„Szomszédjogi generálklauzula” (Ptk. 5:23. §): változatlan koncepció, változó kihívások – I.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kétrészes írásunkban a tulajdonjog egyik magánjogi korlátját, a szomszédjogi generálklauzulát változatlan formában fenntartó Ptk. 5:23. §-t vizsgáljuk. E változatlan koncepcióval a jogszabályhely kapcsán kialakult, több jogtételt kidolgozó gazdag bírói gyakorlat és a jogi, gazdasági környezet változásai állíthatóak szembe.

A szerző, Fuglinszky Réka[1] tanulmányában végső soron arra keresi a választ a jogtörténet, a jogösszehasonlítás módszerével, a magyar rekodifikáció köztes eredményeinek elemzésével, hogy a generálklauzulaszerű megfogalmazás mennyire bizonyul időtállónak. A tanulmány rámutat arra, hogy a közérdekű tevékenységgel okozott szükségtelen zavarás tekintetében valós szabályozási igény áll fenn.

1. Változatlan koncepció

[1] A dologi jog egyik klasszikus magánjogi intézménye a jogi köznyelvben szomszédjogi generálklauzulaként vagy általános szomszédjogi szabályként ismert, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:23. §-a, mely szerint a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959-es Ptk.) 100. §-át egyetlen apró változtatással vette át. A bírónak tehát továbbra is azt kell vizsgálnia, hogy szükségtelen-e a zavarás. Amennyiben a zavarás nem éri el a szükségtelen mértéket, a zavarás elszenvedőjét tűrési kötelezettség terheli, ellenkező esetben úgynevezett elhárítási igény (birtokvédelem, Ptk. 5:21. §, 5:5. §) illeti meg, illetve károsodás veszélye esetén az eset körülményeihez képest a Ptk. 6:523. §-ban foglalt lehetőségek (a veszélyeztető magatartástól való eltiltás, a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére kötelezés, illetve biztosíték adására való kötelezés) közül választhat, végső soron pedig, ha kár éri, akkor a deliktuális felelősség szabályai szerint (Ptk. 6:519. §) annak megtérítését követelheti.

[2] A szomszédjogi generálklauzula kapcsán két jelenség figyelhető meg: egyrészről a polgári törvénykönyveken átívelő változatlan szabályozási koncepció; másrészről a jogi-gazdasági környezetben bekövetkezett és a szomszédjogi esetek elbírálására is hatást gyakorló változások. Kérdéses, hogy e két jelenség között van-e kapcsolat: a változó kihívásokból következtethetünk-e arra, hogy a koncepciót ki kellene igazítani, vagy a változatlan koncepcióból következik, hogy a generálklauzulaszerű megfogalmazás képes e változásokra is időtálló válaszokat adni? Tanulmányunkban először a jogi-gazdasági környezetben végbement változásokat vesszük sorra (2. pont), majd számba vesszük az általános szomszédjogi szabály egészének vagy részletkérdéseinek vonatkozásában szabályozási modellként szóba jöhető megoldásokat tartalmazó forrásokat (3. pont), végül megvizsgáljuk, hogy a Ptk. 5:23. §-ával összefüggésben fennáll-e tényleges szabályozási szükséglet, és ha igen, az mennyiben érinti a generálklauzulaszerű megfogalmazást (4. pont).

2. Komoly bírói gyakorlat és változó kihívások

[3] A változatlan szabályozási koncepció mellett megfigyelhető változó kihívások a klasszikus magántulajdon megerősödéséhez („a javak hasznosítása nem központosított tulajdoni struktúrán, hanem polarizált szerkezeten alapszik”[2]), azaz a rendszerváltás időszakához köthetőek. Ezek a változások, kihívások különösen jól tetten érhetőek a szomszédjogi generálklauzula kapcsán, mivel a dolog használatának általános magánjogi korlátja az egyik leginkább esetorientált területe a dologi jognak. Az alábbiakban röviden bemutatjuk az 1959-es Ptk. 100. §-hoz kapcsolódó bírói gyakorlatot, amelyből számos vonatkozásban akár jogszabályi rangra emelhető tételek is levezethetőek (2.1.), majd a jogi-gazdasági környezet azon változásait tárgyaljuk, amelyek a leginkább hatással voltak az általános szomszédjogi szabályra, illetve kihívást jelentenek a Ptk. 5:23. §-ának alkalmazója számára (2.2-5.).

