Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az alábbiakban a szerzői és kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló törvény zeneművek online felhasználásának közös jogkezelő szervezetek által történő engedélyezésére vonatkozó szabályokat ismertetjük.
A korábbiakban bemutattuk a 2016. évi XCIII. törvény (kjk.-törvény) kjk.-szervezetekre vonatkozó szabályait. A kjk.-törvény második része foglalkozik a zeneművek online felhasználásának közös jogkezelő szervezetek által történő, több tagállam területére kiterjedő hatályú szerzői engedélyezésével. Miért annyira különleges ez a látszólag szűk terület, hogy a kjk.-irányelv és annak nyomán a kjk.-törvény is külön fejezetet szentel neki?
Az online felhasználásra vonatkozó anyagi jogi szabályok a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényben (Szjt.) találhatóak. Mélyebb elemzés nélkül azt lehet mondani, az, hogy mely jogosult milyen vagyoni joga alapján engedélyezhet online felhasználásokat, az EGT tagállamaiban egységes, vagyis egy adott online szolgáltatásra azonos jogosultaktól többé-kevésbé azonos tartalommal bíró engedélyekkel kell rendelkeznie egy szolgáltatónak. Melyek ezek a jogosultak és milyen kizárólagos szerzői, illetve kapcsolódó jogi vagyoni jogok érintettek? A jelen bejegyzés témáját tekintve csak azokat a szolgáltatásokat vesszük számba, amelyekben zeneművek felhasználása is előfordul. Ilyen szolgáltatások lehetnek, amelyekben zeneműveket hangfelvétel formájában, audiovizuális (filmes) tartalom részeként vagy szövegesen, illetve kotta formájában használnak fel.
A zeneművek szövegének vagy kottájának a felhasználása hagyományosan a közös jogkezelés körén kívül esik. A zenei szerzői jogosultak ezen jogaik kezelésével nem bíztak meg közös jogkezelő szervezeteket és hazánkban jogszabály sem ír elő erre vonatkozóan úgynevezett kötelező közös jogkezelési esetet. Ezért például egy online zeneszöveg-szolgáltatás (nézzük akár a weblapon keresztül elérhető zeneszöveg-szolgáltatókat, és akár azokat, amelyek felismerik a zeneszámokat és különböző alkalmazások segítségével a lejátszás mellett megjelenítik a szövegeket) vagy online kottatár-szolgáltatás a zenei szerzői jogosultak közvetlen, egyedi engedélyével nyújtható. Ezt az engedélyezést – szintén hagyományosan – a jogosultakat képviselő, vagy tőlük az ilyen felhasználások engedélyezésének jogát megszerző zeneműkiadók gyakorolják. Ilyen esetekben a zenei szerzői jogosultakon kívüli jogosultak nem érintettek, azonban az engedélyezés nem közös jogkezelés körében történik, következésképpen a kjk.-törvény második részének szabályai sem terjednek ki rá. (A kjk.-irányelv és a kjk.-törvény független jogkezelő szervezetekre vonatkozó szabályai vonatkozhatnak az ilyen engedélyezést végző személyekre, de ez nem vonja maga után a második rész szabályainak alkalmazását.) (v.ö. kjk.-törvény 62.§ (3) bek.)
A zeneművek szerzői javára, amennyiben a művek hangfelvételen vagy bármely audiovizuális tartalomban, azaz „hangzó” formában jelennek meg, az online felhasználásra vonatkozó engedélyezési jogokat világ- és Európa-szerte közös jogkezelő szervezetek gyakorolják. Az Szjt.-ben az ennek megfelelő vagyoni jog a zeneművek szerzőinek a 26.§ (8) bekezdés második mondata által biztosított vagyoni jog, az úgynevezett lehívásra hozzáférhetővé tétel joga. A lehívásra hozzáférhetővé tétel törvényi fogalma szerint azt az esetet fedi le, amikor a műveket olyan módon teszik bármely eszközzel a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagja az egyedi műhöz való hozzáférés helyét és idejét egyedileg választhatja meg. (Azaz pl. egy zenei streaming-szolgáltatónál kiválasztható egy adott zeneszám és az tetszőleges időpontban meghallgatható, vagy ilyenek a művek egyedi letöltését lehetővé tevő szolgáltatások.) Ez a fogalom így megfelel a kjk.-törvény 62. § (1) bekezdésének fogalmának, amely a vagyoni jog és az érintett jogosulti kör megjelölésével kijelöli a második rész alkalmazásának hatályát.
Ki kell térni röviden arra, hogy egy zeneműveket is érintő online audio- vagy audiovizuális szolgáltatáshoz nem elegendő a zeneművek szerzőinek engedélye: a lehívásra hozzáférhetővé tétel engedélyezésének joga megilleti a többi szerzői jogosultat (pl. irodalmi szerzőket, filmelőállítókat), és az úgynevezett szomszédos vagy kapcsolódó jogi jogosultakat, így az előadóművészeket, hangfelvételek előállítóit is. Ezek a jogosultak engedélyezési jogaikat jellemzően egyedi jogkezelés útján gyakorolják, de például Magyarországon az előadóművészek ilyen jogaikat közös jogkezelés útján is érvényesítik. A kjk.-törvény második részének szabályai azonban sem az egyedi, sem a közös jogkezelés esetében nem terjednek ki ezeknek a jogosultaknak a jogaira és az ezeket a jogosultakat képviselő szervezetekre.
