Jogsértő homoszexualitás népszerűsítését tiltó orosz törvény

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Három orosz magánszemély kezdeményezte az EJEB eljárását az orosz meleg-ellenes törvény miatt. Az EJEB és a Velencei Bizottság megállapítása szerint a jogszabály nem tesz eleget a normavilágosság követelményeinek és megteremti a visszaélés lehgetőségét az orosz hatóságok számára. A Bíróság megállapította, hogy a jogszabály megalkotásával és annak visszaélésszerű alkalmazásával Oroszország megsértette a kérelmezők szólásszabadsághoz és megkülönböztetés tilalmához való jogát.

Az eset körülményei

A kérelmezők azért fordultak az EJEB-hez, mert az Oroszország által meghozott, nem hagyományos szexuális beállítottság hirdetését tiltó törvény elfogadásával, a kérelmezők álláspontja szerint Oroszország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményében deklarált szabad véleménynyilvánításhoz való jogukat, ezért diszkrimináció érte őket, illetve az általuk képviselt szexuális kisebbséget. A kérelmező melegjogi aktivistákat bűnösnek mondta ki az orosz bíróság homoszexuális propagandát célzó cselekmények elkövetésében.

[multibox]

2006 áprilisában a Rjazany Regionális Parlament elfogadta a gyermek erkölcsi védelmét szolgáló jogszabályt, amely megtiltotta a homoszexualitás nyilvános hirdetését a Rjazany Régióban.

2008 decemberében a Rjazany Regionális Parlament elfogadta a fenti cselekmény közigazgatási tilalmát, amely alapján a hatóságok közigazgatási szankciót alkalmazhattak a homoszexualitást nyilvánosan hirdető személyekkel szemben.

Az egyik kérelmező 2009 márciusában álló demonstrációt tartott egy Rjazany középiskola előtt, két molinót tartva a kezében, amelyekre az volt írva, hogy “a homoszexualistás normális”, illetve, hogy “büszke vagyok arra, hogy homoszexuális vagyok”. Cselekménye miatt közigazgatási szankciót szabtak ki vele szemben.

2009 áprilisában az Oktyabrskij Kerületi Békebíróság bűnösnek találta az aktivistát a fenti jogszabály 3.10 pontjának megsértésében és 1.500 orosz rubel (kb. 9.500 forint) megfizetésére kötelezte. A kérelmező fellebbezett, a bíróság azonban elutasította a fellebbezést.

2011 szeptemberében az arhangelski régió vezetője módosításokat nyújtott be a gyermekek erkölcséről és egészségéről szóló arhangelszki jogszabályhoz. A módosítással Arhangelszk Régióban is megtiltották a homoszexualitás nyilvános hirdetését. Ugyanezen év novemberében pedig közigazgatási jogilag is szankciónálták a fenti tevékenységet a régióban.

2012 januárjában a másik két kérelmező álló demonstációt tartott egy gyermekkönyvtár előtt Arhangelskben. A második kérelmező által feltartott molinón az volt olvasható, hogy “Oroszországban a legmagasabb a gyermekek öngyilkossági rátája. Az öngyilkosok nagy része homoszexuális, akik azért lettek öngyilkosok, mert nem rendelkeztek elég információval a szexuális beállítottságukról. A vezetők gyerekgyilkosok. A homoszexualitás jó”.

A harmadik kérelmező által feltartott molinón ez állt: “A gyermekknek joguk van tudni. Néha a nagy emberek is lehetnek homoszexuálisak. A homoszexuális emberek is kiemelkedővé válhatnak. A homoszexaulitás természetes és normális”, valamint olyan hires emberek nevei, akik hozzátartoznak Oroszország kulturális örökségéhez és, akiket homoszexuálisnak tarottak. Mindkét aktivistát őrizetbe vették és a helyi rendőrörsre szállították, ahol a homoszexualitás nyilvános propagálásával vádolták őket.

2012 februárjában az Oktyabrskij Kerületi Békebíróság bűnösnek találta az aktivistákat az arhangelski jogszabály megsértésében és a második aktivistára 1.800 orosz rubel (kb. 13.320 forint) a harmadik aktivistára pedig 2000 orosz rubel (kb. 14.800 forint) pénzbüntetést szabott ki.  Az aktivisták fellebbeztek az ítélet ellen, de a Bíróság elutasította a fellebbezésüket.

A Szentpétervári törvényhozás 2012 márciusában szintén elfogadott egy jogszabály-módosítást, amely a fentiek szerint szankcionálta a homoszexualitás, a biszexualitás és a transzneműség, illetve a pedofília nyilvános hirdetését.

