Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Bár külföldön már külön jogászcsoportok oktatják a dolgozókat, Magyarországon sok esetben még a cégvezetők sem igazán figyelnek a versenyjogi megfelelőségre. Kartellezésről, tapasztalatokról, gyakran elkövetett hibákról, és a versenyjog szépségeiről is beszélgettünk dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltánnal, a Magyar Versenyjogi Egyesület új elnökével, a Baker & McKenzie irodavezető partnerével.
►Áprilisi közgyűlésén a Magyar Versenyjogi Egyesület Önt választotta elnökéül. Mióta vesz részt az egyesület munkájában és milyen célkitűzései vannak a következő ötéves ciklusra?
1997-ben, fiatal jogászként csatlakoztam a Magyar Versenyjogi Egyesülethez. Maga az egyesület a rendszerváltást követően jött létre, a Nemzetközi Versenyjogi Liga (LIDC) tagszervezete. Az elmúlt csaknem húsz évben aktív tagként, majd alelnökként segítettem az egyesület munkáját, és nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy most elnökként folytathatom mindezt. Céljaink között szerepel az egyesület már hagyományosnak mondott feladatainak teljesítése, mint a Nemzetközi Versenyjogi Liga tevékenységében való aktív részvétel és a versenyjoggal összefüggő hazai jogszabályok véleményezése, illetve a jogszabálytervezetekkel kapcsolatos konzultáció. A következő ciklus egyik leghangsúlyosabb eleme pedig a versenyjogi megfelelőség propagálása lesz, amellyel a piac szereplőinek figyelmét szeretnénk ráirányítani a téma fontosságára, illetve ezzel párhuzamosan további képzéseket, tájékoztatókat szervezünk.
►Jelenleg kik alkotják az egyesületet? Terveznek további bővítést?
A Magyar Versenyjogi Egyesületnek most körülbelül hatvan tagja van – azért mondom, hogy körülbelül, mert néhol vannak átfedések az irodák és az egyéni tagok között. A piacról érkezett néhány cég mellett jellemzően versenyjoggal foglalkozó ügyvédi irodák, ügyvédek a tagjaink, de biztosan sokan vannak még, akik akár nem napi szinten, de foglalkoznak versenyjogi ügyekkel, tanácsadással – természetesen szívesen bővítünk, őket is várjuk az egyesületbe. A hírleveleinken és rendezvényeinken keresztül nemcsak hasznos információkhoz jutnak, de ahogy említettem, a törvénymódosítások, tervezetek véleményezésében is részt vehetnek.
►Visszatérve a célokhoz, miért tartja fontosnak a versenyjogi megfelelőség propagálását? Talán ezen a területen nem elég képzettek a magyar cégek, szakemberek?
A versenyjog olyan jogterület, amelyet az üzleti életben sem a cégek, sem a gazdaságban, kereskedelemben működő, tanácsot adó ügyvédek sem kerülhetnek meg. A probléma az, hogy néha nehéz észrevenni, minek van versenyjogi relevanciája, de akár úgy is fogalmazhatnánk, versenyjogi veszélye. Azt remélhetőleg már minden üzletember tudja, hogy tilos a versenytárssal megállapodni az árakban, azonban vannak olyan napi magatartások, kereskedelmi szerződések, ahol ezek a korlátok nem olyan nyilvánvalók. Nemrég a magyar hatóság által jelölt nem-kormányzati tanácsadóként részt vettem a világ összes versenyhatóságát tömörítő ICN (International Competition Network) éves közgyűlésén, ahol szintén számos előadás, panel szólt a megfelelőségről. Ugyanis a versenyhatóságok is fontosnak tartják, hogy a törvények betartatása mellett olyan információkat is közvetítsenek a cégek felé, amelyek a jogsértések megelőzését és ezzel együtt a versenykövetőbb magatartást szolgálják. Most például kiemelt téma volt az online tevékenység, amelynek rengeteg versenyjogi relevanciája van. Még a versenyhatóságok között is viták vannak, hogy mit hogyan értékeljenek és felmerült az is: melyik hatóság mit tesz azért, hogy a megfelelőség működjön. A magyar versenyhivatal a Versenykultúra Központon keresztül tesz ezért lépéseket, mi pedig egy, az eddigieknél szorosabb stratégiai együttműködés keretében szeretnénk segíteni ebben a hatóságot. Mi, akik magunk is a piac szereplői vagyunk, talán hatékonyabban közvetítünk a hatóság és a piac többi szereplője között. Gondolhatja, mennyivel nyitottabbak a cégek, ha egy előadáson hallanak a megfelelőségről, és nem a versenyhatóságtól, amikor kivonul hozzájuk és akár meg is bírságolhatja őket.
