Az előzetes letartóztatás nem megoldás

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A Bíróság 2003 óta 46[1] eseteben marasztalta el Magyarországot az előzetes letartóztatás indokolatlan használata és az EJEE 5. § (3) bekezdésében foglalt szabadsághoz való jog megsértése miatt. Erre tekintettel az EJEB az ügyet úgynevezett “pilot judgement” eljárás keretében vizsgálta. A pilot judgement eljárást 2004-től alkalmazzák, lényege, hogy ha sok hasonló ügy érkezik egy adott tagállammal kapcsolatban, akkor az EJEB az adott tagállam által alkalmazott szabályrendszert -amely az emberi jogok rendszeres megértésére ad lehetőséget- a maga egészében vizsgálja felül.

Az alapügy

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2011-ben helyezte előzetes letartóztatásba a Kérelmezőt emberölés vádjával. Az előzetes letartoztatás alkalmazásakor a PKKB mérlegelte a fennálló gyanú megalapozottságát, a rendőrségi jegyzőkönyveket, a gyanúsított orvosi papírjait, a tanúvallomásokat és egyéb bizonyítékokat, amelynek eredményeként megállapította, hogy a Kérelmező megalapozottan gyanúsítható az áldozat megmérgezésével. Az előzetes letartóztatást a PKKB azzal indokolta, hogy a Kérelmező szabadon engedése esetén befolyásolhatja a tanúkat. amelyet alátámasztott az is, hogy korábban megfenyegette őket. A Kérelmező arra hivatkozott, hogy a bűncselekményt már több mint egy éve követte el. Az ügyészség szerint továbbra is fennált a bizonyítékok eltüntetésének és a tanúk befolyásolásának veszélye. A szökés, elrejtőzés veszélyét is értékelte a bíróság, mert a Kérelmezőnek nem volt biztos anyagi háttere és az elkövetett bűncselekménye miatt súlyos büntetés várt rá. Tehát nem kötötte a lakhelyéhez semmi, ugyanakkor súlyos szankciókkal Kellett szembenéznie. A PKKB nem vette figyelembe a Kérelmező ügyvédjének házi őrizetbe helyezésre vonatkozó indítványát és a Kérelmezőt előzetes letartóztatásba helyezte.

A Kérelmező fellebbezett a döntés ellen, de jogorvoslati kérelmét elutasították.

Bírósági Döntések Tára

A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni.

További információ és megrendelés >>

A BKKB-hoz került az ügy, amely 2011 márciusában újabb 65 nappal meghosszabbított az előzetes letartóztatást.  A meghosszabbítást azzal indokolta a bíróság, hogy súlyos büntetés kiszabása várható, illetve, hogy a Kérelmezőnek nincs állandó lakóhelye és rendszeres jövedelme sem, ezért szabadlábra helyezése esetén szökésétől lehet tartani. A bíróság fenntartotta a PKKB tanúk befolyásolásának és a fizikai bizonyítékok megsemmisítésének veszélyére vonatkozó érvelését is.

A Kérelmező arra hivatkozott fellebbezésében, hogy az előzetes letartoztatás feltételei nem állnak fenn, mert a tanúk befolyásolásának és az elszökésének veszélye nem áll fenn, hiszen családjával, feleségével és két gyermekével, szüleivel, illetve bátyja családjával él együtt, illetve nem büntetett előéletű. A Kérelmező azt is felhozta, hogy a büntetőeljárás során végig együttműködő volt a hatóságokkal és ismételten kérte a házi őrizetbe helyezését.

A Fővárosi Törvényszék elutasított a fellebbezést. Döntésében arra hivatkozott, hogy a Kérelmező őrizetben tartásához fűződő közérdek jelentősebb, mint a Kérelmezőnek a szabadságához való joga. 

A BKKB még több esetben újra és újra meghosszabbította a Kérelmező előzetes letartóztatását. Az indokolás többségében változatlan maradt. A tanúk befolyásolásának veszélyét azért látta megalapozottnak a bíróság, mert ugyan a tanúkat már rég kikérdezte a nyomozóhatóság, de további kérdések felmerülhettek volna még, A bíróság később figyelembe vette, hogy a Kérelmező időközben ideiglenes lakóhelyet jelentett be és nem volt büntetett előéletű, de a szökés lehetőségét továbbra is fennálló veszélynek tekintette, mert a Kérelmező alkalmi munkákból tartotta el magát.

