Be nem hajtott követelés a felszámolási eljárásban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A bíróságnak a felszámolási eljárás befejezésekor az adós be nem hajtott követelését, és nem annak piaci értékét, vagy várhatóan megtérülő összegét kell felosztania – a Pécsi Ítélőtábla eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az elsőfokú bíróság 25. sorszámú végzésével az adós felszámolását a Csődtv. 60. § (1) bekezdése alapján befejezte, az adóst megszüntette, megállapította a felszámoló díját, rendelkezett a d) kategóriás hitelezői igények pénzeszközzel történő részbeni kielégítéséről. A végzés rendelkező része szerint „a felszámolási zárómérlegben szereplő, M. H. gazdasági társasággal szembeni 1 411 397 forint garanciális visszatartás követelésből átad 70 789 forint követelésrészt az M.-S. Kft. hitelező részére, 364 349 forint követelésrészt az F. Kft. hitelező részére, 976 559 forint követelésrészt a B.-A. Kft. hitelező részére d) kategóriájú követelésük részbeni kielégítéseként”. Megállapította, hogy a további hitelezői igények kielégítése vagyoni fedezet hiányában nem lehetséges. A végzés indokolásában rögzítette, hogy a rendelkező részben átadott követelés „névértéke” 46 534,70 euró, melyet a felszámoló a zárómérlegben 1 411 397 forintra értékelt.

Az elsőfokú bíróság 28. sorszám alatti végzésével – a hitelezők kérelmére – elrendelte a fellebbezéssel támadott 25. sorszámú végzés rendelkező részének kijavítását az alábbiak szerint:

„A bíróság a felszámolási zárómérlegben szereplő, az M. H. gazdasági társasággal szembeni 46 534,7 euró névértékű 1 411 397 forint garanciális visszatartás követelésből átad 2324,06 euró névértékű, 70 489 forint követelésrészt az M.-S. Kft. hitelező részére, 12 012,84 euró névértékű, 364 349 forint követelésrészt az F. Kft. hitelező részére, 32 197,8 euró névértékű, 976 559 forint követelésrészt a B.-A. Kft. hitelező részére a d) kategóriájú követelésük részbeni kielégítéseként.”

 

A fellebbezés tartalma

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az I-II-III. rendű hitelezők terjesztettek elő fellebbezést arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság a kijavítási kérelmüknek nem tett maradéktalanul eleget. Kérték ezért az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a végzés rendelkező része követelésátadásra vonatkozó rendelkezésének oly módon történő megszövegezését, hogy abból tűnjön ki: az egyes hitelezők az adós követeléséből milyen arányban részesülnek, ez az arány milyen összegű követelést takar, és mennyi annak a felszámoló által nyilvántartott értéke. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság végzésének kijavított megfogalmazása sem egyértelmű, a felosztott követelés érvényesítése során problémákat okozhat. A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.

[multibox]

A Pécsi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés részben alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal kiegészíti.

A felszámoló a vagyonfelosztási javaslatban a rendelkező részben megnevezett kötelezettel szemben nyilvántartott 46 534,7 euró névértékű követelés 10% várható megtérülési értéken történő felosztására a d) kategóriában nyilvántartott hitelezők részére alábbiak szerint tett javaslatot: „2324,06 euró névértékű követelés 70 489 forint várható megtérülési értéken az M.-S. A. Kft. részére, 12 012,84 euró névértékű követelés 364 349 forint várható megtérülési értéken az F. Kft. részére, 32 197,8 euró névértékű követelés 976 559 forint várható megtérülési értéken a B.-A. Kft. részére kerüljön átadásra”.

Az így kiegészített tényállásra figyelemmel helyesen hivatkoztak a hitelezők fellebbezésükben arra, hogy a követelés felosztásának az elsőfokú bíróság végzése szerinti megfogalmazása a követelés érvényesítése során nehézséget okozhat.

A Csődtv. 56. § (2) bekezdése szerint, ha a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat elkészítésére a felszámolás kezdetétől számított 2 év eltelte miatt került sor, és a zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelések jogi sorsa az 52. § (5) bekezdése folytán nem rendeződött, a bíróság a be nem hajtott követeléseket és az értékesítetlen vagyontárgyakat a hitelezők között – követelésük erejéig – az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével felosztja. A további eljárásra a 60. §-ban foglaltak az irányadók.

A bíróságnak az idézett Csődtv. 56. § (2) bekezdése alapján az adós be nem hajtott követelését kell felosztania, nem a követelés piaci értékét. A felszámolónak az a joga, hogy a felszámolási zárómérlegben a be nem hajtott követeléseket várhatóan megtérülő értéken szerepeltesse, a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. § (2) bekezdés d) pontja alapján nem vitatható, e ténynek azonban a követelés felosztására nem lehet hatása. Az a tény, hogy a felszámoló a követelést az adós gazdálkodó szervezet mérlegében alacsonyabb értékben szerepelteti, mint amennyi annak ténylegesen fennálló összege, nem járhat hátrányos eredménnyel a hitelezőkre nézve, nem eredményezheti azt, hogy a hitelezők a kötelezettel szemben a követelést alacsonyabb összegben érvényesíthetik, mint az a polgári jog szabályai szerint érvényesíthető volna, de nem eredményezheti azt sem, hogy a követelés várható összegének felosztásával kevesebb hitelező részesüljön a követelésből, mint amennyi megtérülést kaphatna a tényleges összeg érvényesíthetősége esetén. A követelés várhatóan megtérülő összege – mint mérlegtétel – a követelés felosztása szempontjából pusztán tájékoztató adat, de az a követelést megszerző hitelező jogi helyzetét nem befolyásolhatja. A hitelezőknek a követelést kell átadni, nem a várhatóan megtérülő összeget, helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor a záróvégzését – amely a követelés piaci értékének felosztását tartalmazta – kijavította, azonban a kijavított rendelkezés sem egyértelmű.

