EUB – Menedékjog és szexuális irányultság

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Miként vizsgálhatják a nemzeti hatóságok azon menedékkérő állításainak hitelességét, aki a menedékjog nyújtásának indokaként a szexuális irányultságával összefüggő okok miatt a származási országában való üldöztetéstől való félelemre hivatkozik? Így különösen kizárja-e az uniós jog, hogy e hatóságok pszichológusok által készített szakértői véleményeket használjanak fel?[1]

F. és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal [2]

Az Európai Unió Bírósága (EUB) elé F. nigériai állampolgár és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) közötti jogvitában az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által a BÁH azon határozata tárgyában terjesztette elő, amelyben a hivatal elutasította az F. által benyújtott menedékjog iránti kérelmet, és megállapította, hogy F. vonatkozásában a visszaküldés tilalma nem áll fenn.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió Alapjogi Chartája 1. cikkének, valamint a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló EU-irányelv [3].

A tényállás

2015 áprilisában a magyar hatóságoknál F. menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő. Kérelmének alátámasztása érdekében – már a BÁH által lefolytatott első meghallgatáskor – azt állította, megalapozottan fél attól, hogy származási országában homoszexualitása miatt üldöztetésnek lenne kitéve.

A 2015. október 1-jei határozatával a BÁH F. menedékjog iránti kérelmet elutasította. Úgy ítélte meg, hogy F. nyilatkozatai között nincsenek lényeges ellentmondások. Pszichológus szakértői véleménye alapján ugyanakkor F. szavahihetőségének hiányát állapította meg. E szakvélemény explorációs és személyiségvizsgálatot, valamint több személyiségtesztet tartalmazott, konkrétan az „ember az esőben rajz” alapján végzett tesztet, továbbá a Rorschach- és a Szondi-tesztet, és arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálatok eredményei F. szexuális irányultságával kapcsolatos állítását nem igazolják.

F. keresetet nyújtott be a BÁH határozata ellen a kérdést előterjesztő bírósághoz, és többek között azt állította, hogy a rajta elvégzett pszichológiai tesztek súlyosan sértik az alapvető jogait, és nemi orientációja valószínűsítésének értékelésére nem alkalmasak.

A kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a felperes nem tudta konkrétan megjelölni, hogy e tesztek miként sértik a Chartában biztosított alapvető jogait, továbbá kifejtette, hogy F.-et nyilatkozata szerint semmilyen fizikai vizsgálatnak nem vetették alá, és pornográf tartalmú képet vagy videót sem kellett megnéznie.

A kérdést előterjesztő bíróság által elrendelt bizonyítás-felvételt követően az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézet szakértői véleményt készített, amelyből kiderült, hogy a menedékjog iránti kérelem vizsgálatára irányuló eljárás során alkalmazott módszerek nem sértik az emberi méltóságot, és „megfelelő exploráció mellett” alkalmasak lehetnek arra, hogy egy személy szexuális orientációját feltérképezzék, valamint adott esetben megkérdőjelezzék a személy ezzel kapcsolatos állításainak megalapozottságát. A kérdést előterjesztő bíróság rámutatott arra, hogy megítélése szerint kötik e jelentés következtetései.

E körülmények között a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából két kérdést terjesztett az EUB elé [4].

Az EU-jog alkalmazása

Az Európai Bíróság immár hét évtizedes ítélkezési gyakorlata a tagállami jogalkalmazó számára dzsungelnek tűnhet.

Mikor kell a magyar bíróságnak hivatalból alkalmaznia az uniós jogot?

Melyek a tagállami kártérítési felelősség szabályai?

Melyek az előzetes döntéshozatali kérelem érdemi elbírálásának feltételei?

Könyvünk segít az eligazodásban és választ ad a kérdésekre.

További információ és megrendelés >>

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és az EUB ítélete

A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elsőként megvizsgált második kérdésével arra vár választ, hogy a 2011/95 irányelv 4. cikkét úgy kell-e értelmezni, azzal ellentétes, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásáért felelős hatóság, vagy adott esetben az e hatóság határozatával szemben indított kereset tárgyában eljáró bíróságok szakértői véleményt kérjenek a kérelmező állítólagos szexuális irányultságával kapcsolatos tények és körülmények értékelése keretében.

