Változik a költségkedvezmények szabályozása

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az új törvényjavaslat az államnak az Alaptörvény XXVIII. cikkéből eredő kötelezettségén alapul, amely szerint köteles támogatást nyújtani a jogvitában érintett olyan felek számára, akik nem rendelkeznek megfelelő jogi ismeretekkel, illetve anyagi lehetőségeik hiányában nem tudnak jogi képviselőt megbízni.

A költségkedvezményeket a jogalkotó az eddigi rendeleti szint helyett törvényben tartja indokoltnak szabályozni.

Az új törvényjavaslat az államnak az Alaptörvény XXVIII. cikkéből eredő kötelezettségén alapul, amely szerint köteles támogatást nyújtani a jogvitában érintett olyan felek számára, akik nem rendelkeznek megfelelő jogi ismeretekkel, illetve anyagi lehetőségeik hiányában nem tudnak jogi képviselőt megbízni.

Az állam által biztosított jogi képviselet egyik pillére a jogi segítségnyújtásról szóló törvény, (a továbbiakban: Jstv.) amely elsősorban rászorultsági alapon – perben, illetve peren kívül – jogi képviseletet biztosít és a támogatott személyt mentesíti a képviselet költségének az előlegezése vagy viselése alól. A másik pillér az illetéktörvény (a továbbiakban: Itv.), a harmadik pedig az egyes a jogérvényesítésre irányuló eljárásokat szabályozó törvények, amelyek az eljárások miatt felmerülő költségek előlegezése vagy viselése alóli mentességet eredményező költségkedvezményeket biztosítanak. Ilyen az új Pp., amely kiterjed a Kp. alapján induló eljárásokra is.

A Pp. rendelkezései értelmében a felet a releváns eljárásokban költségmentesség és költségfeljegyzési jog illetheti meg, azonban a Pp. csak a költségkedvezmények tartalmára, időbeli hatályára és a bíróság döntési hatáskörére vonatkozó szabályokat tartalmazza, a további részletező rendelkezések meghatározását külön jogszabályra utalja.

A szabályozandó életviszonyok eltérősége okán a költségmentességre és a költségfeljegyzési jogra irányadó további, részletes rendelkezések az illetékkedvezményeket szabályozó Itv.-be, és a pártfogó ügyvédi képviselethez kötődő kedvezményt szabályozó Jstv.-be nem illeszthetők be.

Az önálló jogszabály megalkotását az igazságügyi miniszter azzal indokolja, hogy a Jstv-be és az Itv-be nem illeszthetőek bele az új rendelkezések, valamint az, hogy az új Pp. hatályba lépésével nem változik meg a jogi segítségnyújtás rendszerét jellemző megbontott döntéshozatal. A költségmentességről és a költségfeljegyzési jogról ugyanis a bíróság, míg a pártfogó ügyvédi képviselet biztosításáról, és az ahhoz kapcsolódó költségkedvezményről pedig a jogi segítségnyújtó szolgálat dönt.

A törvényjavaslat meghatározza a tárgyi költségmentes eljárásokat, szabályozza a

költségkedvezmények engedélyezésének a feltételeit, az engedélyezés iránti kérelmet, annak

elbírálási rendjét, a kedvezmény felülvizsgálatát és megvonását. A törvényjavaslat célja tehát, hogy az eljárás tárgyánál fogva járó és a fél jövedelmi és vagyoni viszonyaira figyelemmel elérhető költségmentesség, illetve költségfeljegyzési jog részletszabályainak a meghatározásával az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételének a lehetőségét biztosítsa. A javaslat elsősorban költségkedvezményeket garantál, a költségmentességet csak kivételesen, szűk körben teszi lehetővé.

A költségfeljegyzési jog az illeték és a költségek kifizetéséhez kapcsolódó átmeneti mentességet biztosít, de a felet a jogérvényesítés alapos megfontolására is készteti.

