Gibraltár jogi helyzete az EU-ban

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Európai Bíróság főtanácsnoka szerint a szolgáltatás szabadságának elve tekintetében Gibraltár az Egyesült Királyság részét képezi.

Az EuB egy adózási kérdéssel kapcsolatosan vizsgálta Gibraltár jogi helyzetét, amely különösen a Brexitet követően válhat érdekessé, mivel ez Eu-s jog szerint Gibraltár egy olyan önálló terület, amelynek külkapcsolataiért az Egyesült Királyság, mint tagállam felel.

2014‑ben az Egyesült Királyság új adórendszert fogadott el bizonyos szerencsejáték‑adók tekintetében, azt írva elő a szerencsejáték‑szervezőknek, hogy fizessék meg az „egyesült királysági személyek” részére nyújtott szerencsejáték‑szolgáltatásokra kivetett szerencsejáték‑adót attól függetlenül, hogy a szerencsejáték‑szervező székhelye az Egyesült Királyságban van‑e, vagy más országban. Az új adórendszer felváltotta a korábbi adórendszert, amelynek értelmében csak az Egyesült Királyságban letelepedett szolgáltatók fizettek adót a világ bármely részén található ügyfeleknek nyújtott szerencsejáték‑szolgáltatásból származó, bruttó szerencsejáték‑nyereségük után.

A gibraltári székhellyel rendelkező The Gibraltar Betting and Gaming Association az EuB-hoz fordult és kifogásolta ezt az új adórendszert, mivel álláspontja szerint a Gibraltárból az Egyesült Királyságba irányuló szerencsejáték‑szolgáltatásokat így további adó terheli az Egyesült Királyságban. A GBGA azt állította, hogy az adó ellentétes a szolgáltatásnyújtásnak az EUMSZ 56. cikkben rögzített szabadságával.

Az EUMSZ 56.cikke kimondja, hogy „tilos az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy”.

A GBGA szerint a szerencsejáték-adó ellentétes a szolgáltatás szabadságának elvével, mivel az GBGA szerinte Gibraltárt a jelen ügyben külön tagállamként kell kezelni, mivelaz EUMSZ szerint Gibraltár nem az Egyesült Királyság része. Azonban az EuB főtanácsnoka szerint a Bíróságnak az EUMSZ 56. cikk alkalmazásában egyetlen jogalanyként kell kezelnie Gibraltárt és az Egyesült Királyságot.

Ezzel szemben a GBGA arra hivatkozott, hogy Gibraltár az EUMSz 355. cikk (3) bekezdése szerint nem része az Egyesült Királyságnak.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az EUMSZ 56. cikk alkalmazásában, valamint a Gibraltár és az Egyesült Királyság között fennálló alkotmányjogi viszonyra tekintettel:

1.      Az uniós jog alkalmazásában úgy kell‑e kezelni Gibraltárt és az Egyesült Királyságot, mintha egyetlen tagállam részét képeznék, azzal a következménnyel, hogy nem alkalmazandó az EUMSZ 56. cikk, kivéve amennyiben az alkalmazható valamely belső intézkedésre? Másodlagosan,

2.      Az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdésére tekintettel Gibraltár alkotmányjogi szempontból az Európai Unión belül az Egyesült Királyságtól elkülönülő terület jogállásával rendelkezik‑e, amely miatt a Gibraltár és az Egyesült Királyság közötti szolgáltatásnyújtás Unión belüli kereskedelemnek minősül az EUMSZ 56. cikk alkalmazásában? Harmadlagosan,

3.      Harmadik országnak vagy területnek kell‑e tekinteni Gibraltárt azzal, hogy az Európai Unió joga csak olyan körülmények között vonatkozik a kettőjük közötti kereskedelemre, amikor az uniós jogot valamely tagállam és harmadik állam viszonylatában kell alkalmazni? Negyedlegesen,

4.      Az EUMSZ 49. cikk alkalmazásában valamilyen más módon kell‑e kezelni a Gibraltár és az Egyesült Királyság közötti alkotmányjogi viszonyt?