►Nemzetközi összehasonlításban milyennek látja a magyar versenyjogi szabályozást?
A magyar versenyjogi szabályozás EU-konform, és már jóval az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtt is az volt. Az első legújabb kori versenytörvényünk már a rendszerváltás előtt elkészült, az új parlament 1990-ben elfogadta, majd 1991-ben hatályba lépett. Ez a versenyjog nagyon gyorsan idomult az európai versenyjoghoz, hiszen az EU-val kötött társulási megállapodás ezt előírta számunkra. Ez azt jelentette, hogy mire csatlakoztunk, már több mint tíz éve EU-konform versenyjogunk volt és már több, mint tíz éve folyt komoly versenyjogi képzés az egyetemeken. Összefoglalva szerintem világméretekben is fejlett, kifinomult versenyjogunk van, és maga az 1991 óta működő versenyhatóság is egy tapasztalt és elismert versenyhatóság a nemzetközi versenyhatóságok között.
►A versenyjogunk EU-konform, de mennyire jogkövetőek a piaci szereplők?
Erről az jut eszembe, hogy egy-két éve a GVH prezentált egy egészen egyedülálló, a kkv-k körében készített felmérést, amelyben egyszerre volt vicces és megdöbbentő, hogy a válaszadók között még mindig voltak, akik azt hitték, hogy a versenyjog egy sporttal foglalkozó jogág. Szóval még vannak hiányosságok – ezért is mondtam, hogy fontos lenne a megfelelőség oktatása. Nyilván nem lehet mindenkitől elvárni, hogy olvasgassa a törvényt. Ha meg is tenné, abból sok mindent nem tud meg, mert nagyon szűkszavú, mindössze néhány szakasz, ami releváns és a mögötte álló, folyamatosan alakuló gyakorlat az, ami igazán fontos. Nem ítélek el senkit, aki cégvezetőként nem tud mindent a versenyjog rejtelmeiről, de a versenyhatósági eljárásban az objektív felelősség elve érvényesül, és legfeljebb a bírság szempontjából számít, hogy a cég szándékoltan vagy tudatlanságból vett részt egy kartellben például. Lehetséges, hogy egy nagyobb szervezetben a cégvezetés sem tudja, hogy mi történik középvezetői szinten, milyen tárgyalásokat folytat az ágazatvezető a versenytársakkal, vagy mit mond egy szakmai egyesületben, és ezzel kapcsolatban esetleg mire kellene rákérdezni a jogásztól; megkérdezni, hogy mivel kapcsolatban tehet kijelentéseket vagy mi az, amiről semmiképp sem beszélhet. New Yorkban, Londonban például kötelezően előírt program egy (akár online) tréning, amit a jogi osztályok nagyon is komolyan vesznek. Nagy cégeken belül, akár Magyarországon is, ezt megoldják, mert vannak rá erőforrásaik. Azoknak a cégeknek, kis- és középvállalkozásoknak, amelyeknek nincs ilyen lehetőségük, szívesen segítünk, hogy hozzájussanak a megfelelő információkhoz, így ezeket a hiányosságokat csökkenteni lehet. Most van a parlament előtt egy, a versenytörvényhez beterjesztett módosító javaslat, amely szerint bizonyos súlyos jogsértések kivételével a kkv-szektorban az ilyen első elkövetők a bírság helyett figyelmeztetést kapnának csak, ami mellett a hatóság egy megfelelőségi program bevezetésére is kötelezné őket.
Fotó: Rózsa Zsuzsanna
►Melyek a leggyakoribb versenyjogi jogsértések?
