A hozzátartozói igény megítélésének aktuális kérdései az orvosi jog tükrében

Magyarországon a hozzátartozói igényekre vonatkozó felelősségi gyakorlati kereteket a bírói gyakorlat alakította ki, és alakítja a mai napig azzal, hogy tekintettel van a társadalmi és jogszabályi, így utóbbi esetében a Ptk. hatálybelépésével együtt járó változásokra is.

Dr. Pethő András teljes cikkét a Polgári Jog folyóirat 2019/11-12. számában olvashatják.

Jelen tanulmány vizsgálódásának célját a hozzátartozók által érvényesíthető kártérítéssel és sérelemdíjjal kapcsolatos kérdések képezik. Magyarországon a hozzátartozói igényekre vonatkozó felelősségi gyakorlati kereteket a bírói gyakorlat alakította ki, és alakítja a mai napig azzal, hogy tekintettel van a társadalmi és jogszabályi, így utóbbi esetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybelépésével együtt járó változásokra is. A tanulmányban be kívánom mutatni, mely hozzátartozók, mely esetekben milyen igénnyel léphetnek fel eredményesen, amennyiben a hozzátartozójukat ért károsodás folytán az ő saját személyiségi jogaik sérülnek, vagy egyébként vagyoni kárt szenvednek. A tanulmány középpontjában az orvosi jogban megjelenő hozzátartozói igények állnak, figyelemmel azonban arra is, hogy a magyar polgári jog az orvos és beteg közötti jogviszonyból eredő felelősségi kérdések tekintetében nem hoz létre önálló felelősségi rendszert.

1. Bevezetés

1.1. A tanulmány célja

[1] A magyar polgári jogi szabályozás a Ptk. hatálybalépésével továbbra is a személyiségi jogok általános védelme mellett foglal állást. A Ptk. 2:42. § szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja.”

[2] A személyiségi jogok abszolút szerkezetű jogviszonyokat képeznek, bármely személyt bárkivel szemben megilletnek. Abban az esetben azonban, ha ezek sérülnek, egymás közötti viszonyukban egy relatív természetű jogviszony, kötelem jön létre. Így a személyiségvédelmi kötelem két meghatározott személy között jön létre: aközött, aki a személyiségi jogsérelmet elszenvedte, és aközött, aki okozta ezt a sérelmet. Alapesetben két olyan személy között, akik egymással a sérelemokozás által közvetlenül kapcsolatba kerültek (orvos – beteg, autóvezető – gyalogos, eladó – vevő, két járókelő stb.).

[3] Vannak azonban olyan esetek, amikor valakinek anélkül sérülnek a személyiségi jogai, hogy a hátrányért felelős személlyel előzőleg bármiféle kontaktusba került volna. Mivel a felek ebben az esetben eleve nem állnak egymással semmilyen előzetes jogviszonyban, az így létrejövő kártérítési igényekre nézve a deliktuális felelősség szabályai irányadók. Ennek speciális példái a hozzátartozói igények, melyek az orvosi kárfelelősség körében felmerülő esetekben markáns helyet foglalnak el.

[4] Jelen tanulmányban az orvosi jog tükrében kívánom bemutatni azt, milyen esetekben merülhet fel a hozzátartozói igények megtérítésének kérdése. Bemutatom, mely hozzátartozók milyen jogcímek alapján léphetnek fel ilyen igénnyel. Felvázolom a hozzátartozói igények dogmatikai és gyakorlati megalapozottságához szükséges legfontosabb jogelveket.

1.2. A vizsgált körön kívül eső esetek

[5] Ha meg akarjuk határozni a hozzátartozói igények körében megjelenő eseteket, élesen el kell választani tőlük azokat az igényeket, melyeknél a sérelmet szenvedett személy helyett jogutódja érvényesíti kárát, illetőleg sérelemdíj iránti igényét. Ezekben a kivételes esetekben a jogutódként perbe lépő hozzátartozóknál fog részben vagy egészben realizálódni a megítélt kártérítés, illetve sérelemdíj, de ezek továbbra is az elhunyt személy igényei maradnak. Anyagi jogi értelemben a kötelemben változás nem történik, hanem perjogi megoldásnak köszönhetően ad lehetőséget a jogrendszer ezen igények érvényesítésére. Ezekben az esetekben ugyanúgy érvényesülnie kell a keresethez kötöttség elvének, ahogyan annak a perjogi elvárásnak is, hogy a felperes az általa érvényesíteni kívánt jogsérelmet és annak jogcímét pontosan körülhatárolhatóan határozza meg. Az eljáró bíróságoknak ugyanis vizsgálniuk kell azt a kérdést, hogy a hozzátartozó az elhunyt személy jogán vagy saját jogán kívánja-e az alperes(ek) marasztalását.[1]

