Tartásdíj: az új Ptk. bezár egy-két kiskaput


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az új Ptk. Családjogi könyve a régi szabályokat nagyvonalakban megtartotta, a kialakított bírói gyakorlatot a jogszabály részévé tette, és bevezetett néhány érdekes újdonságot. Az első és talán az egyik legfontosabb változás, ami első pillantásra még pozitívnak is tűnik, a következő mondat: „A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell”. Ez a látszólag ártalmatlan kis mondat a több változást is hozhat az életünkben.


Ahhoz, hogy az új Polgári törvénykönyv (Ptk.) Családjogi könyve alapján áttekintsük a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének a változásait, indokolt néhány pillantást vetnünk arra, hogyan is alakult ez a nemrégiben hatályát vesztett Családjogi törvényben.

Eddig a gyermektartásdíjat alaphelyzetben annak a szülőnek kellett fizetnie, aki gyermekétől különélt vagy egy háztartásában lakott ugyan vele, de tartásáról nem gondoskodott. A tartást a szülőnek saját rovására is nyújtania kellett, elsősorban készpénzben. A tartásdíj mértéke a szülő jövedelmének 15-25 százaléka lehetett: legális, azaz bejelentett munkahely esetén a jövedelem fentiekben meghatározott százalékában és egy alapösszegben, mint minimumban, bejelentett jövedelem híján egy meghatározott összegben lett megállapítva. Akármennyi is volt a szülő terhére megállapított összes fizetési kötelezettség, a végrehajtásban határt szabott a letiltásnak az a bírósági végrehajtásra vonatkozó szabály, hogy több tartozás esetén is csak a kötelezett jövedelmének 50 százaléka tiltható le.

Ha a kötelezettnek kiugróan magas jövedelme volt, akkor a tartásdíj mértékét nem lehetett megállapítani a szülő jövedelmének meghatározott százalékában, hanem arra – a gyermek szükségleteiből kiindulva – egy konkrét összeget határoztak meg.

Egyetemisták előadáson. Mostantól a tartásdíjat fizető szülő ellenőrizheti, hogy gyermeke tényleg tanulásra vagy kocsmázásrakölti-e a pénzt

A nagykorú továbbtanuló gyermek tartásának szabályait többségében a bírói gyakorlat és a Legfelsőbb Bíróság (ma Kúria) elvi iránymutatásai alakították. Ezek szerint a nagykorú továbbtanuló gyermek általában akkor volt jogosult a tartásdíjra, ha felsőfokú tanulmányait a középiskola befejezése után nagyobb megszakítások nélkül, többé-kevésbé folyamatosan végezte, és nem rendelkezett elegendő jövedelemmel a saját ellátására. Nem kaphatott tartást attól a szülőtől, akinek anyagi helyzete ennek fizetését nem tette lehetővé, és nem kaphatott tartást akkor, ha erre érdemtelennek bizonyult. Azt, hogy ki minősül érdemtelennek, a bíróság döntötte el az eset körülményeit figyelembe véve.

Az új Polgári törvénykönyv Családjogi könyve a régi szabályokat nagyvonalakban megtartotta, de a kialakított bírói gyakorlatot a jogszabály részévé tette, és bevezetett néhány érdekes újdonságot.

Az első és talán az egyik legfontosabb változás, ami első pillantásra még pozitívnak is tűnik, a következő mondat a Ptk 4:214. sz. szakaszában: „A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell”. Ez a látszólag ártalmatlan kis mondat a következő változásokat hozhatja életünkben: a tartásdíj megfizetése iránti perek első fordulójában talán nem kell olyan vehemensen bizonygatni, hogy a gyermeknek szüksége van a tartásdíjra. Azaz, az ilyen perekben talán nem kell majd tucatszám fénymásolgatni és benyújtani a közüzemi számlákat és az élelmiszer-bevásárlásokról szóló blokkokat, hiszen a gyermek rászorultságát vélelmezni kell. Csakhogy ismerjük azt az alapvető polgárjogi szabályt, hogy a vélelmek megdönthetők. Ami esetünkben azt is jelentheti: a különélő szülő nekiállhat bizonyítani azt, hogy az eltartandó gyermek nagyon jó helyen van ott, ahol van, a vele élő szülő magas jövedelemmel rendelkezik, ráadásul a családi vagyon is a rendelkezésére áll – ergo, semmi szükség arra, hogy a szegény, állástalan, esetleg csak lébecoló különélő szülőt megfejjék. Ilyen a korábbi Családjogi törvény szerint nem fordulhatott elő. Akármilyenek is voltak a jövedelmi különbségek, a különélő szülőnek valamit csak kellett fizetnie, ebben fejeződött ki szülői felelőssége. Számomra kérdés, hogy ezen a területen hogyan alakul majd a jövőben a bírósági gyakorlat.