Az illeték és a költségek viselése alóli menetességet jelentő személyes költségmentességet csak azon személyek számára teszi elérhetővé, akik egyáltalán nem képesek a költségeket fedezni, akiktől az illeték és a költség egyébként sem lenne behajtható. A jogalkotó a javaslat elkészítése során tekintettel volt a perelhúzó taktikákra is, ezért az új szabályok nem teszik lehetővé az alapeljárás költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmek szükségtelen benyújtásával történő elhúzását, másfelől a kérelmek elbírálásának módját is úgy határozzák meg, hogy az elbírálás ne terhelje meg számottevően az alapeljárást. A törvényjavaslat a költségkedvezmények bíróság általi megvonásával nem engedi meg azt sem, hogy a fél akkor is élvezze a költségkedvezményekből fakadó előnyöket, ha a jövedelmi és vagyoni viszonyaiban bekövetkező változások miatt azokra már nem szorul rá.

A Javaslat rendelkezései nem alkalmazhatók a közjegyzői eljárásában, a büntetőeljárásban, és nem érintik a Pp. által felsorolt egyéb költségkedvezményeket sem, sőt a Pp. által szabályozott munkavállalói költségkedvezményt kifejezetten kivonja a jogalkotó az új jogszabály tárgyi hatálya alól, mivel indokoltnak látta ezen kedvezmény részletszabályainak elkülönítését, amelyet a munkavállalói költségkedvezmény megállapításáról és érvényesítésének szabályairól szóló 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet tartalmaz.

Készüljön fel velünk az új Pp. hatálybalépésére

 Polgári Perrendtartás 1952- 2016. - jogszabálytükör

A jogszabálytükör párhuzamos szerkesztésben mutatja az új és a régi törvény tartalmilag szinkronizált rendelkezéseit, melynek köszönhetően jól láthatóvá válik a két törvény közötti különbség és azonosság is.

Megrendelés >>

A törvény személyi hatályát a Pp. határozza meg, eszerint a költségkedvezmények a felet, a beavatkozót és az érdekeltet illethetik meg.

A törvényjavaslat a tárgyi költségkedvezményt döntően a hatályos szabályozásnak megfelelő körben azon eljárásokban biztosítja, amelyben elbírálandó jogviszony társadalmilag kiemelt jelentőségű vagy, ahol az eljárásnak nincs alternatívája, ilyen többek között a gondnoksági perben. A törvény utal azon sajátos eljárást szabályozó jogszabályokra, amelyek az eljárást költségmentesnek minősítik, ilyen például a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény. A törvényjavaslat a tárgyi költségfeljegyzési jog hatályos szabályozását kiegészíti az élet, a testi épség és az egészség bűncselekménnyel történő megsértése miatti kártérítési perrel, valamint a sérelemdíj megfizetése iránti perrel.

A félnek a költségkedvezmény fennállását az annak alapjául szolgáló tények és jogszabályhely feltüntetésével jeleznie kell a keresetlevélben.

Amennyiben a fél a jogszabály téves értelmezése folytán költségkedvezményre jogosultnak tartja magát, azonban az mégsem illeti meg, úgy a bíróság végzéssel állapítja meg a tárgyi kedvezmény fenn nem állását és kötelezi a felet, hogy 8 napon belül fizesse meg az eljárási illetéket.

Ettől részben különbözik az az eset, amikor a bíróság az eljárás folyamán állapítja meg, hogy a tárgyi költségkedvezmény feltételei nem állnak fenn. A törvényjavaslat pedig erre az esetre írja elő a bíróságnak, hogy a kedvezmény fenn nem állását kifejezetten, egy fellebbezhető végzésben meg kell állapítania és egyidejűleg a felet fel kell hívnia a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség megfizetésére.

A bíróság tárgyi költségkedvezmény fenn nem állását megállapító végzése kihat a jogi segítségnyújtó szolgálat döntésére is, ezért a törvényjavaslat az engedélyezett támogatás felülvizsgálata érdekében azt is előírja, hogy a bíróság a jogi segítségnyújtó szolgálatot is értesítse erről.

A Pp. értelmében a felet a személyes költségmentesség és a személyes költségfeljegyzési jog főszabály szerint a jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján, rászorultsági alapon illeti meg. A törvényjavaslat mindkét költségkedvezmény igénybevételének a feltételei között elsőként a kedvezményre jogosító rászorultsági szintet határozza meg, amelyet jelenleg a költségmentesség engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról szóló IM rendelet szabályoz.