2.1. Kikristályosodott bírói gyakorlat

[4] Mivel a Ptk. 5:23. § (az 1959-es Ptk. 100. §) generálklauzula, azaz nyitott törvényi tényállás, ezért a bírói gyakorlat által kimunkált szomszédjogi tételeknek, különösen a helyben szokásosságnak, a jogági jogellenesség függetlenségének, valamint a később építtető felelősségének, nagy gyakorlati jelentősége van.

[5] A helyben szokásosság az általános szomszédjog szubtilis fogalmi magja; az alatt az ingatlan használatának olyan módjait értjük, amelyek megegyeznek a referenciakörnyéken, azaz az összehasonlítás alapjául szolgáló település(rész)en fekvő ingatlanokon rendszeresen folytatott tevékenységgel[3]. A bírói gyakorlatban a 80-as években jelent meg először ez a szempont[4]. Ekkor még a bíróságok egyrészt nem használták magát a „helyben szokásos használat” kifejezést, másrészt a megközelítés inkább a később beköltöző fél részéről eltűrendő zavarással összefüggésben merült fel („amikor felperes ezt az ingatlant választotta, tudomást szerezhetett arról is, hogy az ingatlan olyan területen fekszik, ahol az államigazgatási hatóság engedélye alapján bizonyos állatok tartása megengedett”[5]). A 90-es évekből származó jogesetekben pedig már nemcsak azt vizsgálták a bíróságok, hogy helyben szokásos-e az alperesi tevékenység, hanem azt is, hogy van-e olyan műszaki megoldás, amellyel kiküszöbölhető a szükségtelen zavarás, és ha van, az milyen költséggel jár[6].

építkezés

A később építtető felelősségének tétele kimondja, hogy ő akkor is felelős a szükségtelen zavarásért, ha építési engedély birtokában, az építési szabályokban foglaltak betartása mellett építkezik, mert a „már meglévő épület adottságaihoz kell igazodnia”. Ennek az alkalmazkodási kötelezettségnek azonban van egy korlátja, miszerint nem várható el, hogy az építkező tulajdonos a szomszéd érdekét a saját tulajdonosi érdeke elé helyezze

[6] A jogági jogellenesség függetlenségének tétele szerint a más jogágba tartozó előírások, például építésügyi, környezetvédelmi, közigazgatási előírások, továbbá hatósági határozatokban, engedélyekben foglaltak betartása a szomszédjogi zavarás megállapíthatóságát nem zárja ki, vagyis ami az egyik jogág szerint jogszerű magatartás, az egy másik jogág szerint – jelen esetben polgári jogi szempontból – jogellenes magatartásnak minősülhet[7].

[7] Végül a később építtető felelősségének tétele kimondja, hogy a később építtető akkor is felelős a szükségtelen zavarásért, ha építési engedély birtokában, az építési szabályokban foglaltak betartása mellett építkezik, mert a „már meglévő épület adottságaihoz kell igazodnia”[8]. Ilyenkor a bíróságok gyakorlatilag többletszempontokat vesznek figyelembe, például: a kilátásvédelmet (családi házas jellegű ingatlanok környékére sorház építése különleges kilátást nyújtó kiemelt területeken – pl: budai hegyek, Mecsek lejtője[9]; Duna-parti családi ház bővítése[10]), többlet-árnyékhatást (kizárólag díszítési célt szolgáló torony építése[11]; benapozottságot csökkentő gyümölcstermesztést korlátozó melléképület emelése[12]) vagy az intimitásvesztést (rálátás alperesi lakóépület lakásaiból felperes családi házára, kertjére[13]). Ennek az alkalmazkodási kötelezettségnek azonban van egy korlátja, mert az „nem terjedhet ki arra is, hogy a korábban építtető által okozott hátrányok és kialakított helyzet minden következményét magára vállalja a később építtető”[14]. Általánosabb érvényű megfogalmazásban: az nem várható el, hogy az építkező tulajdonos a szomszéd érdekét a saját tulajdonosi érdeke elé helyezze[15].