A benyújtott kérdésekkel kapcsolatban az Európai Bíróság főtanácsnoka indítványát terjesztett elő. A főtanácsnokfeldolgozza a folyamatban lévő ügyet, feltárja annak jogi hátterét, összefoglalja a releváns tényeket, majd teljes mértékben függetlenül, senkivel sem konzultálva terjeszti elő indítványát. Ezen indítvány, amely a konkrét ügy eldöntésére tesz javaslatot, nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok által felvetett problémák, az eljárásban felmerült jogkérdések ismertetése és az azokra adott válasz egyébként még abban az esetben is megkönnyíti a bírák munkáját, illetve segíti őket a Bíróság ítélkezési funkciójának ellátásában, ha történetesen a bírák az adott ügyben nem is teszik épp magukévá a főtanácsnoki indítványban szereplő álláspontot. Változás volt az eljárásával kapcsolatban, hogy a főtanácsnoknak csak azokban az ügyekben feladata indítványt előterjeszteni, amelyek esetében a Bíróság alapokmánya szerint az ő részvételére szükség van, illetve hogy ha a Bíróság szerint az ügy semmilyen új jogkérdést nem vet fel, a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozhat, hogy az ügyben a főtanácsnok indítványa nélkül dönt.[1]

Maciej Szpunar szerint az Egyesült Királyság és Gibraltár között nem lehet hivatkozni az EUMSZ 56. cikkére

A kérdést előterjesztő bíróságnak kételyei voltak, mivel Gibraltár kormánya úgy vélte, hogy külön alkotmányjogi jogállása miatt az uniós jog „védelemben részesíti” a gibraltári szerencsejáték‑szervezők által az Egyesült Királyságbeli személyeknek nyújtott szolgáltatásokat, ezértigazolni kell minden korlátozást. A kormány szerint ez az elv nem függ annak elemzésétől, hogy valóban vannak‑e a tagállamok közötti, Unión belüli kereskedelemre gyakorolt tényleges vagy potenciális hatások.

Meglátása szerint az általánosságban feltételezett egyetlen válasz, hogy az Egyesült Királyság és Gibraltár közötti helyzetek kizárólag belső jellegűek lehetnek, ha az EUMSZ 56. cikk szerinti szolgáltatásnyújtás szabadságáról van szó.

Az EUSZ 52. cikk (1) bekezdése szerint a Szerződéseket a 28 tagállamra kell alkalmazni. Ez a rendelkezés a nemzetközi közjog általános elvét fejezi ki, amely szerint a nemzetközi szervezetek nem rendelkeznek saját terület felett, hanem tagállamaik területének összessége képezi ezt. A szerződések jogáról szóló, 1969. május 23‑i bécsi egyezmény 29. cikke szerint, amennyiben a szerződésből eltérő szándék nem tűnik ki, és ilyen szándék más módon sem állapítható meg, a szerződés mindegyik részes felet teljes területére nézve kötelezi. A tagállamok területét a nemzeti jog és a nemzetközi közjog határozza meg.

Az EU-jog alkalmazása

Az Európai Bíróság immár hét évtizedes ítélkezési gyakorlata a tagállami jogalkalmazó számára dzsungelnek tűnhet.

Mikor kell a magyar bíróságnak hivatalból alkalmaznia az uniós jogot?

Melyek a tagállami kártérítési felelősség szabályai?

Melyek az előzetes döntéshozatali kérelem érdemi elbírálásának feltételei?

Könyvünk segít az eligazodásban és választ ad a kérdésekre.

Megrendelés >>

Ma az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése rendelkezik („A Szerződések rendelkezéseit alkalmazni kell azokra az európai területekre, amelyek külkapcsolataiért valamely tagállam felel”) Gibraltár helyzetéről,amita Bíróság is megerősített.A jogi kötőerővel ugyan nem rendelkező, de irányadónak tekintendő, a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia zárónyilatkozatához csatolt 55. nyilatkozatban a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság ismegállapította, hogy „[a] Szerződéseket alkalmazni kell Gibraltárra, mint olyan európai területre, amelynek külkapcsolataiért egytagállam felelős”.

A fentiekre tekintettel az uniós jog Gibraltárra való alkalmazásának szerződéses alapja eltér az Egyesült Királyság esetében alkalmazandótól.

A Bíróság főtanácsnoka megállapította, hogy az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése azonban nem szól az Egyesült Királyság és Gibraltár között az alapvető szabadságok alkalmazása szempontjából fennálló kapcsolatról. A hivatkozott rendelkezésből csupán az derül ki közvetlenül, hogy az uniós jogot alkalmazni kell Gibraltárra.