A törvényjavaslat a bírósághoz való fordulás jogát alapvetően a személyes költségfeljegyzési jog kedvezményével, azaz az illeték és a költség előzetes megfizetése, illetve előlegezése alóli mentességgel biztosítja. A személyes költségmentességet kizárólag azon személyek számára teszi elérhetővé, akik a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség megfizetésére nem képesek, még a bírósági végrehajtás keretében jelentkező állami kényszer ellenére sem. A törvényjavaslat szerint tehát a fizetésre képtelen személyek körébe lényegében azok tartoznak, akik kizárólag végrehajtás alól mentes vagyonnal és jövedelemmel rendelkeznek. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) a mentességet olyan juttatásokhoz és vagyontárgyakhoz köti, amelyek a létfenntartáshoz nélkülözhetetlenek. A törvényjavaslat ezért a hatályos szabályozásnak megfelelően akkor tekinti a felet a jövedelmi és vagyoni helyzet szempontjából személyes költségmentességre jogosultnak, ha a létfenntartása veszélyeztetett. A törvényjavaslat az ennek megfelelő engedélyezési feltételek két esetkörét különbözteti meg.

Az első esetkörben hat különböző lehetőséget sorol fel:

1. a fél rendelkezésre álló havi nettó jövedelme nem haladja meg az öregségi teljes nyugdíj mindenkori legkisebb és vagyona nincs;

2. aktív korúak ellátására jogosult, vagy aktív korúak ellátására jogosult közeli hozzátartozójával él közös háztartásban;

3. közgyógyellátásban részesül vagy egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát állapították meg;

4. átmeneti szállást igénybe vevő hajléktalan személy;

5. menekült, menedékes, menekültkénti vagy menedékeskénti, illetve hontalankénti elismerését kérő, továbbá az ideiglenes vagy kiegészítő védelemben részesítését kérő személy, és a jövedelmi és vagyoni helyzetéről tett nyilatkozata alapján a számára külön jogszabályban ellátásra és támogatásra jogosult,

6. a családjában olyan gyermeket gondoz, akinek a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát megállapították.

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat

Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet.
Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos

További részletek, megjelenés >>

Ezekben az esetekben a jogszabály megdönthetetlen vélelmet állít fel amellett, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett. Hajléktalan, menekült vagy menedékes személyek esetében a törvényjavaslat nem követeli meg külön feltételként a vagyon hiányát, mivel az egyes jogszabályok az ellátásra és a szolgáltatásra való jogosultság feltételei között ezt egyébként is rögzítik.

A jogalkotó az öregségi nyugdíjminimumban – jelenleg havi nettó 28.500 forint – korlátozta a rászorultság anyagi feltételeit, ezzel szemben a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja a KSH által megállapított bruttó havi átlagkereset vagy a minimálbér bruttó összegének egy maghatározott százalékban javasolta megállapítani a rászorultságot.

A személyes költségmentesség engedélyezésének másik esetkörében a fél rászorultságát a bíróság kizárólagos mérlegelés keretében állapíthatja meg. A fél személyes körülményei alapján ezt akkor is megteheti, ha egyébként a fél a nyugdíjminimumot meghaladó jövedelemmel rendelkezik, vagyona van, vagy éppen nem jogosult szociális ellátásra, szolgáltatásra. A fél sajátos körülményei ugyanis még magasabb jövedelem vagy vagyon mellett is eredményezhetik a létfenntartás veszélyeztetettségét. A rugalmas megfogalmazás bármely jövedelmi és vagyoni helyzetre kiható körülmény figyelembe vételét lehetővé teszi. Ilyen körülmény lehet például az, hogy a fél a jövedelmével vagy a vagyonával való rendelkezésben korlátozott, vagy ha a jövedelmét különösen méltányolható célra kell fordítania.

A költségfeljegyzési jog a felmerülő illeték és költség előzetes megfizetése, illetve előlegezése alóli mentességgel elhárítja a fél nem megfelelő anyagi helyzetéből eredő jogérvényesítési akadályt, de egyúttal az illeték és a költség nem marad az állam terhén, mert azt fő szabály szerint a pervesztes vagy jogszabályban meghatározott fél meg kell, hogy fizesse, így ezzel az alaptalan eljárásindítások ellen is hat. A költségfeljegyzési jog igénybevételének az alapja nem az illeték és a költségek megfizetésének a lehetetlensége, hanem az, hogy a megfizetés a fél számára a jövedelmi és vagyoni helyzetéhez képest aránytalan terhet jelentene. A törvényjavaslat kiindulópontja szerint nagyobb jövedelem mellett sem kizárt, hogy egy viszonylag magas összegű illeték vagy költség megfizetésének a kötelezettsége a jogérvényesítéstől visszatartó erőként hat. A törvényjavaslat a teljes költségfeljegyzési jog igénybevételének a feltételeit a személyes költségmentességnél rögzített módon határozza meg.