[8] Ehelyütt ezeket a birtokvédelmi eljárásban jegyzők, szomszédjogi jogviták tárgyalásakor bírók által is alkalmazott elveket nem fejtjük ki részletesen. Ellenben, mivel mind több közzétett bírósági határozatban találkozhatunk a magánérdek-közérdek kollíziójával, behatóbban foglalkozunk ehelyütt a szomszédjogi érdekösszemérésekben megjelenő közérdek fogalmával. Tesszük mindezt arra való tekintettel, mert míg a helyben szokásosság, a jogági jogellenesség függetlensége, vagy a később építtető felelőssége tételének kidolgozása lineáris folyamat volt, addig szomszédjogi kontextusban a közérdek megítélése több problémával is szembesítette a bíróságokat. Már a 60-as években közzétett esetekben megjelent ugyanis egyfajta népgazdasági érdekre[16], illetve közérdekre[17] hivatkozás, de érdekes módon ekkor még erre nem az alperesek, hanem a bíróságok hivatkoztak az ítéletek indokolásában; azt hétköznapi és kevésbé jogi értelemben használták (víztározó olcsóbb kivitelezése, illetve lakóépület felhúzása); és mindig olyan összefüggésben említették, hogy a közérdek igazolja ugyan az alperes cselekvőségét (és az ezzel járó kilátáselvonást), de ettől még kártérítési jogi felelőssége fennáll.

Bírósági Döntések Tára

A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni.

További információ és megrendelés >>

[9] A számunkra inkább releváns 1990 utáni esetek alapján ugyan elmondható, hogy a közérdek fogalma sokat változott, annak megítélése azonban általában, valamint konkrétan a szomszédjogi érdekkollíziók esetén továbbra is egy összetett probléma. A jogirodalom egységes a tekintetben, hogy a közérdek fogalma csak körülírható, de nem meghatározható[18], vita dúl – többek között – arról ugyanakkor, hogy a rendes bíróságok a közérdeket mennyiben vizsgálhatják[19]. Ezen elméleti vita eldöntése jelen írásunknak nem feladata, a szomszédjogi esetek elemezéséből annyi azonban megállapítható, hogy a restriktív fogalomhasználat követelményének a magyar bíróságok eleget tesznek. A közérdek fogalmát a nagyszámú, mobiltelefon-átjátszótornyokkal (bázisállomásokkal)[20] kapcsolatos eseteken túlmenően útépítéssel és -fenntartással[21], transzferállomás felállításával[22], szennyvízátemelő működtetésével[23] ,tűzoltóság létesítésével és üzemeltetésével[24], rendőrkapitányság működtetésével[25], valamint áruház működtetésével[26], temető bővítésével[27], villamos pálya felújításával[28] kapcsolatban vizsgálták a bíróságok.

[10] A közérdekre, közcélúságra való hivatkozás körében az első problémát – részben a fogalom meghatározhatatlansága folytán – a közérdek és a kvalifikált magánérdek elhatárolása jelenti. Kvalifikált vagy minősített magánérdek alatt azt a közérdeknek nem minősülő érdeket értjük, amely egy ipari, kereskedelmi, termelői, szolgáltatói tevékenységet gyakorló tulajdonos, üzemeltető komplexebb gazdasági érdekeként írható le. Jó példa mind a kvalifikált magánérdek mibenlétére, mind a közérdek és kvalifikált magánérdek közötti határ bizonytalanságára az az áruház építéséhez kötődő szomszédjogi eset, ahol az alperes a II. fokú eljárásban úgy érvelt, hogy a „város vonzáskörzetébe tartozó települések lakosainak érdekeit, vagyis a közérdeket szolgálta az, hogy az alperesi ingatlanon élelmiszer-áruház épüljön”[29]. A bíróság álláspontunk szerint helyesen úgy látta, hogy itt valójában „az alperesnek az áruház megépítéséhez és üzemeltetéséhez fűződő gazdasági, nyereségorientált érdeke áll szemben a felperesnek az ingatlana zavartalan használatához fűződő érdekével, s így az alperes felróhatóságát nem menti, hogy üzleti érdekeit csak a másoknak való károkozással tudja megvalósítani”[30]. Ez esetben tehát kvalifikált magánérdek áll szemben a magánérdekkel. Más a helyzet a mobilátjátszó-tornyokkal, valamint az útépítéssel és fenntartással vagy a tűzoltóság létesítésével kapcsolatos esetekben: itt a közérdekre hivatkozást a természetes jogérzék alapján helytállónak ismerjük el, leginkább azért, mert előbbi két esetben az elektronikus hírközlési szolgáltatást, és a közlekedési infrastruktúra fejlesztését a kisajátítás körében jogszabály [a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 2. § i) és e) pont] kifejezetten közérdekű célként nevesíti, utóbbi esetben pedig a tűzoltóság a tűz oltása és a műszaki mentés érdekében kap az alkotmányos jogok korlátozására is felhatalmazást (ld.: a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 3. §).

