Tudományosan kutatható a személyiadat- és lakcímnyilvántartás


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egy kutató fordult az alapvető jogok biztosához, mivel a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala megtagadta egy 1956-os forradalomban résztvevő, azóta elhunyt személy képmására vonatkozó adatkérést.


A kutató egy olyan könyvet kívánt publikálni, amelyben szerepelt egy 16 éves fiúról készült fénykép, aki részt vett az 1956-os forradalomban és, akinek be kívánták mutatni az életútját. A kutató tudomására jutott, hogy a KEKKH az érintett személyről őriz egy igazolványképet és személyi adatokat és a könyvben tett állításainak alátámasztására igényelt adatot a nyilvántartó hatóságtól.

[multibox]

A KEKKH jogszabályi akadályra hivatkozva megtagadta a kérelem teljesítését, mivel ilyen célra csak a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) részére szolgáltathat adatot. A kutató, így a NEB-hez forult segítségért, amely a megkeresésre válaszul beadványt intézett a KEKKH-hoz. A megkeresett hatóság válaszában kifejezetten felhívta a NEB figyelmét, hogy a szolgáltatott adatokat harmadik személy részére történő átadása polgári- és büntetőjogi jogkövetkezményeket von maga után. A KEKKH informálisan azt is közölte, hogy az adatszolgáltatás célhoz kötött, ezért, ha a NEB harmadik személyek részére kívánja továbbítani az adatokat, akkor megtagadja a kérelem teljesítését. A NEB a fenti állásfoglalás alapján kizárólag betekintést engedélyezett a kutató számára, a fénykép publikálását és továbbítását megtagadta.

A kutató az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (továbbiakban: Infotörvény) rögzített, információszabadsághoz való jogra hivatkozással a NAIH-hoz fordult panasszal az ügyben. A NAIH az általa lefolytatott eljárásban kifejtett álláspontja szerint az információszabadsághoz való jog érvényesülése érdekében a NEB-en kívüli kutatók számra is biztosítani kell a nyilvántartásokhoz való hozzáférést. A KEKKH elutasította,  a NAIH azon álláspontját, amely szerint a nyilvántartásban szereplők személyiségi jogainak védelmére csak az élő személyekre vonatkozik. A nyilvántartó hatóság szerint: „a név és lakcímadat birtokában a tudományos kutatási tevékenység folytatásához számos eszköz áll rendelkezésre, az nem korlátozódik az egyes hatósági nyilvántartásokra”. A nyilvántartó hatóság szerint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (továbbiakban Nytv.), a  köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Ltt.) és a a kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény (továbbiakban: Dmtv.) rendelkezésiből az következik, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot és a tudományos kutatás szabadságát a személyiségi jogokkal együtt kell érvényesíteni.

A NAIH elnöke a KEKKH állásfoglalására válaszul kifejtette, hogy a a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló 2013. évi CCXLI. törvény (továbbiakban: NEBtv.) szellemisége és rendelkezései alapján a NEB kutatói segíthetnek külső kutatókat a megismert adatok átadásával vagy azok vizsgálatával. A NAIH korábbi ajánlására is hivatkozott, amely szerint az elhunyt személyeknél a személyiségi jogok nem érvényesíthetőek. A korábbi adatvédelmi biztos peddig egy 2006-ban született jelentésében tett olyan megállapítást az 1956-os forradalmárokkal kapcsolatosan, hogy az „elhunytak adatainak védelmét a kegyeleti jog intézménye biztosítja.”

A NEB saját vizsgálata szerint jogszerűen járt el, mivel a vonatkozó törvények rendelkezései nem tették lehetővé az adatok kiadását.

A NAIH ezt követően megállapította, hogy az Infotörvény hatálya csak az élő személyek jogaira terjed ki, ezért áttette az ügyet az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához.

Az ombudsman vizsgálatot kezdett az ügyben, mert a beadvány alapján az Alaptörvényben rögzített tudományos kutatás szabadságához való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, illetve a lusztrációs rendelkezések megsértését valószínűsítette. Vizsgálata keretében megkereste a belügyminisztert és az igazságügyi miniszert is.