Sokféle van. A kartell a legsúlyosabb, büntetőjogi analógiával élve a versenyjogban az az emberölés. A hírekbe általában ezek kerülnek csak be. A kevésbé súlyos jogsértések sokszor még csak napvilágra sem kerülnek. Egy disztribúciós szerződés is lehet jogsértő, ha súlyos versenykorlátozásokat tartalmaz. Ez akár az egész megállapodás érvénytelenségét is maga után vonhatja. A cél az lenne: a cégek már a szerződés megkötése előtt legyenek tisztában azzal, hogy mit lehet és mit nem.
►Említene néhány példát?
Már az is kartellezésnek számít, ha a versenytársak információkat osztanak meg egymással. Például arról beszélgetnek, hogy a jövőre nézve áremelési terveik vannak. Később hiába védekeznek azzal, hogy nem állapodtak meg semmilyen konkrétumban, a versenyhatóság ettől még lefolytatja az eljárást. Hogy nekik senki sem mondta, hogy még ezt sem szabad? Mondok egy jobb példát. Egy rendezvényen az iparág két képviselője elkezd arról beszélgetni, hogy milyen problémák vannak a piacon, emelkedtek az alapanyagárak, ezer éve nem volt áremelés. Elhangzik, hogy ez így nem jó, mert jön a január elseje és mégiscsak árat kellene emelni. Ez már valószínűleg önmagában egy versenyjogsértő diskurzus, de az is valószínű, hogy a versenyhatóság nem ül ott, ezért nem is jön rá. Ha ezt egy e-mail váltás is követi, mondjuk a szakmai szövetség levelezőlistáján, az is bekerül az információs kartellba, aki el sem olvasta az ominózus levelet. Aki megfelelő képzést kap, az tudja, hogy egy ilyen levél „életveszély” és a törvény szerint neki erre válaszolnia kell, méghozzá azt, hogy ő ezt a versenyjogilag érzékeny információt nem kérte. Az esetek többségében sajnos még nem így járnak el. Nagyon sok vertikális, az értéklánc különböző szintjein lévők között kötött szerződés is versenykorlátozó lehet, például amikor valaki megpróbálja kikötni, hogy az adott terméket Magyarországon kívül nem lehet értékesíteni – ezeket a szerződéseket egy versenyjogásznak vagy a versenyjoghoz értő jogásznak kellene megírnia vagy inkább megterveznie. A kulcsszó a tervezés lenne – megtervezni az értékesítési hálózatot, a forgalmazási rendszert, hogy az exkluzív vagy szelektív, ha szelektív, akkor mennyiségi, minőségi vagy vegyes szelektív. Legtöbb esetben, amikor ezt így mondjuk egy cégnek, nem értik, hogy miről beszélünk. Aztán amikor kifejtjük, hogy miről szól a történet, azt mondják, hogy igen, pont ezt szeretnénk. Ha jobban belegondolunk, akár már az is versenykorlátozás, ha kikötik, hogy egy szalonban milyen színű legyen a fal. Ezt a versenykorlátozást elő lehet írni, mert valószínű egy minőségi szelektív forgalmazási rendszer része lesz, ahol támaszthatók minőségi kritériumok.
►Meglepő, de akkor ez egy legális versenykorlátozás.
A versenykorlátozások nagy része legális. Ha egy cég már az elején átgondolja, mit, hogyan szeretne, meg lehet így is oldani. A nagy cégek legtöbbször tisztában vannak a szabályokkal, de a kisebbek, akik akár most lépnek ki a piacra, valószínűleg nagy gyakorisággal elkövetik ezeket a jogsértéseket. Néhány ügy a versenyhatóság látókörébe kerül, de a legtöbb biztosan nem.
►Akkor mégis, hogy szerez tudomást a jogsértésekről a hatóság?