Az EUB a kérdés kapcsán rámutatott, miként az A. és társai-ítéletében kiemelte, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy által a szexuális irányultságával kapcsolatban tett nyilatkozatok – figyelembe véve a nemzetközi védelem iránti kérelmek sajátos összefüggéseit – a tények és a körülmények 2011/95 irányelv 4. cikke szerinti értékelésére irányuló eljárásnak, miszerint

(1) A tagállamok a kérelmező kötelezettségének tekinthetik, hogy a lehető leggyorsabban bemutasson a nemzetközi védelem iránti kérelem megalapozásához szükséges valamennyi bizonyítékot. A kérelem szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítékok értékelését – a kérelmező közreműködésével – a tagállam végzi.

(2) Az (1) bekezdésben említett bizonyítékok közé tartoznak a kérelmező által az alábbiak tekintetében szolgáltatott információk, valamint ezek alátámasztására a kérelmező birtokában lévő dokumentumok: a kérelmező életkora, háttere – ideértve az érintett hozzátartozókét is –, személyazonossága, állampolgársága(i), korábbi tartózkodási helye(i), illetve a korábbi tartózkodási helye(i) szerinti ország(ok), menedékjog iránt korábban benyújtott kérelmei, utazásának útvonala, úti okmányai, továbbá nemzetközi védelem iránti kérelmének indokai.

(3) A nemzetközi védelem iránti kérelem értékelése egyedi alapon, a következők figyelembevételével történik:

a) a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában a származási országra vonatkozó valamennyi releváns tény, ideértve a származási ország törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, valamint azok alkalmazási módját is;

b) a kérelmező releváns nyilatkozatai és az általa bemutatott dokumentumok, ideértve az arra vonatkozó információkat is, hogy a kérelmező üldöztetésnek vagy súlyos sérelemnek ki volt-e téve, illetve, hogy ezek veszélye fennáll-e;

c) a kérelmező egyéni helyzete és személyes körülményei, ideértve az olyan tényezőket is, mint a háttér, nem és életkor, annak megállapítása érdekében, hogy a személyes körülményeit figyelembe véve a vele szemben elkövetett cselekmények vagy azon cselekmények, amelyeket vele szemben elkövethetnek, üldöztetésnek, illetve súlyos sérelemnek minősülnek-e;

d) azon kérdés megválaszolása, hogy a kérelmező a származási ország elhagyása után végzett-e olyan tevékenységet, amelynek kizárólagos vagy legfőbb célja a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásához szükséges feltételek megteremtése volt, annak megállapítása érdekében, hogy e tevékenysége miatt az említett országba való visszatérése esetén a kérelmező vonatkozásában üldöztetés vagy súlyos sérelem veszélye fennállna-e;

e) azon kérdés megválaszolása, hogy ésszerűen elvárható-e a kérelmezőtől, hogy egy olyan másik állam védelmét vegye igénybe, amelynek állampolgárságát megszerezheti.

(4) Azon tény, hogy a kérelmező korábban már üldöztetésnek vagy súlyos sérelemnek volt kitéve, illetve vele szemben ilyen üldöztetés vagy súlyos sérelem közvetlen veszélye állt fenn, komoly alátámasztásául szolgál a kérelmező üldöztetéstől való megalapozott félelmének, valamit a súlyos sérelem tényleges veszélyének, kivéve, amennyiben alapos okból feltételezhető, hogy a kérelmezőt nem fogják újból üldözni, illetve, hogy a súlyos sérelem veszélye vele szemben már nem áll fenn.

