Vita a terhességmegszakítás népszerűsítése körül

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Változatlanul hagyni, eltörölni, megreformálni? Ezek a kérdések állnak a politikai és társadalmi vita középpontjában a német Büntető Törvénykönyv 219a. § kapcsán, amely a magzatelhajtás népszerűsítését rendeli büntetni. Egyidejűleg ismét felszínre került az abortusz ellenzői és támogatói közötti világnézeti, súlyos alapjogi dilemmákkal terhelt konfliktus. 

A vita közvetlen előzménye

„Kristina Hänel. Általános orvos. Időpont előzetes egyeztetés alapján.” – áll egy szolid táblán a közép-németországi Gießen sétálóutcájának egyik kapualjában. Semmi feltűnő. A páciensek el is várják a diszkréciót. Kristina Hänel ugyanis terhességmegszakításokat végez. Erre – orvosi szolgáltatásai felsorolásában – honlapján is felhívja a figyelmet. A doktornő internetes felülete tavaly büntetőeljárás tárgyává vált, majd politikai, társadalmi vitát robbantott ki.

„Aki nyilvánosság előtt szóban vagy írásos dokumentum terjesztése útján, vagyonszerzési célból, vagy a jóerkölcsöt erősen sértő módon

1. saját, vagy más terhességmegszakítását célzó, vagy azt elősegítő szolgáltatását, vagy

2. a terhességmegszakítására alkalmas szert, eszközt, eljárást kínál, ilyenre felhívja a figyelmet, ilyet kedvező színben tüntet fel, vagy ilyenre vonatkozó információt tesz hozzáférhetővé két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”

– áll a német Büntető Törvénykönyvnek (StGB) a magzatelhajtás népszerűsítését büntetni rendelő szakaszában (219a. §).

Aki Kristina Hänel honlapján a terhességmegszakítás kifejezésre kattintott, majd megadta e-mail-címét, néhány perccel később kétoldalas dokumentum kapott az abortusz jogi feltételeiről, elvégzési módjairól és ezek kockázatairól. Ezzel az orvosnő a Gießeni Helyi Bíróság ítélete szerint megvalósította a magzatelhajtás hirdetésének törvényi tényállását, amiért őt a bíróság 6000 € pénzbírság megfizetésére kötelezte 2017 novemberében.

A parlamenti pártok álláspontja

A doktornő az ítélet kihirdetése után online petíciót indított a 219a. § eltörléséért, amelyet rövid idő alatt 156 ezer ember írt alá, és amely a politika érdeklődését is felkeltette. Négy parlamenti párt, a Zöldek, az SPD (szociáldemokraták), az FDP (liberálisok) és a Demokratikus Szocializmus Pártja (Linke) is a szabályozást megreformáló törvényjavaslatot nyújtott be. A tényállást több okból is problematikusnak tarják:

A terhességmegszakítás – jogszabályi feltételek teljesítése esetén – engedélyezett, de a beavatkozásról információt közölni büntetendő. Ezt az ellentmondás fel kell oldani.

A legálisan abortuszt végző orvosok jogbizonytalanságban vannak. Nem egyértelmű, mikor, milyen felvilágosítást adhatnak a beavatkozás után érdeklődőknek.

Az információhiány a gyakorlatban korlátozza a terhes nők büntetőtörvények által is biztosított jogát a terhességük megszakítására, és ezzel sérül az alaptörvényben garantált önrendelkezési joguk (Art. 2 I, Art. 1 I GG).

A liberálisok a 219a. § módosítása mellett foglalnak állást; javaslatuk szerint a terhességmegszakításnak csak a „jóerkölcsöt erősen sértő” módon történő népszerűsítése lenne bűncselekmény. A másik három párt a tényállás teljes eltörlését indítványozza. Mondván, az orvosi kamara kötelező érvényű etikai szabályzata tiltja a „jóerkölcsöt erősen sértő” hirdetéseket, ezért a büntetőjogi szabályozása fölösleges.

Annak ellenére, hogy a CDU/CSU (konzervatívok) és az AfD (nemzeti-konzervatívok) elutasítják a 219a. § bárminemű reformját, a Bundestagban a négy párt szavazatával kényelmes többség lenne a 219a. § módosításához, illetve eltörléséhez. A CDU/CSU és az SPD koalíciós tárgyalásai azonban közbeszóltak. A szociáldemokraták nem akarták mérgezni az egyeztetések légkörét, ezért előbb visszavonták a törvényjavaslatukat, majd a februári, a másik három párt kezdeményezésének általános vitájában jelezték, hogy bár egyetértenek a szándékkal, de egyik iniciatívát sem fogják megszavazni.