antenna

A bíróságok által is érzékelt alapvető feszültség a mobilátjátszó-tornyok miatt indult szomszédjogi perekben végső soron nem a közérdek és a magánérdek között, hanem a közérdekű cél és az üzleti alapon való megvalósítás között húzódik

[11] Ha a jogvitában arra a következtetésre jutunk, hogy az adott érdek közérdek, további problémát jelent, hogy a jogalkalmazó hogyan ítélje meg a szükségtelen zavarás kapcsán az alperes oldalán felmerülő közérdekűséget. Ha a bíró e körben csak a jogfejlesztő értelmezésre támaszkodhat, akkor álláspontunk szerint jó kiindulópont a feladat és annak megvalósításának elhatárolása. Így például mobilátjátszó-tornyok esetében el kell határolni az országos lefedettséget, mint közérdekű célt, annak megvalósításától, vagyis attól, hogy a bázisállomást létesítő és működtető perbeli fél tevékenységét piaci, üzleti alapon, nyereségorientált módon, versenyhelyzetben fejti ki[31], mely utóbbi ezért még nem feltétlenül tartozik a közérdek fogalmi körébe. A bíróságok által is érzékelt alapvető feszültség ezekben a szomszédjogi perekben végső soron nem a közérdek és a magánérdek között, hanem a közérdekű cél és az üzleti alapon való megvalósítás között feszül. A „szabályok lehetővé teszik a közszolgáltatás céljait szolgáló vagyonnak a köztulajdon köréből való kiemelését és a magánjogi tulajdon körébe sorolását, de az alkotmányból folyó kötelezettség ebben az esetben is a közszolgáltatás nyújtása folyamatosságnak biztosítása”[32], és ez a követelmény szinte szükségszerűen együtt jár a közérdekűség kiterjesztésével. Így már nemcsak a cél, a feladat lesz közérdekű, hanem az egyébként üzleti alapon való megvalósítás is, amelynek során nem vagy kevésbé vesznek figyelembe más (jogilag védett és nem védett) érdekeket. A közérdekre való hivatkozás ezekben az esetekben ezért a még szükségtelennek tekintendő zavarás körének bővüléséhez, azaz a kompenzáció nélküli tűrési kötelezettség kiszélesedéséhez vezet. Ezzel szemben a cél és a megvalósítás tudatos elhatárolása megakadályozza a közérdek kiterjesztő értelmezését. A bíróságok az ítéletek tanúsága szerint a célt és a megvalósítást elválasztják egymástól: a közérdekűség elismerése mellett több ízben deklarálták ugyan, hogy „a közérdekű építmények létesítésével bizonyos fokú zavarás sok esetben elkerülhetetlenül együtt jár”[33], de azt is rögzítették, hogy „a szomszédos lakóingatlanok zavarásának szükségességét a […] közcélúság és közérdek önmagában nem igazolja”[34], a közérdek nem zárja ki a jogellenességet[35]. A közérdekű cél és az üzleti alapon való megvalósítás szétválasztása történik meg a mobilátjátszó-tornyok zavaró hatásával összefüggésben hozott ítéletek indokolásában is, mely szerint „az alperesi pozícióban lévő telefontársaságok közszolgáltatási tevékenységüket piaci, üzleti alapon, nyereségorientált módon versenyhelyzetben fejtik ki és, […] az üzletszerű gazdasági tevékenység kockázatát a piaci szereplőknek maguknak kell viselniük, ideértve különösen tevékenységük költségvonzatát, amelyet nem háríthatnak át más, 3. személyekre, ill. amelyet maguk előre tudnak kalkulálni”[36].

