CETA a Német Szövetségi Alkotmánybíróság előtt


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Aláírásra vár az EU és az Egyesült Államok között kötendő szabadkereskedelmi és befektetési egyezmény (TTIP) kistestvére, a CETA, amely Kanada és az EU között hozna létre egy szabad kereskedelmi övezetet. Ennek ellenére eddig jóval kevesebb szó esett róla, mint a TTIP-ről, habár a két egyezmény tartalma, és az általunk felvetett problémák nagyon hasonlóak. Mi több, az Európai Bizottság szándéka szerint a CETA minden későbbi szabadkereskedelmi megállapodás mintájául szolgálna. A kereskedelmi egyezmény számos (alkotmány)jogi kérdést vet fel, minek folytán a német Szövetségi Alkotmánybíróság (BVerfG) napirendjére is felkerült a megállapodástervezet.   


A német alkormánybírósági törvény (BVerfGG), hasonlóan a hatályos magyar szabályozáshoz, nem ismeri az acti popularis intézményét; csak azok jogosultak a BVerfG-hez fordulni, akik alapjogaikat közvetlen sérülni látják. Mégis – egy civil szervezet közreműködésével – több mint 100.000 polgár nyújtott be alkotmányjogi panaszt a CETA ellen. Azt kívánták megakadályozni, hogy a német Kormány képviselője az Európai Tanácsban az egyezményt jóváhagyó és a tagállami ratifikációk lezárultáig annak ideiglenes alkalmazását elrendelő határozatot jóváhagyhassa. Elsősorban arra hivatkoztak, hogy az egyezmény a demokratikus hatalomgyakorláshoz való jogukat sérti (Art. 38 I, Art. 79 III, Art. 20 I, II GG). A polgárok mellett a német törvényhozás alsó házának több tagja is a taláros testülethez fordult, ők képviselői, illetve törvényalkotási joguk sérelmét látják a Tanács határozatában (Art. 23 I, Art. 59 II GG).

Az ellenzők a következő ponton támadják a megállapodástervezetet:

1. Az egyezmény alkalmazása során felmerülő jogvitákban választottbíróságok döntenének. Ez – az indítványozók álláspontja szerint – sérti a jogszolgáltatás nyilvánosságát, és megszűntei a bírósági döntések demokratikus legitimációját. Így sérül a jogállamiság elve (Art. 14 I 1 GG).  Megjegyzendő, hogy a végső tervezetben választottbíróság helyett már a szerződő felek által felállított, nemzetközi testület szerepel, amelynek határozata ellen jogorvoslatnak lenne helye.     

2. Az egyezmény olyan területekre is kiterjed, amelyek részben, vagy egészben tagállami hatáskörbe tartoznak. Ezzel az EU túlnyúlik a kompetenciáján, és sérti az állampolgárok demokratikus hatalomgyakorláshoz való jogát (Art. 38 I, Art. 79 III, Art. 20 I, II GG). Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a Tanács határozata – éppen a hatásköri szabályokra tekintettel – csak az egyezmély ideiglenes alkalmazásáról szól; a teljes körű hatálybalépés a tagállami ratifikációkhoz van kötve. 

3. Egy lock-in-szabályozással az EU és Kanada kötelezettséget vállalna, hogy a dereguláció és a privatizáció már elért szintjén nem csökkentik. Civil- és jogvédő szervezetek különösen a privatizált közüzemi szolgáltatásokra tekintettel nézik kritikusan a szabályozást. A keresetek a német törvényhozás jogköreit és közvetve a népszuverenitás elvét aránytalan korlátozva, a szociális biztonság (Art. 20 I 1 GG) és a fenntartható fejlődés (Art. 20a GG) alkotmányos elveit pedig megsértve látják egy ilyen rendelkezésben. A kritikákra reagálva a kommunális hulladékszállítás és a tömegközlekedési szolgáltatások kikerült a szabályozási körből.

4. Az adat-, fogyasztó- és környezetvédelem, valamint a szellemi tulajdon védelme területén a meglévő nemzeti és európai szabályok felpuhítását, illetve a választott bíróságokon keresztüli megkerülését prognosztizáljak a megállapodás ellenzői. Itt azonban inkább politikai, mint jogi jellegű fenntartásról van szó.  

5. A tárgyalások titkossága miatt az európai, és a nemzeti törvényhozások képviselőinek csak korlátozott keretek között volt lehetőségük azok menetéről informálódni, a javaslattételi lehetőségeik pedig a zéró felé konvergáltak. Az indítványozók ezen a ponton újfent a demokratikus hatalomgyakorláshoz való jogukat sérelmére hivatkoznak (Art. 38 I, Art. 79 III, Art. 20 I, II GG).