(5) Amennyiben a tagállamok alkalmazzák az (1) bekezdés első mondatában említett elvet, amely szerint a kérelmezőnek meg kell indokolnia a nemzetközi védelem iránti kérelmét, és amennyiben a kérelmező állításait nem támasztják alá dokumentumok vagy egyéb bizonyítékok, úgy ezen állításokat nem kell bizonyítani, amennyiben:

a) a kérelmező láthatóan mindent megtett kérelmének alátámasztása érdekében;

b) a kérelmező átadta a rendelkezésére álló valamennyi bizonyítékot, és az egyéb jelentős, de hiányzó bizonyítékok vonatkozásában kielégítő magyarázatot adott;

c) megállapítható, hogy a kérelmező állításai logikailag összefüggőek és hihetőek, és nem mondanak ellent a kérelmével kapcsolatban ismert általános és egyedi információknak;

d) a kérelmező az első adandó alkalommal benyújtotta a nemzetközi védelem iránti kérelmét, kivéve, amennyiben alapos indokkal igazolni tudja ennek elmulasztását; és

e) általánosságban megállapítható a kérelmező szavahihetősége, csupán a kiindulópontját képezik [5].

migráns

Menekültek „tudományos átutazóban...”

Bár a nemzetközi védelmet kérelmező személynek kell meghatároznia ezen irányultságot, amely a magánszférájába tartozó körülménynek minősül, az említett irányultság miatti üldöztetéstől való félelmen alapuló nemzetközi védelem iránti kérelmek – ugyanúgy, mint a más üldöztetési okokon alapuló kérelmek – az irányelv 4. cikke szerinti értékelési folyamat tárgyát képezhetik [6].

A szexuális irányultság olyan jellemző, amely lehetővé teszi valamely kérelmezőnek a 2011/95 irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében vett meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása megállapítását, ha az azonos szexuális irányultságú tagokból álló személycsoportot az azt körülvevő társadalom „más” ként kezeli [7], amint azt egyébként ezen irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja megerősíti.

Az irányelv rendelkezéséből [8] az következik, hogy amikor a tagállamok a kérelmező üldöztetéstől való félelmének megalapozottságát értékelik, nincs jelentősége annak, hogy ténylegesen rendelkezik-e az üldöztetés alapjául szolgáló, meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozással kapcsolatos jellemzőkkel, amennyiben üldözője úgy tekinti, hogy rendelkezik azokkal.

Ezért a szexuális irányultság miatti üldöztetéstől való félelemmel indokolt, nemzetközi védelem iránti kérelem elbírása céljából nem mindig szükséges a kérelmező szexuális irányultságának hitelességét értékelni a tényeknek és a körülményeknek az irányelv 4. cikke szerinti értékelése keretében [9].

Az irányelv felsorolja azokat a tényezőket, amelyeket az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a nemzetközi védelem iránti kérelem egyedi értékelése során, és hogy a 4. cikk (5) bekezdése pontosítja azon feltételeket, amelyek fennállása esetén valamely tagállamnak – azon elvet alkalmazva, amely szerint a kérelmezőnek meg kell indokolnia a kérelmét – úgy kell tekintenie, hogy a kérelmező állításainak bizonyos részeit nem kell bizonyítani [10]. E feltételek között szerepel különösen az, hogy a kérelmező állításai logikailag összefüggőek és hihetőek, azok nem mondanak ellent a kérelmével kapcsolatban ismert általános és egyedi információknak, valamint azon körülmény, hogy általánosságban megállapítható a kérelmező szavahihetősége.

E rendelkezések nem korlátozzák azon eszközöket, amelyekkel e hatóságok rendelkezhetnek, és különösen nem zárják ki azt, hogy a tények és körülmények értékelésére irányuló folyamat keretében szakértői véleményt kérjenek abból a célból, hogy pontosabban határozzák meg a kérelmező nemzetközi védelem iránti valódi igényeit [11].

Ugyanakkor – miként az EUB A. és társai-ítéletében rámutatott –, megállapítható, hogy a szakértői vélemény ennek keretében történő esetleges kérésére vonatkozó részletes szabályoknak meg kell felelniük az uniós jog más releváns rendelkezéseinek, különösen a Chartában biztosított alapvető jogoknak, úgymint a Charta 1. cikkében szereplő, az emberi méltóság tiszteletben tartásához való jognak, valamint a 7. cikke által biztosított, magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jognak [12].

