Választási plakátok: zöld út az AB–tól

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság a Kúria választási plakátok villanyoszlopon való elhelyezését engedélyező Kvk.II.37.307/2014/3. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasította.

Az ügy előzménye

A Kúria előtt zajló eljárást megalapozó körülményeket korábbi elemzésünkben részletesen bemutattuk. Az indítványozó az Alkotmánybíróságtól a Kúria hivatkozott döntésének megsemmisítését kérte.

A korábbi eljárásban az Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsága (továbbiakban: OEVB) határozata értelmében az érintett egyéni képviselőjelölt jogellenesen helyezte el választási plakátját egy közterületen álló villanyoszlopon. Az OEVB határozatát Nemzeti Választási Bizottság helybenhagyta. A Kúria végzésében kimondta, hogy a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) rendelkezései értelmében a választási plakát kampányidőszakban korlátozás nélkül elhelyezhető, ezért az Nemzeti Választási Bizottság döntését megváltoztatta.

Az indítvány tartalma

Az indítványozó – mint másik jelölőszervezet által támogatott képviselőjelölt – szerint a Ve., valamint a kapcsolódó jogszabályi rendelkezések egyértelmű rendelkezéseket állapítanak meg a választási plakátok elhelyezésével összefüggésben. Álláspontja szerint a Kúria végzésével jogszerűvé tette egy másik képviselőjelölt jogellenes tevékenységét, amivel jelentős előnyt biztosított számára. A végzés sérti az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésében biztosított passzív választójogát, illetve a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát [Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdés], mivel egyenlőtlen helyzetet teremtett a képviselőjelöltek között. Álláspontja szerint a Kúria végzése következtében kialakult helyzet sérti a jogállamiság elvét, valamint az Alaptörvény 2. cikk (1) bekezdésében foglaltakat (szabad választás elve) is. A jogállamiság elvét sérti az is, hogy Kúria döntése jogbizonytalanságot eredményez. A végzés sérti a törvény előtti egyenlőség [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés] alkotmányos elvét is, mivel a Kúria – szerinte egyértelmű szabályozási környezettel ellentétesen – teremtett egyenlőtlen helyzetet.

Az Alkotmánybíróság döntése

A testület az indítványt befogadhatónak ítélte, mivel az mind az előírt formai és tartalmi követelményeknek is megfelelt.

Hangsúlyozta, hogy a panasz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést tartalmaz, mert annak vizsgálatára irányul, hogy a választási kampányeszközök egyike alkalmazásának milyen alkotmányos követelményei vannak az egyes, a panaszban nevesített alapjogokból eredően. A panaszban alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés továbbá az is, hogy a Kúria egymással összhangban nem álló döntései (egy hónappal korábban a Kúria azonos tényállás mellett eltérő végkövetkeztetésre jutott, ennek körülményeiről lásd az alábbi cikket) közül a panasz az időben korábban született, a plakátelhelyezést korlátozó jogértelmezésnek kíván utat nyitni az időben később született kúriai döntéssel szemben.

Mivel alkotmányjogi panaszban csak az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmére lehet hivatkozni, ezért az Alkotmánybíróság visszautasította a panasz demokratikus jogállamra, szabad választás elvére és a jogegység biztosítására vonatkozó részét. Így a tényleges vizsgálatot a passzív választójog, a véleményszabadság és a jogegyenlőség sérelme körére korlátozta a testület.

A korábbi alkotmánybírósági döntés során különvéleményt megfogalmazó Paczolay Péter alkotmánybíró, mint az ügy előadó alkotmánybírója, az Ügyrend nyújtotta lehetősége alapján a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet terjesztett a testület elé (ennek jelentősége, hogy a korábbi döntés a panaszt 8:7-es arányban az alkotmányos szempontok vizsgálatának mellőzésével utasította el).

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) bekezdése és a XXIII. cikk (1) bekezdése sérelme vonatkozó alkotmányjogi panaszt nem találta megalapozottnak.

Kiemelte: mivel a Kúria kifogásolt határozata nem állapította meg a választási kampány egyik eszközének használatára vonatkozó tiltás fennállását, a döntés következtében valamennyi jelölt azonos, a korábbi kúriai döntésben értelmezetthez képest kiterjesztett jogi feltételekkel használhat választási plakátot, így a döntés a passzív választójogot nem korlátozta. Nem korlátozta továbbá a passzív választójog gyakorlásához kapcsolódó véleménynyilvánítást sem, hiszen a Kúria végzésében személyek közötti különbségtétel nem ismerhető fel, a benne foglalt jogértelmezés nem tesz különbséget képviselőjelöltek között. Hangsúlyozza továbbá, hogy a Kúria támadott végzésében az újonnan felmerült jogi érvek (az AB döntés különvéleményében megfogalmazottak) ismeretében – melyek a korábbi végzésben nem kerültek értékelésre – nem tartja fenn az abban kifejtett álláspontját.

Választójogi kommentárok Egy kötetben a teljes magyar választójogi joganyag kommentárjai: – Kommentár az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvényhez Szerzők: Sári Miklós, Szablics János – Kommentár a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásáról Szerző: Berta Zsolt – Kommentár az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvényhez Szerzők: Berta Zsolt, Cserny Ákos, Sári Miklós, Szablics János – Kommentár a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvényhez Szerző: Berta Zsolt – Kommentár a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényhez Szerzők: Berta Zsolt, Péteri Attila A műveket szerkesztette: Cserny Ákos A műveket lektorálta: Pálffy Ilona

Kiemelte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság jogköre a bírói döntések az alkotmányossági ellenőrizés szempontjából a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon.