Március közepén megalakult az új Merkel-kabinet a CDU/CSU és az SPD részvételével. Így az új miniszterek is bekapcsolódtak a vitába. A szociáldemokrata igazságügy-miniszter, Katarina Barley az orvosoknak jogbiztonságot nyújtó, kompromisszumos javaslat kidolgozását ígéri. Nem lesz könnyű dolga. A kereszténydemokrata egészségügy-miniszter, Jens Spahn ugyanis kategorikusan elzárkózik a 219a. § módosításától. Ugyan több, a sajtónak név nélkül nyilatkozó CDU-s politikus is látja a 219a. § reformjának időszerűségét, mégis kiállnak a miniszter álláspontja mellett. Félnek, hogy ha a kérdésben engednének, újabb elbizonytalanodott konzervatív szavazók fognak az AfD felé fordulni. Eközben az FDP igyekszik megnyerni a reformot támogató képviselőket, köztük a szociáldemokratákat is saját javaslatának, amely tehát nem eltörölné, hanem csak a „jóerkölcsöt erősen sértő” reklámozásra korlátozná a tényállást. A liberálisok kampánya sikeres. Egyre több szociáldemokrata képviselő nézi kritikusan a pártvezetés taktikai visszavonulását; lelkiismereti szavazást követelnek a kérdésben.

Az érdekvédelmi szervezetek álláspontjai

Az abortusz hagyományosan kényes téma; felkorbácsolja az indulatokat. A kifejezést a google-be beütve számos csoportot találunk, amelyek ugyan eltérő ideológiai alapon (keresztények, evangélikusok, konzervatívok, szélsőjobboldaliak), és más módon (az embriót a középpontba állítva, a náci népirtásra hivatkozva, a rossz demográfiai mutatókra figyelemmel, vagy a bevándorlás ellenszereként) vehemensen a terhességmegszakítás ellen vannak. A csoportok minden év szeptemberében Berlinben, a „Felvonulás az életért” („Marsch für das Leben”) keretében találnak egymásra. Sokan nem elégszenek meg az érveléssel és a felvonulással. Egyre több, abortuszt végző orvost jelentenek fel a 219a. § megsértésé miatt. Az ügyek többsége azonban nem jut el a vádemelésig. Ezért kapott nagy a visszhangot a gießeni elmarasztaló ítélet.

terhesség

A magzat élethez való joga vs. a nő önrendelkezési joga. Súlyos alapjogi dilemmák, amelyek a magzatelhajtás törvényi szabályozása kapcsán heves társadalmi és politikai vitákhoz vezettek a múltban. Ez most sincs másképp Németországban sem

Az abortusz-ellenes tábor attól tart, hogy a hirdetési tilalom eltörlése, vagy akár csak lazítása a terhességmegszakítás egyszerűsödéséhez, majd a mostaninál szélesebb körű engedélyezéséhez vezetne. A terhességet megszakító szereket népszerűsítő hirdetéséket vizionálnak a női magazinok hasábjain. Pedig a törvényjavaslatokat benyújtó pártok többször leszögezték, hogy nem a kereskedelmi célú reklámok engedélyezését, hanem a széleskörű és objektív felvilágosítást tennék lehetővé, és az ilyet nyújtó orvosok számára teremtenének jogbiztonságot. 

Tiltás vs. liberalizáció. A magzat élethez való joga vs. a nő önrendelkezési joga. Súlyos alapjogi dilemmák, amelyek a magzatelhajtás törvényi szabályozása kapcsán heves társadalmi és politikai vitákhoz vezettek a múltban. Ez most sincs másképp. Nem utolsó sorban azért, mert az utóbbi időben a nemzeti-konzervatívok erősen pozícionálják magukat a kérdésben. Az abortusz téma volt Trump választási kampányában. A lengyel kormány az amúgy is restriktív jogszabályok további szigorítását tervezi. Németországban az AfD programjának sarkalatos pontja mindenfajta liberalizáció elutasítása. A párt a parlamenti vitában is „az újszülöttek üdvözlésének kultúrájáról” beszélt (Willkommenskultur für Kinder), amivel egyértelműen a menekültekkel hozza összefüggésbe a kérdést (Willkommenskultur für Flüchtlinge). A terhességmegszakítások korlátozását és az ezáltal remélni vélt népességszám-növekedést tartja a megoldásnak Németország demográfiai gondjaira a nemzeti-konzervatív párt, és ezen az alapon is elutasítja a migrációt. Antje Schrupp evangélikus teológus szerint ezeket a politikai erőket valójában nem érdekli a magzat, és még kevésbé a nő érdeke és jogai, de még a keresztény etika sem. „Ez csak egy eszköz, amivel a közbeszédet politikai érdekeinek megfelelően tematizálják”.