Egy online zenei vagy audiovizuális tartalomszolgáltatás szerzői jogosítása sok szereplőtől függ, és egy szolgáltatónak jelentős számú szerzői és szomszédos jogi jogosult engedélyét kell megszereznie szolgáltatása jogosításához. E nagyszámú jogosultak jellemzően területi alapú engedélyeket adnak, igaz ez az egyedi engedélyezés körében, de hagyományosan területi alapú a közös jogkezelő szervezetek működése is. A közös jogkezelő szervezet a működési területére vonatkozó hatállyal ad engedélyt az általa képviselt repertoárra. Vagyis például a hazai zenei közös jogkezelő a hazai rádiócsatornáknak Magyarország területére ad sugárzási engedélyt az általa képviselt zenei repertoárra, ami a kiterjesztett közös jogkezelés esetén a zenei világrepertoár teljességét fedi le.
Az online, zenét is érintő szolgáltatások abban azonosak a hagyományos felhasználásokkal, hogy szükséges hozzájuk a zenei világrepertoárhoz való egyszerű hozzáférés (mint a lokális tv-, rádiócsatornák esetén vagy akár egy vendéglátóhelyen). Az online szolgáltatások azonban lehetnek lokálisak (csak helyi közönséget célzó, helyi nyelven elérhetőek), de több tagállam területét, az EGT összes tagállamát célzó vagy akár a világon ennél is több országban elérhető szolgáltatások is. Amíg a lokális, egy országhoz köthető szolgáltatásokat jól kiszolgálja a zenei közös jogkezelés hagyományos rendszere, addig a határon átnyúló szolgáltatások kiszolgálására ez kevésbé alkalmas.
Az Európai Unió szervei már régóta foglalkoznak azzal, hogy milyen módon lehetne megkönnyíteni a zeneművek online felhasználására vonatkozó EGT- vagy több tagállami hatályú engedélyek megszerzését az online szolgáltatók számára
Ennek pedig az az oka, hogy egy közös jogkezelő szervezet a saját repertoárjának (azaz annak a zenei repertoárnak, amelynek kezelésével a szerzői jogosultak közvetlenül bízták meg) a felhasználását saját területén vagy más államok területén is engedélyezheti, de a más közös jogkezelők repertoárjára vonatkozó engedélyezési jogot – megfelelő képviseleti szerződés útján – csak a saját területére kapja meg, vagy egyes repertoárok engedélyezésének jogát megkapja, de csak korlátozott feltételekkel már tagállamok területére. Ezért nem létezik olyan közös jogkezelő szervezet, amelyre minden jogosult rábízta volna közvetlenül vagy közvetetten minden EGT-tagállamra kiterjedően ezt az engedélyezési jogot, azaz nem létezik a zenei világrepertoár online felhasználását több tagállami vagy EGT területi hatállyal engedélyezni jogosult szervezet. Belátható, hogy e jogok magánjogi természeténél és a szerzői anyagi jog territoriális jellegű szabályozásánál fogva európai szinten kötelezően ilyen egységes engedélyezési rezsim nem is hozható létre, az egységesítés legfeljebb ösztönözhető jogi eszközökkel.
Egy szolgáltató ebben a helyzetben két szélsőérték-megoldás között szerezhet engedélyt: minden tagállamban a helyi közös jogkezelő szervezettől megszerzi a helyi területre szóló felhasználási engedélyt a világrepertoárra (azaz: annyi helyen kell tárgyalnia, ahány tagállamban meg akar jelenni a szolgáltatásával), vagy minden helyi közös jogkezelőtől EGT-hatályú vagy több tagállamra kiterjedő hatályú engedélyt szerez a helyi repertoár felhasználására. (Meg kell jegyezni, hogy a kisebb tagállamokban működő közös jogkezelő szervezetek általában nincsenek felkészülve más tagállamokra vonatkozó elszámolások fogadására, feldolgozására vagy az ilyen, területükön kívüli felhasználások ellenőrzésére, ezért, különös tekintettel a nagyon alacsony jogdíjvolumenre is, ilyen engedélyezési gyakorlatot nem is folytatnak.)
Az Európai Unió szervei már régóta foglalkoznak azzal, hogy milyen módon lehetne megkönnyíteni a zeneművek online felhasználására vonatkozó EGT- vagy több tagállami hatályú engedélyek megszerzését az online szolgáltatók számára. Ennek tényleges kezdete az EU Bizottság 2005-ös ajánlása[1], majd ennek a törekvésnek a következménye az úgynevezett CISAC versenyjogi ügy[2] is, amelyben végül a bíróság nem marasztalta el a közös jogkezelő szervezeteket amiatt, hogy az online felhasználás körében is fennmaradt a területi hatályú engedélyezés. A megfelelőbb engedélyezési rendszerek kialakításának ösztönzését célozza a kjk.-irányelv és annak nyomán a kjk.-törvény második részének szabályozása.
