„Minden egyetem a szívemhez nőtt”


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

„Alkotmánybíróként elsősorban a jogtörténeti vonatkozású döntésekben tudok leginkább közreműködni, a jogtörténet alkotmányvívmányainak az értelmezésében, de természetesen minden olyan területen, amit az AB-n rám szignálnak, a tudásom legjavát fogom nyújtani és igyekszem jó döntéseket hozni” – fogalmaz lapunknak adott interjújában a frissen alkotmánybíróvá kinevezett dr. habil Horváth Attila jogtörténész, az ELTE és a PPKE Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékeinek egyetemi docense, az NKE intézetvetője, aki az ELTE-n osztotta meg gondolatait eddigi pályafutásáról, AB-munkájáról.


Miként fogadta alkotmánybírói kinevezését?

Borzasztó nagy öröm, megtiszteltetés és meglepetés volt, hogy kineveztek alkotmánybírónak, hiszen a jogászi pályának számomra ez a csúcsa, ezért a jövőben az Alkotmánybíróságon olyan produktumot is kell nyújtanom, ami igazolja azt, hogy méltó vagyok a felkérésre.

Szakmáját tekintve jogtörténész. Tudatos pályaválasztás volt annak idején?

Eredetileg történész akartam lenni, de a szüleim rávettek, hogy a jogi pályára jelentkezzek, amit nem bántam meg, mert nagyon pezsgő, érdekes helyre csöppentem, számos érdekes problémával kerültem szembe és az első évben olyan tárgyak voltak, amelyek a szívemhez nagyon közel álltak, mint például a magyar jogtörténet, egyetemes jogtörténet, római jog, filozófia. Aztán jött a másodév, amikor rájöttem arra, hogy ezek az elsős tárgyak állnak közel hozzám és akkor jelentkeztem a Magyar Jogtörténeti Tanszékre demonstrátornak, valamint az Országos Diákköri Konferencián is írtam dolgozatot, illetve beiratkoztam az ELTE Bölcsészettudományi Kar történelem szakára és így párhuzamosan két diplomára tettem szert. Érdekes témát foglal magába a jogtörténet, mint például koncepciós perek kérdései, de nagyon izgalmas volt a rendszerváltozás kivitele, az új tankönyv megírása, ami abban az időben úttörőnek számított és most már az összes jogi karon ezt tanítják. Továbbá nagy kihívást jelentett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapítása, ahol az egyik alapító voltam, jelen voltam az első év kialakításában, a tanrend kidolgozásánál. Egy nem létező egyetemet kellett létrehozni és sok ötletet, elképzelést a gyakorlatban meg kellett valósítani. A legutóbbi kihívásom egyetemi körben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Állam- és Jogtörténeti Intézetnek a felépítése, vezetése. Tankönyveket írunk, szöveggyűjteményeket készítünk, próbálom továbbépíteni a tantárgyi struktúrát, hogy még magasabb színvonalon menjen az oktatás, hiszen szeptembertől már államtudományi doktori képzés is zajlik az NKE-n.

Az oktatói munkája most mennyire marad háttérben?

Horváth Attila alkotmánybíró

Három egyetemen tanítok, ráadásul, ahogy korábban is említettem a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen intézetvezető is vagyok. Nagyon szeretek tanítani, ezért is vállaltam ezt a feladatot, amikor felkértek rá. Oktatóként elsősorban az a feladatunk, hogy megszerettessük a tárgyat a hallgatókkal, illetve egy szemléletet adjunk nekik. Ez a legfontosabb küldetése egy kutató-oktatónak. Ezért kell olyan előadást tartani, ami leülteti a hallgatókat és arra törekszem, hogy az órám ne legyen száraz, unalmas, hanem elgondolkodtató, érdekes, izgalmas témájú, kérdéseket felvető. Ugyanígy az egyetemes jogtörténet, magyar alkotmány- és közigazgatás-történet, magyar jogtörténet, kereskedelmi jog, magánjog szemináriumaimat is olyan módon kell vinnem, hogy az a hallgatók számára mindvégig érdekes legyen, dolgoztatni kell őket, és mindenkit a saját tudásának, érdeklődésének megfelelően, senkit sem kihagyva, gyengébb képességét lenézve. Ez most egy fájó dolog lesz, mert minden egyetem a szívemhez nőtt és sajnos le kell csökkentenem az óraszámomat az alkotmánybíráskodás mellett.

Ezek szerint a mai oktatók számára kihívás a tanítás?

Az egyetemen a hallgatók a lábukkal szavaznak. Ha nem érdekes egy óra, akkor nem jönnek be. Ott vagyunk mindig a frontvonalban, naponta meg kell küzdenünk a hallgatók érdeklődéséért, kíváncsiságáért.

Alkotmánybíróként fontos feladatnak tekintené a jogtörténet érvényesítését?

Elsősorban a jogtörténeti vonatkozású döntésekben tudok leginkább közreműködni, a jogtörténet alkotmányvívmányainak az értelmezésében, a szerepének a hangsúlyozásában, a legfontosabb elveinek a kidolgozásában, de természetesen minden olyan területen, amit az AB-n rám szignálnak, a tudásomnak a legjavát fogom nyújtani és igyekszem jó döntéseket hozni.

dr. habil Horváth Attila
1986-ban az ELTE ÁJK-n szerzett jogi diplomát, majd 1987-ben az ELTE Történettudományi Karán történész oklevelet. Egyetemi docens a PPKE ÁJK Jogtörténeti Tanszékén, illetve az ELTE ÁJK Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékén, valamint a NKE Állam és Jogtörténeti Intézetnek a vezetője. Tudományos kutatói tevékenységei mellett számos tisztséget tölt be: a Magyar Jogász Egylet Jogtörténeti Szakosztályának titkára, a Magyar Katolikus Jogászok Egyesületének elnökségi tagja, az Országos Széchenyi Kör elnökségi tagja, a Széchenyi Fórum című folyóirat szerkesztője, a Magyar Alkotmány- és Jogtörténeti TDK patronáló tanára. A magyar jogi szakirodalom számítógépes feldolgozásának közreműködője a Jogtudományi Intézetben. Rendszeresen publikál, legutóbbi önálló kötete 2013-ban „A magyar sajtó története a szovjet típusú diktatúra idején” címmel jelent meg. Tagja az 1956-os Emlékbizottság történész munkacsoportjának is. Munkáját számos rangos elismerés is fémjelzi, mint a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt-kitüntetés vagy a Széchenyi Társaság Széchenyi-díja. 2016 decemberétől alkotmánybíróként folytatja pályafutását. Szabadidejét az olvasás, szépirodalom, vitorlázás, focizás tölti ki.

Fotó: uni-nke.hu

 


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.