A BKKB később arra hivatkozással utasította el a Kérelmező házi őrizetbe helyezésére vonatkozó indítványt, hogy nem csatolták a házi őrizetet biztosító ingatlan tulajdonosának nyilatkozatát a Kérelmező befogadásáról, illetve a házi őrizet időtartama alatt a Kérelmező megélhetését biztosító személy tartási képességét sem bizonyították. A védő arra is hivatkozott, hogy a cselekmény óta már két év telt el, a tanúkat nem lehet befolyásolni, valamint felhívta a bíróság figyelmét, hogy az előzetes letartóztatás indokolatlanul hosszú, a nyomozóhatóság pedig már nem végez eljárási cselekményeket. A bíróság szerint a nyomozás törvényes volt, az pedig bizonyított, hogy a Kérelmező korábban fenyegette a tanúkat.

A Kérelmezőt különböző indokokkal az eljárás végéig, 2014 októberéig előzetes letartóztatásban tartották és végül 18 év szabadságvesztésre ítélték emberölés miatt.

A kérelmező szabadsághoz való jogának megsértése

A Kérelmező indítványában kérte az EJEB-et, hogy állapítsa meg a magyar bíróságok alapos gyanú nélkül hosszabbították meg folyamatosan az előzetes letartóztatását, a bírósági döntések csak sablon indokolásokat tartalmaztak, személyes körülményeit pedig egyáltalán nem vették figyelembe. Az előzetes letartóztatása indokolatlanul hosszú ideig tartott, amely a hatóságok szakszerűtlen nyomozására vezethető vissza. A Kérelmező nem kért kártérítést emberi jogainak megsértése miatt.

A Kérelmező szerint a nyomozóhatóságok nem voltak figyelemmel az eljárás során az előzetes letartóztatására, voltak olyan időszakok, amikor semmilyen nyomozati cselekményt nem végeztek, ennek következtében három év nyolc hónapig volt előzetes letartóztatásban egy egyszerűen bizonyítható bűncselekmény elkövetése miatt.

Készüljön fel kiadványainkkal a

Büntetőeljárási törvény hatálybalépésére

A büntetőeljárás (1998-2017) - jogszabálytükör

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi CX. törvény a hatályban lévő 1998. évi XIX. törvényt váltja fel 2018. július 1-jétől. A jogszabálytükör segítséget nyújt az új eljárási jogszabály alkalmazására való felkészülésben.

Kommentár a büntetőeljárási törvényhez

A Prof. dr. Polt Péter főszerkesztő nevével fémjelzett kommentár szerzői olyan büntetőjogászok, akik a törvény megalkotásában részt vettek.

A kommentár segítséget nyújt, hogy megtalálja a megfelelő magyarázatot az új jogintézmények alkalmazásához, emellett a szerzők hangsúlyt fektettek a kapcsolódó jogi szabályozás, és az irányadónak tekintett joggyakorlat ismertetésére is.

Megrendelés >>

A Kérelmező kifogásolta a folyamatos meghosszabbítások indokolását is, mivel nem volt alapos gyanú, a hatóságok nem bizonyították, hogy ő vagy családja megpróbálta befolyásolni a tanúkat, illetve tévesen hivatkoztak arra, hogy bejelentett lakóhelyén nem található meg, és hogy nincs rendszeres jövedelme.

A Kormány ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a Kérelmező előzetes letartóztatása megfelelt a büntetőeljárási törvénynek és megalapozott volt, illetve kizárólag a szükséges ideig tartott.

A Kormány szerint fennállta a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja és figyelembe vették a Kérelmező személyi körülményeit és a védő indítványait is. 

Az előzetes letartóztatás fenntartásának a folyamatban lévő nyomozás volt az oka, valamint a Kormány szerint csak így volt biztosítható a Kérelmező eljárásban való részvétele.

Hozzátették még, hogy a bűnismétlés veszélye is fennállt, mivel párhuzamosan folyamatban volt a Kérelmezővel szemben egy másik büntetőeljárás emberölés kísérlete miatt.

Az EJEB megállapításai

Az EJEB hangsúlyozta, hogy az előzetes letartóztatást -legyen az bármilyen rövid is- a hatóságoknak megfelelően indokolniuk kell. A releváns és megfelelő bizonyítékok értékelése még alapos gyanú esetén is elengedhetetlen, az előzetes letartóztatás elrendelését követően még inkább. A fogvatartásról való döntés meghozatala során a hatóságoknak mérlegelniük kell, hogy egyéb eszközökkel nem biztosítható-e a gyanúsított eljárásban való részvétele.