Az alkotmányjogi panasz értelmének, és az Alkotmánybíróság feladatának félreértését eredményezné, ha az Alkotmánybíróság – hasonlóan egy rendes bírósági felülvizsgálati fórumhoz – a bírósági döntések korlátlan felülvizsgálatát végezné pusztán azért, mert egy téves döntés érintheti a sérelmet szenvedett fél alapvető jogait. Az eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata.  Mindezek alapján az indítványt elutasította.

Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró különvéleménye

Álláspontja szerint a közúti közlekedés rendjéről szóló törvénynek (a továbbiakban: Kkt.) és végrehajtási rendeletének (a továbbiakban: Rendelet) szabályai a választási eljárás időszakára vonatkozóan is irányadóak, az azokban meghatározott tilalmaknak és korlátozásoknak a választási eljárásban is érvényesülniük kell. A Kkt. szerinte szintén védelmez alapvető jogot, az Alaptörvény II. cikkében oltalmazott emberi életet, amely nyilvánvalóan nem függeszthető fel a kampányidőszakban sem. Úgy ítélte meg, hogy a jelenlegihez hasonló ügyben első alkalommal hozott kúriai döntés a jogilag helytálló.

A Kkt., a Rendelet és a Ve. viszonyában fennálló összhang hiánya a jogosult által kezdeményezett utólagos normakontroll keretében oldható fel. Mindezek alapján az Alkotmánybíróságnak a kúriai végzést meg kellett volna semmisítenie.

Salamon László alkotmánybíró különvéleménye

Álláspontja szerint annak következtében, hogy a Kúria ugyanazon választási folyamat során ugyanazon jogkérdésben ellentétes álláspontot foglalt el, olyan helyzet keletkezett, mely szerint sérti a jelöltek közötti esélyegyenlőség elvét, mivel így hátrányba kerültek azok a jelöltek, akik a Kúria korábbi jogértelmezését tiszteletben tartották, és a kampányban tartózkodtak a korábbi jogértelmezéssel jogellenesnek minősített magatartástól. Ezek alapján a vizsgálat tárgyát az kellett volna, hogy képezze, hogy az esélyegyenlőség sérelme megalapozhatja-e alkotmányjogi panasz eredményes érvényesítését. Mivel ehhez az kell, hogy a bírói döntés következtében az indítványozó Alaptörvényben biztosított joga sérüljön és a hatályos alkotmányos szabályozás a képviselőjelöltek esélyegyenlőséghez való jogát expressis verbis nem deklarálja, így a további kérdés az, hogy az esélyegyenlőséghez való jog tekinthető-e az indítványban említett három alapjog (passzív választójog, véleménynyilvánítási szabadság, jogegyenlőség joga) valamelyike részének, illetve levezethető-e ezek egyikéből. Ehhez a különvéleményhez csatlakozott Balsai István alkotmánybíró is.

Szívós Mária alkotmánybíró különvéleménye

A bírónő kiemelte, hogy a Kkt. módosításához fűzött miniszteri indokolás szerint a Kúria döntésében is megjelölt helyek módosításának célja a lakott területen kívüli és belüli szabályozás markánsabb elválasztása, és a lakott területen belüli kvázi abszolút tilalom kimondása. Ezek alapján választási időszakban a Ve. rendelkezésein kívül más törvény is alkalmazandó a plakátok elhelyezésére. Függetlenül attól, hogy a Rendelet alaptörvény-ellenes módon terjesztette-e ki hatályát a választási plakátokra vagy sem, a Kúriának döntése meghozatalakor az Alaptörvény 28. cikke alapján a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. A Ve. és a Kkt. vizsgált szakaszainak a józan észnek és közjónak megfelelő értelmezéséből álláspontja szerint egyértelműen az következik, hogy a választási plakátokra is kiterjed a villanyoszlopon való elhelyezés tilalma. Az ezzel ellentétes értelmezés pedig megalapozza az alapjogsérelmet.
Véleménye szerint az indítványozó és azok a képviselőjelöltek, akik a Nemzeti Választási Bizottság következetes gyakorlata és a Kúria korábbi döntése alapján tartózkodtak a villanyoszlopokon való plakátelhelyezéstől, hátrányos helyzetbe kerültek ahhoz a jelölthöz képest, aki a tiltásra vonatkozó gyakorlat ellenére a villanyoszlopokra helyezte saját plakátjait. A helyzet nem intézhető el és nem is orvosolható azzal, hogy a Kúria jogértelmezése nem tesz különbséget képviselőjelöltek között.

Érvként hozza fel továbbá, hogy mivel a Ve. értelmében a plakátot úgy kell elhelyezni, hogy az ne fedje más jelölt vagy jelölő szervezet plakátját, és a Kúriai döntés eredményeként azon képviselőjelöltek, akik eddig jogszerű magatartást kívántak tanúsítani, olyan helyzetbe kerültek, hogy véleménynyilvánítási jogukat már csak korlátozottan tudják gyakorolni (ugyanis a plakát kiragasztásához rendelkezésre álló felületek száma véges).

Az ismertetett döntés (3065/2014. (III. 26.) AB határozat) az Alkotmánybíróság honlapján jelent meg.

---