Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ami a tényállást illeti, a házastársak ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodtak a házasságuk egyező akaratnyilatkozaton alapuló felbontásához szükséges járulékos kérdésekben. A három kiskorú gyermeket (ebből kettő iker) a felperes neveli és gondozza, a szülői felügyeletet közösen gyakorolják. A gyermektartásdíjként (korábban százalékos arány volt, de a megállapodásukat módosították) az alperes gyermekenként havi 35 500 forint határozott összegű gyermektartásdíjat fizetett. A tartásdíjat az alperes a gyermekek 18 éves koráig, középiskolai tanulmányaik esetén 20 éves korukig, illetve az életpályához szükséges tanulmányaik befejezéséig vállalta…
Ami a tényállást illeti, a házastársak ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodtak a házasságuk egyező akaratnyilatkozaton alapuló felbontásához szükséges járulékos kérdésekben. A három kiskorú gyermeket (ebből kettő iker) a felperes neveli és gondozza, a szülői felügyeletet közösen gyakorolják. A gyermektartásdíjként (korábban százalékos arány volt, de a megállapodásukat módosították) az alperes gyermekenként havi 35 500 forint határozott összegű gyermektartásdíjat fizetett. A tartásdíjat az alperes a gyermekek 18 éves koráig, középiskolai tanulmányaik esetén 20 éves korukig, illetve az életpályához szükséges tanulmányaik befejezéséig vállalta fizetni. Időközben a felperes új házasságot létesített, és mindkét fél magasabb fizetéssel járó pozícióban dolgozik. A felperes a tartás mértékének megváltoztatását, felemelését kérte a bíróságtól. Keresetét négy lényeges körülmény megváltozására alapította:
Úgy ítélte meg, az alperes a kért tartásdíj megfizetésére teljesítőképes, vagyoni körülményei megfelelőek. Jövedelmének lényeges emelkedése mellett erkölcsi kötelessége, hogy a gyermekek indokolt szükségleteinek kielégítése érdekében – megfelelő teljesítőképesség hiányában – ha kell, másodállást vállaljon.
Az alperes szerint az egyezség megkötése óta nem történt olyan lényeges változás, amely Ptk.-ban foglaltakat megalapozná. A 4:210. § (1) bekezdés szerint a tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának a megváltoztatását akkor lehet kérni, ha a felek megállapodásán vagy a bíróság ítéletén alapuló tartás meghatározásának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti. Nem kérheti a megállapodáson alapuló tartás megváltoztatását az a fél, akinek a körülmények megváltozásának lehetőségével a megállapodás időpontjában számolnia kellett, vagy akinek a körülmények megváltozása felróható. Az alperes szerint a lányok iskolai tanulmányainak megkezdése előre látható volt, a fiú figyelemzavara pedig önmagában a tartás felemelését nem indokolja.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság megváltoztatta a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség mértékét. Érvelése szerint körülményváltozásnak minősül az ikrek általános iskolai tanulmányainak megkezdése, a fiúgyermek megállapított figyelemzavara pedig az egyezség megkötése óta új körülmény. A tartás mértékére kiható körülményváltozásként értékelte az ikrek után kapott gyermekgondozást segítő ellátás megszűnését is. Azt mindenesetre kiemelte, hogy másodállás vállalására a felperes által előadottakhoz képest nem kötelezhető az alperes, mivel a tartásdíj mértékének a szülők jövedelmi, vagyoni helyzetéhez kell igazodnia.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és elutasította a keresetet. Álláspontja szerint a Ptk. szabályának értelmezése szerint önmagában a gyermekek szükségleteinek változása még nem eredményezi a jogi érdek sérelmét. A megváltoztatás feltételeinél a törvény a szerződési nyilatkozat megfontoltságából kiindulva azt feltételezi, hogy a gyermeket illető tartás kérdésében a szülők körülményeiket, kötelezettségeiket, teljesítőképességüket, anyagi helyzetüket felmérve, hosszú távra kötik a megállapodást. A bíróság megállapította, hogy a felek nemcsak a tartás havi mértékében állapodtak meg, hanem annak hosszú távú rendezésére vonatkozó szándékukat az egyezségben kifejezetten kinyilvánították, megjelölték a kötelezettség időintervallumát is. A felek szerződéses akarata pedig a törvényében írt feltételek vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül.