A fenti vélelem az új Ptk.-ban kiegészül azzal, hogy a rászorultság vélelme a gyermek nagykorúságának betöltése után is érvényesül – legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig –, ha középfokú iskolai tanulmányokat folytat. Ez a szabályozás azért pozitív, mert a már nagykorú, de még középiskolás gyermek vonatkozásában egyértelművé teszi, hogy nem a nagykorú, továbbtanuló gyermek tartására vonatkozó szabályokat kell rá alkalmazni, hanem a kiskorúét.
A kiskorú gyermek tartására a szülő ezentúl nem a saját szükséges tartásának rovására, hanem annak korlátozásával is köteles. Ez csak formai, fogalmazásbeli változás, ugyanakkor érvényben maradt az az érdekes rendelkezés, miszerint ezt a szabályt nem kell alkalmazni akkor, ha a gyermeknek a tartására kötelezhető más, egyenesági rokona van. Ez számomra azt jelenti, ha a különélő apukának vagy anyukának nincs jövedelme, netán azt esetleg olyan ügyesen rejtegeti, hogy „nem fogható meg”, akkor a tartásdíjat lehet követelni a jómódú, de legalább egy viszonylag korrekt nyugdíjjal rendelkező nagyszülőtől is. Mindenkinek melegen ajánlom ezt a megoldást.

Fontos újdonság, hogy megszűnik a tartásdíjfizetésre kötelezett szülő százalékos marasztalása, azaz: ezentúl nem a kötelezett fizetésének meghatározott százalékában kell a díjat megállapítani, hanem egy meghatározott összegben, igaz, hogy ezt a kötelezett jövedelmének 15-25 százalékából kiindulva kell kiszámolni.

A nagykorú, továbbtanuló gyermek tartására vonatkozó szabályozásban a legfontosabb változás, hogy a bírói gyakorlat által kialakított alapelvek maradéktalanul bekerültek a törvénybe. Így az a nagykorú továbbtanuló gyermek jogosult a tartásra, akinek tanulóévei folyamatosak, azokban nincs indokolatlan megszakítás, és aki nem érdemtelen. Bekerült a szabályozásba, hogy az a nagykorú gyermek, aki indokolatlanul nem tartja a kapcsolatot a szüleivel, érdemtelennek minősül. Ám akármennyire is érdemes valaki, és bármennyire is folyamatosak a tanulmányai, az új Ptk. abszolút korlátként állítja fel, hogy 25 éves kor felett már nem igényelhető tartásdíj.

Az új Ptk. meghatározza, hogy mi minősül továbbtanulásnak. Ilyen az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges oktatás vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzés, valamint a felsőfokú szakképzés.

Új szabályozás e tekintetben az is, hogy a továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt – kérelmére – köteles tájékoztatni a tanulás fennállásáról vagy megszűnéséről. Ezentúl tehát nem hozható a szülő olyan megalázó helyzetbe, hogy még azt sem kérdezheti meg az egyetem tanulmányi osztályán, a gyermeke lerakta-e egyáltalán a vizsgáit vagy csak az egyetem épülete melletti vendéglátóipari egységben költi a „tartásdíjat”.
 

A szerző ügyvéd

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!

2014. 03. 07.:  Az érvénytelenség az Új Ptk.-ban – Dr. Darázs Lénárd

2014. 03. 28.:  A hibás teljesítés megváltozott szabályai és új intézményei – Dr. Lévayné Dr. Fazekas Judit

2014. 04. 04.:  A kontraktuális kárfelelősség szabályai az új ptk.-ban – Dr. Lábady Tamás

2014. 04. 25.:  Engedményezés, tartozásátvállalás, jogátruházás, szerződés átruházás – Dr. Gárdos Péter

2014. 05. 30.:  Kft. változások és az új Ptk – Dr. Kisfaludi András

2014. 06. 27.:  Új cégjogi szabályok – Dr. Hámori Andrea

2014. 09. 12.:  Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes

2014. 10. 03.:  Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit

2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter

2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András

Az egyes előadásokra külön-külön is jelentkezhet!

Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

Bővebb információk és a teljes előadássorozatra jelentkezés itt


Kapcsolódó cikkek

2024. április 24.

Szolgáltató közigazgatás – 3. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.

2024. április 23.

A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások versenyre gyakorolt káros hatásai és kivételes körülmények közötti alkalmazhatósága 

A Közbeszerzési Hatóság Elnöke a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás kapcsán hangsúlyozza, hogy az ajánlatkérőknek a közbeszerzési eljárás előkészítése során, az eljárásfajta kiválasztásakor törekedniük kell a gazdasági versenyt támogató beszerzési megoldások és eljárásfajták alkalmazására. Az ajánlatkérők formális indokok alapján nem alkalmazhatnak hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást.