EUB: Aránytalan az útdíj bírság

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az EUMSZ 267. cikkével kapcsolatosan terjesztett be előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az Európai Unió Bíróságához, az Euro-Team Kft. és a Spirál-Gép Kft. valamint a BRFK között folyamatban lévő közigazgatási perben, amelynek tárgya a BRFK útdíj bírságot kiszabó határozatának bírósági felülvizsgálata. A Bíróság ma hozta meg ítéletét, amelyet az alábbi cikkünkben részletesen ismertetünk.

Tényállás

Az Euro‑Team Kft., egy magyar vállalkozás, amely annak érdekében, hogy egy általa üzemben tartott tehergépjármű 2014. szeptember 6‑án a „Budapest–Gyula” útdíjköteles útvonalon közlekedhessen, előre megváltotta a jogszabályok által előírt viszonylati jegyet.

A jármű az előre megtervezett útvonalon indult el, azonban a jármű navigációs rendszerének meghibásodása miatt a gépjárművezető túlhajtott azon a lehajtón, ahol a tervezett útvonal szerint az M5‑ös autópályát el kellett volna hagynia és rá kellett volna térnie az – alacsonyabb rendű – 5‑ös számú útra, amelyre vonatkozóan úthasználati jogosultsággal rendelkezett. Az utat így az M5‑ös autópályán folytatta, anélkül hogy érvényes úthasználati jogosultsággal rendelkezett volna, és az autópálya ezen szakaszán megtett távolsággal arányos útdíjat sem fizette meg.

A gépjárművezető a következő lehajtóig mintegy 5 kilométert haladt még az M5-ös autópályán, amely ezen a szakaszon párhuzamos az 5‑ös úttal. A fenti útszakaszra 324 forint úthasználati díjat kellett volna fizetnie, amely alacsonyabb, mint az 5‑ös út megfelelő szakaszára felszámított 520 forintos útdíj. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítása szerint az Euro‑Team Kft. az előre megváltott viszonylati jegyen feltüntetett útvonalhoz képest nem tett szert előnyre, és kárt sem okozott.

Budapest Rendőrfőkapitánya 2014. december 8‑án kelt határozatában a 410/2007. Kormányrendelet alapján az Euro‑Team Kft-re 165 000 forint közigazgatási bírságot szabott ki, mivel a vállalkozás elmulasztotta megváltani a viszonylati jegyet az M5-ös autópálya 85. és 90. kilométerszelvénye közötti szakaszra, amellyel megsértette az ED törvényben számára előírt kötelezettséget.

Az Euro‑Team Kft. keresetet indított a határozattal szemben. A bírósági eljárás során többek között arra hivatkozott, hogy a fenti kormányrendelet által előírt szankció ellentétes az uniós joggal, mivel a kiszabott bírság összege aránytalanul magas a szabálysértéshez képest.

A Spirál‑Gép Kft. esetében a vállalkozás egy általa üzemben tartott tehergépjárműre 2014. április 25‑ére váltott viszonylati jegyet a „Kaba–Bököny” útdíjköteles útvonalra.

A gépjármű vezetője azonban figyelmetlenségből túlhajtott azon a lehajtón, ahol az M35‑ös autópályát el kellett volna hagynia. Ennek következtében az M35‑ös autópályán folytatta útját, a 24. és a 35. kilométerszelvény között, noha e szakasz nem szerepelt a tervezett útvonalban, amelyre az útdíjat kifizették. A gépjárművezető észlelte a tévedését, de már nem tudott visszafordulni, ezért leállította a gépjárművet az autópálya leálló sávjában, és telefonon keresztül, önként rendezte az említett szakaszra vonatkozó úthasználati díj összegét.

A kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy az előre kifizetett és a gépjármű vezetője által felszólítás nélkül rendezett úthasználati díj együttes összege 1597 forint, amellyel a Spirál‑Gép Kft. nem tett szert előnyre, és kárt sem okozott.

Budapest Rendőrfőkapitánya 2015. március 16‑án kelt határozatában a fenti kormányrendelet alapján a Spirál‑Gép Kft-re 140 000 forint közigazgatási bírságot szabott ki, a fentebb már ismertetett indoklással.

A Spirál‑Gép Kft. szintén keresetet indított a határozattal szemben a bírság aránytalanságára hivatkozással.

A kérdést előterjesztő bíróság ismertette a közúti közlekedésről szóló törvény azon rendelkezését, hogy a gépjármű üzemben tartója objektív felelősséggel tartozik, ezért a közigazgatási bírság vétkességre tekintet nélkül kiszabható. A hatóságnak tehát nem áll módjában – a jogszabályban felsorolt eseteken kívül – figyelembe venni az üzemben tartó egyéni és sajátos helyzetét, illetve azt vizsgálni, hogy a jogsértés ténylegesen felróható‑e neki, azaz hogy a jogsértést kifejezett szándékosság vagy egyszerű gondatlanság alapozza meg.

A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy az Euro‑Team Kft. adott időpontban a közúti infrastruktúra használatára vonatkozó, a jogsértés helyétől eltérő párhuzamos útvonalra érvényes jogosultsággal rendelkezett, valamint az ez utóbbi szakaszra fizetendő úthasználati díj összege alacsonyabb a tervezett útvonalra kifizetett díjnál, nem bír jelentőséggel. A Spirál‑Gép Kft. ügyében pedig a gépjárművezető a jogsértés elkövetésétől számított 20 percen belül önként kifizette az ezen autópálya használatához megkövetelt úthasználati díj összegét, azonban ez nem mentesíti a társaságot a felelősség alól.

A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kiemelte, hogy az 1999/62 irányelv 9a. cikke széles mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamok részére az úthasználati díj megfizetésének biztosítását szolgáló szankciók megválasztása terén. A bíróság azonban kétségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az előtte folyamatban lévő ügyekben elkövetett jogsértések sajátosságaira tekintettel arányosnak tekinthető‑e az egyik felperesre kiszabott bírság, amelynek összege több mint 500‑szorosa a viszonylati jegy árának. A bíróság ugyanakkor kiemelte, hogy a hatályos ED törvény 29/A. §‑ában foglalt rendelkezés, amely ezen ügyek tényállására a jogsértések időpontjára tekintettel nem alkalmazható, lehetővé tenné a szabálysértések súlyával arányos bírság kiszabását.

A fentiekre tekintettel a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

1)      Akként kell‑e értelmezni az arányosságnak az irányelv 9a. cikkében foglalt követelményét, hogy azzal ellentétes a kormányrendelet 9. mellékletével bevezetetthez hasonló szankciórendszer, amely a viszonylati jegyek megváltásával kapcsolatos szabályok megsértése esetére – a szabályszegések súlyától függetlenül – átalányösszegű bírság kiszabását írja elő?

2)      Megfelel‑e a kormányrendelet 9. mellékletében meghatározott közigazgatási bírság az irányelv 9a. cikkében foglalt azon követelménynek, hogy a nemzeti jog által megalkotott szankciónak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie?

3)      Akként kell‑e értelmezni az arányosságnak az irányelv 9a. cikkében szereplő követelményét, hogy azzal ellentétes egyrészt az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló, a jogsértés elkövetőinek objektív felelősségét bevezető szankciórendszer, másrészt pedig az említett rendszerben előírt szankció súlyozása?

Az ügyek hasonló tényállására és a felekre tekintettel a Bíróság elnöke elrendelte a két ügy egyesítését az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatását, valamint az ítélet meghozatalát.

Bírósági Döntések Tára

A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni.

További információ és megrendelés >>

A Bíróság ítélete

A Bíróság úgy értelmezte az együttesen vizsgálandó első és második kérdést, hogy a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság tulajdonképpen arra keres választ, hogy az 1999/62 irányelv 9a. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy a szankciók hatékonyságának, arányosságának és visszatartó erejének e cikk szerinti követelményével ellentétes az olyan szankciórendszer, mint amilyenről az alapügyben szó van, amely a közúti infrastruktúra használatához kapcsolódó úthasználati díj előzetes kifizetésének kötelezettségére vonatkozó szabályok bármilyen megsértése esetén – annak jellegétől és súlyától függetlenül – átalányösszegű bírság kiszabását írja elő.

Az irányelv 9a. cikke szerint a tagállamoknak megfelelő ellenőrzéseket kell létrehozniuk és meg kell állapítaniuk azt a szankciórendszert, amely az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó. A tagállamoknak meg kell tenniük minden szükséges intézkedést a szankciók végrehajtásának biztosítása érdekében. A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

A Bíróság kiemelte, hogy az említett irányelv nem tartalmaz pontosabb szabályokat az említett nemzeti szankciók megállapítására vonatkozóan, és különösen nem határoz meg semmilyen kifejezett szempontot, amely alapján mérlegelni lehetne az ilyen szankciók arányos jellegét.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az e szabályozással bevezetett rendszerben előírt feltételek teljesítésének elmulasztása esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó uniós jogszabályok összehangolásának hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik a számukra megfelelőnek tűnő szankciók megválasztása. E hatáskörüket azonban az uniós jog és e jog általános elveinek tiszteletben tartásával, ennélfogva az arányosság elvére figyelemmel kell gyakorolniuk.

