Kapcsolati erőszak a Btk-ban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz című kiadvány a büntető anyagi jog egészét átfogó nagykommentár, mely teljeskörűen és mélyrehatóan elemzi a hatályos törvényszöveget, külön is törekedve a tényállási elemek értelmének kifejtésére, az elhatárolási, halmazati kérdések lehetséges megoldására. A nagykommentárban megtalálható a vonatkozó büntetőbírósági joggyakorlat és a Kúria korábbi és új jogegységi döntéseinek elemzése, a büntető jogszabályok alkalmazásához és értelmezéséhez szükséges alkotmánybírósági döntések bemutatása, valamint a releváns, elsősorban európai jogi és nemzetközi emberi jogi ítélkezés eredményeinek feltárása. Az alábbiakban a kapcsolati erőszakról szóló 212/A. § magyarázatát olvashatják. A részlet szerzője: dr. Szomora Zsolt.

Részlet a Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz című műből

Btk. 212/A. §¬ához:

1. Jogi tárgy

A bűncselekmény elsődleges és – a XX. Fejezetben való elhelyezése ellenére – individuális jogi tárgya az egymással családi jellegű kapcsolatban lévő (vagy korábban ilyen kapcsolatban volt) személyek emberi méltósága, egzisztenciális biztonsága, önrendelkezése, személyi szabadsága és testi épsége, másodsorban pedig a családi típusú kapcsolatok tág értelemben vett erőszaktól való mentessége, ami nemcsak egyéni, de társadalmi érdek is.

2. Közös tényállási elemek

A kapcsolati erőszaknak speciális passzív alanyai vannak. A passzív alanyok többségére az jellemző, hogy az elkövetővel az elkövetés időpontjában vagy azt megelőzően közös háztartásban vagy egy lakásban élnek vagy éltek. Ez a feltétele annak, hogy a tettes hozzátartozója [lásd Btk. 495. § (1) bekezdés 14. pont], volt házastársa, volt élettársa (akár külön-, akár azonos nemű), gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja passzív alany legyen. Ellenben nem feltétel a közös lakásban, háztartásban élés a tettes gyermekének szülője esetén, aki – a közös gyermekre tekintettel – akkor is passzív alanyává válhat e bűncselekménynek, ha soha nem élt életközösségben a másik szülővel, de még akkor is, ha párkapcsolatban sem voltak, vagy éppen csak futólag ismerték egymást. A passzív alany kiskorú személy is lehet.

A bűncselekménynek – az elkövetési magatartások alapján – három alapesete van. Valamennyi alapeset közös elkövetési módja a rendszeres elkövetés, ami többszöri, ismétlődő elkövetést jelent. Súlyosan téves a miniszteri indokolás azon megállapítása, hogy a rendszeres elkövetés legalább kettő elkövetést feltételez. A rendszeres elkövetés „alsó határa” egzakt módon nem számszerűsíthető, de mindenképpen kettőnél több, nagyobb számú elkövetési alkalmat jelent. Az EBH2017. B.17. ezzel összefüggésben tett megállapításai részben önellentmondásosak, az adott történeti tényállás fényében pedig nem fogadhatók el.

A három alapeset további közös jellemzője, hogy csak szándékosan követhetők el, valamint tettesük csak kvalifikált személy lehet. A tettesi kvalifikáció azonos a passzív alanyok kvalifikációjával, azt a passzív alany és a tettes egymáshoz fűződő családi jellegű kapcsolata alapozza meg.

3. Első alapeset

Az első alapeset [Btk. 212/A. § (1) bekezdés a) pont] elkövetési magatartása az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartás. Az erőszakos magatartást mint elkövetési magatartást korábban, a kapcsolati erőszak kodifikálása előtt a garázdaság (Btk. 339. §) és a hatósági eljárás megzavarása (Btk. 279. §) törvényi tényállásai tartalmazták: a bírói gyakorlatban kialakult – s újabban részben a törvényben rögzített – fogalmához lásd a Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pontjához, valamint a garázdaság tényállásához írtakat. Ugyanakkor a garázdaság tényállása kapcsán kialakult gyakorlathoz képest a kapcsolati erőszak tényállásban az erőszakos magatartás lényegesen szűkebben értelmezendő. Ennek oka, hogy a Btk. 212/A. § (2) bekezdésében meghatározott – súlyosabban büntetendő – alapesetre tekintettel az erőszakos magatartás nem lehet testi sértést okozó – vagy annak kísérletét megvalósító – bántalmazás, és nem valósíthat meg tettleges becsületsértést sem, mert ilyenkor a (2) bekezdés szerint minősül a cselekmény. Így az erőszakos magatartás – gyakorlatilag – a dolog elleni erőszakra, illetve a dolog elleni erőszak alkalmazásának a kísérletére szorítkozik (ideértve akár az állatkínzást is). Ez esetben is csak akkor lesz tényállásszerű, ha az emberi méltóságot súlyosan sértő és megalázó jellegű (ami gyakorlatilag ugyanazt jelenti, a törvény feleslegesen használja egyszerre a két kifejezést). Így például egy tányér vagy pohár földhöz vágása, székek felborogatása akkor valósítja meg a kapcsolati erőszakot, ha a passzív alany előtt történik (implicit tényállási elem, elkövetési hely), és kifejezetten az ő megalázására irányul. Ez gyakorlatban jellemzően – bár nem kizárólag – szóbeli becsületsértés szabálysértését is megvalósító módon képzelhető el leginkább, azzal, hogy a szabálysértést a kapcsolati erőszak tényállása konszumálja. Az első alapesetnek kísérlete nincsen, az erőszakos magatartás ugyanis a (dolog) elleni erőszak alkalmazásának kísérletét vagy az azzal való fenyegetést is átfogja, s ezzel befejezett.