A kjk.-törvény második részének hatálya alá tehát csak a zeneművek Szjt. 26.§ (8) bekezdésének második mondata szerinti, azaz a lehívásra hozzáférhetővé tételének felhasználását engedélyező olyan zeneszerzőket, zeneszövegírókat és zeneműkiadókat képviselő közös jogkezelő szervezetek tartoznak, amelyek egynél több EGT-tagállam területére kívánnak online felhasználási engedélyt adni.
Ezek a közös jogkezelő szervezetek egyebekben a kjk.-törvény egyéb rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak, vagyis minden ottani előírásnak meg kell felelniük és felügyeletük is azonos az ilyen tevékenységet nem végző közös jogkezelő szervezetek felügyeletével. Ha reprezentatív közös jogkezelő szervezetről van szó, a belföldi online engedélyezési tevékenységét a kjk.-törvény által meghatározott rendben jóváhagyott díjszabása és a kiterjesztett közös jogkezelés alapján folytathatja.
A kjk.-irányelv és annak nyomán a kjk.-törvény szabályozása közös jogkezelő szervezetekre előírt működési és transzparencia-szabályok legnagyobb részével a szerzői jogosultak érdekeinek védelmét célozza. A kjk.-törvény második részének szabályai is elsődlegesen ezt tartják szem előtt: a zenei szerzői jog több területi hatályú online kezelését csak az a közös jogkezelő szervezet végezheti a jogosultak képviseletében, amely a második rész követelményeit teljesíti. Ezek a követelmények a több-területi engedélyek feldolgozására való felkészültség (63. §), a zeneművek adatainak pontos kezelésére való felkészültség (64-65.§), a felhasználás adatainak pontos feldolgozására és a jogdíjak pontos felosztására való felkészültség (66-68.§).
|
Bírósági Döntések Tára |
|---|
|
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. |
Ha ezeket a követelményeket egy közös jogkezelő szervezet 2017. április 10-ig nem teljesíti, akkor nem végezhet több-területi hatályú online engedélyezési tevékenységet. Ebben az esetben megbízhat más, a kjk.-irányelv feltételeinek megfelelően működő közös jogkezelő szervezetet repertoárja online több-területi hatályú képviseletével. A megbízott közös jogkezelő szervezetnek a kjk.-irányelv, illetve az azt átültető helyi szabályozás előírásait minden általa, akár más kjk. megbízásából képviselt repertoárra teljesítenie kell. Az ilyen feltételeknek megfelelő közös jogkezelő szervezet, az úgynevezett passport- (azaz a kjk.-irányelv követelményeit teljesítő) társaság, dönthet úgy, hogy nem vállalja más közös jogkezelők zenei repertoárjainak képviseletét. Azonban, ha egyetlen ilyen repertoár-képviseletet elvállalt, egyenlő feltételekkel köteles bármely más EGT-beli, a kjk.-irányelv több-területi online jogkezelési követelményeit nem teljesítő közös jogkezelő szervezet repertoárjának képviseletét is elvállalni. A kjk.-irányelv ezzel akarja azt biztosítani, hogy a nagyobb, felkészült közös jogkezelő szervezetek ne válogathassanak a repertoárok képviselete között, tehát adott esetben ne essen ki a több-területi online jogosítás rendszeréből egy kisebb tagállam, gazdasági értelemben jelentéktelennek tekinthető repertoárja. Belátható, hogy ha ezek a kis repertoárok a nagyobb online szolgáltatók számára nem, vagy csak jelentősen bonyolultabban lennének elérhetőek, az súlyos következményekkel járna a kis repertoárok, kisebb nyelvi közösségek megjelenésére e szolgáltatásokban, és végső soron rendkívül hátrányos lenne az európai kulturális sokszínűség megőrzésére. A kjk.-irányelv komoly hiánya, hogy felhasználói oldalról nem tartalmaz kötelezettséget a kis repertoárok felhasználására. A passport szervezet tehát köteles az ajánlatában tartani a kis repertoárt, de a felhasználó dönthet úgy, hogy azt nem kívánja felhasználni.
Abban az esetben, ha egy, a kjk.-irányelv több-területi online jogkezelési követelményeit nem teljesítő közös jogkezelő szervezet más megfelelő közös jogkezelő szervezetnek sem ad megbízást e jogoknak a kezelésére, a szabályozás megnyitja a jogosultaknak azt a lehetőséget, hogy az online jogaik több-területi kezelésére vonatkozó megbízást ettől a közös jogkezelő szervezettől külön visszavonják és azzal megfelelő szervezetet bízzanak meg. Mivel a lokális online szolgáltatásokban feltehetően továbbra is a helyi közös jogkezelő szervezettől tudnak csak engedélyt szerezni a lokális online felhasználók, a szabályozás lehetővé teszi a külön visszavonást: azaz a jogosult helyi közös jogkezelő szervezet megbízását online jogainak helyi kezelésére fenntarthatja.
Lábjegyzetek:
[1]http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2005:276:0054:0057:EN:PDF [2] T-442/08. sz. ügy