A fentiek alapján megállapítható, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti jogszabályokban előírt szankciók nem léphetik túl azt a mértéket, amely alkalmas és szükséges az ezen jogszabályok által jogszerűen elérni kívánt cél megvalósításához, tehát amikor több alkalmas intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé hátrányosat kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest.

Az irányelv preambulumából kitűnik, hogy a tagállamokban működő fuvarozási vállalkozások közötti verseny torzulásainak felszámolása érekében mind a díjkivetési rendszerek összehangolására, mind pedig a fuvarozási vállalkozások esetében az infrastruktúra‑használati díjak kivetésére vonatkozó, méltányosságon alapuló mechanizmusok kidolgozása a rendelet célja.

A Bíróság már több esetben megállapította, hogy a jogsértések visszaszorítására irányuló szankciók szigorúságának összhangban kell állnia a jogsértés súlyával, különösen a tényleges visszatartó erő biztosítása révén, az arányosság általános elvének tiszteletben tartásával.

A Bíróság megállapította azt is, hogy az arányosság elve nemcsak a jogsértés tényállási elemeinek meghatározását és a bírságok mértékével kapcsolatos szabályok meghatározását illetően, hanem a bírság kiszabása során figyelembe vehető tényezők megítélése tekintetében is köti a tagállamokat.

A Bíróság kitért a közúti közlekedésről szóló törvény 21. §‑ának (2) bekezdésére, amely a gépjárműnek a díjköteles útszakaszok használatáért fizetendő, megtett úttal arányos útdíj megfizetésének kötelezettségére vonatkozó szabályokat megsértő üzemben tartóját 10 000 forinttól 300 000 forintig terjedő bírsággal rendeli büntetni. A 410/2007. Kormányrendelet 9. melléklete szerint a bírságokat a járművek tengelyszáma alapján meghatározott kategóriájának megfelelően kell kiszabni, és amelyek átalányösszege 140 000 forinttól 165 000 forintig terjed.

A Bíróság ítélete szerint a szankcióknak nem csak az elkövetett jogsértésekkel arányosaknak, de hatékonyaknak és visszatartó erejűeknek is kell lenniük. A jelen esetben, az Euro‑Team Kft-re kiszabott bírság összege több mint 500‑szorosa aki nem fizetett úthasználati díj összegének, amely alacsonyabb annál az összegnél, amelyet az 5‑ös út azonos szakaszáért ténylegesen kifizettek. A Spriál-Gép Kft. esetében pedig ez az összeg több mint 87‑szer magasabb a késedelmesen kifizetettnél.

A kiszabott bírságoknak a ténylegesen fizetendő és előre ki nem fizetett úthasználati díj költségéhez viszonyított összegét vizsgálva a Bíróság megállapította, hogy a magyar büntető intézkedések a megállapított szankciók szigorából és rendszeres alkalmazásából kifolyólag jellegüknél fogva hatékonyak és visszatartó erejűek.

teherfuvar, teherautó

Az arányosság elvével kapcsolatosan a Bíróság kiemelte, hogy a bírságok differenciálása kizárólag az érintett gépjárműnek a tengelyek száma alapján megállapított kategóriáján alapul. A Bíróság szerint az ilyen differenciálás semmilyen kapcsolatban nem áll a gépjármű üzemben tartójának vagy vezetőjének magatartásával és nem veszi figyelembe az elkövetett jogsértés jellegét és súlyát. Az Európai Bizottság az írásbeli észrevételeiben megállapította, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság nem veheti figyelembe például az előírt úthasználati díj összegének kifizetése nélkül megtett távolságot sem. Az alapügyben szóban forgó fizetési kötelezettség be nem tartását szankcionáló bírság tehát átalányösszegű, és nem változik sem az engedély nélkül megtett kilométerek függvényében, sem pedig azáltal, hogy az elkövető az adott szakaszra vonatkozó úthasználati díj összegét kifizette‑e előzetesen, vagy sem.