2. A hozzátartozói igények köre

[6] A vizsgált körben tehát azonos, hogy minden igényérvényesítő fél alanyi jogon, önálló módon kívánja érvényesíteni a saját személyiségi jogaiban beállt hátrányokat. Erre pedig a polgári jog szabályai lehetőséget adnak annak ellenére is, ha előzetesen a sérelmet okozó személlyel semmiféle kapcsolatba sem került. Ez mutatja talán a legjobban, hogy a hatályos magyar jog nem a károkozás, hanem a károsodás momentumát helyezi a jogvita középpontjába.

[7] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) alapján, 1977-es Novellájának beiktatásával[2] nyílt lehetőség a legközelebbi hozzátartozók (szülő, gyermek, testvér, házastárs) személyiségi jogsérelmének érvényesítésére nem vagyoni kártérítés jogcímén. A jogintézmény polgári peres gyakorlatának térnyerésében a Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelvének döntő jelentősége van, mely kifejezetten is rendelkezett arról, hogy hozzátartozói önálló jogcímen is lehet nem vagyoni kártérítési igénnyel fellépni. Azonban egyúttal egyértelművé is tette, hogy az ilyen igények megítélésére csak szűk körben van lehetőség, illetőleg elengedhetetlen a családi kapcsolaton túlmutató többlet, így magának a nem vagyoni hátránynak a bizonyítása.[3] A téma feldolgozói a részletes kutatásaikban azonban arról számoltak be, hogy különösen a ’80-as években[4] csak igen szűk körben ítéltek meg hozzátartozói igény címén kártérítést. Lábady Tamás idézi[5] a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2.Pf.20.984/1988. számú ítéletét, amelyben a bíróság a várandós állapotban megözvegyült feleségnek nem ítélte meg a hozzátartozói jogon kért igényt.

[8] Ugyan a Polgári Törvénykönyv sem régi, sem új formájában az ún. hozzátartozói igénnyel kapcsolatban külön rendelkezést nem tartalmaz, a bírói gyakorlatban mára ez mindennapossá vált. Különösen az egészségügyi kártérítési jogi perekben, ahol számottevő esetben előfordul, hogy a beteg a kezeléssel összefüggésben meghal, vagy maradandó egészségkárosodást szenved. A hozzátartozói igényekre mint sui generis igényekre a jog nem hoz létre külön kárfelelősségi szabályokat, így a kártérítés mértékére és megtérítésének módjára is az általános szabályok irányadók. Ennek megfelelően a teljes kártérítés elve érvényesül. Már Marton Géza is amellett foglal állást, hogy amennyiben hazai jogunk a teljes kártérítés talaján mozog, úgy nincs semmiféle indoka annak, hogy az elhunyt hozzátartozói körében megszorításokat tegyünk, csak bizonyos káraikat térítsék meg:[6] „Ha egyszer a jogsértés, mint a jogrend sérelme, mely a szankciószükségletet magának a jogrendnek érdekében felidézi, megvan, akárkit ért is a belőle folyó hátrány, helye van a szankciónak.”[7]