Az első alapeset szubszidiárius bűncselekmény. Ennek gyakorlati jelentősége szinte kizárólag a kiskorú veszélyeztetésével összefüggésben lehet: amennyiben az elkövetési magatartás rendszeres tanúsítása a kiskorú érzelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, akkor – az ott írt tettesi kvalifikáció fennállása esetén – a Btk. 208. § (1) bekezdés szerinti bűncselekményt kell megállapítani. Más összefüggésekben a kapcsolati erőszak 212/A. § (2) bekezdés szerinti súlyosabb alapeseteit lehet megállapítani.

4. Második alapeset

A második alapeset [Btk. 212/A. § (1) bekezdés b) pont] elkövetési tárgya a tettes és a sértett közös gazdálkodása körébe vagy közös vagyonába tartozó anyagi javak; ezen mind az ingó, ingatlan vagyont, mind pedig a bármilyen vagyoni értékkel bíró jogokat és kötelezettségeket érteni kell. Az elkövetési magatartás e javak elvonása. Mind az elkövetési tárgy, mind pedig az elkövetési magatartás értelmezéséhez a tettes és a passzív alany közötti családi jogi vagy polgári jogi viszony és e viszonyok vagyonjogi tartalmának a feltárása szükséges (például házassági vagyonközösség, élettársi vagyonközösség, a gondnok vagy a gyám vagyonkezelési kötelezettségei). Kiemelendő, hogy a sértett felé fennálló tartási kötelezettségnek a nem teljesítése e bűncselekmény szerint nem tényállásszerű, a tartási kötelezettség ugyanis a saját javak terhére áll fenn, és nem a közös gazdálkodás körébe tartozó vagyonból valósul meg. A bűncselekmény így határolható el a tartási kötelezettség elmulasztásától [Btk. 212. § (2) bekezdés].

A tényállás eredményt tartalmaz: a vagyon elvonása a sértettet súlyos nélkülözésnek teszi ki. Súlyos nélkülözésről akkor beszélhetünk, ha a vagyon elvonása folytán a sértett az elemi létszükséglet kielégítéséhez szükséges javakban szenved hiányt (például az egyik házastársnak semmilyen jövedelme sincs, a másik házastárs pedig a – házastársi közös vagyonba tartozó – keresményéből egyetlen forintot sem fordít a házastársa élelmezésére, ruházkodására, minden pénzét magára költi, a maradékot pedig elissza). Fontos, hogy elemi létszükséglet ki nem elégítéséről van szó. A kriminológiai szakirodalomban olyan, családi erőszakként említett esetek, amikor az anyagi javak elvonásával a tettes elszigeteli a sértettet a külvilágtól és a baráti körétől, nem támogatja a tanulmányait, továbbképzését, vagy hogy a szülei meglátogatásához vonatjegyet vegyen stb., nem tényállásszerűek. A bűncselekménynek elvileg lehet kísérlete, de az nem gyakorlati.

A második alapeset is szubszidiárius bűncselekmény. Az elhatárolási, halmazati kérdések a vagyon elleni bűncselekményekkel kapcsolatban merülnek fel. Amennyiben a vagyonelvonás sikkasztást vagy hűtlen kezelést megvalósító módon történik, akkor a Btk. 372. § és 376. § szerinti bűncselekmények alapesetével valóságos, míg súlyosabban minősülő eseteivel látszólagos halmazat létesül (vö. a szubszidiaritáshoz a Btk. 6. §¬ánál írtakat). Felmerülhet még a gondozás elmulasztása, amennyiben a passzív alany megfelel a Btk. 167. §¬ban írt kvalifikációnak, és a tettesnek az ő irányába gondozási kötelezettsége áll fenn: a gondozási kötelezettség elmulasztása – mint súlyosabb bűncselekmény – mellett a kapcsolati erőszak halmazatban nem állapítható meg.