Egyfelől rögzít egy rászorultsági szintet, amely mellett vélelmezi az aránytalan megterhelés létét, másfelől lehetővé teszi azt is, hogy a bíróság a fél személyes körülményei alapján akkor is megállapítsa a rászorultságot, ha a fél a vélelem alapjául szolgáló feltételnek egyébként nem felel meg. Ahogy a személyes költségmentesség esetében, úgy a személyes költségfeljegyzési jog tekintetében is kizárja a kedvezmény igénybevételét az, ha a fél vagyonnal rendelkezik. A vagyon körébe tartozó vagyontárgyak meghatározására külön paragrafus irányadó. A törvényjavaslat az engedélyezés teljes egészében a bírói mérlegelésétől függő esete alapján azt is lehetővé teszi, hogy a fél ne teljes, hanem részleges költségfeljegyzési jogban részesüljön. A bíróság ez esetben csak arra az illetékre vagy tételesen meghatározott költségre, vagy az illeték és a költségek csak arra a hányadára engedélyezi a költségkedvezményt, amely előzetes megfizetése, illetve előlegezése a félnek aránytalan megterhelést jelentene.

A törvényjavaslat a nem természetes személyek részére kizárólag az illetékre kiterjedő részleges költségfeljegyzési jog engedélyezését teszi lehetővé akkor, ha az illeték előzetes megfizetése a nem természetes személy fél vagyoni helyzetével arányban nem álló megterhelést jelentene. A szabályból következően tehát a személyes költségmentesség, a teljes személyes költségfeljegyzési jog és az illetéken kívüli költségekre kiterjedő részleges személyes költségfeljegyzési jog csak természetes személyek számára érhető el.

A törvényjavaslat szerint a rászorultság szempontjából össze kell számítani a fél és a vele egy háztartásban élők havi jövedelmét és ezt az összes jövedelmet kell elosztani a háztartásban élők számával. A számítás során figyelmen kívül kell hagyni azonban annak a személynek a jövedelmét, aki a jogvitában ellenérdekűnek minősül, mert ez esetben a közös háztartás ellenére nem biztos, hogy a jövedelmek és a kiadások is közösnek minősülnek. A törvényjavaslat ezen túl bizonyos kiadások – jogszabály szerint fizetendő tartásdíj és járadék, valamint lakáskölcsön törlesztő-részlete – levonását is előírja. A külön jogszabályban megállapított méltányolható lakásigényt meghaladó, jelentősebb értékű, illetve méretű lakás miatt felvett kölcsön törlesztőrészlete azonban nem vonható le.

A törvényjavaslat a vagyon fogalmát negatív módon határozza meg. A költségkedvezmények igénybevétele szempontjából nem minősül releváns vagyonnak a féllel egy háztartásban élő személyek saját vagyona, továbbá azok a vagyontárgyakat sem, amelyek felhasználása a féltől nem várható el, mivel a mindennapi életvitelhez, a foglalkozás gyakorlásához, vagy a rászorultsági szintnek megfelelő jövedelem megszerzéséhez nélkülözhetetlenek.

A törvényjavaslat előírja azt is, hogy, ha a bíróság már a fél részére költségkedvezményt engedélyezett, az engedélyezés iránti kérelmet elutasította vagy a költségkedvezményt megvonta, a bíróság a fél részére csak akkor engedélyezhet ugyanolyan vagy nagyobb költségkedvezményt, ha az engedélyezés feltételei utóbb következtek be.