Az EuB Gibraltárhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlata

A Spanyol Királyság kontra Egyesült Királyság ítélet

A hivatkozott ügybena Spanyol Királyság kötelezettségszegési eljárást indított az Egyesült Királysággal szemben az EUMSZ 259. cikk alapján, mert úgy vélte, hogy az Egyesült Királyság megsértette az uniós jogot azokkal az intézkedéseivel, amelyek eredményeképpen a gibraltári lakosok szavazhattak az európai parlamenti választások során, és különösen azzal, hogy megszervezte azon személyek szavazásban való részvételét, akik annak területén laktak, de nem rendelkeztek egyetlen tagállam állampolgárságával, és ezáltal uniós polgársággal sem. Az ügyben elsősorban annak megállapítását kérték a Bíróságtól, hogy az Egyesült Királyság biztosíthatott‑e az európai parlamenti választásokhoz kapcsolódó szavazati jogot azon gibraltári lakosok részére, akik nem rendelkeztek egyetlen tagállam állampolgárságával, és ezáltal uniós polgársággal sem. A Bíróság elutasította a Spanyol Királyság keresetét.

Az EuB az ügyben jól összeszedett történelmi és politikai áttekintést nyújtott.

A Bíróság szavait idézve „Gibraltárt Spanyolország királya a spanyol örökösödési háborút lezáró, közte és Nagy‑Britannia királynője között 1713. július 13‑án kötött utrechti szerződéssel engedte át a brit koronának. Az említett szerződés X. cikkének utolsó mondata kimondja, hogy amennyiben a brit Koronának bármikor szándékában állna átadni, eladni vagy bármely más módon elidegeníteni Gibraltár városának tulajdonjogát, akkor minden más érdekelttel szemben elsőbbséget kell biztosítania a spanyol koronának. Gibraltár jelenleg brit koronagyarmat, de nem része azEgyesült Királyságnak. Gibraltár felett a végrehajtó hatalmat a királynő által kinevezett kormányzó, meghatározott belső hatásköri feladatokat pedig a helyi szinten megválasztott Chiefminister és miniszterek gyakorolják. Ez utóbbiak a brit Alsóháznak (House of Assembly) felelősek. Az Alsóház hatáskörébe tartozik meghatározott belső ügyekre vonatkozó törvények elfogadása,akormányzónak ugyanakkor jogában áll egy törvény jóváhagyását megtagadni. Emellett az Egyesült Királyság Parlamentje és a Titkos Tanácsa keretében eljáró Királynői Tanács jogosult Gibraltárban hatályos törvényeket alkotni. Létrehoztak továbbá csak Gibraltárban illetékes bíróságokat. A legmagasabb fokú gibraltári bíróság ítélete elleni fellebbezésre a királynői Titkos Tanács bírói bizottsága (Judicial Committee of the Privy Council) előtt van lehetőség. A közösségi jog értelmében Gibraltár európai terület, amelynek külkapcsolataiért egy tagállam, az Egyesült Királyság felel, és amelyre az EK‑Szerződés rendelkezései vonatkoznak. A Dán Királyságnak, Írországnak, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Közösséghez való csatlakozási feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány ugyanakkor kimondja, hogy a Szerződés egyes részei nem vonatkoznak Gibraltárra.”

A Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet

A Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben a Bizottság annak megállapítását kérte a Bíróságtól, hogy az Egyesült Királyság Gibraltár tekintetében elmulasztotta elfogadni azokat a törvényeket, rendeleteket vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyekkel megfelel az áruk szabad mozgására vonatkozó számos, belső piaci, másodlagos uniós jogi eszköznek.

A Bizottság keresetének elutasítása során a Bíróság megállapította, hogy Gibraltár kizárása az uniós vámterületből arra utal, hogy Gibraltárra nem alkalmazhatók sem a Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó szabályai, sem pedig az EUMSZ 114. és 115. cikk szerint a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítését biztosítani hivatott, az áruk szabad mozgására vonatkozó másodlagos közösségi jogszabályok. Tehát Gibraltár nem része az uniós vámterületnek, vagyis „az árumozgásra vonatkozó közösségi rendelkezések tekintetében Gibraltár harmadik országnak minősül.”