[12] Végül az előbbi problémával is összefüggően aggályos, hogy a közérdekű tevékenységből eredő szükségtelen zavarás esetén milyen jogcímen ítélhető meg kompenzáció a tulajdonosnak. A bíróságok a mobiltelefon-átjátszótornyok zavaró hatására alapozott perekben például kezdettől elfogadták, hogy a mobilhálózatok tekintetében az országos lefedettség közérdek[37], de azt is, hogy e bázisállomások létesítése az ingatlanok forgalmiérték-csökkenését okozó szükségtelen zavarással jár együtt, amelyet azonban a szomszédok mégis tűrni kötelesek. Dogmatikai problémát jelentett ezért, hogy az 1959-es Ptk. 100. §-a nem tartalmazott rendelkezést a szükségtelen zavarás ellenére megállapítható tűrési kötelezettség esetére, mi több, ágazati kártalanítási szabályok sem léteztek. Konkrét jogszabályhely hiányában egyes bíróságok analógia útján akarták feloldani az érdekkollíziót és a szükségtelen zavarás ellenére fennálló tűrési kötelezettséget a közérdekű használat szabályának [1959-es Ptk. 108. § (1)-(2) bekezdés] analóg alkalmazása útján, kártalanítással akarták ellentételezni[38]. A Legfelsőbb Bíróság – álláspontunk szerint helyesen – ezt a gyakorlatot contra legemnek nyilvánította[39], ezzel a bíróságokat abba az irányba terelte, hogy a közérdekre hivatkozást érdemben vizsgálják és azt a kártérítés valamely tényálláseleménél értékeljék. Az alperesi oldalon álló, mobiltelefon-átjátszótornyot üzemeltetők arra törekedtek, hogy a bíróság elfogadja hivatkozásaikat, miszerint közérdekű tevékenységük[40], illetve a műszaki szükségszerűség kizárja a szükségtelen zavarást és így a jogellenességet[41], illetve a kárt azzal az indokolással, hogy a mobiltelefon-átjátszótornyok telepítése értéknövelő beruházásnak tekintendő[42]. A bíróságok azonban a kimentés körében vizsgálták a közérdekre való hivatkozást, elvetették azt, és olyan szűk körben tettek lehetővé a kimentést, hogy az alperes gyakorlatilag nem tudta volna megvalósítani a beruházást a nélkül, hogy valahol valakinek ne tartozott volna kártérítéssel az ingatlana értékcsökkenéséért, azaz eredményében már-már objektív felelősséget, helytállást teremtettek a fenti esetekben[43].

Változásfigyeltetés

Ne maradjon le!

Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére!

Megrendelés >>

[13] Amellett, hogy a bíróságok egységes álláspontja szerint a „közérdek nem legalizálja a magánérdek sérelmét”[44], mind a mai napig rendezetlen és erősen kérdéses a közérdekű tevékenységre való hivatkozás megítélése, azaz, hogy a közérdekre való hivatkozást milyen tényálláselemhez kapcsolva bírálják el a bíróságok. A legnagyobb esetcsoportot alkotó mobilátjátszó-tornyok telepítése kapcsán ráadásul a jogalkotó több ízben is megkísérelte rendezni a hírközlésről szóló törvényben az általános szomszédjogi tényálláshoz való kapcsolatot (ld.: az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 96. §-át, és annak módosításait) oly módon, hogy meghatározott feltételek teljesülésének esetére kimondta: az elektronikus hírközlési létesítmény elhelyezése és működtetése során bekövetkező zavarás nem minősül a Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak, így azt kompenzáció nélkül el kell tűrni. Ennek részletes bemutatása, különös tekintettel a vonatkozó alkotmánybírósági határozatok[45] megállapításaira, hosszú távú hatásának elemzésére egy másik írás tárgyát fogja képezni.

