Az EJEB elmarasztalta Litvániát és Romániát a CIA titkos börtönei miatt

  • Értesítő a rovat cikkeiről

2018. május 31. napján hozott döntést az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) az Abu Zubaydah kontra Litvánia, illetve az Al Nashiri kontra Románia ügyben, ahol mindkét országot elmarasztalta a területükön működtetett titkos CIA börtönök miatt.

I. CIA börtönök létrehozása:

Szerte a világba, köztük Kelet-Európában is működő titkos CIA börtönökről nem most hullott le a lepel, ugyanis már az amerikai lapok 2005-ben címlapon hozták le, melyet egészen  addig tagadott a kormány, míg George Bush amerikai elnök 2006-ban el nem ismerte a létesítmények létezését. Az amerikai elnök beszámolója szerint a terrorizmussal gyanúsított személyeket tartották ezekben a börtönökben fogva, ahol titkos vallatási-kihallgatási módszereket alkalmaztak annak érdekében, hogy felderítsék a korábbi terrortámadásokban résztvevők körét, illetve, hogy felszámolják az ebben közreműködő terrorista hálózatokat. Azonban hangsúlyozta, hogy soha nem kínozták a rabokat, végig tiszteletben tartották az emberi jogaikat.

A CIA titkos börtönök létrehozására a 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követően, Gerorge Bush amerikai elnök adott engedélyt a terror elleni háború keretében, az úgynevezett nagyértékű fogvatartottak (HDV) számára. Ezeket a börtönöket pedig Barack Obama elnöksége idején próbálta bezáratni, nem túl sok sikerrel.

Majd a 2010-es évek elején az európai kormányok és az Európai Unió és az Európa Tanács is vizsgálódásba kezdett a titkos CIA börtönök létezése miatt.

Jogászvilág hírlevél

Friss hírek, szakmai cikkek, bírósági döntések, jogszabályfigyelő.

Kéthetente megjelenő hírlevelünkben összefoglaljuk az elmúlt időszak aktuális változásait, válogatunk értékes szakmai tartalmainkból, valamint tájékoztatjuk a legújabb szakirodalmakról, szolgáltatásokról, képzésekről.

Feliratkozás >>

II. Az EJEB döntése Abu Zubaydah Muhammad Husayn ügyében:

Az első ügy kérelmezője, Abu Zubaydah Muhammad Husayn hontalan palesztin, aki 1971-ben született és 2002-ben fogta el az Egyesült Államok Faisalabadban, Pakisztánban.

Ő volt az első nagyértékű fogvatartott, akit a szeptember 11.-ei terrortámadás kitervelésével gyanúsítottak meg, hivatalosan, azonban az Egyesült Államok soha sem emelt ellene vádat és jelenleg is Guantánamoba tartják fogva.

Elfogását követően Thaiföldre egy titkos börtönbe szállították majd ezt követően tovább vitték egy lengyel börtönbe, ahol egészen 2003-ig tartózkodott. (Ezt az ügyet egyébként az EJEB már tárgyalta Husayn Abu Zubaydah kontra Lengyelország ügyben.)

Lengyelországból titokban Guantánamoba, majd 2004-ben Marokkóba szállították, ezt követően 2005-ben Litvániába került, míg végül 2006-ban pedig Afganisztánba.

Az EJEB-hez elsősorban az Emberi Jogok Európai Egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 3. Cikkének, azaz a kínzás tilalmának megsértése miatt fordult:

Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.

Kérelmében a CIA által alkalmazott több féle kínzást jelölt meg, többek között hogy fekete csuklyát húztak rá, majd vizet öntöttek a fejére, hogy ne kapjon levegőt; a falhoz lökték; többször arcon ütötték; hangos zenét játszottak miközben egy magas falú dobozban tartották; étel megvonást alkalmaztak és a legtöbb esetben hideg körülmények között meztelenül tartották fogva. Orvosai szerint a kikérdezések során négyszer került életveszélyes állapotba, és folyamatos fejfájás és kimerültség gyötörte a zenétől. A fogság idején pedig egyik szemét is elvesztette.

Soha nem tájékoztatták, hogy hol tartják fogva, jogairól, sem pedig az ellene felhozott vádakról nem kapott információt, csupán a kikérdezőkkel, őrökkel és az orvosaival találkozott.