Tudomásom szerint már két olyan ügy is volt, amikor a hatóság informátori díjat fizetett. Ez a kiszabott bírság 1%-át, maximum ötvenmillió forintot jelenthet a feljelentő számára. Ez önmagában elgondolkodtathatta azokat a személyeket, akiknek talán csak tudomása van valamilyen jogsértésről. Másrészt már több, mint tíz éve létezik az úgynevezett engedékenység, ami azt jelenti, hogy ha egy horizontális kartellban részt vevő fél saját maga önkéntesen feladja a jogsértést – például, ha benyújtja a hatósághoz a postaládájába került e-mailt és leírja, hogy mi történt – akkor ő mentesülhet a bírság alól. Nem olyan gyakorisággal, mint az EU más tagállamaiban, de azért már Magyarországon is vannak ilyen esetek. Több is lehetne, de ez már szociológiai kérdés: miért van több az egyik országban és miért kevesebb a másikban annak ellenére, hogy a jogszabályi rezsim nagyjából azonos. A végén mindig kiderül, hogy melyik volt az a cég, amelyik feladta a többieket, mert az nem kap bírságot. Innentől könnyen kiírhatják mint „árulót”. Egy kis országban ez hangsúlyosabb kérdés, hiszen a szereplők is jobban ismerik egymást. A cégeknek el kell dönteniük, hogy a versenyhatósággal működnek-e együtt vagy inkább befizetik a bírságot. Az engedékenységgel viszont nemcsak a bírságtól, hanem közbeszerzéseknél elkövetett esetekben a büntetőeljárástól és a közbeszerzési eljárásból való ötéves kizárástól is meg lehet szabadulni, sőt feltételes mentességet kaphatnak a polgári jogi kártérítés megfizetése alól is. Fontos szabály viszont, hogy csak az első önfeljelentő kap mentességet, a többiek már csak különböző mértékű bírságkedvezményeket.
►Személy szerint Ön hogy került kapcsolatba a versenyjoggal?
1990-ben két szemesztert töltöttem cserediákként az Egyesült Államokban. A második szemeszterben lekéstem a tantárgyfelvételeket, ezért már csak olyan kurzusokat vehettem fel, amelyek addig még nem teltek be. Volt egy „Government and business” nevű tárgy, amely a címe alapján még érdekelt is. Kiderült, hogy ez egy versenyjogi tárgy közgazdász hallgatóknak, én voltam közöttük az egyetlen jogász. Ez a fél év meghatározó élmény volt. Az összes lényeges esetet végigvettük, amelyeket az 1890-es versenytörvény óta az amerikai Legfelsőbb Bíróság tárgyalt, tehát én akkor már ott egy százéves versenyjogot tanultam. Egyetem után a GVH-hoz mentem dolgozni, majd visszamentem Amerikába, ahol újabb két diplomát szereztem politikatudományból nemzetközi kapcsolatok specializációval és egy jogi mesteri diplomát, nyári gyakornokként pedig dolgoztam mindkét amerikai szövetségi versenyhatóságnál. 1994-ben fiatal jogászként kerültem a Baker&McKenzie-hez, ahol a versenyjogi ügyeken együtt dolgoztam Martonyi Jánossal, akitől sokat lehetett tanulni ezen a területen.
Kommentár a hitelintézeti törvényhez |
|---|
|
Ez a kommentár minden olyan kérdésre választ ad, mely eddig azért vetődhetett fel, mert sem hivatalos magyarázatban, sem egyéb helyen nem volt található semmiféle iránymutatás, támpont e törvénybeli szabályokkal kapcsolatban, legalábbis nem így egy helyen és egy érthető rendszerbe foglaltan, mint ahogyan most és itt. |
►Egyébként családi hagyomány miatt választotta az ügyvédi hivatást?
A családban apai nagypapám volt ügyvéd, de ő 1852-ben született és a tizenkilencedik század második felében praktizált Nagyatádon, úgyhogy vele sajnos nem találkoztam. A jogászok többségéhez hasonlóan valószínűleg én is azért választottam a jogi kart, mert nem ment annyira a matek.
►Ha mégsem a jogot választja, milyen pályára lépett volna?
Diplomácia. A jogi egyetem után egyszer el is döntöttem, hogy nem leszek jogász. Akkoriban még túl komplikált volt az ügyvéddé válás, és nálunk családi tradíció sem volt, de végül a második, Amerikában szerzett jogi diplomám visszahozott a pályára.