2012 áprilisában a harmadik kérelmező a Szentpétervári Városháza előtt tartott demonstrációt, amelyen egy hires szovjet színésznőtől származó idézetet tartalmazó molinót emelt a magasba. Az idézet így szól: “A homoszexualitás nem perverzió. A hoki és a jégtánc az”. Az aktivistát letartóztatták és bíróság elé állították.

2012 májusában a Szentpétervári Kerületi Békebíróság bűnösnek találta és 5.000 orosz rubel (kb. 37.000 forint) pénzbüntetés megfizetésére kötelezte. Az aktivista fellebbezését a Smolninski Kerületi Bíróság elutasította.

Ezt követően az első és a harmadik aktivista alkotmányjogi eljárást kezdeményezett a ryazanyi gyermekek egészségét és erkölcseit védő törvény homoszexualitás nyilvános hirdetését szankcionáló rendelkezésének alkotmányellenességének megállapítása érdekében az orosz alkotmánybíróságnál. Az aktivisaták szerint a fenti jogszabály megsértette az orosz alkotmány egyenlő bánásmódra és szabad véleménynyilvánításra vonatkozó rendelkezéseit.

2010 januárjában az orosz alkotmánybíróság elutasította az aktivisták beadványát, amelyet azzal indokolt, hogy a szövetségi jogszabályok az állami szervek részére kötelezővé teszik, hogy intézkedéseket tegyenek a gyermekek testi és lelki egészségét, valamint erkölcsi fejlődélsét sértő információkkal, propagandával és mozgalmakkal szemben. Az alkotmánybíróság szerint a ryazanyi jogszabály nem tekinthető diszkriminatívnak és nem sértik az aktivisták szólásszabadsághoz való jogát.

A harmadik aktivista a szentpétervári jogszabály alkotmányellenességével kapcsolatosan nyújtott be beadványt, amelyet az alkotmánybíróság elutasított arra hivatkozva, hogy a jogszabályban megfogalmazott tilalom egy adott korosztály intellektuális és pszichológiai fejlődését védi, ezért nem lehet a szexuális beállítottsághoz kapcsolódóan a szólásszabadság korlátozásaként értelmezni. Mégpedig azért nem, mert ebben az esetben alkotmányos értékek kerülnek egymással összeütközésbe és az aktivisták nem gyakorolhatják oly módon a szólásszabadsághoz való jogukat, hogy azzal mások alkotmányos szabadságát sértsék.

Az alkotmánybíróság szerint a kérelmező által előterjesztett ügyben a kérelmezőnek az általánosan hozzáférhető információk célzott és nem ellenőrzött terjesztésével kapcsolatos cselekedetei alkalmasak lehetnek arra, hogy kárt okozzanak a kiskorúak egészségi, erkölcsi és szellemi fejlődésében, ideértve a hagyományos és a nem hagyományos családi viszonyok társadalmi egyenértékűségének eltorzított benyomását, azonban ennek eldöntése nem tartozik az alkotmánybíróság hatáskörébe. Az alkotmánybíróság ugyanígy nem vizsgálhatja felül a fellebbező ügyben hozott bírósági határozatok jogszerűségét.

Ezt követően 2013 júniusában az Orosz Szövetségi Törvényhozás is elfogadott egy hasonló jogszabályt, amellyel szemben a harmadik aktivista ismét az alkotmánybírósághoz fordult, aki elutasította a beadványt.

Az alkotmánybíróság szerint: „Az állampolgárok az egyén szexuális önrendelkezésével kapcsolatos információk terjesztésére vonatkozó jogának gyakorlása nem eredményezheti mások jogainak és szabadságainak sérelmét. Jogalkotás útján biztosítani kell az alkotmány által védett értékek közötti egyensúly megteremtését. Mivel ez a szabadság az egyéni autonómia szférájába tartozik, ezért az állam annak lényeges megzavarása nélkül jogosult az alkotmány fent említett követelményeinek figyelmbe vételével bevezetni az ilyen információk terjesztésével kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó különös korlátozásokat Oroszországban, akkor, ha ezen szabdságjogok gyakorlása agresszívvá válik és sérti a mások, elsősorban a kiskorúak jogi érdekeit.

Az orosz alkotmány alapján a család egyik szerepe a gyermekek nevelése, a házasság pedig egy férfi és egy nő kapcsolata. A szólásszabadság szabályozása és az információ terjesztésének szabadsága nem foglalja magában a család olyan intézményként való értelmezését, amely eltér az általánosan elfogadott értelmezésektől, és amelyet a társadalom sem fogad el.

Ezek a célok azt is meghatározzák, hogy meg kell védeni a gyermeket az olyan információs befolyásolásától, amely képes egészségében vagy fejlődésében kárt okozni, különösen olyan információktól, amelyek a szexuális magatartás egyes modelljeinek a társadalomra való agresszív kivetésével társulnak, ami a társadalom szexuális beállítottságának torzított ábrázolásához vezet. Az orosz társadalomban általánosan elfogadott erkölcsi értékekhez tartozó családi kapcsolatok szociálisan elfogadott modelljeit, az alkotmány és a jogszabályok fejezik ki.

A gyermek egészséges fejlődésének biztosítása érdekében az államnak meg kell védenie a gyermekeket a szexuális kizsákmányolás és a szexuális perverzió minden formájától.

A szövetségi jogalkotónak a jogszabályok meghozatalával az volt a célja, hogy megóvja a gyermekeket az olyan információktól, amelyek a nem hagyományos szexuális viszonyt népszerűsítik, és amelyek megakadályoznák a hagyományos családi kapcsolatok építését, amelyet az alkotmány védelemben részesít. Az alkotmánybíróság elismeri ezeknek az információknak a gyermek jövőbeli életére gyakorolt ​​esetleges hatását, ezért nem tartja alkotmányellenesnek a szabályozást. A testület szerint a korlátozás bevezetése szükségességét a szövetségi jogalkotó jogosult meghatározni, mivel ő jogosult meghatározni, hogy fennáll-e a gyermekek érdekeinek fenyegetése. A jogalkotó cask az adott korosztályra vonatkozóan vezette be a korlátozást, ezért nem lehet úgy tekinteni, hogy az kizárja az információ szabadságára és a szólásszabadságra vonatkozó alkotmányos jogok gyakorlását.

A kiskorúakkal kapcsolatos tilalom célja, hogy megakadályozza, hogy a gyermekek figyelme egyre inkább a szexualitással kapcsolatos kérdésekre összpontosuljon, amely alkalmas arra, hogy jelentősen megváltoztassa a gyermekek elképzeléseit olyan alkotmányos értékekről, mint a család, az anyaság, az apaság, valamint alkalmas arra, hogy a gyermekek pszichológiai fejlődését, és társadalmomba való beilleszkedését hátrányosan befolyásolja. Az alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó a normával nem sértette meg az alkotmányos értékek védelmére alkalmazott egyenlőség elvét.

A különböző szexuális irányultságú személyeket a közvélemény nem tekinti egyenrangúnak, mivel nem felelnek meg az orosz társadalom általános értékítéletének.

[htmlbox BDT]

A nem hagyományos szexuális kapcsolatok népszerűsítésének tilalma önmagában nem zárja ki, hogy a szóban forgó információk semleges (oktatási, művészeti, történelmi) kontextusban jelenjenek meg. Az ilyen információkat, ha nem népszerűsítés formájában közlik, azaz ha nem arra irányul a tevékenység, hogy létrehozza a nem-hagyományos szexuális identitást, hanem egyéni megközelítést biztosít a gyermekek számára, figyelembe véve pszichológiai és élettani fejlődésüket, szakértők, például tanárok, orvosok vagy pszichológusok segítségével lehet a gyermekekkel megismertetni.

Az alkotmánybíróság szerint a jogszabály elfogadása nem jelenti a nem hagyományos szexuális kapcsolatok állam általi negatív értékelését, és nem az a célja, hogy aláássa az ilyen kapcsolatokban részt vevő polgárok tiszteletét és méltóságát, ezért nem tekinthető a nem hagyományos szexuális kapcsolatokkal szembeni hivatalos cenzúrának.

Az orosz álláspont szerint a homoszexualitásról információt terjesztő személyeknek meg kell érteniük, hogy az ilyen információ közvetlen ismertetése az adott helyzetben népszerűsítésnek minősülhet, ha az információközlésnek az a célja, hogy a kiskorúakat a fenti jogsértésekhez hasonló módon tájékoztassák, amely az állam által büntetehető.

Az Egyezmény 10. Cikkének feltételezett megsértése

Az orosz kormány elsősorban erkölcsi szabályokra és a vitatott intézkedések elfogadottságára hivatkozott. Azt állította, hogy a homoszexualitás nyílt népszerűsítése az oroszok vallási, illetve nem vallásos többségének meggyőződését sértette, és a hagyományos családi értékek szembeni fellépésnek tekinthető.

Az Emberi Jogi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) általában elfogadja a szélesebb értelemben vett érzékeny erkölcsi vagy etikai normákra való hivatkozást, mivel ez államonként változhat. A jelen ügyben azonban a a Bíróság véleménye szerint világos európai konszenzusról van szó abban a tekinteteben, hogy elismerik az egyének azon jogát, hogy nyíltan homoszexuális, leszbikus vagy bármely más szexuális kisebbséghez tartozónak vallják magukat, és előmozdítsák saját jogaikat és szabadságaikat.