A nemzetközi média először 2009-ben szerzett tudomást arról, hogy Litvánia, azon kelet-európai országok közé tartozik, ahol a CIA titkos börtönt tart fenn, Vilnius közelében egy régi lovasiskolában. Ezt követően a litván Parlament vizsgálatot indított, mely feltárta, hogy 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban a területükön két ilyen létesítmény működött. A vizsgálatok során később arra is fény derült, hogy több litván felsővezető benne volt a CIA-val való együttműködésben, melyet felelősségre vonások követtek az országban. A vizsgálatokat 2015-ben újra megnyitották, és a mai napig tartanak. 

Azonban ha CIA sértette meg a kérelmező emberi jogait, miért Litvánia ellen folyt az eljárás az EJEB előtt?

A kérelmező beadványában megjelölte, hogy Litvánia lehetővé tette, hogy titokban a területére szállítsák, ott egy éven át fogva tartsák, litván területen fizikai és mentális kínzásnak tegyék ki, illetve, hogy teljesen elszigetelve tartsák, elszakítva ezzel családjától, illetve a legális eljárástól.

Ezért a 2. Cikk (élethez való jog), 3. Cikk (kínzás tilalma), 5. Cikk (szabadsághoz és biztonsághoz való jog), 6. Cikk (tisztességes tárgyaláshoz való jog), 8. Cikk (magán és családi élethez való jog), 13. Cikk (a hatékony jogorvoslathoz való jog), illetve a 6. Kiegészítő jegyzőkönyv, azaz a halálbüntetés megsértése miatt fordult az EJEB-hez.

A litván kormány vitatta a kérelmező állításait, nagyrészt a média hírek általi újra gondolásának minősítette, és kiemelte, hogy semmilyen bizonyíték nem létezik arra, hogy a CIA Litvánia területére szállította volna, illetőleg, hogy az ottani hatóságok tudtával és beleegyezésével bántalmazták volna. Az EJEB megállapította azonban, hogy a vallomás nagyrészt valóban közvetett bizonyítékokon alapult, mint például a kérelmező amerikai ügyvédjén, akinek belépési joga volt hozzá, illetve a 2014-es szenátusnak benyújtott jelentésen, ami a 2001-2009 között megvalósuló magas értékű fogvatartottak CIA általi kínzásával foglalkozott. Ezen 2014-es jelentés szolgáltatott információkat kifejezetten a szállítás és az átadás időpontjairól, a kihallgatás menetéről, a belföldi hatóságokkal való együttműködésről és a CIA-nak a program részére átcsoportosított jelentős dollár milliókról. A jelentésből kétséget kizáróan kitűnik, hogy a kérelmezőt 2005-2006 között Litvániában tartották fogva, a litván hatóságok tudomásával és együttműködésének keretei között, ami megalapozza Litvánia felelősségre vonhatóságát.

Ezt követően az EJEB az egyes cikkek megvizsgálásával foglalkozott. A 3. Cikk, azaz a kínzás tilalma esetén megállapította, hogy a kérelmezőt CIA őrizetében súlyos és sokkoló kínzásnak tették ki, melyek közül a legdurvábbak nem Litvániában valósultak meg, de a dokumentáció szerint ott is bevett volt a csuklyázás, a magánzárka, a lábzsák folyamatos használata, valamint a zaj és fény hatással való kínzás.

Ezek az EJEE kínzás tilalmát kimerítik, melyet Litvániának a CIA-val való együttműködése tett lehetővé.

Bírósági Döntések Tára

A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni.

További információ és megrendelés >>

Az 5. Cikk, azaz a szabadsághoz és biztonsághoz való jog megsértése kapcsán megállapította, hogy megsértette az EJEE-t Litvánia, mivel lehetővé tette a CIA számára, hogy Husayn úr be- és kilépjen az országukba titokban, illetve lehetővé tette a fogvatartását amely megalapozza ezen cikk sérelmét.

A 8. Cikk, azaz a magán és családi élet sérthetetlensége is sérült, azáltal, hogy fogvatartása jogelleneses és nyilvánosság kizárásával történt, így nem kapott tájékoztatást és családjával sem tarthatta  a kapcsolatot.