Versenyképesség és szellemi alkotások az Európai Unióban

Szerző: dr. Tattay Levente

Ismertető és megrendelés >>

A Bíróság szerint a jelen ügy kizárólag belső jellegű helyzet, merta Szerződések ratifikálásával az Egyesült Királyság, nem pedig Gibraltár vállalt kötelezettségeket a többi tagállam irányába. Ezt mutatja az is, hogy a Gibraltárral összefüggő kötelezettségszegési eljárásokat is az Egyesült Királysággal szemben indították. Ha a szolgáltatásnyújtás szabadságát alkalmazni kellene az Egyesült Királyság és Gibraltár között, akkor ez arra utalna, hogy a Szerződések alapján az Egyesült Királyság saját magával szemben vállal kötelezettségeket.

Ezen túlmenően, amennyiben nem indítható kötelezettségszegési eljárás Gibraltárral szemben, úgy Gibraltár uniós tagállami minőségének hiányában nem is indíthat ilyen eljárást.Ha Gibraltár olyan jogszabályokat fogadna el, amelyeket a Bizottság, vagy akár az Egyesült Királyság vagy másik tagállam kifogásolna,erre nem kerülhetne sor. Az Egyesült Királyságnak ilyen esetben saját magát kellene támadnia a Gibraltár által elfogadott jogszabályok miatt.

A kérdést előterjesztő bíróság azt mérlegelte, hogy az Egyesült Királyság és Gibraltár EUMSZ 56. cikk alkalmazásában egyetlen jogalanynak kezelése helyett lehetőség van‑e annak kimondására, hogy Gibraltár alkotmányjogi szempontból az Európai Unión belül az Egyesült Királyságtól elkülönülő terület jogállásával rendelkezik, amely miatt a Gibraltár és az Egyesült Királyság közötti szolgáltatásnyújtás Unión belüli kereskedelemnek minősül az EUMSZ 56. cikk alkalmazásában.

A Barr és Montrose ítélet

A gibraltári kormány hivatkozott erre az ítéletre, amelyben a Bíróság megállapította, hogy a munkavállalók Egyesült Királyság és Man‑sziget közötti mozgása „nem tekinthető »teljesen tagállamon belülinek«, mivel a Man‑sziget nem része az Egyesült Királyságnak”.

Az EUMSZ 355. cikk (5) bekezdésének c) pontja szerint a Szerződések a Man‑szigetre csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben erre szükség van az új tagállamoknak az EGK‑hoz és az Euratomhoz történő csatlakozásáról szóló, 1972. január 22‑én aláírt szerződés e szigetekre vonatkozó szabályainak alkalmazása érdekében. Tehát az EUMSZ 45. cikk tekintetében az Egyesült Királyság és a Man‑sziget közötti helyzet nem kizárólag belső jellegű. A Bíróság ezen túlmenően megállapította, hogy a Man-sziget lakói nem élvezik a személyek és szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó közösségi rendelkezésekből fakadó előnyöket.

A Jersey Produce Marketing Organisation ügy

A jersey‑i termelőknek megtiltották a termelt burgonya Egyesült Királyságba történő kivitelét, ha nem vette nyilvántartásba őket a Jersey Potato Export Marketing Board, és nem kötöttek ez utóbbival értékesítési szerződést. A termelők az EUMSZ 35. cikkre hivatkoztak. A Bíróságnak azt kellett megállapítania, hogy az EUMSZ alkalmazásában e termékek Jersey és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi forgalmát tagállamok közötti termékkereskedelemként kell‑e kezelni, vagy az ügyben Jerseyt és az Egyesült Királyságot egyetlen tagállamnak kell‑e tekinteni.

Gibraltárhoz hasonlóan Jersey sem része az Egyesült Királyságnak. A Bíróság is elismerte, hogy az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése értelmében Jersey olyan terület, amelynek külkapcsolataiért az Egyesült Királyság felel. Gibraltár és Jersey jogi kezelésében az egyetlen különbség, hogy Jersey esetében, az EUMSZ 355. cikk (5) bekezdésének c) pontjaalapján a Szerződés rendelkezései csak részben alkalmazandók Jersey‑re, a számukra létrehozott külön rendszer keretein belül.

A Bíróság megállapította, hogy a Csatorna‑szigetek, a Man‑sziget és az Egyesült Királyság egyetlen tagállamnak minősül”.

A vélemény

Az EUMSZ 56. cikke a „tagállamok állampolgárai”‑róla szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben beszél. Az EUMSZ 355. cikk (3) bekezdése azonban nem teremt új tagállamot. Ezért a főtanácsnok szerintaz EUMSZ 56. cikk alkalmazásában Gibraltár az Egyesült Királyság részét képezi.

Az ismertetett döntés itt érhető el.

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!