A másodfok kiemelte, nem tekinthető a tartás mértékét befolyásoló körülményváltozásnak az iskolakezdés, és a családtámogatás megszűnése, hiszen az egyezség megkötésekor nyilvánvaló volt a felperes számára, hogy az akkor ötéves lányok rövidesen iskolába mennek és tisztában volt a támogatás megszűnésével is. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az egyezség megkötésekor a kisfiú figyelemzavarát még nem diagnosztizálták, ez új körülménynek minősül, önmagában azonban a tartás mértékére automatikus kihatással nincs. Különösen figyelembe veendő, hogy a felperes is elismerte, a gyermek kezelése tényleges többletkiadással nem jár. A perben a felperesnek a gyermekek tartásával kapcsolatos kiadásoknak az egyezséghez képest bekövetkezett növekedését kellett bizonyítania, amely nem azonos a gyermekek nevelésével kapcsolatos költségek felsorolásával. Ezt azonban nem sikerült.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes jogszabálysértőnek ítélte a jogerős ítéletet. Problémásnak találta azt az értelmezést, hogy a jogszabályhely alapján a jogosult szülőnek évekkel, évtizedekkel előre kellene gondoskodnia a jövőben felmerülő szükségleteket biztosító tartásdíjról.
A Kúria megállapításai
A Kúria hangsúlyozta, hogy a Ptk. 4:210. § (1) bekezdése törvényi különbséget tesz aszerint, hogy a felek a tartás mértékét korábban konszenzusos módon – peren kívül, illetve a bíróság végzésével jóváhagyott perbeli megállapodással (egyezséggel) – rendezték; vagy erről – konszenzus hiányában – a bíróság ítélettel döntött. A különbségtétel a szerződéses rendezés hangsúlyozott értékelésén alapul azzal, hogy perben kötött megállapodás kontrollja az egyezség bírói jóváhagyása. Azzal, hogy a családjogot Ptk.-ba integrálta a jogalkotó, így a szerződéses (megállapodáson alapuló) rendezés egyben azt is jelenti, hogy arra – a családjogi jogviszonyok sajátosságaira alapított speciális törvényi eltérésekkel – a kötelmi jog általános szabályait kell alkalmazni.
A családjogi tartás általános szabályainál főszabályként a jogosult és a kötelezett megállapodása az irányadó (Ptk. 4:204. §), amelyet a gyermektartásdíjánál a normaszöveg a szülők megállapodásának elsődlegességével tovább nyomatékosít [Ptk. 4:217. § (1) bekezdés]. A Kúria kiemelte, hogy a konszenzusos meghatározás elsődlegességét az indokolja, hogy nyilvánvalóan a szülők ismerik legjobban a gyermekük indokolt szükségleteit megalapozó képességét, érdeklődési körét, egészségi állapotát, sport-, illetve kulturális igényét, iskolán kívüli elfoglaltságai szükségességét és ezzel összefüggésben a tartásának rendszeres pénzbeli költségeit. A megállapodás tehát feltételezi egyrészt a gyermek szükségleteinek ismeretét, másrészt az indokolt szükségletek kielégítésében a kötelezett szülő tehervállalásának mértékében való egyetértést.
A Kúria nyomatékosította, a szerződéskötéskor tanúsított felelős szülői magatartás alapvető elvárás, amelynek értékelése a rászoruló kiskorú gyermek mindennapi ellátásával, fejlődése anyagi hátterének kiszámítható és folyamatos biztosításával függ össze. Elvárható a szülőktől az az előrelátás, hogy számoljanak egyrészt azzal, hogy a megállapodás szerinti tartás mértéke kiszámíthatóan, hosszabb időtartamban is teljesíthető legyen (a kötelezett teljesítőképessége). Másrészt az a gyermek indokolt szükségleteit ne csak aktuálisan, hanem folyamatosan és stabilan biztosítsa (indokolt szükségletek).
