A családi jóhírnév védelme
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ami a tényállást illeti, a felperes egyik nagyszülője unokatestvére volt dr. Hóman Bálintnak, aki a Magyar Tudományos Akadémia (alperes) levelező és rendes tagja, majd 1933 és 1945 között igazgatója, valamint 1932 és 1938, valamint 1939 és 1942 között Magyarország vallás és közoktatásügyi minisztere volt. Hóman Bálintot az alperes a tagjai közül kizárta 1945. július 20-án. 1946-ban a Népbíróság őt, mint háborús bűnöst életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. A bíróság 2015-ben perújítási eljárásban bűncselekmény hiányában jogerősen felmentette a háborús bűntett…
Ami a tényállást illeti, a felperes egyik nagyszülője unokatestvére volt dr. Hóman Bálintnak, aki a Magyar Tudományos Akadémia (alperes) levelező és rendes tagja, majd 1933 és 1945 között igazgatója, valamint 1932 és 1938, valamint 1939 és 1942 között Magyarország vallás és közoktatásügyi minisztere volt. Hóman Bálintot az alperes a tagjai közül kizárta 1945. július 20-án. 1946-ban a Népbíróság őt, mint háborús bűnöst életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. A bíróság 2015-ben perújítási eljárásban bűncselekmény hiányában jogerősen felmentette a háborús bűntett vádja alól. Ezt követően az alperest több esetben megkeresték, hogy rehabilitálják Hóman Bálintot, állapítsák meg, hogy akadémiai tagsága nem szűnt meg, illetve azt, hogy kizárása jogellenes volt, ennek azonban az alperes nem tett eleget. Az Akadémia elnöke egy netes portálon megjelent cikkben úgy fogalmazott, hogy „A Magyar Tudományos Akadémiának teljes mértékben el kell határolódnia a Hóman képviselte nyilas elvektől”.
A felperes annak megállapítása mellett, hogy Hóman Bálintot érvénytelenül zárták ki az MTA tagjai közül, ezért tagsága a halála napjáig folyamatos volt, annak megállapítását is kérte, hogy állapítsa meg a bíróság, hogy az alperes képviselőjének azon nyilatkozatával, mely szerint Hóman Bálint nyilas elveket képviselt, megsértette a felperes becsületét
Az alperes érvei szerint a személyiségi jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni, meghalt személy emlékének megsértése miatt ugyan felléphet a hozzátartozó, de a felperes nem felel meg a Ptk. szerinti hozzátartozói minőségnek.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét. Döntése értelmében a kizárás vizsgálatának feltételei nem állnak fenn, mivel jogviszony csak a néhai Hóman Bálint és az alperes között volt, a felperes és az alperes között nincs és nem is volt jogviszony, ezért a megállapítási körben a felperes még abban az esetben sem terjeszthet elő kereseti kérelmet, ha rokoni kapcsolatban állt az elhunyttal. Az alperesi nyilatkozattal kapcsolatban is úgy ítélte meg, hogy a felperest nem illeti meg a konkrét kereshetőségi jog. Kegyeleti jogsértés esetén az elhunyt hozzátartozója, illetve az fordulhat bírósághoz, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. A felperes ugyan oldalági rokona a néhai Hóman Bálintnak, de ez a rokonsági fok nem felel meg a Ptk. hozzátartozó fogalmának. Így viszont hiányzik a perbeli legitimáció (kereshetőségi jog). Nem mellesleg az MTA kizárólagos jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy kit rehabilitál, illetve annak megítélése, hogy Hóman Bálint képviselt-e nyilas elveket, történelmi vita tárgyát képezi, amelyben a bíróság nem dönthet.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Ő sem tartotta megalapozottnak a felperes azon érvelését, hogy az emberi méltósághoz fűződő jogából levezetett családi becsület helyreállítása, illetve családi jóhírnévhez fűződő joga érdemben értelmezhető lenne perbeli legitimációja. Az alperes nem minősül olyan hozzátartozónak, aki jogosult lenne az elhunyt vonatkozásában személyiségi jogi igényt érvényesíteni. Kiemelte azt is, hogy az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése igényérvényesítésre az egyént jogosítja fel, a család a személyiségi jogoknak nem alanya. A tételes jogi szabályokkal szemben nincs lehetőség az igényérvényesítők körét kitágítani, nincs alkotmányos alapja annak a felperesi értelmezésnek, hogy az élő vagy elhunyt családtagot ért sérelemre a családon keresztül saját emberi méltósága, illetve jóhírnév sérelmére hivatkozással bármely családtag igényt érvényesíthetne.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
A Kúria megállapításai
A Kúria is egyetértett azzal, hogy a felperes az alperes 1945-ös határozatának megtámadására nem jogosult. A felperes szerint a családi jóhírnév védelme teremti meg azt a jogi érdeket, jogi indokot, amely megalapozhatja a megállapítás iránti keresetet. Ehhez képest az igény anyagi jog alapját ebben a körben is a személyiségi jogi igény érvényesítése jelentheti. A Ptk. szerint [2:50. § (1) bekezdés] meghalt ember emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, vagy az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Közeli hozzátartozó a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő és a testvér, hozzátartozó pedig a közeli hozzátartozó, az élettárs, az egyenes ágbeli rokon házastársa, a házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére és a testvér házastársa. E körülmények a felperes esetében nem álltak fenn.
A Kúria tévesnek ítélte azt a felperesi értelmezést, miszerint az emberi méltósághoz fűződő jogból közvetlenül minden jogszabályi rendelkezés nélkül le lehetne vezetni a családi jóhírnév védelmét. Meglátása szerint tehát nem létezik olyan jogszabályi rendelkezés, amely lehetővé tenné az oldalági rokon fellépését az ún. családi jóhírnév védelme érdekében, hiszen a tételes jogi szabályokat nem lehet a felperes által értelmezett kiterjesztő módon értékelni. Lehetséges, hogy az oldalági rokonokat is negatív módon érinti néhai Hóman Bálint történelmi tevékenységének értékelése, de jogszabályi rendelkezés hiányában ezzel kapcsolatban igényérvényesítési lehetőségük nincs személyiségi jogi perben. Csupán megjegyezte a Kúria, hogy a néhai miniszter és tudós politikai nézeteinek minősítése alapvetően történeti vitának minősül, amelynek eldöntése egyébként sem a személyiségi jogi per bírósága elé tartozó kérdés
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 20.906/2017.) a Kúriai Döntések 2018/12. számában 332. szám alatt jelent meg.
Kép forrása: itt