Habár a 2011/95 irányelv 4. cikkének rendelkezései minden nemzetközi védelem iránti kérelemre alkalmazandók, az e kérelmek alátámasztása érdekében hivatkozott üldöztetési okoktól függetlenül, az illetékes hatóságoknak a nyilatkozatok és a dokumentumok vagy egyéb bizonyítékok értékelési módjait a nemzetközi védelem iránti kérelmek egyes kategóriáinak sajátosságaihoz kell igazítaniuk, tiszteletben tartva a Charta által biztosított jogokat [13].

Így a szakértő kirendelése lehetővé teheti különösen teljesebb körű információk beszerzését az azonos szexuális irányultságú személyek azon harmadik országbeli helyzetére vonatkozóan, ahonnan a kérelmező származik.

A 2013/32 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének d) pontja [14] kifejezetten előírja, hogy a tagállamok biztosítják, a kérelmeket vizsgáló és azokról határozatot hozó személyzet kapjon lehetőséget arra, hogy szükség esetén szakértői tanácsot kérjen olyan sajátos kérdésekben, mint például a nemet érintő problémák, amelyek körébe tartoznak többek között a nemi identitással és szexuális irányultsággal kapcsolatos problémák, amint az a 2011/95 irányelv (30) preambulum-bekezdéséből következik.

Mindemellett meg kell jegyezni, hogy [15] az eljáró hatóság felelős a kérelmek megfelelő vizsgálatáért, amely után meghozza e tárgyban a határozatát. Ezért kizárólag e hatóságok feladata az, hogy bírósági felülvizsgálat mellett elvégezzék a tények és körülmények 2011/95 irányelv 4. cikke szerinti értékelését.  [16]

Másrészt az irányelv 4. cikkéből következik, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatának magában kell foglalnia e kérelem egyedi értékelését, és különösen figyelembe kell vennie a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában az érintett származási országára vonatkozó valamennyi releváns tényt, a releváns nyilatkozatait és az általa bemutatott dokumentumokat, valamint a kérelmező egyéni helyzetét és személyes körülményeit. Adott esetben az illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie a bizonyítékok hiányára vonatkozó magyarázatokat, valamint a kérelmező általános hitelességét is [17].

Vagyis, az eljáró hatóság nem alapíthatja határozatát kizárólag a szakértői vélemény következtetéseire, és e következtetések a kérelmező szexuális irányultságára vonatkozó nyilatkozatainak értékelése során még kevésbé köthetik [18].

Az EUB szerint az eljáró bíróság azon lehetőségét illetően, hogy szakértői véleményt kérjen, a 2005/85 irányelv 39. cikkének (1) bekezdése és a 2013/32 irányelv 46. cikkének (1) bekezdése egyaránt anélkül írja elő, hogy konkrétan meghatározná azon bizonyításfelvételt, amelyet e bíróság jogosult elrendelni [19].

Az irányelvi rendelkezések [20] pontosítják, a tagállamok feladata, hogy meghatározzák az ahhoz szükséges szabályokat, hogy a kérelmező gyakorolhassa a hatékony jogorvoslathoz fűződő jogát.

Noha e rendelkezések tehát nem zárják ki azt, hogy a bíróságok szakértői véleményt kérjenek, az eljáró bíróság nem alapíthatja határozatát kizárólag a szakértői vélemény következtetéseire, és még kevésbé kötheti e bíróságot az e következtetésekben szereplő, a kérelmező szexuális irányultságára vonatkozó nyilatkozatok értékelése [21].

Az előterjesztő bíróság második kérdésére az EUB azt a választ adta, a 2011/95 irányelv 4. cikkével nem ellentétes, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásáért felelős hatóság, vagy adott esetben az e hatóság határozatával szemben indított kereset tárgyában eljáró bíróságok szakértői véleményt kérjenek a kérelmező állítólagos szexuális irányultságával kapcsolatos tények és körülmények értékelése keretében, amennyiben e szakértői vélemény részletes szabályai megfelelnek a Chartában biztosított alapvető jogoknak, az említett hatóság és e bíróságok nem kizárólag a szakértői vélemény következtetéseire alapítják határozatukat, továbbá e hatóságot és bíróságokat nem kötik e következtetések a kérelmező szexuális irányultságára vonatkozó nyilatkozatainak értékelése során [22].