Az irányelv 7–7k. cikkében szereplő követelmények értelmében az alapügyben szereplő közúthasználati díj rendszerét úgy alakították ki, hogy az infrastruktúra használóinak az annak fenntartásához való hozzájárulása arányos legyen annak használatával, és vegye figyelembe, hogy az igénybe vett gépjármű milyen károsanyag‑kibocsátás szerinti osztályba tartozik. Azonban a bírságoknak az elkövetett jogsértés súlyához igazodó differenciálásának hiánya alkalmas arra, hogy ezen hozzájárulási elv ellen hasson.

A Bíróság korábbi ítéleteiben már kimondta, hogy az uniós szabályozással elérni kívánt célokhoz képest aránytalannak tűnik a törvény által előírt bizonyos kötelezettségek bármely megsértése tekintetében az átalányösszegű bírság anélküli alkalmazása, hogy az említett bírság összegét a jogsértés súlya alapján differenciálnák.

A fentiekre tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 9a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az e cikkben előírt arányosság követelményével ellentétes az olyan szankciórendszer, mint amilyenről az alapügyben szó van, amely a közúti infrastruktúra használatához kapcsolódó úthasználati díj előzetes kifizetésének kötelezettségére vonatkozó szabályok bármilyen megsértése esetén – annak jellegétől és súlyától függetlenül – átalányösszegű bírság kiszabását írja elő.

A harmadik kérdésről

A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság harmadik kérdésével arra irányul, hogy az irányelv 9a. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az e cikkben előírt arányossági követelménnyel ellentétes egyrészt az olyan, a jogsértés elkövetőinek objektív felelősségét bevezető szankciórendszer, mint amilyenről az alapügyben szó van, másrészt az e rendszer által előírt szankciók mértéke.

A Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a 410/2007. Kormányrendelet 9. melléklete értelmében az azt végrehajtó hatóságok az ED törvény megsértése esetén alkalmazandó bírság átalányösszege tekintetében mérlegelést nem engedő hatásköri helyzetben vannak. E hatóságoknak tehát nem áll módjukban figyelembe venni minden egyes eset sajátos jogi és ténybeli körülményeit, és így ezen összeget a körülményekhez igazítani.

Először is az objektív felelősség bevezetésének az arányosság elvével való összeegyeztethetőségét illetően a Bíróság már több esetben is kimondta, hogy az uniós jog megsértését szankcionáló ilyen rendszer önmagában nem összeegyeztethetetlen ezen elvvel, ugyanis az elérni kívánt célokhoz képest nem aránytalan az objektív felelősségi rendszer bevezetése, amennyiben ez a rendszer jellegénél fogva alkalmas arra, hogy az érintett személyeket valamely rendelet rendelkezéseinek tiszteletben tartására ösztönözze, és amennyiben az elérni kívánt célok olyan közérdeket képeznek, amely alkalmas arra, hogy igazolja ilyen rendszer bevezetését.

Az irányelv a nemzeti jogalkotókat arra kötelezi, hogy a közúti infrastruktúra használatáért a nehéz tehergépjárműveket útdíj fizetésére kötelezzék. Az alapügyben szereplő, ezen irányelvet átültető nemzeti rendszer így azt írja elő, hogy e gépjárművek üzemben tartói kötelesek ezen infrastruktúrák használatáért útdíjat fizetni, továbbá szankciós mechanizmust vezet be a fizetési kötelezettség betartásának biztosítására. A nemzeti jogszabályok értelmében e kötelezettség megsértése megvalósul, ha a díjköteles közúti infrastruktúra használója a használat előtt nem fizette ki az előírt úthasználati díj összegét. Az ilyen objektív felelősségi rendszer így arra készteti a közlekedő nehéz tehergépjárművek üzemben tartóit, hogy az általuk fizetendő úthasználati díjat előzetesen fizessék meg.

Mivel egyrészt az objektív felelősségi rendszer jellegénél fogva arra készteti a gépjárművek üzemben tartóit, hogy tartsák be a közúti infrastruktúra használatáért fizetendő útdíjak előzetes megfizetésének kötelezettségét, másrészt a magyar jogszabályok által követett célok – azaz a fuvarozási vállalkozások közötti verseny torzulásai elleni küzdelem és a szennyező fizet elvének alkalmazása – közérdeket képeznek, az objektív felelősségi rendszer e jogszabályok általi bevezetését igazoltnak tekinti a Bíróság.