A kapcsolati erőszak első és második alapesete – a Btk. 212/A. § (4) bekezdés értelmében – kizárólag magánindítványra büntethető.

5. Harmadik alapeset

A kapcsolati erőszak harmadik alapesetét a Btk. 212/A. § (2) bekezdése határozza meg. Ezen alapeset fordulatai nem sajátképi különös bűncselekménynek tekinthetők, amelynek alapjául fekvő közönséges bűncselekmények a következők: a tettleges becsületsértés, a könnyű testi sértés, a súlyos testi sértés, valamint a könnyű testi sértésre a Btk. 164. § (4) bekezdése szerint épülő minősített esetek, továbbá a személyi szabadság megsértésének alapesete és a kényszerítés. Az alapbűncselekmény súlyát differenciáltan figyelembe véve a tényállás két eltérő büntetési tételt határoz meg [Btk. 212/A. § (2) bekezdés a) és b) pont]. Az alapul fekvő bűncselekményekhez képest a kapcsolati erőszak specialitását a passzív alany és a tettes kvalifikációja, továbbá a rendszeres elkövetés adja. Ez a harmadik alapeset tulajdonképpen e közönséges bűncselekmények – máshol kodifikált – minősített esetének tekinthető. Így a további tényállási elemek vonatkozásában az e bűncselekményekhez írtak az irányadók. A stádiumok specialitását az adja, hogy elvileg az alapul fekvő bűncselekmények kísérlete is a kapcsolati erőszak befejezett alakzatát hozza létre. A rendszeres elkövetés követelményéből kiindulva ennek igazi gyakorlati jelentősége nincs, sokkal inkább fordulhat az elő, hogy ha például testi sértési vagy kényszerítési cselekményekből egyesek befejezett, más cselekmények pedig csak a kísérlet szakába jutnak. Ilyenkor a kapcsolati erőszak befejezetten megvalósul. Szintén a rendszeres elkövetés követelményéből fakadó természetes egységből következik, hogy az alapul fekvő bűncselekmények folytatólagos elkövetése ekként nem értékelhető a Btk. 212/A. § körében; a bűncselekmény ilyenkor is természetes egység. Ha az alapcselekmények súlya különböző (például könnyű és súlyos testi sértés is, vagy tettleges becsületsértés és személyi szabadság megsértése), akkor a bűncselekményt a b) pont szerint kell minősíteni [ugyan az a) pont fordulatainak vonatkozásában, de lényegében azonos elvi megállapítást tesz az EBH2017. B.17.]. Ilyekor az a) pont alá eső egyéb cselekményeket (például azok heterogenitását) a büntetés kiszabása körében lehet figyelembe venni.

A harmadik alapeset valóságos anyagi halmazatban állhat az emberöléssel (Btk. 160. §), továbbá – a nem kényszerítéssel megvalósuló fordulata – a szexuális kényszerítéssel és a szexuális erőszakkal (Btk. 196–197. §). Szintén halmazat állapítható meg a kiskorú veszélyeztetésével (BH2021. 127.).

A harmadik alapeset hivatalból üldözendő.

6. További ismérvek

Valamennyi alapeset a sértettek száma szerint minősül egy- vagy többrendbelinek. A rendszeres elkövetésre figyelemmel a bűncselekmény feltételezi a többszöri elkövetési alkalmat, így természetes egység.

A Btk. 212/A. § (3) bekezdés valamennyi alapeset vonatkozásában lehetővé teszi a kitiltás büntetés alkalmazását.

A cikk a Wolters Kluwer termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról




Kapcsolódó cikkek

2024. március 18.

Jogszabályfigyelő 2024 – 11. hét

Alábbi cikkünkben tekintettel arra, hogy a 2024/29-33. számú Magyar Közlönyben szakmai közérdeklődésre számot tartó újdonság nem jelent meg, az Országgyűlés honlapján közzétett, elfogadásra váró törvényjavaslatok közül válogattunk.

2024. március 14.

A Jövő jogásza podcast: 10 éve hatályos az új Ptk.

Tíz évvel ezelőtt, 2014. március 15-én lépett hatályba a 2013-ban elfogadott Polgári Törvénykönyv. Ebből az alkalomból beszélget a kodifikáció folyamatáról, a kódex újításairól és a jogalkalmazásra gyakorolt hatásáról dr. Vékás Lajos professzor, aki az új Ptk-t előkészítő szakétői bizottság vezetője volt, és dr. Gárdos Pétert ügyvéd, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének docense.