A 13. Cikk, azaz a hatékony jogorvoslathoz való joga is sérült, tekintettel arra, hogy hiába jelezte többször a hatóságoknál a panaszát, a hatékony jogorvoslat mindvégig elmaradt.

Az EJEB 100 000 euró nem vagyoni kártérítést, míg 30 000 eurót ítélt meg a költségek tekintetében.

III. Az EJEB döntése Al Rahim Husseyn Muhammad Al Nashiri Husayn ügyében:

A másik ügyben, Abd Al Rahim Husseyn Muhammad Al Nashiri a kérelmező, egy jemeni származású szaúd-arábiai állampolgár, aki 1965-ben született, és jelenleg szintén Guantánamo-ban tartják fogva. A kérelmezőt szintén a Bush elnök által meghirdetett háború a terrorizmus elleni program keretében fogták el, mint magas értékű foglyot Dubaiban 2002-ben. Az Egyesült Államok vádja szerint 2000-ben a jemeni Aden kikötőben az amerikai haditengerészeti USS Cole elleni támadásban, illetőleg 2002-ben szintén az Aden kikötőben az MV Limburg francia olajszállító tartályhajó elleni támadásban is részt vett.

Az amerikai katonai ügyészség 2011-ben emelt ellene vádat, mely eljárás még jelenleg is folyamatban van.

Abu Zubaydah Muhammad Husayn-hoz hasonlóan, az első ügye Lengyelország ellen zajlott az EJEB előtt, Al Nashiri kontra Lengyelország ügyben. Elfogását követően fogva tartották Afganisztánban, majd Thaiföldön, míg 2002-ben átszállították Lengyelországba ahol egészen 2003-ig volt. Ezt követően 3 év alatt Lengyelországból három különböző titkos börtönbe szállították, köztük Romániába is, míg legvégül 2006-ban Guantánamo-ba, jelenlegi fogvatartási helyére szállították. A kínzások között volt, hogy majd egy hónapig fejjel lefelé lógatták; vizes kínzásoknak vetették alá; egy hétig dobozban kellett állnia; és folyamatos stresszhelyzetben tartották.

Emellett nem volt tudomása arról, hogy hol tartják fogva, és nem volt kapcsolata más személyekkel, mint a kihallgatóival és az őreivel. A 2014-es amerikai szenátusi CIA-kínzásról szóló jelentés azt is alátámasztotta, hogy Bukarestben éhségsztrájkba kezdett melyet rektális etetéssel, azaz élelmiszereknek a végbélen keresztül a gyomorba juttatásával oldott meg a CIA. Ez azonban súlyos pszichikai problémákat okozott neki.

2005 novemberében, amikor a Washington Post kiderítette, hogy a kelet-európai országokban titkos CIA-börtönök vannak, ezt követően néhány órán belül a román hatóságok bezártak a fogvatartási helyszíneket. Nem sokkal később pedig Románia parlamenti vizsgálatot kezdeményezett, amely a titkos CIA-börtön létezésére irányult, és arra, hogy a fogvatartottak illegális átadása, a repülőgépek gyanús mozgása és a belföldi hatóságok részvétele hogyan működött. A 2007-ben elkészült zárójelentés nem találta bizonyíthatónak a börtönök létezését.

A vizsgálatot 2012-ben újra megnyitották Al Nashirit panasza alapján, és eljárás most is tart.

Ezt követően a kérelmező az EJEB-hez fordult mivel Románia lehetővé tette a CIA számára, hogy titokban őrizetbe tartsa a területén, megkínozzák őt mentálisan és fizikálisan, valamint teljesen elszigeteljék a családjától és a külvilágtól.

Emellett EJEE-be ütközőnek találta, hogy Románia lehetővé tette a CIA számára, hogy titkos fogdába szállítsák, ezzel veszélyeztetve a nyilvános és tisztességes tárgyaláshoz való jogát valamint a halálbüntetés alkalmazásának kockázatát.

Fotó: shutterstock

A román kormány a litván kormányhoz hasonlóan amellett érvelt, hogy nem bizonyítható, hogy Romániában valóban lettek volna ilyen helyek, és Al Nashirit sem tudja minden kétséget kizáróan ezt megerősíteni, hiszen a külvilágtól elzárva tartották fogva.