A nemzeti hatóságoknak az ártatlanság vélelmének alkalmazásával kell lefolytatniuk az eljárást és megvizsgálniuk a bizonyítékokat. A gyanúsított őrizetben maradására, mint közérdekre hivatkozni pedig nem lehet. Az EJEB saját gyakorlata alapján kifejtette: Ha a jog lehetővé teszi, hogy megfelelő vélelmek fennállása eseté az előzetes letartóztatás folyamatosan meghosszabbítható legyen, akkor a személyes szabadság korlátozását megalapozó körülményeket megfelelő érvekkel kell alátámasztani.

Az alapos gyanú vonatkozásában az EJEB arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha az a teljes eljárás alatt fennált, önmagában még nem alapozza meg az előzetes letartóztatás eljárás végéig való folyamatos meghosszabbítását.

Jogászvilág hírlevél

Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő.

Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről.

Feliratkozás >>

 

A tanúk befolyásolásának és a szökés veszélyének értékelésekor az EJEB szerint a magyar bíróságok feltételezésekre és a tanúk vallomására hivatkoztak, azonban nem tudtak megfelelő bizonyítékot felmutatni arra, hogy ezek a veszélyek valóban fennálltak.

Az EJEB ismét hangsúlyozta, hogy a bíróságoknak kell vizsgálniuk és bizonyítaniuk az előzetes letartóztatás körülményeinek fennállását és az előzetes letartóztatás indokoltságát. A bíróságoknak döntéseik meghozatala során több szempontot Kellett volna figyelembe venniük, mint például a nyomozás állása, a Kérelmező jelleme, a letartóztatása előtti és utáni viselkedése és minden olyan egyéb körülmény, amely arra utal, hogy szabadon engedése esetén elszökne, vagy befolyásolna a tanúkat, esetleg bizonyítékokat semmisítene meg. 

A szökés veszélyének megállapításakor szélesebb körben Kellett volna figyelembe venni a Kérelmező jellemét, otthonát, vagyonát, családi kapcsolatait és minden olyan tényt, körülményt, amely Magyarországhoz köti.

Az EJEB releváns körülménynek fogadta el, hogy a Kérelmezőnek nincs állandó munkahelye és őrizetbe vételekor nem volt megtalálható a bejelentett lakóhelyén, ugyanakkor a magyar bíróságok nem tértek ki arra döntéseikben, hogy egyéb kényszerintézkedésekkel miért nem biztosítható a Kérelmező tárgyaláson való megjelenése. 

A magyar bíróságok nem értékelték megfelelően a Kérelmezőt, a házi őrizetbe helyezés esetén, befogadó személy nyilatkozatát sem. A büntetőeljárási törvény megfelelő rendelkezéseinek hivatkozása nélkül egyszerűen megállapították, hogy a Kérelmező nem igazolta a befogadó személy tartási képességét.

Az EJEB szerint a magyar bíróságok nem tudták igazolni, hogy nem volt a magyar jog által biztosított eszközök közül olyan enyhébb intézkedés, amellyel az eljárás lefolytatását biztosítani lehetett volna.

Az EJEB kifejtette, hogy a magyar bíróságok a Kérelmező ügyében sztereotípiák és általánosítások alapján hozták meg döntéseiket. A döntések indokolásából megállapítható, hogy a jogszabály adta lehetőségeket meg -mint az óvadék vagy a házi őrizet- sem próbálták a Kérelmező és az ügy egyedi körülményei alapján alkalmazni.

Végül az EJEB bár nem tehetné, de mégis kiemelte, hogy a magyar igazságszolgáltatás három és fél év alatt tudott csak eljutni az elsőfokú ítéletig.

A fentiek alapján az EJEB megállapította, hogy a magyar bíróságoknak nem volt releváns és megfelelő indokuk az előzetes letartóztatás folyamatos meghosszabbítására, ezt mégis megtették, ezzel pedig megsértették a Kérelmező EJEE-ben garantált szabadsághoz való jogát.

(hudoc.echr.coe.int)

[1]https://hudoc.echr.coe.int/eng#{%22respondent%22:[%22HUN%22],%22article%22:[%225-3%22],%22documentcollectionid2%22:[%22GRANDCHAMBER%22,%22CHAMBER%22]} 

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!