A másodikként előterjesztett kérdésével az előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a Charta fényében úgy kell-e értelmezni a 2011/95 irányelv 4. cikkét, hogy azzal ellentétes, hogy az ügyben olyan pszichológiai szakértői véleményt készítsenek és használjanak fel a nemzetközi védelmet kérelmező személy állítólagos szexuális irányultsága valódiságának értékeléséhez, amely arra irányul, hogy projekciós személyiségtesztek alapján feltérképezze e kérelmező szexuális irányultságát.

Az EUB második kérdésre adott válaszából következik, a 2011/95 irányelv 4. cikkével bár nem ellentétes, hogy az eljáró hatóság vagy az eljáró bíróságok az ügyben szakértői véleményt kérjenek, az ilyen szakvélemény kérésére vonatkozó részletes szabályoknak azonban meg kell felelniük többek között a Chartában biztosított alapvető jogoknak. E körben az alapvető jogok közül különösen a Charta 7. cikkében biztosított, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jog bír különös jelentőséggel [23].

Miként az EUB Khachab-ítéletében rögzítette, a 2011/95 irányelv 4. cikkét a Charta 7. cikkének fényében kell értelmezni [24].

A tényállásbeli ügyben a pszichológiai szakértői véleményt az eljáró hatóság az érintett személy által indított, nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatára irányuló eljárás keretében kérte, ebből következően e szakvélemény elkészítésére olyan összefüggések között kerül sor, amikor az a személy, akit arra hívtak fel, hogy projekciós személyiségteszteknek vesse alá magát, olyan helyzetben van, hogy a jövője nagymértékben attól függ, e hatóság hogyan bírálja el a nemzetközi védelem iránti kérelmét, és annak esetleges megtagadása, hogy alávesse magát e teszteknek, fontos tényezőnek minősülhet, amelyre a hatóság támaszkodhat annak meghatározásakor, hogy e személy kérelmet kellőképpen megindokolta-e [25].

Miként az EUB A. és társai-ítéletében rámutatott, még abban az esetben is, amikor az ügyben szakértői vélemény alapjául szolgáló pszichológiai tesztek elvégzése formálisan az érintett személy hozzájárulásához van kötve, úgy kell tekinteni, hogy e hozzájárulás nem feltétlenül szabad, mivel de facto azon körülmények nyomásának van kitéve, amelyben a nemzetközi védelmet kérelmező személy van [26]. E körülmények között az ügyben a pszichológiai szakértői vélemény elkészítése és felhasználása nyilvánvaló beavatkozást jelent e személy magánéletének tiszteletben tartásához való jogába.

A megállapított beavatkozás arányosságát illetően az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint az arányosság elve megköveteli, hogy az elfogadott aktusok ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, így a szabályozással okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest [27].

Ezen összefüggésben, jóllehet a magánéletébe való beavatkozás a kérelmező nemzetközi védelem iránti valódi igényeinek értékelését lehetővé tévő tényezők felkutatásával igazolható, az eljáró hatóság feladata, hogy a bíróság felülvizsgálata mellett értékelje azon pszichológiai szakértői vélemény e cél elérésére való alkalmasságát és ahhoz szükséges mértékét, amelyet kérni szándékozik vagy figyelembe kíván venni [28].

Az EUB ítélete szerint az ügyben a kérelmező magánéletére gyakorolt hatása túlzottnak tűnik a kitűzött célhoz képest, mivel olyan súlyos beavatkozást jelent a magánélet tiszteletben tartásához való jogba, amely nem tekinthető arányosnak azon előnyhöz képest, amellyel esetlegesen a tényeknek és a körülményeknek a 2011/95 irányelv 4. cikke szerinti értékelése járhat [29].

Ugyanis először is, a nemzetközi védelmet kérelmező személy magánéletébe a szakértői vélemény elkészítése és felhasználása révén történő beavatkozás – annak jellegére és céljára tekintettel – különösen súlyos.

Az ilyen szakvélemény ugyanis azon alapul, hogy az érintett személy identitása egyik olyan lényeges elemének megállapítását célzó pszichológiai teszteknek veti alá magát, amely a magánszférájára vonatkozik, mivel az említett személy életének intim szférájával kapcsolatos [30].