2.1. Kik élhetnek ilyen igénnyel?

[9] Nem egyértelmű annak meghatározása, ki indíthat egyáltalán ilyen pert, és azt milyen jogcímen kell megtennie. Ha a többi európai állam joggyakorlatát megvizsgáljuk, igencsak szerteágazó képet kapunk.[8] A magyar bírói gyakorlat is hosszú fejlődésen ment át, mára többé-kevésbé egységes ebben a kérdésben. A nem vagyoni kártérítés alkotmánybírósági határozattal[9] való új mederbe terelésével az a dogmatikai akadály is elhárult, hogy a hozzátartozói igények a személyiségi jogsértések rendszerében elhelyezésre kerüljenek. A gyakorlati megoldást egy normatívan nem nevesített személyiségi jog, a teljes (és egészséges) családban éléshez való jog jelenti, melynek sérelme esetére a polgári jog a személyiségvédelem keretében szankciókat rendel. A teljes, egészséges családban éléshez való jog sérelme jellege szerint végleges meghiúsulás. Ezen már változtatni nem lehet. Akkor sem, ha a szülőknek lesz új gyerekük, akkor sem, ha a házastárs utóbb új párkapcsolatot létesít, és különösen akkor nem, ha a gyermeknek utóbb nevelőszülője lesz.

[10] A hozzátartozói kör tekintetében a legfontosabb kérdések közé tartozik az, hogy ki igényelhet kompenzációt, illetőleg az, hogy az adott jogrendszer milyen mértékben követeli meg a hátrányok bizonyítását. Utóbbiban jelentős különbségek mutatkoznak meg az európai modellekben. A kulcskérdés az, hogy önmagában a szoros kapcsolat megalapozza-e a kártérítési igényt, vagy szükséges-e további bizonyítás ahhoz, hogy a halálesettel/egészségkárosodással kapcsolatos sérelmét a hozzátartozó bizonyítsa. Ez az angolszász országokban és Svájcban[10] nem, de Németországban és Ausztriában szükséges. Magyarországon éppen az átmenet éveit éljük. A nem vagyoni kártérítés [1959-es Ptk. 355. § (1) bek.] érvényesítése esetén a személyiségi jogsértés tényén kívül szükséges a konkrét károsodás bizonyítása is. Ezek például a következők lehetnek: életének elnehezedése, személyisége megvalósításának beszűkülése, gyászfolyamat elhúzódása stb. Fézer Tamás megfogalmazásában: „azt kell vizsgálni, hogy az ilyen igényt megalapozó káresemény milyen hatással volt a károsultat magában foglaló család funkcióinak alakulására, milyen változásokat idézett elő a károsult életvitelében, életminőségében, életének jövőbeli lehetőségeiben, személyiségének önmegvalósításában.”[11]

[11] A magyar joggyakorlat azonban szűk körben megdönthető vélelmet állít fel amellett, hogy a közeli hozzátartozók ilyen természetű igényei fennállnak, e körben nem feltétlenül várja el annak vizsgálatát, hogy az elhunyt és hozzátartozója között ténylegesen milyen kapcsolat állott fenn. Az 1959-es Ptk. szabályai alapján megítélt nem vagyoni kártérítések esetében is az egységes bírói gyakorlat megelégszik a közeli hozzátartozói minőség igazolásával: „A felperesek hozzátartozói – alanyi jogon, önállóan járó – igényt érvényesítettek a közeli hozzátartozójuk halála miatt.”[12] Ugyanígy: „A kialakult bírói gyakorlat a közeli hozzátartozó elvesztését külön bizonyításra nem szoruló nem vagyoni károsodásként értékeli.”[13]

[12] Ha megnézzük a Kúria gyakorlatát,[14] azt látjuk, hogy a hozzátartozók által saját jogon indított perekben a szülő, a gyermek, a házastárs és a testvér teljes családban éléshez való joga sérelmének igazolásához különösebb többletbizonyítás nem szükségeltetik. E családi kapcsolatok igazolására szükség esetén a perek megindulásakor rendelkezésre álló anyakönyvi kivonatok kellő közhitelességet biztosítanak. Ugyancsak ilyen kapcsolatot feltételez, amikor a beteg élettársa áll elő igénnyel. A kapcsolat fennállása persze kérdésessé tehető, melyet kétség esetén kellően bizonyítani kell, de ha ez sikerrel jár, akkor az élettárs perbeli legitimációja is biztos alapokon áll.[15]