2.2. A tulajdonviszonyok tudatosodása és változása

[14] Az 1959-es Ptk. 100. §-a eredetileg egy személyi tulajdonra tervezett környezetben volt hivatva működni. 1989-től kezdve megfigyelhető egyfelől a klasszikus magántulajdon megerősödése és másfelől a tulajdon szabályainak árnyaltabbá válása. Ez utóbbi körben két tendenciát kell kiemelnünk: egyrészt a dologi jog-kötelmi jog határainak elmosódása keretében a szomszédjogi esetekben is fel-feltűnnek kötelmi jogi jogosultak dologi jogi pozícióban[46], másrészt a magánjog-közjog határai is sokkal kevésbé világosak, ahogy az új Polgári Törvénykönyv miniszteri indokolása fogalmaz e körben: „egyre erősebb a magánjogi szabályozás közjogi befolyásoltsága”[47].

Fuglinszky Réka teljes cikkét elolvashatja a Polgári Jog folyóirat 2016/11. számában.

Lábjegyzetek:

[1] dr. Fuglinszky Réka LL.M. (Mainz) Fővárosi Törvényszék, bírósági fogalmazó.

[2] Menyhárd Attila: Dologi jog. ELTE Eötvös, Budapest, 2010, 32. o.

[3] Érdekes módon a bírói gyakorlat alapján azt nem lehet egyértelműen elhatárolni, hogy a zavaró vagy a zavarással érintett ingatlan vonatkozásában vizsgálandó-e ez a körülmény. Az alábbi esetekben a bíróságok a zavaró ingatlan vonatkozásában vizsgálták a helyben szokásosságot: BH1982. 9.; BH1989. 148.; BH1992. 100. Ezekben az esetekben a zavarással érintett ingatlan használata tekintetében vették figyelembe a helyben szokásosságot: BH2002. 358.; BDT2002. 671.; Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf.20.752/2011/5.

[4] BH1980. 378., BH1982. 91., BH1985. 344., BH1989. 148.

[5] BH1982. 91.

[6] Pl.: BH1992. 100., ill. BH1992. 235.

[7] Építésügyi esetek: BH1965. 4401., BH1976. 103., BH1992. 235., BH1994. 245., BH1994. 661., FPK1995/14., BH1996. 22., Kúria Pfv.III.21.199/2008/6. Közigazgatási határértékek, engedélyek betartására való hivatkozást tartalmazó szomszédjogi esetek: BH1980. 378., BH1982. 91., BH1985. 344., BH1988. 32., EBH2001. 517., BDT2002. 671., BH2002. 179. Környezetvédelmi és egészségügyi határértékek betartására való hivatkozást tartalmazó esetek: Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Pf.21.201/207/12.

[8] BH1998. 272., FPK1995/14.

[9] BH1998. 272.

[10] BH2000. 244.

[11] FPK1995/14.

[12] BH1996. 22.

[13] BH1998. 272.

[14] BH1994. 660.

[15] EH2011. 2397. (Legfelsőbb Bíróság Pfv. III.20.893/2010/6.)

[16] BH1965. 4652.

[17] BH1965. 4401.

[18] A közérdeket meghatározhatatlan, egyben eliminálandó fogalomként látja Sajó András, ld.: Sajó András: A közérdek-fogalom (Értelemadási kísérlet). In Van és legyen a jogban, Tanulmányok Peschka Vilmos 70. születésnapjára. KJK-MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1999, 266. o. Földesi Tamás szerint a közérdek meghatározhatatlan, de társadalmi beágyazottsága folytán nem eliminálható, v.ö.: Földesi Tamás: Hasznos vagy káros fogalom a közérdek? In A statisztika és a közigazgatás elkötelezettje: ünnepi kötet a 60 éves Katona Tamás tiszteletére. ELTE ÁJK - KSH, H.n., 2008, 85. o. Fábián Ferenc a közérdek empirikus definiálásának bizonytalanságára hívja fel a figyelmet, ld.: Fábián Ferenc: A tulajdon alkotmányos korlátozhatóságáról. In Nótári Tamás (szerk.) Ünnepi tanulmányok Sárközy Tamás 70. születésnapjára. Lectum, Szeged, 2010, 76. o.

