Rendőrt pörgetett a hátán az ittas sofőr

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Hivatalos személy elleni erőszak bűntettének minősül, ha az ittas járművezetés bűntette miatt vérvételre előállított terhelt az őt a kezelőben jogszerűen visszatartani akaró rendőrt a hátára emeli, majd forogva megkíséreli lerázni magáról. Ez a jogszerűen eljáró rendőrrel szemben tanúsított támadó jellegű erőkifejtésnek minősül, amely erőszak, s nem értékelhető csak passzív ellenállásként – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, egy közlekedési balesetet követően a terheltet és a jármű utasait kórházba szállították. Mivel a baleset helyszínén a rendőrök megállapították, hogy a gépjárművet vezető terhelt a vezetést megelőzően alkoholt fogyasztott, kétszeres vérvételre került sor nála. Miután a terhelt kijött a kezelőből az első vérvételt követően, elindult a kijárat felé. A folyosón az intézkedést biztosító főtörzsőrmester felszólította, hogy a második vérvételig ne menjen sehova, erre azonban a vádlott azt felelte, hogy neki ne mondja meg, hogy mit csinálhat, és folyamatosan haladt tovább a kijárat felé. A főtörzsőrmester a vádlott után lépett és őt két karjával hátulról átkarolva próbálta visszatartani. A vádlott a szabadulás érdekében előredőlt, a hátára felemelte a főtörzsőrmestert, és forogni kezdett vele. A többi rendőr segítségével végül sikerült a vádlottat megfékezni és megbilincselni.

Az első- és másodfokú eljárás

A járásbíróság bűnösnek találta a terheltet 1 rb. halált okozó ittas járművezetés bűntettében [régi Btk. 188. § (1) bekezdés és (2) bekezdés c) pont] és 1 rb. hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [régi Btk. 229. § (1) bekezdés és (8) bekezdés]. Ezért őt halmazati büntetésül 3 év és 6 hónapi börtönre, 4 évi közügyektől eltiltásra, 5 évi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

A másodfokon eljáró törvényszék a vádlott cselekményeit az új Btk. alapján 1 rb. járművezetés ittas állapotban bűntettének [amikor a bűncselekmény halált okoz – új Btk. 236. § (1) és (2) bekezdés c) pont], valamint 1 rb. hivatalos személy elleni erőszak bűntettének [új Btk. 310. § (1) bekezdés a) pont] minősítette.

A bíróság érvelése szerint a terhelttel szemben intézkedő rendőrnek a jogszerű intézkedése során kötelessége, hogy megakadályozza az intézkedés alatt álló személy távozását, meggátolva azt, hogy ezzel az intézkedés alól kivonja magát. A bíróság ilyennek értékelte, amikor a vádlottat a rendőr mindkét karjával megfogta. Azzal pedig, hogy a terhelt az őt jogszerűen visszatartani akaró főtörzsőrmestert a hátára emelte, majd forogva megkísérelte őt magáról lerázni, a bíróság álláspontja szerint megvalósította a hivatalos személy elleni erőszakot, mert a hivatalos személyt jogszerű eljárásban erőszakkal akadályozta.

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

A felülvizsgálati indítvány tartalma

A terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványban amellett érveltek, hogy a terhelt bűnössége nem állapítható meg hivatalos személy elleni erőszak bűntettében. Meglátásuk szerint semmiféle bizonyíték nem támasztotta alá, hogy a terhelt el akarta hagyni a kórházat, indokolatlanul alkalmaztak vele szemben testi kényszert, így a főtörzsőrmester eljárása nem tekinthető sem jogszerűnek, sem intézkedésnek. Ezek alapján pedig a hivatalos személy elleni erőszak bűncselekmény törvényi tényállása sem valósult meg. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a bírói gyakorlat szerint nem követi el a hivatalos személy jogszerű intézkedésének erőszakkal való akadályozását, aki a karját a vele szemben intézkedő rendőr fogásából kirántja (passzív ellenállás).

A Kúria megállapításai

A Kúria először is azt állapította meg, hogy az indítvány valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, amikor a hivatalos személy elleni erőszak bűntettében megállapított bűnösségét sérelmezte, ami felülvizsgálatban kizárt, így a Kúria vizsgálata a passzív ellenállás kérdésére korlátozódott. Mivel a tényállás szerint a terhelt el akarta hagyni a kórház épületét, az eljárás hatálya alatt álló terhelt eltávozásának megakadályozása érdekében az intézkedést foganatosító rendőr jogszerűen lépett fel.

Ügyvédvilág hírlevél
Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő. Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről. Feliratkozás >>

A tényállás azt is bizonyítja, hogy a terhelt nem engedetlenséget tanúsított, nem rendőri utasítás teljesítését tagadta meg, hanem erőszakot alkalmazott, ugyanis a bírói gyakorlat erőszaknak tekint bármilyen támadó jellegű fizikai erőkifejtést, amely az adott bűncselekmény kapcsán a jogszerűen intézkedő rendőrt eljárásában akadályozza, az intézkedés befejezését gátolja, megnehezíti, hátráltatja. A hivatalos személy elleni erőszak esetében a hivatalos személy testén ható közvetlen vagy közvetett, támadó jellegű fizikai erőbehatás pedig tényállásszerű, hangsúlyozta a Kúria. Így, álláspontja szerint a terhelt cselekménye egyértelműen tényállásszerű volt.

Ezen logika mentén pedig megalapozatlannak találta a Kúria a felülvizsgálati kérelmet abban a tekintetben is, hogy a terhelt bűnösségére az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével következtettek volna, így a támadott határozatokat hatályában fenntartotta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. II. 69/2015.) a Kúriai Döntések 2016/3. számában 54. szám alatt jelent meg.

---