A statisztikák sem indokolják a téma felkapását. A terhességmegszakítások számában megfigyelhető ugyan ingadozás, de az elmúlt 15 éven a 65 ezer és 75.000/év tartományban mozgott Németországban.

A katolikus álláspontot II. János Pál pápa kilencvenes években tett nyilatkozata határozza meg: „A még meg nem született élet kioltása nem tartozik a családtervezés legitim eszközei közé.” Ez az oka, hogy a német katolikus egyház nem vesz részt a terhességmegszakítás előtti kötelező tanácsadás lebonyolításában. Habár annak jogszabályban lefektetett célja a magzatelhajtástól való eltérítés és a meg nem született élet védelme (219. §). Mégis előfordulnak feljelentések a katolikus egyház képviselői ellen a 219a. § megsértése miatt. Legutóbb a limburgi püspök ellen indult eljárás, aki az egyházkerület honlapján a közérdekű szervezetek és elérhetőségeik között az evangélikus egyház „Terhességi-krízis Tanácsadó Központját” is felsorolta. Az eljárás már a nyomozati szakban megszűnt, a szervezet neve és cím mégis lekerült a honlapról.

A magzatelhajtás német szabályozásának története

Helytálló a reformot szorgalmazó pártok álláspontja, miszerint a 219a. § módosítása nincs közvetlen kihatással a legális terhességmegszakítás feltételeire. Mégsem árt a téma kapcsán ezekre is kitérni.

Az StGB 1872-es elfogadása óta bünteti a magzatelhajtást (218. §). A várandós egészségi állapota miatt indokolt abortusz 1927-ben dekriminalizálták. Ezt az enyhítést a nácik 1943-ban visszavonták és a magzatelhajtást halállal rendelték büntetni. 1945-ben a jogalkotó visszatért a ’27-es szabályozáshoz.

A téma a ’68-as társadalmi mozgalommal került ismét napirendre. Hosszú vita és a liberalizációt követelők látványos akciói után 1974-ben fogadott el új szabályozást a Willy Brandt vezette szociál-liberális koalíció. Eszerint a terhesség 12. hetéig – felvilágosító beszélgetés után – az orvos által végrehajtott magzatelhajtás legálissá vált („Fristenlösung” – „határidős megoldás”). A várandós motivációja nem játszott szerepet. Az új, megengedő szabály rövid életű volt; 1975-ben megsemmisítette a Szövetségi Alkotmánybíróság (BVerfG). A testület álláspontja szerint a liberalizációval az állam nem tett eleget az élethez és testi épséghez való alkotmányos jog (Art. 2 II 1 GG) megvédése iránti kötelezettségének. A kormány ezért kénytelen volt ismét általános jelleggel büntetendővé tenni a magzatelhajtást. Egy fontos megszorítással azonban bekerült a jogszabályba: a büntetéstől el kellett tekinteni, ha (1) a beavatkozásra a terhesség 12. hétig került sor, és (2) egy orvos igazolást adott ki az abortusz egészségügyi, kriminológiai, vagy szociális indokoltságáról („Indikationslösung” – „indokoltsági megoldás”). Az igazolást nem származhatott a beavatkozást végző orvostól.

A 218. § az újraegyesülés után került ismét terítékre. Az NDK-ban ugyanis 1972-ben tanácsadáson történt részvétel esetén a terhesség 12. hetéig legális volt az abortusz („Fristenlösung” – „határidős megoldás”). 1992-ben az egyesült Németországban a jogalkotó úgy próbálta meg összefésülni a két szabályozást, hogy a magzatelhajtás büntetendő maradt, de annak 12. hétig történt végrehajtása esetén a tanácsadáson való részvétel a jogellenességet kizáró körülmény lett („Fristenlösung” – „határidős megoldás”). A ’74-es szabályozáshoz hasonlóan a várandós motivációja nem játszott szerepet. A különbség dogmatikai volt: ’74-ben teljesen dekriminalizálták a cselekményt; ’92-ben jogellenességét kizáró körülmény került a törvénybe. A BVerfG a ’75-öshöz nagyon hasonló indokolással ezt a szabályozást is megsemmisítette: Az állam nem tesz eleget az élethez és testi épséghez való alkotmányos jog (Art. 2 II 1 GG) megvédése iránti kötelezettségének, ha az abortusz a terhesség 12. hetéig indokoltságától függetlenül nem jogellenes. A határozat figyelembe vételével fogadta el a Bundestag 1995-ben a magzatelhajtás máig hatályos szabályozását.