A bíróság Csődtv. 60. §-a alapján meghozott határozatának is meg kell felelnie – a Csődtv. 6. § (3) bekezdése folytán – a Pp. 220. § (1) bekezdése alapján a bírói gyakorlatban a határozat rendelkező részével szemben kialakult követelményeknek, azaz, a határozat rendelkező részét világosan, könnyen érthetően és minden kétséget kizáróan kell megszerkeszteni, külön ügyelni kell arra, hogy a rendelkező rész tartalma a végrehajtás folyamán ne okozzon nehézséget (BH1985. 325.).

Az elsőfokú bíróság a jelen eljárás során a zárómérlegben szereplő követelést a Csődtv. 56. §-ának (2) bekezdése alapján osztotta fel, a követelés ily módon, bírói rendelkezés folytán történt átszállásának jogkövetkezményei a Csődtv. 52. § (5) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 6:201. §-a szerint azonosak az engedményezés jogkövetkezményeivel. A követelést a bíróság határozata alapján a kötelezettel szemben érvényesítő hitelezőnek a követelés engedményezését okirattal – jelen esetben bírósági határozattal – igazolnia kell a Ptk. 6:198. § (2) bekezdése szerint. Az engedményes hitelező az általa érvényesíteni kívánt követelés engedményezésének megtörténtét csak akkor tudja igazolni, ha a bíróság határozata tartalmazza, hogy az adósnak milyen ténybeli alapon fennálló, milyen összegű követelését szerezte meg.

[htmlbox BDT]

Amennyiben az adós egy követelését a bíróság több, azonos – az eljárásbeli esetben d) – kategóriába sorolt hitelező közt osztja fel, akkor a végzésnek tartalmaznia kell azt is, hogy az egyes hitelezők a követelésnek hányad részét szerzik meg. A bírósági határozat csak ez esetben – azaz az egyes hitelezőknek jutó részarány meghatározásával – elégíti a Csődtv. 57. § (4) bekezdésének követelményét, mely szerint, ha a vagyon valamennyi tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, a d) kategóriába sorolt hitelezőket arányosan kell kielégíteni. Tartalmaznia kell emellett a végzésnek azt is, hogy az egyes hitelezők a követelésből maximálisan milyen összeg erejéig részesülhetnek, mert ez esetben érvényesülhet a Csődtv. 56. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a bíróság a be nem hajtott követelést az egyes hitelezők között követelésük erejéig osztja fel. Ez utóbbi rendelkezésnek akkor van jelentősége, ha a felosztandó követelés felszámolási eljárásban nyilvántartott összege magasabb, mint az abból részesülő hitelezők hitelezői igényének összessége.

Az adós be nem hajtott követelésének felosztásáról rendelkező határozat akkor felel meg a fentebb idézett törvényi követelményeknek, ha a teljes fennálló követelés (és nem annak várható megtérülési értéke) felosztásáról rendelkezik, ha biztosítja, hogy az egyes hitelezők a teljes adósi követelésből csak a nekik arányosan járó részt érvényesíthessék (azaz, ha a követelés a felszámolási eljárásban nyilvántartott követelésnél kisebb összeg erejéig alapos, akkor az egyes hitelezők is csak a kisebb összeg végzésben meghatározott arányát érvényesíthessék), és biztosítja azt is, hogy a megjelölt ténybeli alapon fennálló követelésből a hitelezők a saját követelésüknél magasabb összeget ne érvényesíthessenek.

A fentiek okán a másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság végzését fellebbezett részében a Csődtv. 6. § (3) bekezdése alapján megváltoztatva – az adós követelésének felosztásáról a rendelkező részben írtak szerint döntött. A teljes adósi követelés, valamint az egyes hitelezőket megillető követelés várható megtérülési értéke tájékoztató jellegű adat, nem a bíróság rendelkezése, ezért azt elégséges lett volna csupán a végzés indokolásában feltüntetni, azonban az elsőfokú bíróság végzésének e rendelkezését a másodfokú bíróság fellebbezés hiányában nem érinthette.

A bíróság a záróvégzésben a kialakult bírói gyakorlat szerint (BH1999. 422.) nem térhet el a vagyonfelosztási javaslattól, ez azonban csak azt jelenti, hogy nem dönthet érdemben másként az adós vagyonának felosztásáról, mint ahogy azt a felszámoló javasolta. A vagyonfelosztási javaslathoz kötöttség nem jelenti azonban azt, hogy a bíróságnak a vagyonfelosztási javaslatot szó szerint kell a záróvégzésébe beépítenie. Nincs akadálya annak, hogy a bíróság a vagyonfelosztási javaslatot az egyértelműség, és a végzés végrehajthatósága érdekében átfogalmazza, pontosítsa. A jelen ügyben a vagyonfelosztási javaslat egyértelműen a garanciális visszatartás címén fennálló teljes adósi követelés d) kategóriás hitelezők közti arányos felosztására vonatkozott, az egyes hitelezőket megillető arányok egyszerű számítási művelettel kiszámíthatóak voltak, nem volt ezért akadálya a záróvégzés vagyonfelosztási javaslattól eltérő megszövegezésének, mert ez nem jelentett érdemi eltérést a vagyonfelosztási javaslattól. (.)

 

Az ismertetett döntés (Pécsi Ítélőtábla Fpkf. IV. 45 051/2016/2.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2016/9. számában 133. szám alatt jelent meg.

---