[13] Nem lehet azonban egyértelmű annak a megítélése, hogy a házastársak közötti kapcsolat megváltozása hogyan befolyásolja a hozzátartozói igények lehetőségét, így például akkor, ha a házastársak között a házastársi életközösség megszakadt. Ehhez a Ptk. több helyen egyébként is komoly joghatásokat fűz, így a közös vagyonszerzés vélelme megszűnik, valamint az öröklés rendjében is változást jelenthet. A helyzetet nem egyszerűsíti le, hogy ugyan a házastársi bontóperben az életközösség megszűnése egy fix napban kerül meghatározásra a felek vagy a bíróság által, a gyakorlatban viszont ez egy folyamat eredménye. A modern mobilitással és munkaerő-piaci helyzettel maximálisan összeegyeztethető az olyan kapcsolat a felek között, ahol az egyik házastárs másik országban él, egymással sem érzelmileg, sem fizikailag nem alkotnak életközösséget, de egymásért felelősek, a jobban kereső fél gondoskodik családja megélhetéséről, míg a másik fél gondoskodik a családtagok természetbeni tartásáról.

[14] Más szempontból is vannak fokozatok, hiszen amíg a felek nem indítják meg a házassági bontópert, elméletileg van esély a házastársi életközösség helyreállítására. Ahogyan a bontóper során is beáll egy olyan pillanat, amikor már egyik vagy épp mindkét házas fél úgy nyilatkozik, hogy a házastársi életközösség közöttük véglegesen és helyrehozhatatlanul megszakadt.

[15] A nyilatkozat azonban csak a házastársi életközösség megszakadására és a házasság felbontására vonatkozik. Ha a feleknek közös gyermeke(i) van(nak), a személyi és anyagi függés egymással szemben fennmarad. Az egyik szülő halála vagy egészségkárosodása szükségszerűen kihat a másik szülő mindennapjaira. Feladatait megsokszorozhatja, mindennapjait elnehezítheti, társadalmi életét pedig kiüresítheti, amennyiben a gyermekneveléssel kapcsolatos teendőkben a sérült szülőtársra már nem vagy csak részlegesen számíthat. Mivel közös gyermekeik másik szülőjéről van szó, akivel adott esetben hosszú éveken át éltek szeretetteljes kapcsolatban, a házastársi életközösség megszűnését követően is felelősséget érezhetnek a felek egymás iránt, amiként a másik fél halála vagy egészségkárosodása kihathat a különélő fél lelki-mentális egészségére is.

[16] Befolyásoló tényezőként jelenik meg a bírói gyakorlatban annak vizsgálata, hogy milyen okból szakadt meg a felek között a házastársi életközösség. Amennyiben a házastárs egészségkárosodása az oka annak, hogy a másik fél vele az életközösséget megszakította, úgy ez a házastárs életének elnehezedése miatt hozzátartozói igénnyel nem léphet fel, hiszen az ő saját döntésének következménye volt az életvitelének megváltozása. Itt a hátrány nem a sérülés, hanem az azt követő egyéni döntés eredményeként állt be.[16]

[17] Könnyebb megítélés alá esik a gyermek, aki szülőjétől elválasztva élt. A Legfelsőbb Bíróság EBH2009. 2043. számú polgári elvi határozatában a közúti balesetben elhunyt apa halála miatt merült fel a vele nem közös háztartásban élt gyermeke hozzátartozói igénye. A felülvizsgálati bíróság ítéletében kimondta: „A kisgyermek személyiségi – a teljes családban éléshez fűződő – joga az édesapja halálával akkor is sérül, ha a szülei a káresemény bekövetkezésekor már nem éltek együtt.” Indokolásában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette: „A felperes életéből nem az együtt élő szülők alkotta család esett ki, hanem az a személyhez fűződő joga sérült, hogy teljes családban, apával, anyával éljen még akkor is, ha azok már nem élnek együtt.”

[18] Álláspontom szerint a nevelt gyermek és nevelőszülő is eredménnyel tudja érvényesíteni a teljes családban élés jogának sérelmét. Nem csupán abból kifolyólag, mert a hatályos Ptk. szerint ők is közeli hozzátartozói egymásnak,[17] hanem azért is, hiszen közös életük során ténylegesen kialakult kötődés, szeretetteljes kapcsolat elvesztése jelenti a sérelmet.