A törvényjavaslat arra akarja rászorítani a felet, hogy eleve a jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján elérhető lehető legnagyobb mértékű mentességet biztosító kedvezmény engedélyezését kérje. Ennek elmulasztása esetén utóbb azt nem pótolhatja, az engedélyezettnél nagyobb mértékű mentességet biztosító kedvezményben csak akkor részesülhet, ha a jövedelmi és vagyoni helyzetében az engedélyezést követően következett be a negatív változás. A költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelem elutasítását követő engedélyezésre irányadó szabállyal pedig arra ösztönzi a felet, hogy egyidejűleg minden olyan költségkedvezményre terjessze elő a kérelmét, amelyre jogosult, és amelyre a pereskedés anyagi kockázatától függően még igényt tart. Ha ezt elmulasztja, a kérelme elutasítását követően, még az elutasítással érintettnél kisebb mértékű mentességet biztosító költségkedvezményben is csak akkor részesülhet, ha igazolja, hogy a feltételek utóbb, az elutasítást követően következtek be. A törvényjavaslat másfelől arra is ösztönzi a felet, hogy a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmében valamennyi fennálló, a jövedelmi és vagyoni helyzet szempontjából releváns körülményről egyszerre adjon számot, azaz a kedvezmény engedélyezésére ne legyen úgy lehetősége, hogy a kedvezményre jogosító körülményeit részletekben két vagy akár több kérelemben, a bíróság elutasító határozata vagy határozatai után adja elő. A törvényjavaslat a költségkedvezmény megvonását követő engedélyezésre irányadó szabállyal megakadályozza, hogy a fél a megvonás alapjául szolgáló felülvizsgálat során elbírált körülményeket az eljárás elhúzását lehetővé tevő módon újravizsgáltassa a bírósággal.

Wolters Kluwer Jogászdíj 2017

2017-ben összesen 15 szakmai kategóriában díjazzák a jogászokat.

Pályázzon Ön is, és legyen a Jogászdíj egyik nyertese!

További részletek >>

A törvényjavaslat tételesen meghatározza azokat az okokat, amelyek fennállása esetén a fél akkor sem részesíthető költségkedvezményben, ha egyébként a rászorultsági és adott esetben az utólagos engedélyezéshez kötött feltételeknek is megfelel.

A javaslat kizárja a kedvezményben részesíthető személyek közül:

- a rosszhiszeműen, vagy

- eleve teljesen eredménytelen módon pereskedőket, illetve

- azokat a feleket, akiknek a magatartása ellentétes az eljárás céljával, alapelveivel.

A törvényjavaslat ezen felül a költségkedvezményekhez kapcsolódó, felróható magatartások tanúsítását sem ösztönzi költségkedvezmény biztosításával. Így kizárt a kedvezményből az, akiről utóbb, a költségkedvezmény felülvizsgálata során derül ki, hogy eleve nem felelt meg az engedélyezési feltételeknek. A törvényjavaslat értelmében még rászorultság esetén sem lehet költségkedvezményt engedélyezni akkor, ha az eljárás érdemben meg sem indul, mert az azt megindító beadványt a bíróság visszautasítja. Az eljárás hatékonyságának a szempontját szem előtt tartva a törvényjavaslat nem engedi meg az engedélyezési feltételek vizsgálatát akkor sem, ha a kért kedvezményből fakadó valamennyi mentességgel a fél már rendelkezik, mert azt például valamely tárgyi vagy személy költségkedvezmény vagy külön jogszabály biztosítja.

Végül a javaslat utal arra, hogy az egyes eljárásokat szabályozó törvények (például: a Ctv. vagy az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény) maguk is kimondhatják, hogy az eljárás során költségkedvezmény engedélyezésének nincs helye.

A törvényjavaslat a Pp. 111. §-át konkretizálva kifejezetten előírja a bíróság számára a költségkedvezmények engedélyezésével kapcsolatos legfontosabb, a félre vonatkozó szabályokról történő tájékoztatást, de értelemszerűen csak akkor, ha a fél jogi képviselő nélkül jár el. Ezt követően a törvényjavaslat részletesen meghatározza a költségkedvezmények előterjesztésére vonatkozó részletes szabályokat. A fél jogosult egyidejűleg több költségkedvezményt eshetőleges előterjesztésére és kérelmét az eljárásban addig terjesztheti elő, ameddig a bíróság a költségektől dönteni tud.

A fél köteles kedvezményre vonatkozó jogosultságát igazolni, illetve a törvényjavaslatban meghatározott esetekben a vélelem fennállására hivatkozni keresetlevelében. A javaslat szerint a költségkedvezmény iránti kérelmét a fél az Európai Tanácsnak 2003/8/EK irányelve alapján, a határon átnyúló jogviták esetén a rendeletben meghatározott formanyomtatványon is előterjesztheti.