A kormány álláspontja szerint a családi értékeket a társadalom alapjaként tartja fenn, és elismeri a homoszexualitás társadalmi elfogadását, ezért a kérelmezők beadványát el kell utasítani A Bíróság azonban nem találta indokoltnak az összeegyeztethetlenség megállapítását, tekintettel arra az egyre növekvő általános tendenciára, hogy az azonos nemű párok közötti kapcsolatokat a „családi élet” fogalmába tartozónak tekintik, illetve azt jogi elismerésben és védelemben részesítik. A Bíróság álláspontja szerint az államnak az a feladata, hogy a család védelmét szolgáló eszközök megválasztása során vegye figyelembe a társadalom fejlődését, a társadalmi, és a polgárok életében bekövetkező változásokat, beleértve azt a tényt, hogy nem csak egy út vagy egy választási lehetőség van a családi vagy magánélet kialakításában. Hozzá kell tenni, hogy a családi értékek megkérdőjelezése nélkül, sokan tartoznak a szexuális kisebbségekhez, akik a házasság, a szülői és az örökbefogadási intézményeknek az LMBT közösség tagjairavaló kiterjesztését szeretnék elérni, amelyet a Bírósághoz intézett kérelmek számának folyamatos növekedése is alátámaszt. A Bíróság szerint a kormány a jelen ügyben nem bizonyította, hogy az LMBT-kérdésekkel kapcsolatos véleménynyilvánítás szabadsága leértékelné vagy más módon hátrányosan befolyásolná a jelenlegi és a meglévő „hagyományos családokat”, vagy veszélyeztetné a jövőjüket.

A Bíróság folyamatosan elutasította az olyan jogszabályokat és döntéseket, amelyek egy homoszexuális kisebbség ellen a heteroszexuális többség javára elfogultságot fejeztek ki. Ezek a negatív attitűdök, a hagyományokra vagy általános feltevésekre való hivatkozás önmagában nem tekinthető elegendőnek az eltérő bánásmód szükségességének indokolásához.

A Bíróság valószínűtlennek tartotta, hogy az LMBT-kérdésekkel kapcsolatos lehetséges szólásszabadság korlátozása elősegítené az egészségügyi kockázatok csökkentését. Éppen ellenkezőleg, a szexuális és a nemi identitással kapcsolatos ismeretek terjesztése és a kapcsolódó kockázatok és a velük szembeni védekezés módszereinek tudatosítása objektív és tudományosan bemutatott kockázatokkal szemben a betegségmegelőző kampány és a nyilvánosság elengedhetetlen részének kellene lennie.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

A Bíróság úgy vélte, hogy ugyanilyen nehéz megítélni, hogy a kiskorúak homoszexualitásának vagy nem hagyományos szexuális kapcsolatának tilalmát kimondó törvények segíthetnek-e a kívánt demográfiai célok elérésében, illetve hogy egy ilyen törvény hiánya hátrányosan befolyásolná ezeket a célokat. A népességnövekedés sok körülménytől függ, úgy, mint a gazdasági jólét, a társadalombiztosítási jogok és a gyermekgondozás elérhetősége. Az azonos nemű kapcsolatokra vonatkozó információk elzárása nem olyan módszer, amellyel a negatív demográfiai trend visszafordítható. A Bíróság megjegyezi, hogy a heteroszexuális párok társadalmi elfogadottsága nem függ a gyermekek szexuális beállítottságától és képességétől, ebből pedig az következik, hogy ez az érv nem indokolja a szólásszabadság korlátozását.

A kormány végső érve szerint meg kell védeni a kiskorúakat olyan információktól, amelyek pozitív képet adhatnak a homoszexualitásról, és óvintézkedéseket kell foganatosítani a kiskorúak védelmében, mert a homoszexuális életmód káros a fejlődésükre és veszélyezteti őket.

A Bíróság kiemelte, hogy a kormány szerint a törvények elfogadásának fő oka a kiskorúak védelme volt. A népszerűsítés tilalma azonban nem korlátozódik bizonyos helyekre, amit is bizonyít, hogy az egyik kérelmezőt azért bírságolták meg, mert a szentpétervári városháza előtt demonstrált, amely nem kifejezetten a kiskorúak számára fentartott nyilvános hely. Ez alapján a Bíróság szerint egy kiskorú esetleges megjelenése elegendő ahhoz, hogy bármilyen nyilvános helyen történő, a homoszexualitást népszerűsítő tevékenységet betiltsanak. Az alkotmánybíróság egyértelművé tette, hogy a tilalom nem vonatkozik azon esetekre, amikor a homoszexualitást oktatási, művészeti, történelmi kontextusban mutatják be, bármilyen népszerűsítési szándék nélkül, azaz ha az információközlésnek nem célja a nem-hagyományos szexuális identitásformák népszerűsítése.

