2017-ben ismét kártérítéshez vezet a magyar egyházjogi törvény

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség kontra Magyarország ügyben hozott döntése megmutatja, hogy az EJEB a vallásszabadság kérdését is az állami hatáskörből egyre jobban figyelme és jogfejlesztő értelmezése alá vonja.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB, Bíróság) 2017. április 25. napján hozott döntést a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség kontra Magyarország ügyben a kártérítés, illetve a perköltség kapcsán.

Az ügy előzménye a Magyar Keresztény Mennonita egyház és mások kontra Magyarország ügy, melyben az 1990. év IV. törvényt felváltó 2011. évi CCVI. törvény, azaz a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény miatt több kis egyház összesen kilenc kérelemben az EJEB-hez fordult az Emberi Jogok Európai Egyezményének sérelme miatt. Az új törvény ugyanis csak a mellékletében felsorolt „bevett egyházak” egyházi státuszát ismerte el, a többi, korábban egyházi státusszal rendelkezők pedig egyesületi minősítést kaptak, melyek egyházzá minősítését az Országgyűlés a bíróságok hatásköréből saját hatáskörébe vonta.

Tekintettel arra, hogy a kilenc kérelem ugyanarra a kérdésre koncentrált, az EJEB eljárási szabályzatának 42. §. 1 bekezdése alapján az eljáró tanács elrendelte a kérelemek összekapcsolását. Így az első döntést az összekapcsolt ügyekben 2014. április 8. napján hozta, melyben a 41463/12. számú kérelmet elfogadhatatlannak minősítette, míg a többi kérelem esetén megállapította az Egyezmény 11. cikk sérelmét a 9. cikkel összefüggésben. A Bíróság az ítéletben kifejti, hogy azzal, hogy a kérelmezőket teljes mértékben megfosztották egyházi státuszuktól kevésbé szigorú intézkedések alkalmazása nélkül, továbbá azzal, hogy egy politika által befolyásolt ismételt nyilvántartásba vételi eljárást vezettek be, amelynek indokoltsága önmagában is kétséges, és végül azáltal, hogy a kérelmezők a bevett egyházakhoz képest eltérő bánásmódban részesültek, nemcsak az együttműködés terén, hanem a hitélet célját szolgáló juttatásokat illetően is, a hatóságok nem tettek eleget a semlegesség követelményének a kérelmező közösségek vonatkozásában. Ezen számos elem összessége alapján a Bíróság megállapítja, hogy a vitatott intézkedés nem felelt meg a „nyomós társadalmi szükséglet” követelményének.

Jogászvilág hírlevél

Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő.

Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről.

Feliratkozás >>

Ezt követően az EJEB 2016. június 28. napján részleges ítéletet hozott számos kérelmező ügyében, melyek között volt a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség is. Az EJEB az ítélet meghozatalát követő 6 hónapos határidőt tűzött ki a Felek részére, hogy a megkötött egyezségükről értesítsék. Ezt követően 2016. december 30. napján a kérelmező arról tájékoztatta az EJEB-et, hogy a tárgyalások lezárultak, melyet azonban a Kormány nem erősítette meg, így a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség kártérítés iránti kérelmet adott be, melyet a Kormány több ponton is vitatott.

Az EJEB emlékeztet arra, hogy az Alkotmánybíróság 6/2013. (III. 1.) AB határozatát követően, melyben a 2011. évi CCVI. törvényt alkotmányellenesnek minősítette - tekintve, hogy az Országgyűlés egyéni mérlegelésébe tartozik, mely szervezeteket ismeri el egyháznak és melyeket nem- a kérelmező a Parlamenthez fordult, hogy elismerjék egyházi státuszát. A vallási ügyekért felelős miniszter, illetve a Nemzetbiztonságért felelős Parlamenti Bizottság a kérelmező javára döntött. Ezzel szemben a Vallási Ügyekért felelős Parlamenti Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem teljesülnek a parlamenti elismerés feltételei. E vizsgálatok után 2014. július 11-én a Vallási Ügyekért felelős Parlamenti Bizottsága benyújtotta a Parlamentnek a befogadott egyházi státusz megadásáról és a kérelem elutasításáról szóló indítványt annak érdekében, hogy eldönthesse, elismeri-e a kérelmező egyházi állapotát vagy megtagadja a kérését. Ugyanakkor az EJEB értékelésében kiemeli, hogy a parlamenti adatbázisból úgy tűnik, hogy a kérdést a fentiek ellenére soha nem vitatták meg a Parlamentben. Az EJEB továbbá megjegyzi, hogy 2015. november 10-én a Fidesz-KDNP kormányzó koalíció tagjai törvényjavaslatot terjesztettek elő a 2011. évi egyházi törvény módosítása céljából, részben az EJEB elmarasztaló ítéletének orvoslására, azonban a törvényjavaslatot a Parlament 2015. december 15-én elutasította. Ennek következtében a kérelmező helyzete továbbra is változatlan maradt az alapítélet meghozatalát követően is.

A kérelmező lényegében két részre alapozta kérelmét: Egyrészt közte és a Kormány közötti részmegállapodásban már elismert kártérítésre vonatkozó részletekre, másrészt pedig fenntartotta a kártérítési igényét az állami költségvetésből, továbbá az Európai Unió forrásaiból vagy az nemzetközileg finanszírozott programokból nyerhető támogatásokból eredő károkért, azokhoz való hozzáférés hiánya miatt, amelyek csak a bevett egyházak számára nyitottak.