A belügyminiszter válaszában a KEKKH (jogutódja a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetésért Felelős Helyettes Államtitkársága) álláspontjával értett egyet. A miniszer kifejtette, hogy a hatóság minden esetben, általános tájékoztatásként felhívja az adatigénylő figyelmét, hogy a kérelemben megjelölt céltól eltérő felhasználás polgári- és büntetőjogi jogkövetkezmnyekkel járhat. A belügyminiszter szerint a személyi adat- és lakcímnyilvántartás tudományos kutatás céljából történő használatát a hatályos jogszabályokkorlátozzák, ezért csak az adatok szűk körére vonatkozóan teljesíthető a kérelem, ezért a fényképadatok és a személyazonosító igazolványok tekintetében erre nincs lehetőség. A korlátozás fenntartását a belügyminiszter is indokoltnak látta, amelynek alapjaként szintén az érintett elhunytak személyiségi és személyhez fűződő jogainak védelmét jelölte meg.

Az igazságügyi miniszter ellentétes álláspontra helyezkedett, és a NAIH ajánlásában foglaltakra hivatkozva tájékoztatta az ombudsmant. Álláspontja szerint a KEKKH elutasítása nem kellően megalapozott, mert a személyhez fűződő jogok csak élő, természetes személyeket illethetnek meg. Ebből következően pedig a jogosult halálával a jog elenyészik, ezért a jogvédelem sem tartható fenn. Válaszában a NEBtv. rendelkezéseire kitérve megállapította, hogy azok nem korlátozzák a NEB-et a külső kutatókkal való együttműködésben, ezért a NEB jogszerűen segítséget nyújtat ezen kutatók számára, ez ugyanakkor nem kötelezettsége. A konkrét üggyel kapcsolatban pedig nem látta jogszabályi akadályát az adatszolgáltatásnak, mivel az igényelt adat nem minősült minősített adatnak,  a személyes adatok védelme a fentiek alapján nem merülhet fel, az érintett hozzátartozója pedig hozzájárulását adta, így az elhunyt kegyeleti joga sem sérülhet.

Az alapvető jogok biztosa a válaszok beérkezését és elemzését követően megvizsgálta a hatályos jogszabályi rendelkezéseket. Megállapításai szertint a vonatkozó törvények csak a személyi adat- és lakcímnyilvántartásnak egy részére teszi lehetővé a tudományos kutatást. A jogszabályok pedig nem tesznek különbséget az élők és az elhunyt személyek között. A törvények alapján adatigénylést elsősorban kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás céljaira lehet engedélyezni.

Az ombudsman a NAIH-hoz hasonlóan megállapította, hogy a jogszabályi rendelkezések nem teszik lehetővé a kutatók számára a nyilvántartó hatóság közvetlen megkeresését, adatigénylésüket csak a NEB-en keresztül nyújthatják be, azonban a kutatók, így sem férhetnek hozzá a nyilvántartásban tárolt képmáshoz és személyazonosító igazolvány kísérő adatlapjaihoz.

A biztos a fentiek alapján egyetértett a belügyminiszter azon állásfogalásával, hogy a nyilvántartó hatóság csak a jogszabályi keretek között szolgáltathat adatot, ezért a KEKKH döntését jogszerűnek minősítette.

[htmlbox jogtar_kepzes]

Ugyanakkor megállapította, hogy további vizsgálat indokolt a tudományos kutatáshoz való jog érvényesülésével kapcsolatban. A biztos szerint a KEKKH-nak és a Belügyminisztériumnak a személyiségi és személyhez fűződő jogokra való hivatkozása az alábbiak szerint nem kellően megalapozott.

Az alapvető jogok biztosa szerint először is rögzíteni kell, hogy a Központi Okirattárban tárolt dokumentumok, valamint a személyi adat- és lakcímnyilvántartás adatai alkalmasak a tudományos kutatás céljaira és annak legitim tárgyát képezhetik. Erre tekintettel téves a jogszabályok olyan értelmezése, amely szerint csak a kifejezetten kutatás céljára rendelt adatok kutathatók.