[19] A fentiek mellett nem kizárt az sem, hogy más hozzátartozó igényét is elfogadja a bíróság. Ilyen tipikus példa a gyakorlatban a házastársak valamely szülőjével való szorosabb kapcsolat, különösen ha a két generáció közös háztartásban él. A Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.337/2017/10. számú jogerős ítéletében is amellett foglalt állást, hogy az elhunyt anyós halála következtében hozzátartozói igény iránt pert indíthat az elhunyt személy fiának felesége is. A bírói gyakorlatban a hozzátartozói sérelmekkel kapcsolatos igénykör folyamatos bővülését láthatjuk. Ezen várhatóan a Ptk.-val kapcsolatosan átalakuló gyakorlat sem fog szűkíteni, ahogyan mindig figyelembe kell venni az adott társadalmi helyzetet is. Marton Géza saját korának szemléltetése során a jegyesen és a vadházason túl a kiérdemesült cselédet is megemlíti mint potenciális jogosultat.[18]

3. Sérül-e a teljes családban éléshez fűződő jog?

[20] Felmerülhet annak kérdése is, hogy egyáltalán sérülnek-e a teljes családban éléshez fűződő jogok. A gyakorlatban ez elsősorban az alkoholista, gondoskodónak semmiképpen sem nevezhető szülő halála esetében jelenik meg az alperesi ellenkérelmekben. Figyelembe kell venni azt az esetet is, ha a károsodás olyan időpontban következik be, amikor a jogosult még nem született meg. Így bár az orvosi műhiba következtében elhunyt apa és gyermeke nem találkozhattak, ez nem kizáró ok arra nézve, hogy a később született gyermek hozzátartozói igény iránt keresettel éljen. Éppen hogy ez az egyik sérelem, ami a halál következtében őt érte: „[…] értékelte azt, hogy a káresemény miatt édesapja megismerésére sem volt lehetősége, nélküle kell felnevelkednie, nélkülözi mindazt a szellemi, lelki, fizikai és anyagi támaszt, amit átlagosan egy normális családban a gyermek az édesapjától neveltetése, majd önálló életkezdése során kaphat” – fogalmaz a Baranya Megyei Bíróság 8.P.20.459/2006/126. számú ítéletében.

[21] Életkori szempontból jelent más szemszöget, ha a gyermek már nagykorú, teljesen önálló életet él, esetleg saját családot is alapított. A Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.913/2010/3. számú, a Kúria által is hatályában fenntartott[19] ítéletében az alperesi kórházban egészségkárosodást szenvedő beteg nagykorú gyermekeinek hozzátartozói igénye is alaposnak minősült: „[…] önálló életvitelre képesek, külön családban élnek, de az édesapjuk egészségkárosodása érzelmileg megviselte őket, a személye körüli teendők ellátásában tevékenyen részt vesznek, amely az életvitelüket kis részben korlátozza.” A Baranya Megyei Bíróság fentebb idézett 8.P.20.459/2006. számú ítéletében találunk példát arra is, hogy a szülők a nagykorú gyermekük halála folytán éltek eredményesen hozzátartozói igénnyel. Itt külön értékelte a bíróság, hogy a felek együtt éltek, a szokásosnál szorosabb kötelék volt köztük, a szülők támaszukat vesztették el, egyúttal elvesztették annak esélyét, hogy további unokáik legyenek.

[22] Ugyancsak az elhunyt oldaláról kerül figyelembe vételre az ő saját kora. Ha idős, az eljáró bíróságok nem feltétlenül ítéltek meg nem vagyoni kártérítést. Azonban nem kizáró az a tény, amennyiben az elhunyt személy idős korára tekintettel már egy erre szakosodott otthonban lakik. A Kúria egy ítéletében[20] kifejti, hogy a teljes családban élés joga „a szülő halála esetén akkor is megállapítható, ha a szülő egészségi állapota miatt ápolási intézetben élt, mert a gyermeke, a felperes a gyermek-szülői kapcsolatot fenntartotta”. Önmagában tehát az elhunyt idős kora nem zárja ki a hozzátartozói igény lehetőségét, ahogy az sem, ha a saját jogán igénnyel fellépő közeli hozzátartozó nem élt közös lakásban az elhunyttal. A jelen esetben pedig éppen az elhunyt gondozását és ápolását ellátási szerződés alapján végző otthon került elmarasztalásra a gyógyulási esély elvesztése miatt.