►Mi volt az első versenyügye?
1994-ben, alig egy hónappal a Baker & McKenzie-be történő belépésem után indult a kávékartellügy, ami utána tíz évig tartott és az ügyvédi szintek mindegyikén benne voltam: fiatal ügyvédjelöltként kezdtem, ügyvédként folytattam és mire a Legfelsőbb Bíróság eldöntötte az ügyet, már tulajdonostárs partner, a versenyjogi csoport vezetője voltam a Baker & McKenzie-ben. Az ügy abból a szempontból is egyedülálló, hogy háromszor volt a Legfelsőbb Bíróságon, kétszer felülvizsgálaton. A végén a mi sikerünkkel zárult.
►Hogy foglalná össze egy laikusnak vagy egy más területen dolgozó ügyvédnek, hogy mi az izgalmas a versenyjogban?
Azt szoktam mondani, hogy aki gazdasági joggal foglalkozik, a gazdaság résztvevőit tanácsolja ügyletekben, tranzakciókban, az nem engedheti meg magának, hogy ne legyen egy legalább általános versenyjogi felkészültsége, hiszen ezen a területen mindennek – szerződésnek, disztribúciós rendszernek – van versenyjogi vonatkozása. És az benne a szép, hogy a legtöbb esetben ez nem fekete-fehér. Akár egy szerződés vagy egy üzleti gyakorlat kapcsán is izgalmas elemzéseket kell csinálni, nincs olyan kérdés, amelyet egyszerűen meg lehetne válaszolni. Ahhoz, hogy egy versenyjogász tanácsot tudjon adni egy ügyfélnek, meg kell ismernie a céget. Meg kell értenie, hogy működik az a piac, ahol a cég mozog, mi a szerepe, milyen partnerekkel működik együtt. Amit én tudok mondani: az a szépsége a dolognak, hogy el kell távolodni a könyvtől meg a papírtól és általában meg kell ismernie az embernek a saját ügyfelét, az ügyfél piacát, termékét. Szerintem a piac, a cég és a termék ismerete nélkül nem lehet jó versenyjogi tanácsot adni. Én az elmúlt húsz év alatt megismerkedtem a kávépiac rejtelmeivel, a vasúttal, a villamos energiával, a földgázzal, a gyógyszer-kereskedelemmel, az autókereskedelemmel, a biztosítással, hiszen az Európai Bíróság előtt mi képviseltük az Allianz Hungária-ügyben, ami precedens értékű ügy lett. Szinte pillanatokon belül meg kell érteni a cukorrépa-termesztés menetét, hogy az ember meg tudja mondani, hogy a cukorrépa-termelőkkel kötött megállapodás a cukorrépa-feldolgozónak jó vagy nem jó, az mikor kerülhet erőfölénybe, és mikor nem. Ez azért így elég izgalmas.
►Konkrét ügyekben milyen szakértőkkel dolgozik együtt?
Nagyon sokszor támaszkodunk a cég belső jogászára vagy a cég más külső ügyvédeire, akik jól ismerik a céget, évekre visszamenőleg tudják, milyen szerződéseket kötöttek. Komoly versenyügyekben sok ügyvéd kolléga maga fordul versenyjogi specialistához, mert aki nem foglalkozik napi szinten versenyjoggal, az nem feltétlenül tud minden részletkérdésről. 1998 óta minden lényeges versenyügyben közgazdásszal együtt dolgozom, hiszen ezekben az ügyekben legalább olyan fontos a közgazdasági, mint a jogi input. A versenyhatóságnál is közgazdászok és jogászok dolgoznak együtt, egészen a vizsgáló szinttől. A szabályozott piacokat, mint a gyógyszerpiac, energiapiac, pénzügyi szolgáltatások piacát érintő ügyekben a csapatban gyakran dolgozik egy, a területhez értő szakjogász is. Egy ilyen ügy komoly csapatmunkát igényel. Ha egy cég működését vizsgálja a versenyhatóság, nekünk nyilvánvalóan többet kell tudnunk ahhoz, hogy jól tudjuk védeni a céget.