Ezért az említett kötelezettségek megsértését szankcionáló, olyan objektív felelősségi rendszer bevezetése, mint amilyen az alapügyben szerepel, önmagában nem összeegyeztethetetlen az uniós joggal.

A Bíróság nem vitatta, hogy a tagállamok hatáskörébe tartozik a számukra megfelelőnek tűnő szankciók megválasztása, azonban a tagállamoknak e hatáskörüket az uniós jog és e jog általános elveinek tiszteletben tartásával, ennélfogva az arányosság elvére figyelemmel kell gyakorolniuk. A szankciók tehát különösen nem léphetnek túl azon, ami a szóban forgó jogszabály által jogszerűen elérni kívánt célok megvalósításához szükséges, és ezenfelül e célokhoz képest nem lehetnek túlzottak sem.

Az EUB emlékeztetett arra is, hogy az arányosság elve nemcsak a jogsértés tényállási elemeinek meghatározását és a bírságok összegének nagyságával kapcsolatos szabályok meghatározását illetően, hanem a bírság kiszabása során figyelembe vehető tényezők megítélése tekintetében is köti a tagállamokat.

A fenti ismertetettek alapján a Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy nem felel meg hivatkozott ítélkezési gyakorlatban megkövetelt feltéteknek a közúti infrastruktúra használatáért fizetendő útdíjak megfizetésének kötelezettségével kapcsolatos jogsértések szankcionálásával megbízott nemzeti hatóságok azon kötelezettsége, hogy anélkül szabjanak ki 140 000 forinttól 165 000 forintig terjedő átalányösszegű bírságot, hogy lehetőségük lenne az adott ügy konkrét körülményeinek figyelembevételére, adott esetben pedig a bírság összegének mérséklésére, ezért a magyar szankciórendszer aránytalannak tűnik.

A Bíróság azt sem vitatta, hogy az Euro-Team Kft. érintett gépjárművének vezetője a jármű navigációs rendszerének meghibásodása következtében túlhajtott azon a lehajtón, ahol az autópályát el kellett volna hagynia, és rá kellett volna térnie az alacsonyabb rendű útra, amelyre vonatkozóan úthasználati jogosultsággal rendelkezett. E vezető tehát hozzávetőleg 5 km‑t tett meg ezen az autópályán anélkül, hogy előzetesen megfizette volna az úthasználati díjat, mivel a kérdéses autópálya‑szakasz párhuzamos volt az alsóbbrendű úttal. Az autópályán megtett 5 km alapján fizetendő összeg alacsonyabb volt, mint az alsóbbrendű út hasonló szakaszának használatáért felszámított összeg, ezért az Euro‑Team Kft. e jogsértéssel nem tett szert előnyre és pénzügyi kárt sem okozott az állami költségvetésnek.

A Spirál‑Gép Kft. ügyében a kérdéses gépjárműnek az őt más útvonalon a közúti infrastruktúra használatára jogosító viszonylati jeggyel rendelkező vezetője, miután észlelte a tévedését, és már nem tudott visszafordulni, leállította a gépjárművet az autópálya leálló sávjában, és önként rendezte az előírt úthasználati díj összegét. A jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e gépjárművezető az autópályát tévedésből 20 percen át használta, mivel elvétette a terv szerinti lehajtót, azonban megállapítható, hogy a Spirál‑Gép Kft. szintén nem tett szert előnyre, és kárt sem okozott.

Azon feltételt illetően, amely szerint a szankció nem léphet túl azon, ami az alapeljárásban szóban forgó jogszabály által jogszerűen elérni kívánt célok megvalósításához szükséges, meg kell állapítani, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok ezeket a célokat kevésbé hátrányos intézkedésekkel is megvalósíthatnák, mivel az elkövetett jogsértés valójában nem veszélyezteti az irányelvben előírt célokat, azaz a tagállamokban működő fuvarozási vállalkozások közötti verseny torzulásainak felszámolása érdekében a díjkivetési rendszerek összehangolását és a fuvarozási vállalkozások esetében az infrastruktúra‑használati díjak kivetésére vonatkozó, méltányosságon alapuló mechanizmusok kidolgozását.

A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 9a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az e cikkben előírt arányossági követelménnyel nem ellentétes az objektív felelősséget bevezető olyan szankciórendszer, mint amilyenről az alapügyben szó van. Ezzel szemben e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a szankcióknak e rendszer által előírt mértéke.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!