A szakértői vélemény elkészítése és felhasználása révén történő beavatkozás súlyosságának értékelése tekintetében figyelembe kell venni a nemzetközi emberi jogi szabályoknak a szexuális irányultsággal és a nemi identitással kapcsolatban való alkalmazásáról szóló Yogyakarta-alapelvek [31 18. ] elvét is, amelyre a francia és a holland kormány hivatkozott, és amely pontosítja többek között, hogy senki sem kényszeríthető pszichológiai vizsgálatra szexuális irányultsága vagy nemi identitása miatt [32].

A fentiek összevetéséből következik, hogy a magánéletbe az ügyben szakvélemény elkészítése és felhasználása révén történő beavatkozás súlyossága meghaladja azt, mint amivel a nemzetközi védelmet kérelmező személy szexuális irányultsága miatti üldöztetéstől való félelmével kapcsolatos nyilatkozatainak értékelése, vagy az e kérelmező szexuális irányultságának megállapításától eltérő célt szolgáló pszichológiai szakértői vélemény kérése jár [33].

Másodsorban az EUB arra emlékeztetett, hogy a szakértői vélemény a tényeknek és körülményeknek a 2011/95 irányelv 4. cikke szerinti értékelése keretébe illeszkedik.

Ezzel összefüggésben az ilyen szakvélemény nem tekinthető nélkülözhetetlennek ahhoz, hogy megerősítsék a nemzetközi védelmet kérelmező személy szexuális irányultságával kapcsolatos nyilatkozatait az ezen irányultság miatti üldöztetéstől való félelemmel indokolt nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálása céljából [34].

Európai közjog és politika

Az Európai Unió teljes közjogi és politikai felépítményét átfogó első magyar nyelvű tudományos igényű szakkönyv. Szemléletes ábrák és táblázatok könnyítik meg az eligazodást az anyagban.

Megrendelés >>

Az EUB szerint általánosabban, az irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az eljáró hatóság megfelelő eszközökkel – ideértve a kellő számú szakszemélyzetet – rendelkezzen ahhoz, hogy elláthassa feladatait. Következésképpen e hatóság személyzetének többek között megfelelő kompetenciákkal kell rendelkeznie a szexuális irányultság miatti üldöztetéstől való félelemmel indokolt nemzetközi védelem iránti kérelmek értékelésére [35].

Ugyanis egyrészt az eljáró hatóság személyzete által végzett személyes meghallgatás hozzájárul e nyilatkozatok értékeléséhez [36], amennyiben a tagállamok biztosítják, hogy a meghallgatást végző személy képes legyen a kérelem hátterében álló személyes körülmények figyelembevételére, és e körülményekbe többek között a kérelmező szexuális irányultsága is beletartozik.

Másrészt az irányelv rendelkezéséből [37] következik, hogy amennyiben a tagállamok azon elvet alkalmazzák, amely szerint a kérelmezőnek meg kell indokolnia a kérelmét, a kérelmező szexuális irányultságával kapcsolatos azon nyilatkozatait, amelyeket nem támasztanak alá dokumentumok vagy egyéb bizonyítékok, nem kell bizonyítani, amennyiben az irányelv e rendelkezésében szereplő feltételek teljesülnek – azzal, hogy e feltételek többek között e nyilatkozatok logikailag összefüggő voltára és hihetőségére vonatkoznak, és semmiképpen nem utalnak szakértői vélemény elkészítésére vagy felhasználására [38].

A kérdést előterjesztő bíróság kijelentéseiből kitűnik, hogy e szakértői vélemény következtetései mindössze arra alkalmasak, hogy feltérképezzék a szexuális irányultságot. E következtetések ezért mindenképpen megközelítő jellegűek – tehát csak korlátozott relevanciával bírnak a nemzetközi védelmet kérelmező személy nyilatkozatainak értékelése tekintetében –, különösen akkor, ha a nyilatkozatok ellentmondásmentesek.

Az EUB szerint a fentiekre tekintettel az első kérdés megválaszolása céljából nem szükséges a 2011/95 irányelv 4. cikkét a Charta 1. cikkének fényében is értelmezni.