[19] Sajó András szerint a rendes bíróságoktól a közérdek tartalmi vizsgálata nem várható el, csak egy kritikai szellemű, megszorító fogalomhasználat. ld.: Sajó András: A közérdek-fogalom (Értelemadási kísérlet). In Van és legyen a jogban, Tanulmányok Peschka Vilmos 70. születésnapjára. KJK-MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1999, 264-266. o. Fábián Ferenc is kritikus: A bírói felülvizsgálat, ha passzív, csak felülhitelesítést szolgál; ha aktív, akkor legfeljebb arra vállalkozik, hogy magát tolja az eddigi közérdek-letéteményesek helyébe anélkül, hogy közelebb kerülne a közérdekhez. Fábián Ferenc: A tulajdon alkotmányos korlátozhatóságáról. In Nótári Tamás (szerk.) Ünnepi tanulmányok Sárközy Tamás 70. születésnapjára. Lectum, Szeged, 2010, 78. o.

[20] A teljesség igénye nélkül: BDT2000. 274., BDT2000. 298., BDT2003. 785., BDT2003. 833., EBH2006. 1399., BDT2006. 1497., EBH2007. 1600., BDT2012. 2632., BDT2013. 2887., Pest Megyei Bíróság 12.P.24.135/2006/4., Pest Megyei Bíróság 12.P.24.489/2004/35., Hódmezővásárhelyi Városi Bíróság 4.P.20.906/2010/8., Nagykanizsai Városi Bíróság 1.P.20.496/2006/49., Pécsi Ítélőtábla Pf.II.20.407/2006/6., Zala Megyei Bíróság 5.P.21.085/2009/38., Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.251/2011/10., Pest Megyei Bíróság 21.P.25.745/2006/19., Veszprémi Városi Bíróság 14.P.21.368/2006/65.; Bács-Kiskun Megyei Bíróság 9.P.21.978/2010/26.; Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.21.083/2011/5.

[21] EBH2001. 408., Győri Ítélőtábla Pf.I.20.090/2006/35., Veszprém Megyei Bíróság 1.P.21.095/2005/138., Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság P.20.880/2004/37.; Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.203/2009/4.; Szegedi Ítélőtábla Pf.III.21.008/2013/6.

[22] Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.990/2008/4.

[23] Szekszárdi Törvényszék 17.P.20.976/2010/40.

[24] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.501/2012/16.; ill. Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.241/2013/8.

[25] Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.476/2012/4.

[26] Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.123/2008/4.

[27] Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.Pf.21.862/2010/7. és Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.696/2011/4.

[28] Szegedi Ítélőtábla Gf.IV.30.174/2013/2.

[29] Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.123/2008/4.

[30] Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.123/2008/4. Megjegyezzük, hogy a gyakorlatban számos dogmatikai probléma merül fel a szomszédjogi jogsértésen alapuló kártérítési perekkel kapcsolatban. Egyrészt itt is megjelennek a kártérítési generálklauzula egyes tényálláselemeit érintő általános dilemmák (pl. a jogellenesség elválaszthatósága a felróhatóságtól), másrészt felmerülnek kifejezetten szomszédjog-specifikus kártérítési kérdések is (pl. szükségtelen zavarás és felróhatóság egymáshoz való viszonya, az ún. összegződő zavarások kártérítési jogi kérdései). E kérdéseket egy másik írásunkban tárgyaljuk majd.

[31] Ld.: a II. fokú bíróság indokolását a BDT2013. 2887.

[32] Harmathy Attila: A tulajdonjog közjogi és a magánjogi kérdéseiről. In Imre Miklós - Lamm Vanda - Máthé Gábor (szerk.): Közjogi Tanulmányok Lőrincz Lajos 70. születésnapja tiszteletére. BCE, Budapest, 2006, 140. o.

[33] EBH2006. 1399., Békés Megyei Bíróság 12.P.20.226/2009/77.

[34] BDT2012 .2632., Pest Megyei Bíróság 12.P.24.489/2004/35., Szegedi Városi Bíróság 22.P.20.620/2010/7.; Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.990/2008/4.; Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Pf.21.201/2007/12.; Salgótarjáni Városi Bíróság 3.P.20.624/2005/38.; Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.990/2008/4.