A kérelmező kártérítési igénye tartalmazta többek között az alapítéletben megállapított jogsértést, mivel bevett egyházi státusz hiányában a jogsértés továbbra is fennállt, és a Kormány nem mutatott arra irányuló szándékot, hogy jogi helyzetét az Egyezménnyel összhangba hozza. A fentiekre tekintettel 8.691.000 euró kártérítést jelölt meg kérelmében.

A Kormány általánosságban megjegyezte, hogy csak azon állításokat tekinti megalapozottnak, melyek az állami támogatásokkal és a hitélettel kapcsolatosak, azonban a költségeket vitatta. A Bíróság megismétli, hogy egy ítélet, amelyben megállapítja a jogsértést, az kötelezi a kötelezettet a jogsértés megszüntetésére és a jogsértés visszavonására oly módon, hogy a jogsértés előtt fennálló helyzetet az eredeti állapotra visszaállítsa, melynek eszközét az állam szabadon választhatja meg.

A Bíróság kiemeli, hogy a kérelmező által hivatkozott kár és az Egyezmény megsértése között egyértelmű kapcsolat van. A Bíróság értékelésében kifejti, hogy akkor is ki lehet következtetni az elszenvedett pénzbeli veszteséget, hogy ha jövőbeni veszteségek értékelésében részt vevő összeg még nem létezik, nevezetesen az állami és egyéb nemzetközi támogatások összege. További értékelésében megállapította, hogy a Felek között nem vitatott a 2015-ös évre járó kártérítés összege, mely a személyi jövedelemadó, az állami támogatások kieső összegét hivatottak lefedni. Bár a Felek egyetértettek a kártérítés során alkalmazott számítási módszerrel, azonban az összegben nem sikerült megállapodniuk. Ugyanis a Kormány kifejtette, hogy a 2016-os és 2017-es évre vonatkozó számítások megalapozatlanok és spekulatívak, tekintettel arra, hogy a 2015-ös évről a 2016-os évre megalapozatlan a növekedés mértéke, illetve a számítás, hogy ugyanannyi embernek nyújtanak szolgáltatást 2017-es év végén, mint korábban.

A Bíróság azonban helyénvalónak találta a 2015. január elsejei kártérítési igényére vonatkozó számításokat. Az állítólagos veszteségek esetében, amely az egyházak számára nyitva álló pályázati felhívások útján nyújtható támogatások elvesztéséből áll, az EJEB nem tudja elfogadni a Kormány azon érvelését, hogy sosem állt szándéka a kérelmezőnek ilyen projektet igénybe venni.

Fenti értékelésre tekintettel az EJEB több mint 3.000.000 euró kártérítést ítélt meg a 2.500 eurós ügyvédi költség mellett. A megítélt összeg roppant magasnak számít, ha figyelembe vesszük, hogy az alap eljárásban részt vevő többi kérelmezőnek együtt véve nem érte el a kártérítés mértéke jelen összeget.

[htmlbox wkjk]

Az eset értékeléséhez fontos megjegyezni, hogy az EJEB az alapügy vizsgálata során kifejtette, hogy a vallás és lelkiismereti szabadság biztosításához hozzátartozik, hogy az állam független és pártatlan szabályozást alakít ki a vallási közösségek tekintetében. Azonban az EJEB vizsgálta a 9. cikk 2. szakaszának fennállást is, azaz a korlátozásra a közbiztonság, a közrend és a közegészség vagy az közerkölcs, illetve mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében került e sor. A vizsgálat során megállapította a törvény általi korlátozás tényét, illetve annak célját, azaz állami pénzekkel való visszaélés megakadályozását, mint közérdek. Az EJEB szerint azonban a korlátozás nem arányos az elérendő céllal, ugyanis a vallási közösségekkel jobban együttműködő és a Parlamenttől függetlenebb szabályozást tartott kívánatosnak.

A megítélt kártérítés precedens jellegét mutatja, hogy korábban a vallásszabadság megsértése miatt történő elmarasztalás igen ritka volt, de a joggyakorlat még megengedőbb volt, ha meghatározott cél állt a korlátozás mögött.

A jelen ügy és a korábbi joggyakorlat íve is azt mutatja, hogy az EJEB a vallásszabadság kérdését is az állami hatáskörből egyre jobban figyelme és jogfejlesztő értelmezése alá vonja.

Forrás:

EJEB: Magyar Keresztény Mennonita Egyház és mások kontra Magyarország, kérelem száma:70945/11, 23611/12, 26998/12, 41150/12, 41155/12, 41463/12, 41553/12, 54977/12 és 56581/12)

EJEB:  Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség kontra Magyarország, kérelem száma:54977/12

EJEB: Kokkinakis kontra Görögország, kérelem száma: 14307/88, 1993. május 25.

EJEB, Metropolitan kontra  Moldávia, kérelem száma: 45701/99, 2001. december 13.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • EJEB

    Az új magyar egyházjogi törvénnyel kapcsolatban korábban megállapított jogsértések miatt hárommillió eurós (mintegy 935 millió forintos) kártérítést ítélt meg a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek kedden az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB).

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!