Az EUB ítéletében az első kérdésre azt a választ adta, hogy a Charta 7. cikke fényében úgy kell értelmezni a 2011/95 irányelv 4. cikkét, hogy azzal ellentétes az, hogy olyan pszichológiai szakértői véleményt készítsenek és használjanak fel a nemzetközi védelmet kérelmező személy állítólagos szexuális irányultsága valódiságának értékeléséhez, amely arra irányul, hogy projekciós személyiségtesztek alapján feltérképezze e kérelmező szexuális irányultságát [39].

Lábjegyzetek:

[1] Nils Wahl főtanácsnok indítványa az F. kontra Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal C 473/16. sz. ügy ECLI:EU:C:2017:739 sz. ügyben. 1. pont

[2] 2018. január 25-ei ítélet C 473/16. sz. ügy F. és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, ECLI:EU:C:2018:36 (Ítélet)

[3] 2011. december 13 i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikk

[4] Ítélet 20-26. pont

[5] 2014. december 2-ai ítélet, C 148/13–C 150/13, EU:C:2014:2406, 49. pont

[6] 2014. december 2-ai A. és társai-ítélet, C 148/13–C 150/13, EU:C:2014:2406, 52. pont

[7] 2013. november 7-ei X. és társai-ítélet, C 199/12–C 201/12, EU:C:2013:720, 46. és 47. pont

[8] 10. cikk (2) bekezdés

[9] Ítélet 32. pont.

[10] 4. cikk (3) bekezdés

[11] Ítélet 34. pont

[12] A. és társai-ítélet, 53. pont

[13] A. és társai-ítélet, 54. pont

[14] Amelyet az irányelv 51. cikke (1) bekezdésének megfelelően legkésőbb 2015. július 20-áig kellett átültetni

[15] A 2005/85 irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből és 8. cikkének (2) bekezdéséből, illetve a 2013/32 irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből és 10. cikkének (3) bekezdéséből következik

[16] 2015. február 26-ai Shepherd-ítélet, C 472/13, EU:C:2015:117, 40. pont

[17] Shepherd-ítélet, 26. pont; 2017. február 9 i M ítélet, C 560/14, EU:C:2017:101, 36. pont

[18] Ítélet 42.pont

[19] Ítélet 43. pont

[20] 2005/85 irányelv 39. cikk (2) bekezdés és a 2013/32 irányelv 46. cikké (4) bekezdés

[21] Ítélet 45. pont

[22] Ítélet 46. pont

[23] A. és társai-ítélet, 64. pont

[24] 2016. április 21-ei Khachab-ítélet, C 558/14, EU:C:2016:285, 28. pont

[25] Ítélet 51. pont

[26] A. és társai-ítélet, 66. pont

[27] 2005. március 10-ei Tempelman és van Schaijk-ítélet, C 96/03 és C 97/03, EU:C:2005:145, 47. pont; 2015. július 16-ai CHEZ Razpredelenie Bulgaria-ítélet, C 83/14, EU:C:2015:480, 123. pont; 2016. február 15-ei N-ítélet, C 601/15 PPU, EU:C:2016:84, 54. pont

[28] Ítélet 57. pont

[29] Ítélet 59. pont

[30] X. és társai-ítélet, 46. pont; A. és társai-ítélet, 52. és 69. pont

[31] Yogyakarta-alapelvek: alapelvek a nemzetközi emberi jogi szabályok alkalmazásáról a szexuális irányultsággal és nemi identitással kapcsolatban. hatter.hu/sites/default/files/dokumentum/kiadvany/yogyakartaalapelvek.pdf; https://www.identitas.co/single-post/2017/12/.../Kiegeszultek-a-Yogyakarta-alapelvek.

[32] Ítélet 62. pont

[33] Ítélet 63. pont

[34] Ítélet 65. pont

[35] Ítélet 65. pont

[36] A 2005/85 irányelv 13. cikke (3) bekezdésének a) pontja és a 2013/32 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének a) pontja egyaránt előírja

[37] 2011/95 irányelv 4. cikkének (5) bekezdéséből

[38] Ítélet 68. pont

[39] Ítélet 71. pont

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!