[htmlbox Fogyasztói_adásvétel]

A BVerfGG rendelkezési szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs halasztó hatálya a támadott jogszabály életbe lépésére, illetve alkalmazására. Azonban az alkotmánybíróság döntésének meghozataláig indítványozható az alkalmazás felfüggesztése. Az alkotmányjogi panasz benyújtói éltek is ezzel a lehetőséggel. Álláspontjuk szerint az egyezmény megszavazása orvosolhatatlan jogsérelemmel járna. BVerfG 2016. október 13-án egyelőre csak ebben az utóbbi kérdésben, és nem az ügy érdemében, tehát az egyezmény alkotmányellenességének kérdésében utasította el a kereseteket. Így a német Kormány képviselője a CETA jóváhagyása mellett szavazhat a Tanácsban. A BverfG indokolás szerint ellenkező esetben Németország megakasztotta volna a tárgyalásokat, ami (1.) a közérdek aránytalan sérelmével járt volna, (2.) aránytalanul korlátozta volna a Kormány politikai mozgástrét, (3.) az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi tárgyalások menetében helyrehozhatatlan kárt okozott volna, és (4.) hosszú távon is negatív hatást gyakorolt volna az EU és Németország nemzetközi megítélésére.

Az indítványozók mégsem voltak teljesen sikertelenek. A legfelsőbb német bíró fórum ugyanis három feltételt fogalmazott meg, amelyek kötik a német Kormányt a CETA jóváhagyásával összefüggésben, és mindaddig fennállnak, amíg a bíróság végleges döntést nem hoz az ügyben:

1. A németországi, parlamenti ratifikációig a CETA-nak csak azok a rendelkezései alkalmazhatóak, amelyek kizárólag az EU hatáskörébe tartoznak. Ez a rendelkezés a BVerfG felsorolása szerint különösen a befektetővédelemre, a nemzetközi tengeri kereskedelemre, a végzettségek kölcsönös elismerésére és a munkavédelmi előírásokra vonatkozik.  

2. A német Kormánynak biztosítania kell, hogy a egyezménnyel összefüggő döntésnek az EU illetve Németország oldaláról kielégítő szinten lesznek demokratikusan legitimáltak. Ebben a vonatkozásban a CETA által létrehozandó vegyesbizottság különösen problematikus, amely az egyezmény alkalmazását koordinálná, és a szerződő felek számára kötelező érvényű döntéseket hozhatna. Az egyezmény azonban nem határozza meg pontosan a bizottság hatáskörét és összetételét. Utóbbival összefüggésben csak annyit tartalmaz, hogy tagjait az EU és Kanada képviselőiből alkotják. Így a német törvényhozás kontrollja, és ezzel a döntések kielégítő demokratikus legitimációja nem biztosított.

3. A BVerfG ugyan nem látja a fennálló problémákat áthidalhatatlannak. Ezzel együtt az alkotmányjogi panasz az ügy érdemében nem nyilvánvalóan megalapozatlan, tehát az egyezmény alkotmányellenessé nyilvánítása nem kizárható. Ezért a német jóváhagyás csak olyan, nemzetközi jogilag hatályos fenntartással lehetséges, amely biztosítja Németország számára az egyezmény egyoldalú felmondásának lehetőségét.

A döntést mind a német Kormány képviselői, mind pedig az alkotmányjogi panasz benyújtói üdvözölték. Előbbiek, mert nincs akadálya a CETA aláírásnak. Utóbbiak, mert BVerfG számos érvüket figyelembe vette, és az egyezmény elfogadását szigorú feltételekhez kötötte. 

Három és fél millióan félmilliárd ellen?

Néhány napig úgy tűnt nem az EU legjelentősebb országának Alkotmánybírósága, hanem egy belga regionális parlament lesz a CETA kerékkötője. A Wallon törvényhozás többsége ugyanis megtagadta az egyezmény jóváhagyását. A CETA ezzel egyszerre a nemzetközi figyelem középpontjába került; a magyar sajtó igazán csak ekkor kezdett el foglalkozni a témával. Végül sikerült kompromisszumra jutni: a német Kormánytaghoz hasonlóan a belga is csak feltételesen hagyhatja jóvá a Tanács határozatát. E helyen ismét meg kell jegyezni, hogy a Tanács rendelete egyenlőre csak a megállapodás ideiglenes alkalmazásáról szól. A teljes körű hatályba lépés Kanada és a 28 EU-tagállam törvényhozásainak jóváhagyását kívánja meg. A belga és a német példa is azt mutatja, hogy ez akár évekig eltarthat.


Kapcsolódó cikkek