A magzatelhajtás hatályos német szabályozása

A magzatelhajtás főszabály szerint büntetendő (218. §). A cselekmény azonban a törvényben meghatározott esetekben „tényállást nem érintő”, illetve nem jogellenes (218a §):

- A terhesség 12. hetéig, ha a várandós kéri a magzatelhajtást és igazolja, hogy a beavatkozás előtt legalább 3 nappal terhességi–konfliktus-kezelő tanácsadáson vett részt.

- A terhesség egész időszaka alatt, ha a magzat a várandós életét, mentális, vagy tesi egészségét veszélyezteti, és ez a magzatelhajtással elhárítható.

- A terhesség 12. hetéig, ha az feltehetően szexuális bűncselekmény következménye.

A 2. és a 3. eset kizárja a magzatelhajtás jogellenességét. Az 1. esetben – a ’92-es BVerfG ítéletre reagálva – a cselekményt jogellenesnek, de a „tényállást nem érintőnek” nyilvánította a jogalkotó. Az egyedülálló dogmatikai konstrukció nem kívánt mellékhatása az lenne, hogy a jogos védelem (32. §) a magzat javára jogszerűvé válna. Ezt a BVerfG is el akarta kerülni. Ezért ítéletében kimondta, hogy ugyan jogellenes támadás éri a magzatot, de a jogos védelem egy további feltétele, a szükségesség („Gebotenheit”) nem áll fenn.

Bár a ’74-es szabályozáshoz hasonlóan a magzatelhajtás csak egészségügyi, kriminológiai, vagy szociális indokoltság esetén megengedett, a tudomány mégsem tartja a hatályos szabályozást „indokoltsági megoldásnak” („Indikationslösung”). A többségi álláspont szerint nem a törvényben meghatározott okok fennállása, hanem az ott lefektetett eljárási szabályok betartása zárja ki a cselekmény jogellenességét, illetve teszi a „tényállást nem érintővé”. Ennek két következménye van: (1) Az 1. esetben a terhes nő szociális problémái, érzelmi válsághelyzetével kapcsolatos állításai igazságtartalmának vizsgálatára nem kerül sor; (2) a jogalkotó nagy vonalakban már az StGB-ben szabályozta a procedúrát, amelynek részleteit külön törvényben rögzítették.

Európai közjog és politika

Az Európai Unió teljes közjogi és politikai felépítményét átfogó első magyar nyelvű tudományos igényű szakkönyv. Szemléletes ábrák és táblázatok könnyítik meg az eligazodást az anyagban.

Megrendelés >>

A 2. és a 3. esetben az igazolást egy, a beavatkozást végrehajtótól különböző orvosnak kell kiadnia. Ebben a két esetben a jogtudomány álláspontja szerint a végszükség (34. §) speciális eseteiről van szó.

Az embrió fejlődési rendellenessége esetén a 218a. § nem engedi meg kifejezetten a magzatelhajtást. A törvényhozó akarata és a töretlen joggyakorlat szerint az ilyen okból végrehajtott terhességmegszakításnál a 2. eset alkalmazására kerül sor; a magzatelhajtás a terhes nő mentális egészségének védelme miatt nem válik jogellenessé.

Az 1. eset szerinti tanácsadás célja a meg nem született élet védelme, a terhes nő bátorítása a magzat kihordására és az anyaság perspektívájának felvázolása. Továbbá fel kell hívni a várandós nő figyelmét a magzatot a fejlődés minden stádiumában megillető élethez való jogra, és arra, hogy a jog csak kivételes esetekben tekint el a magzatelhajtás büntetőjogi üldözésétől. Ezzel együtt segíteni kell a terhes nőt a felelős, lelkiismeretével összeegyeztethető döntés meghozatalában (219. I. §). A tanácsadást az Egészségügyi Minisztérium által akkreditált egyesületek végezhetik (219. II. §).

A várandós az 1. esetben egészen a 24. hétig büntetlen marad, amennyiben igazolja, hogy részt vett a tanácsadáson, vagy, hogy a terhességmegszakításkor különösen súlyos válsághelyzetben volt. A beavatkozást végrehajtó orvos a 12. hét után már nem mentesül a büntetőjogi felelősségre vonás alól (218a. IV. §).

A beavatkozást a 2. és a 3. esetben az államot, míg az 1. esetben a terhes nőt terheli, kivéve, ha jövedelme nem éri el a havi 1001 eurót. 

  • Értesítő a rovat cikkeiről
Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az jogaszvilag.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!