Éppen ellenkezőleg, a tudományos kutatás szabadsága magában foglalja a módszertani szabadságot, a kutatás tematikájának, eszközeinek, módszereinek és forrásainak szabad megálasztását. Ez nem lehet állami kérdés. Ha a jogalkotó vagy valamely hatóság a forráshoz való hozzáférést korlátozza, akkor figyelemmel kell lennie a jogszerűség, célszerűség és szükségesség alkotmányjogi triászára.

A fentienből a biztos szerint egyértelműen következik, hogy minden kutatható, amely nem ütközik alkotmányos korlátokba, vagyis a hatóság nem utasíthatja vissza a nyilvántartáshoz való hozzáférést az egyéb elérhető forrásokra való hivatkozással. Nem jelenthető ki, hogy a nyilvántartásban szereplő adatok máshonnan is beszerezhetőek, illetve a forráskritika szabályai is indokolttá teszik a máshonnan beszerzett információ ellenőrzését. A jelen ügyben pedig kellő mértékben alátámasztásra került, hogy a kutatáshoz elengedhetetlen a nyilvántartásban szereplő adatok megismerése.

A biztos hivatkozott az Alkotmánybíróság 34/1994. (VI.24.) számú határozatára is, amelyben az AB kifejtette, hogy a személyiségi és szemlyhez fűződő jogok elhunyt személyek esetében nem értelmezhetőek.

Ezt követően kitért a kutatáshoz való jog alkotmányos korlátozásának lehetséges eseteire is. Szerinte az egyik ilyen a hozzátartozók kegyeleti joga, amely az AB szerint is szoros összefüggésben van, egyfajta részjogosítványa az emberi méltósághoz fűződő jognak. A másik ilyen legitim korlátot a minősített adatok védelme jelentheti.

A biztos felhívta a jogalkotó figyelmét, hogy az államnak a tudományos kutatáshoz való jog területén pozitív és negatív kötelezettségei egyaránt vannak, ezért köteles elősegíteni a tudományos kutatásokat. Ennek keretében kifejezetten köteles a tudományos kutatást indokoltlanul akadályozó jogszabályi korlátokat felszámolni. Az ombudsman megállapítása szerint a személyiadat és lakcím-nyilvántartás nem biztosítja megfelelően az Alaptörvény X. cikkében rögzített, a tudományos kutatáshoz fűződő alapvető jog érvényesülését. Indokolt lenne biztosítani a kutatók számára, hogy a hatóság egyedi döntése alapján hozzáférhessenek a nyilvántartásban tárolt adatokhoz.

Az alapvető jogok biztosa NEB eljárásával kapcsolatosan is indokoltnak tartott vizsgálatot végezni. A NEBtv. vizsgálatát követően megállapította, hogy az „hallgat” a külső kutatókkal való együttműködés szabályairól. Az ombudsman itt az igazságügyi miniszter állásfoglalását tette magáévá, amely szerint a „szakmai segítségnyújtás a tudományos kutatások természetéből következő, azok eredményességét előmozdító, így támogatandó magatartás.”

Jelentésében kifejtette: a NEB alapvető feladata a tájékoztatás, a kutatásokkal elért eredmények rögzítése és nyilvánosságra hozatala. Ennek keretében a NEB jogosult vele jogviszonyban nem álló kutatókkal együttműködni és a kutatási eredményeket megosztani. Mindezekből következik, hogy a kutatók által benyújtott adatigénylési kérelem teljesítésének jogszályi akadálya nincs.

A fentiekre tekintettel az ombudsman felhívta a NEB-et és a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárságát, hogy szükség szerint új eljárások lefolytatásával, egyeztetésekkel biztosítsák az adatigénylés teljesítését. Ezzel a visszásság a hatósági eljárásokban orvosolható, de indokolt a jogszabály-módosítás is. Erre tekintettel kezdeményezte a belügyminiszternél és az igazságügyi miniszternél a jogszabályok felülvizsgálatát és az Nytv-nek a tudományos kutatással összhangban történő módosítását.

(ajbh.hu)


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.