A tilalom hatályát illetően a Bíróság utal a kormány által használt „népszerűsítés” vagy a „propaganda” fogalmára, amely a kormány szerint „olyan információk aktív terjesztését jelenti, amelyek másokat arra ösztönöznek, hogy bizonyos értékeket támogassanak, illetve a felperesek ügyekben hozott ítéletekre, valamint az alkotmánybíróság határozataira. A Bíróság osztja a Velencei Bizottság álláspontját, amely úgy vélte, hogy a szóban forgó jogszabályban használt terminológia nem kellően egyértelmű, ezt pedig lehetővé teszi a vonatkozó rendelkezések kitejesztő értelmezését.

Az olyan érzékeny kérdésekben, mint például a szexuális nevelés nyilvános vitája, ahol a szülői vélemény, az oktatási politika és a harmadik felek véleménynyilvánítási szabadságának kiegyensúlyozottnak kell lennie, a hatóságoknak nincs más választásuk, mint az, hogy biztosítsák az objektivitást, a pluralizmust, a tudományos pontosságot és a bizonyos típusú információ hasznosságát a fiatal közönség számára. A Bíróság szerint a felperesek üzenete nem volt valótlan, szexuálisan meghatározott, vagy agresszív. Nem kíséreltek meg semmilyen szexuális magatartást. A felperesek intézkedései semmilyen módon nem csorbították a szülők azon jogát, hogy saját vallási és erkölcsi meggyőződésüknek megfelelően felvilágosítsák gyermekeiket, és tanácsot adjanak nekik azzal kapcsolatban, hogy hogyan gyakorolják a természetes szülői feladatokat. Amennyiben a kiskorúak, akik tanúi voltak a felperesek demonstrációjának, ki voltak téve a sokszínűség, az egyenlőség és a tolerancia eszméinek, e nézetek elfogadása csak a társadalmi kohézióhoz vezethet. A Bíróság ugyanakkor elismerte, hogy a gyermekek homofóbiától való védelme szerepel a Miniszteri Bizottság ajánlásában, amely arra ösztönzi az államokat, hogy teremtsék meg a gyermekek és fiatalok biztonságos környezetben való oktatását, amely mentes az erőszaktól, zaklatástól, és a társadalmi kirekesztéstől, illetve a szexuális orientációval vagy a nemi identitással összefüggő megkülönböztető és megalázó bánásmód egyéb formáitól illetve arra is ösztönzi őket, hogy „objektív információt biztosítsanak a szexuális irányultságról és a nemi identitásról, például az iskolai tantervekben és oktatási anyagokban”.

A feniek alapján a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a kérelmezők által vitatott jogi rendelkezések nem szolgálják az erkölcs védelmémek legitim célját ezért az ilyen intézkedések ellentétesek lehetnek az egészségvédelem és a mások jogainak védelmében megállapított törvényes célok megvalósításával. A Bíróság úgy vélte, hogy az ilyen törvények elfogadásával az államok megerősítik a megbélyegzést és az előítéleteket, és ösztönzik a homofóbiát, ami összeegyeztethetetlen az egyenlőség, a pluralizmus és a demokratikus társadalomban rejlő tolerancia fogalmával.

A Bíróság ezért úgy döntött, hogy az orosz állam túllépte az Egyezmény 10. Cikkében biztosított mérlegelési jogkört, ezáltal megsértette az Egyezményt.

Az Egyezmény 14. Cikkének feltételezett megsértése

A Bíróság megállapította, hogy a szabálysértési kódex kifejezetten tiltja a „nem hagyományos szexuális kapcsolatok népszerűsítését, ami a hagyományos és nem hagyományos szexuális kapcsolatok társadalmi egyenértékűségének eltorzított képét eredményezi”. A vitatott jogszabály tehát az azonos neműek közötti kapcsolatoknak az ellenkező neműek közötti kapcsolatokkal szembeni alsóbbrendűségét jelenti, ezért aBíróság megállapította az Egyezmény 14. Cikkének megsértését is.

A Bíróság összesen 49.188 eurónyi kártérítést ítélt meg.

Az EJEB döntése még nem végleges, mivel az orosz fél fellebbezést nyújtott be a Nagykamarához.

---