[35] Szegedi Városi Bíróság 22.P.20.620/2010/7.; Veszprémi Városi Bíróság 14.P.21.368/2006/65.

[36] BDT2005. 1284.; BDT2013. 2887.; Szegedi Ítélőtábla Pf.IV.20.399/2013/5.; Zala Megyei Bíróság 5.P.21.085/2009/38.; Salgótarjáni Városi Bíróság 3.P.20.624/2005/38.; Pest Megyei Bíróság 21.P.25.745/2006/19.; Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.299/2011/4.

[37] A közérdek fogalmának plaszticitásához általánosságban, illetve a közérdek tartalma bíró általi vizsgálatának szükségességéről ld.: Sajó András: A közérdek-fogalom (Értelemadási kísérlet). In Van és legyen a jogban, Tanulmányok Peschka Vilmos 70. születésnapjára. KJK-MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1999, 264-266. o.

[38] BDT2003. 833., BDT2005. 1284.

[39] EBH2006. 1399.

[40] Az alperesi álláspont szerint közcélú mobilrádió telefonszolgáltatást végeznek a Magyar Állammal kötött koncessziós szerződés keretében, így átvállalt állami feladatot látnak el (pl.: Pest Megyei Bíróság 12.P.24.489/2004/35; Pest Megyei Bíróság 12.P.24.135/2006/4.; Hódmezővásárhelyi Városi Bíróság 4.P.20.907/2010/8. 5. oldal; Hódmezővásárhelyi Városi Bíróság 4.P.20.906/2010/8. 5. oldal, Nagykanizsai Városi Bíróság 1.P.20.496/2006/49. 4. oldal, Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Pf.21.201/207/12.).

[41] Többször kérték, illetve kérik alperesek szakértő kirendelését arra, hogy a perbeli antennatorony az adott körülmények által lehetővé tett helyzetben a lehető legmegfelelőbb helyen van elhelyezve (pl.: Hódmezővásárhelyi Városi Bíróság 4.P.20.907/2010/8., Nagykanizsai Városi Bíróság 1.P.20.496/2006/49.).

[42] A beavatkozó önkormányzat érvelése szerint a mobilinternet-használati lehetőség és a megfelelő térerő biztosítása a felperesi ingatlanok vonatkozásában értéknövelő tényezőnek minősül, BDT2013. 2887.

[43] Több bírósági ítélet indokolása arra hivatkozik, hogy az alperesi érveléssel szemben nem áll fenn a műszaki szükségszerűség. Műszaki szükségszerűség akkor állapítható meg, ha más műszaki megoldással az adótorony emelése céljául szolgáló közlési szolgáltatás nem oldható meg, vagyis ha csak az adott ponton emelt, adott magasságú tornyon elhelyezett antennákkal képes az alperes az adott szolgáltatás nyújtására (ld. pl. Hódmezővásárhelyi Városi Bíróság 4.P.20.907/2010/8., Nagykanizsai Városi Bíróság 1.P.20.496/2006/49., Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Pf.21.201/207/12.).

[44] EBH2006. 1399.

[45] 42/2006. (X. 5.) AB-határozat; 18/2015. (VI. 15.) AB-határozat.

[46] Ahogy a Ptk. indokolása A használat és a hasznok szedésének joga címszó alatt fogalmaz iránymutatást adva a bíróságoknak is: A használati jog gyakorlásának általános magánjogi korlátja - mint ahogy a különös szabályokban meghatározott korlátok is - a használati jog tartalmát képezik, ezért a használat jogának mindenkori jogosultját terhelik. Így ha a tulajdonos a használat jogát másnak átengedi, e kötelezettségek is a használati jogosultját fogják terhelni. A bírói gyakorlatból ld.: A bírói gyakorlat a technikai fejlődés folytán adódó új élethelyzetekre figyelemmel, jelen törvényhely alkalmazhatóságát kiterjesztette azokra az esetekre is, amikor valaki a dolgot nem tulajdonjoga, hanem egyéb jogcímen használja. BDT2003. 785.

[47] A 2013. évi V. törvény indokolása V. könyv Dologi jog 5. pont

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!