A tartás mértékének megváltoztatásánál előírt elvárhatóság a megváltoztatás olyan alapon való kizárására irányul, amikor az azt kérő szülő már a szerződés (egyezség) megkötésekor számíthatott, vagy a szülőnek számítani kellett a bekövetkező változásra. Ez a szülőkkel szemben azt a követelményt támasztja, hogy a tartás mértékének meghatározásakor felelősségteljesen, kellő gondossággal és előrelátóan járjanak el. A jogvita ítélettel történő lezárása esetén azonban ez a szülői felelősség értelemszerűen fel sem merülhet. A Kúria hangsúlyozta, ez az előreláthatósági követelmény nem lehet korlátlan, mivel a túl szigorú értelmezés a jogérvényesítést korlátozva, hosszú távon a szülők közötti megegyezés ellen hat. Kiemelte ugyanakkor, hogy a gondozó szülőtől való elvárhatóság nemcsak azt jelenti, hogy a gyermek indokolt szükségleteit a szerződésben kikötött tartásdíj aktuálisan fedezze, hanem annak végiggondolását is, hogy a tartás mértékét megalapozó indokolt szükségletek előreláthatólag mennyi ideig állnak fenn (óvoda, általános iskola alsó tagozat stb.).
A szerződés tartalmának szabad kialakításának elve alapján nincs jogi akadálya annak, hogy a szülők egyes, jövőben bekövetkező körülményeket (pl. iskolakezdés, iskolaváltás, a szülő betegsége) figyelembe vegyenek, vagy hogy a gondozó szülő a közeljövőben bekövetkező, a gyermek indokolt szükségleteit alapvetően érintő esemény várható költségkihatását a tartás mértékének meghatározásakor érvényesítse. Ha szülők a körülménnyel a tartásdíj összegének kialakításakor számoltak, a megállapodásukat ennek tudatában kötötték meg, akkor felelős szülőként a gyermek érdekének megfelelően hosszú távra biztosították az indokolt szükségletei jelenlegi és későbbi, aktuálisan belátható kiadásainak fedezetét. Ilyenkor viszont a megállapodás megkötésekor még jövőbeli esemény utóbbi tényleges bekövetkezése a tartás alapjául szolgáló körülményben bekövetkezett változásnak (általános feltétel) nem minősíthető.
A Kúria az ügy során megállapította, hogy a felperes mindezekkel tisztában volt és az egyezségben foglalt tartásdíjat ennek tudatában hosszú távra fogadta el, ezért a megállapodás megkötéséhez képest az általa felhozottak körülményváltozásként nem értékelhetőek. Egy esemény bekövetkezte önmagában még nem alapozza meg a tartás mértékének újbóli meghatározását. A „tartás alapjául szolgáló körülmény” ugyanis feltételezi az esemény (körülmény) tartás mértékére való kihatását. Így jóllehet a megállapított figyelemzavarral az egyezség megkötésekor nem számolhattak, de mindez a tartás mértékére nem volt kihatással. A jövedelemváltozással kapcsolatban pedig azt rögzítette a Kúria, hogy önmagában a kötelezett jövedelmének emelkedése a már megállapított tartás mértékére nincs kihatással. A teljesítőképesség pozitív változása a tartás mértékére akkor hat ki, ha egyben a gyermek indokolt szükségletei emelkednek. Ezzel szemben bizonyos esetekben a teljesítőképesség bizonyított csökkenése (pl. betegség) a gyermek szükségleteinek változatlan fennállása vagy növekedése mellett is eredményezheti a tartás mértékének leszállítását.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. II. 20.804/2018.) a Kúriai Döntések 2019/7. számában 204. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 4:2. § (1) bekezdés, 4:210. § (1) bekezdés, 6:59. § (2) bekezdés, 1952. évi III. törvény 164. § (1) bekezdés.