A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság maga ellenőrizze az engedélyezési kérelem alapjául felhozottak valóságát, azonban erre az eljárás hatékonyságának érvényesülése érdekében csak korlátozottan van lehetősége. Például a bíróság az ellenfelet is meghallgathatja, hiszen előfordulhat, hogy a vitás jogviszonyban részt vevő másik fél is rendelkezik információval a költségkedvezményi igénnyel fellépő fél személyi körülményeiről. Ezen felül a bíróság bármelyik felet okirat csatolására hívhatja fel és bizonyítás nélkül megállapítható tényeket – így például a köztudomású tényeket – is figyelembe vehet. A Pp. szabálya értelmében a költségkedvezmény tárgyában hozott döntések közül kizárólag az engedélyezés iránti kérelmet elutasító és a költségkedvezményt megvonó végzés ellen van helye fellebbezésnek, az engedélyező végzés ellen nincs.

A törvényjavaslat a költségkedvezmények tekintetében is érvényesíti Pp.-ben alapelvként megjelenő rendelkezési elvet és kizárólagosan a félre bízza annak eldöntését, hogy a kockázatok felmérése mellett milyen tartalmú költségkedvezmény birtokában kíván eljárást indítani vagy akár egyes eljárási cselekményeket elvégezni. Ennek megfelelően – egy kivétellel – a törvényjavaslat nem teszi lehetővé, hogy a bíróság olyan költségkedvezményt engedélyezzen, amelynek az engedélyezését a fél nem kérte.

A törvényjavaslat az eljárás hatékonyságának az érdekében a generális prevencióra is figyelemmel kifejezett szabállyal kötelezi a bíróságot, hogy ha a változatlan tartalmú kérelmet ismételten vissza kell utasítani, vagy ismételten el kell utasítani, úgy egyidejűleg pénzbírságot is kiszabjon.

A Pp. szabályai értelmében a személyes költségkedvezmény hatálya a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás minden szakaszára – így a fellebbezési és a felülvizsgálati eljárásra – is kiterjed, sőt a végrehajtási eljárásra is. A Pp. tehát az eljárás hatékonyságának a követelményét előtérbe helyezve nem követeli meg a féltől, hogy a költségkedvezmény engedélyezését eljárási szakaszonként mindig újra kérje. A jogalkotó nem tartotta indokoltnak a Kúria azon javaslatát, hogy az egyes eljárási szakaszokban új kérelmet kelljen előterjeszteni. A Kúria szerint ez az eljárási szakaszok elhúzódása miatt lenne indokolt. Előfordulhat az is, hogy csak utóbb, az eljárás során felmerülő adatból derül ki, hogy a fél már eleve nem volt jogosult a költségkedvezményre. A törvényjavaslat mindezt több egymással összefüggő jogintézmény szabályozásával akadályozza meg.

A törvényjavaslat egyrészről előírja a költségkedvezményben részesített fél számára, hogy amennyiben a jövedelmi és vagyoni viszonyaiban, illetve egyéb személyes körülményeiben változás áll be, úgy azt azonnal jelezze az eljárást lefolytató bíróságnak. Másrészről a bíróság kötelezettségévé teszi, hogy költségkedvezmény engedélyezési feltételeit a törvényben rögzítettek bekövetkezése esetén vizsgálja felül. A törvényjavaslat értelmében felülvizsgálati ok lehet a fél fenti bejelentéséből, az ellenfél jelzéséből vagy bárhonnan máshonnan származó olyan adat, amely arra enged következetni, hogy az engedélyezési feltételek nem állnak fenn. A felülvizsgálatra az eljárás bármely szakaszában sor kerülhet. A feltételek fenn nem állását jelző adatok felmerülése hiányában a felülvizsgálatot az engedélyezés idejéhez képest kétévente kell automatikusan lefolytatni, de csak az eljárás jogerős befejezéséig. A törvényjavaslat másfelől a bírósági végrehajtás elrendelésekor is előírja a kötelező felülvizsgálatot, de csak akkor, ha az eljárás jogerős befejezésétől számítva már egy év eltelt.

