlórákért, a hétvégi telefonokért, és az elismerés teljes hiányáért. Azonban ha tudja, hogy hiába van új munkahelye, a gazdasági kapcsolatok miatt továbbra is együtt kell működnie volt munkahelyével, akkor ezt nem fogja megtenni, sőt mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy egy jó és hatékony kapcsolat fennmaradjon.

A válóper – gyermekelhelyezési per - pont így működik! Ha a nő – mert az esetek 80%-ban a nő az, aki a gyerekeket kapja – tudja, a válást követően megteheti, hogy nem áll szóba egyáltalán a gyerekek apjával, akkor nem is fog törekedni arra, hogy a válás ellenére a jó kapcsolat fennmaradjon. Tudja, hogy a gyerekeket az apa ellen hangolhatja, mert ennek sem lesz gyakorlati következménye – elég, ha az apa viselkedésére fogja a gyermekek ellenérzéseit, és a bizonyítási nehézségek miatt soha senki nem fogja tudni kideríteni, mi az igazság. A vége pedig az, hogy kapcsolattartásra sem kell mennie a gyerekeknek. Tehát a jelenlegi jogi szabályozás és joggyakorlat alapján – mert ne felejtsük el, itt a jogszolgáltatók nem hatékony működése is fontos tényező – ha valaki akarja, el tudja érni hogy teljesen kizárja a másik szülőt a saját és a gyerekei életéből. Miért is lenne rászorítva, hogy kulturáltan váljon, mikor sokkal egyszerűbb tiszta lappal indulni, és nem alkalmazkodni egy olyan emberhez, akitől már nem akarunk semmit?

Igen, szomorú, ha valaki saját magától nem látja be, hogy ezzel a magatartással a saját gyerekeinek árt, de ma, amikor a válások száma évi 22 000-24 000, a válással megszűnt házasságok aránya 45% és a felbomló házasságok mintegy 60 százalékában van több (2-3) kiskorú gyermek, akkor nem mindegy, hogy milyen forgatókönyv szerint nőnek fel a gyerekek, és csak terhet jelentenek majd az államnak, vagy biztos alapjait képezik egy egészséges, kiegyensúlyozott társadalomnak. Az élettársi kapcsolatokról nincs pontos adat, annyi megállapítható, hogy bomlékonyabbak mint a házasságok, az élettársi kapcsolatok 32%-a marad fenn 5 év után, részben házasságként.

Tehát a jövő generációjának több mint a fele érintett lesz egy gyermek elhelyezési perben. Én nem csak jogászként, anyaként is aggódom, milyen világ vár a mai gyerekekre, mert ami ma az általános viselkedési mód Magyarországon egy válás során, az elfogadhatatlan! Sok ügyvéd kolléga tesz komoly erőfeszítéseket, hogy helyes mederbe terelje a kisiklott elképzelésekkel és elvárásokkal hozzájuk érkező ügyfeleket, de ez nem csak az ügyvédség feladata lenne, hanem a jogalkotó és a jogszolgáltató szerveké is!

Számos nemzetközi, főleg amerikai és kanadai tanulmány (ahol több évtizedes múltra tekint vissza ez a jogintézmény) született a közös szülői felügyeleti jog fenntartásának társadalmi hatásairól.  Ezek a következőek:

1. Csökkent a válások száma azokban az államokban, ahol a válást követően közös szülői felügyeleti jog fenntartása mellett dönthetett a bíróság. 
2. Nőtt a tartásdíjat önkéntesen fizetők száma, kevesebb végrehajtási eljárás indul.
3. Magasabb összegű tartásdíjat vállaltak a közös szülői felügyeleti jogban részesülő édesapák.
4. A külön háztartásban, de közös szülői felügyeleti jog alatt felnövő gyermekeknél egyértelműen kimutatható volt a különbség a kizárólagosan egyik szülő felügyeleti joga alatt élő társaikkal szemben: jobb tanulmányi eredmények; magasabb önértékelés; kevesebb pszichés és viselkedési probléma; alacsonyabb a száma a bűnelkövetésnek; a cigaretta, alkohol és drog használat alacsonyabb száma; felnőttként átlagosan magasabb jövedelemre tettek szert.
5. A megkérdezett, vélemény-nyilvánításra alkalmas életkorú gyermekek többsége a közös szülői felügyeleti jog fenntartása mellett érvelt.
6. A válást követően kevesebb konfliktus volt a szülők között – kevesebb esetben kezdeményeztek eljárást a másik szülővel szemben – ahol a közös szülői felügyeleti jog fennmaradt. Kimutatták az is, hogy minél bővebb a kapcsolattartási joga a különélő szülőnek, annál kevesebb az egymás ellen kezdeményezett eljárások száma, vagyis kevesebb a komoly konfliktus.
7. Az egyik szülő kizárólagos felügyeleti joga alatt élő gyermekeknek 2-2,5-szer nagyobb esélyük van arra, hogy fizikai, pszichikai vagy szexuális abúzus áldozatai legyenek.
8. Az egyik szülő kizárólagos felügyeleti joga csak azokban az esetekben mutat jobb eredményt a gyermek fejlődésére nézve, ahol a másik szülő bántalmazó vagy elhanyagoló magatartást tanúsított, vagy súlyos mentális vagy fizikai betegségben szenvedett

A fenti megállapításokból látszik, hogy a közös szülői felügyeleti jog fenntartása a gyermek mindenek felett álló érdeke, aminek hosszú távú hatásai vannak az egész társadalomra is, mint például a válások, gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti perek, valamint a tartásdíj és kapcsolattartás végrehajtási eljárások számának csökkenése.

Az Európai Unió tagállamainak többsége felismerte, elfogadta, és az elmúlt évtizedben változtatott. Ide tartozik például Németország, Spanyolország, Csehország és Belgium. Vannak olyan is országok, ahol már évtizedek óta közös szülői felügyeleti jogot állapítottak meg válás esetén, mint például Anglia, Olaszország, Románia vagy Szlovákia.  Vannak olyan tagállamok is, akik a közös szülői felügyeleti jog megállapításán túllépve már a közös elhelyezésről is (joint physical custody) dönthet a bíróság – vagyis a gyermekek közel annyi időt töltenek az egyik szülő háztartásában mint a másikban – ezek például Belgium, Franciaország, Finnország és Svédország.

Az EU tagállamok többségében a válást követően a bíróság első sorban a közös szülői felügyeleti jog fenntartása mellett dönt, és csak kivételes esetekben, a gyermek érdekére tekintettel kap kizárólagos jogot csupán az egyik szülő. Három kivétel van, ahol csak a szülők közös kérelmére lehet közös szülői felügyeleti jogot megállapítani: Ausztria, Lengyelország és Magyarország. Azonban kiemelném, hogy egy osztrák tanulmány szerint a válások több mint 50%-ában közös szülői felügyeleti jogban állapodnak meg a felek, így ebben a tagállamban a gyakorlat mutatja a közös szülői felügyelet fenntartásának létjogosultságát. Lengyelországban pedig alacsony a válások száma az EU átlaghoz képest, tehát példaképnek egyik sem jó.

Összességében tehát elmondható, hogy az Európai Unió tagállamainak nagy többsége az elmúlt évtizedben elismerte a közös szülői felügyelet fenntartásának szükségességét. Elsődlegesen ez a gyermekek érdeke, ez biztosítja számukra az egészséges testi, szellemi és erkölcsi fejlődést. Amellett, hogy egészségesebb pszichéjű, jobban szocializált, ezért kiegyensúlyozottabb lesz a jövő nemzedéke – hiszen a statisztikák szerint a gyermekek nagy többsége érintett – a jövőre nézve is számtalan  pozitív  hatása van, mint a váló- és gyermekelhelyezési perek, valamint a szülők közötti komoly konfliktusokból adódó egyéb eljárások számának csökkentése.  Talán ideje lenne nekünk is változtatni!

A szerző ügyvéd, fő szakterülete a családjog.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!