Az EJEB ezt nem vitatta, de bemutatta, hogy a legtöbb bizonyítékot szintén a 2014-es szenátusnak benyújtott jelentés adja, mely jelen kérelmező esetében is számos bizonyítékul szolgált, mint a fent is ismertetett fogvatartottakkal való bánásmód, a repülőgépek mozgása stb.

A jelentésekből az is kiderült, hogy a kérelmezőt 2003 szeptemberétől 2005 novemberéig Romániában egy titkos CIA központban tartották fogva. 

A 3. Cikk, azaz a kínzás tilalmát megállapította az EJEB, tekintettel a parlamenti vizsgálatban, mind pedig a büntetőeljárásban elkövetett hiányosságok miatt. A parlamenti vizsgálatban nem sikerült egyetlen felelőst sem találni, aki a titkos fogdák működésében együttműködött a CIA-val, annak ellenére, hogy nemzetközi szinten is kiemelt érdeklődésre tartott számot a téma. A bűnügyi nyomozás sem volt sikeres, hiszen nem indították el a nyomozást, amikor a sajtóban nyilvánosságra kerültek a fogdák, csupán 7 évvel később, az első panaszok után, viszont addigra pedig az összes fontos adat, többek között a repülési adatok is törlésre kerültek.

A 3. Cikk, azaz a kínzás tilalmát megsértette Litvánia mivel az embertelen bánásmódot lehetővé tette a CIA számára, ezzel pedig megsértette az EJEE-t.

Az 5. Cikk, azaz a szabadság és biztonsághoz való jog sérelmét megvalósította azáltal, hogy Románia lehetővé tette a CIA számára, hogy Al Nashiri-t titokba az országba tartsák, ugyanis ezáltal az EJEE-be foglalt eljárási garanciák nem érvényesültek.

A 8. cikk, azaz a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot is megsértette Románia mivel hozzájárult, hogy a kérelmezőt jogellenesen és titokban tartsák fogva elszigetelve teljesen a családjától, és a nyilvánosságtól.

A 13. Cikk, a hatékony jogorvoslathoz való joga is sérült a kérelmezőnek mivel panaszainak hatékony kivizsgálása elmaradt és nem kapott hatékony jogorvoslatot.

A 6. Cikk a tisztességes tárgyaláshoz való joga szintén sérült, hiszen Romániának tisztában kellett lennie, hogy a CIA által folytatott kihallgatások sértik az EJEE-t.

A 2. Cikk az élethez való jog, illetve a 6. Kiegészítő Jegyzőkönyv pedig azáltal sérült, hogy a CIA-nak kiadta Románia a kérelmezőt, annak tudatában, hogy halálbüntetés is várhat rá. Az EJEB így 100 000 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg, egyéb költségről nem rendelkezett tekintettel arra, hogy a kérelmező ilyen irányú kérelmet nem terjesztett elő.

Ingyenes Jogtár felhasználói képzés

Szeretné gyorsabban, hatékonyabban használni Jogtárát?
Jöjjön el hozzánk és mi 4 óra alatt, gyakorlati oktatás keretében, térítésmentes tanfolyamainkon megmutatjuk a „mesterfogásokat”! 

Időpontok, jelentkezés >>

IV. Összegzés:

A kérelmezők esetében már 2014-ben az EJEB már döntést hozott, amelyben elmarasztalta Lengyelországot fejenként 100 000 euróra. Az EJEB üzenete egyértelmű, a titkos CIA börtönök esetén az azokat “befogadó” tagállamok ugyanúgy megsértik az EJEE adott cikkeit, mintha a kínzást, a szabad mozgáskorlátozást közvetlenül ők követnék el. Ennek is köszönhető, hogy az EJEB elég súlyos jogsértésként értékelte a börtönök befogadását és ezért elég magas bírságot szabott ki gyakorlatához képest.

A börtönök azonban még továbbra sem kerültek bezárásra, hiába hozott erről Barack Obama 2009-ben rendeletet, mellyel többek között a guantánamói börtön bezárást célozta, a kongresszus ellenállása miatt azonban ez nem történt meg.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!