Dr. Pethő András teljes cikkét a Polgári Jog folyóirat 2019/11-12. számában olvashatják.

[1] A szerző az SZE-ÁJDI doktorandusza.

[1] Elvi éllel jelent meg ez a vizsgálat a Legfelsőbb Bíróság EBH2009. 2043. számú polgári elvi határozatában. Az ügyben a közlekedési baleset következtében egészségkárosodott, majd elhunyt apa után a gyermek előbb külön eljárásban még az apa által peresítetten, az apa jogutódjaként kapott nem vagyoni kártérítést. Ezt követően a gyermek önállóan, saját jogán is pert indított a károkozó felelősségbiztosítója ellen. A bíróságok megállapítása szerint nincs szó ítélt dologról, hiszen két külön igény érvényesítése történt.

[2] Az 1959-es Ptk.-t módosító 1977. évi IV. törvény.

[3] A későbbiekben a Legfelsőbb Bíróság 21. számú Irányelve már enged a megszorításból.

[4] Lábady Tamás: A nem vagyoni kárpótlás iránti igények a bírói gyakorlatban. Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 1986.

[5] Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 1992, 52. o.

[6] Marton Géza: A polgári jogi felelősség. TRIORG, Budapest, 1993, 182. o.

[7] Marton Géza i. m. 309. o.

[8] Lásd bővebben: Dósa Ágnes: Az orvos kártérítési felelőssége. HVG-ORAC, Budapest, 2010, 144-147. o.

[9] 34/1992. (VI. 1.) AB határozat.

[10] Dósa Ágnes i. m. 145. o.

[11] Fézer Tamás (szerk.): A kártérítési jog magyarázata. CompLex, Budapest, 2009, 373. o.

[12] A Kúria Pfv.III.21.451/2013/8. számú ítélete.

[13] A Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.122/2009/29. számú ítélete.

[14] Így különösen Kúria Pfv.III.21.212/2008/5. számú, Pfv.III.20.549/2009/5.számú, Pfv.III.20.751/2010/8. számú és Pfv.III.20.932/2012/3. számú ítélete.

[15] Fézer Tamás i. m. 372. o.

[16] A Fővárosi Ítélőtábla a 6.Pf.20.777/2006/3. számú határozatát idézi: A hozzátartozói nem vagyoni kártérítés egyes kérdései. (http://fovarosiitelotabla.birosag.hu/sites/default/files/field_attachment/2008_-_a_hozzatartozoi_nem_vagyoni_karterites_egyes_kerdesei.pdf Letöltés napja: 2019. április 1.)

[17] Ptk. 8:1. § (1) 1. pont.

[18] Marton Géza i. m. 182. o.

[19] A Kúria Pfv.III.20.494/2011/7. számú ítélete.

[20] A Kúria Pfv.III.20.932/2012/3. számú ítélete.

Kapcsolódó cikkek:


Változnak veszélyhelyzet idején a büntetőeljárás szabályai
2020. április 3.

Változnak veszélyhelyzet idején a büntetőeljárás szabályai

A felhatalmazási törvény kihirdetését követően napvilágot láttak azon eljárási szabályok, amelyek eltérést jelentenek a rendes jogrend alatt megszokott eljárásoktól. Soron következő cikkünkben a büntetőeljárás területét érintő legfontosabb változásokat mutatjuk be.

Sérti a jogbiztonság elvét a Közbeszerzési Hatóság eljárása
2020. április 2.

Sérti a jogbiztonság elvét a Közbeszerzési Hatóság eljárása

A jogbiztonság és a bizalomvédelem elvébe ütközik, ha az újonnan hatályba lépő közbeszerzési törvény annak ellenére jogosítja fel a Közbeszerzési Hatóságot a jogellenes szerződésmódosítás hivatalbóli vizsgálatára, hogy a szerződésmódosításra még az előző közbeszerzési törvény hatálya alatt került sor és az eljárás indítására előírt jogvesztő határidő már lejárt.