Ingyenes Jogtár felhasználói képzés

Szeretné gyorsabban, hatékonyabban használni Jogtárát?
Jöjjön el hozzánk és mi 4 óra alatt, gyakorlati oktatás keretében, térítésmentes tanfolyamainkon megmutatjuk a „mesterfogásokat”! 

Időpontok, jelentkezés >>

A Pp. és a törvényjavaslat két okból teszi lehetővé a bíróság számára, hogy megvonja a költségkedvezményt. Egyrészt akkor, ha a fél nem működik közre a felülvizsgálatban, azaz nem teljesíti a bíróság e körben tett felhívását, másrészt akkor, ha a felülvizsgálat eredményeképpen a bíróság azt állapítja meg, hogy a fél nem jogosult a költségkedvezményre. Ez utóbbi esetben a bíróságnak azt is meg kell állapítania, hogy a feltételek már az engedélyezéskor sem álltak fenn vagy csak utóbb szűntek meg. Ha a feltételek már eleve nem álltak fenn, úgy a megvonásról rendelkező határozat hatálya visszahat az engedélyezés időpontjára, azaz a bíróságnak a megvonással egyidejűleg fel kell hívnia a felet, hogy az előzetesen meg nem fizetett illetéket és a helyette az állam által előlegezett költséget fizesse meg és – ha annak törvényi feltételei fennállnak – helyezze letétbe a perköltség-biztosítékot is. Ezen felül a fél számára az eljárás során már nem lehet költségkedvezményt engedélyezni.

Ha a feltételek csak utóbb szűntek meg, úgy a határozatnak nincs visszaható hatálya, azaz a fél csak a megvonástól – és nem a feltételek esetleges megszűnésétől – kezdve köteles az illeték és a költségek megfizetésre. Feltéve, hogy a bíróság a megvonással egyidejűleg nem engedélyezett a számára más költségkedvezményt.

A törvényjavaslat ugyanis lehetővé teszi a bíróság számára, hogy ha más költségkedvezmény engedélyezési feltételeinek a fennállását a felülvizsgálat során megállapítja, úgy azt egyidejűleg engedélyezze akkor, ha azt a fél már korábban, eshetőlegesen kérte. Ezzel a fél rendelkezési joga sérelme nélkül elkerülhető egy szükségszerűen az eljárás tartamát növelő újabb kérelem benyújtása. A bíróság számára e döntés meghozatala nem kötelező és sem a döntés, sem annak hiánya nem támadható meg fellebbezéssel.

A törvényjavaslat benyújtására azt követően került sor, hogy a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja 2016 januárjában nyilvánosságra hozta a költségkedvezményekkel foglalkozó összefoglaló véleményét, amelyben számos jogszabály-módosítási javaslatot is megfogalmazott. A joggyakorlat-elemző csoport szerint a széttagolt rendeleti szabályozást indokolt lenne egy törvényi szabályozással helyettesíteni. A Kúria szerint indokolt az új jogszabályban úgy rögzíteni a rászorultságot, hogy azt illeti meg a költségkedvezmények valamelyike, akinek az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szüksége van. Az összefoglaló vélemény kiemeli, hogy a hatályos szabályozás csak a teljes személyes költségmentesség engedélyezése körében utal arra, hogy ezzel a fél bírósághoz forduláshoz való joga sérülne. Az összefoglaló vélemény szerint a személyes költségfeljegyzési jogot önálló kedvezményformaként is szabályoznia kellene az új törvénynek. Ezeket a javaslatokat a jogalkotó megfogadta és beépítette a törvényjavaslatba.

A javaslat átültette a Kúria azon kezdeményezését is, hogy a költségkedvezmény alkalmazása előtt a bíróság meghallgatja az ellenérdekű felet is.

A jogalkotó helyt adott a joggyakorlat-elemző csoport egy része által képviselt azon véleményének is, hogy a nem természetes személyek részére ne az Itv-ben biztosítson egyedi elbírálás alapján személyes illetékmentességet, hanem személyes költség-feljegyzési joggal váltsa ki ezt az intézményt, amely kizárólag az illetékekre terjed ki.

A javaslatban szereplő megvonási okok szintén a Kúria javaslatára vezethetőek vissza.

A Kúria javaslata szerint a jelenlegi elbírálási rendszer fenntartása mellett indokolt lenne a megyei vagy régiós törvényszékeken központi költségkedvezmény irodák létrehozása.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!