Karrierutazás jogász diplomával III. – Lehetőségek a köz szolgálatában kormánytisztviselőként
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Folytatódik cikksorozatunk, és az oktatói, kutatói karrier bemutatása után ebben a részben a közszférán belül kormánytisztviselőként rendelkezésre álló lehetőségeket, tapasztalatokat mutatjuk be. Az év elején hatályba lépett új törvénnyel ez az életpálya is változás alatt áll, így érdemes ezt is figyelembe venni, mielőtt elhamarkodottan döntenénk.
Ha megkérdezzük a nem végzős jogi egyetemistákat, hogy mivel szeretnének foglalkozni, hol szeretnének elhelyezkedni az egyetem után, akkor csak nagyon kevesen mondják azt, hogy a közigazgatásban képzelik el a pályájukat, vagy legalábbis ott szeretnének kezdetben dolgozni. Ennek ellenére a végzett jogászoknak jelentős százaléka a közszférában dolgozik, ezért ajánlatos már előre végiggondolni, hogy mit nyújthat egy ilyen állás, kinek ajánlott, és kinek nem, vagy aki munkahelyváltásban gondolkodik, annak mikor érdemes ezzel a lehetőséggel is számolni.
Frissen végzett, tapasztalattal nem rendelkező jogászként is el lehet helyezkedni a közigazgatási szerveknél, a viszonylag nagy (jogászi) fluktuáció miatt eddig szinte mindig voltak kezdő, tapasztalatot nem igénylő pozíciók (és a közelmúltban végrehajtott nagyléptékű létszámcsökkentés ellenére a jövőben is biztosan lesznek). A legegyszerűbb a www.kozigallas.gov.hu oldalon keresni, ugyanis oda minden meghirdetett pozíciót kötelesek feltölteni az adott szervek. Általában a jogi referens/jogi előadó/hatósági referens/közbeszerzési szakreferens stb. megnevezés takarja a jogászi végzettséghez kötött állásokat, de meg kell nézni azokat is, amelyek látszólag nem feltétlen jogi munkát takarnak, ugyanis az elnevezések elég változatosak lehetnek.
Kifejezetten pályakezdőknek (pontosabban 30. év alattiaknak) jó lehetőség még a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogram. Ez a 10 hónapos, határozott időre szóló program azoknak lehet csábító, akik szeretnének belekóstolni a külföldi munkavégzésbe. Az ösztöndíjas a mentorprogram keretén belül egy adott (teljes értékű, tehát nem gyakornoki pozícióként értendő) munkakört 7 hónapig a magyar szervnél tölthet el, mellette pedig 3 hónapot külföldön dolgozhat, és gyakorlatot szerezhet egy külföldi társintézménynél.
Mint minden foglalkozásnál, itt is több indoka lehet annak, hogy ki miért választja a közigazgatási életpályát. Van, aki határozottan a köz szolgálatában képzeli el a karrierjét, vagy azért, mert egy olyan speciális terület érdekli, ami csak itt érhető el (pl. diplomata jellegű munkakörök, európai uniós intézményekhez kapcsolódó állások), vagy főképp az ellenőrzés, szabályozás vagy épp a jogalkotás (nem politikai jellegű) területein tudja elképzelni magát. Bár az egyetemi tanulmányok alatt legtöbbször a közigazgatásnak inkább a száraz, bemagolós részével találkozhatnak a hallgatók, ez a terület tulajdonképpen a legszerteágazóbb, legtöbb specializációt kínáló életút, ezért aki nem kifejezetten büntetőjog vagy polgári jog „rajongó”, az lehet, hogy éppen ezen a spektrumon találja meg azt a területet, amivel szívesen foglalkozna.
A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.) hatálybalépésével (nagy része ez év márciusától alkalmazandó) jelentősen megváltozott a közszférában történő foglalkoztatás, és kétarcú lett: bizonyos intézményeknél foglalkoztatottakra a Kit., máshol továbbra is a Kttv.-ben (2011. évi CXCIX. törvény) lefektetett szabályok vonatkoznak. Így a közszolgálati tisztviselői léthez eddig kapcsolt körülmények már nem, vagy nem mindenhol állják meg a helyüket. Eddig elmondható volt, hogy a fizetést már jó előre ki lehetett számolni bértábla alapján, hiszen az a szenioritáson (a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött éveken), és bizonyos egyéb tényezőkön (pl. idegennyelv-tudás, törvényi szinten biztosított illetmény-kiegészítés stb.) alapult, és a szabadságok száma is az eltöltött évek, illetve besorolások alapján egy, a Munka Törvénykönyvéhez képest magasabb alapszabadságról indult. Emellett helyi szinten – a cafetéria mellett – az alacsonyabb fizetéseket egyéb kisebb-nagyobb juttatásokkal, így pl. ruhapénzzel, bérlettámogatással, teljesítményen alapuló illetmény-eltérítéssel igyekeztek kompenzálni. A Kit. egy versenyszférához közelibb állapotot kívánt előállítani a kormánytisztviselők részére, annak előnyeivel és hátrányaival együtt. Így a fizetésnél mostantól már nem az eltöltött évek száma a fő tényező, hanem a teljesítmény, illetve a fokozatokhoz kötött egyéb előírt kötelezettségek (pl. közigazgatási szakvizsga) teljesítése. A magasabb fizetési sávok ellenére ez változatlanul az állami szféra, ezért bankot robbantani senki ne itt akarjon, de tény, hogy valamennyit emelkedtek az átlagfizetések. A szabadság cserébe kevesebb lett, és a heti munkaidő sem ér véget feltétlen péntek kora délután (vagy már előbb kezdődik, mint az eddig legtöbb helyen szokásos 8.00 óra). Viszont most már hivatalosan a közszférában is lehetőség van „home office-ra” azaz otthoni munkavégzésre, nyilvánvalóan nem azzal a kötetlenséggel, amivel egy magáncégnél esetlegesen találkozhat a munkavállaló.
A fentieket is figyelembe véve a fiatalok szemében azért is lehet vonzó a köztisztviselői lét, mert egyrészt minden esetben betanítják az illetőt az adott munkakörre és nem teljesen egyedül kell rájönnie, vagy felelősséget vállalnia egy-egy ügyért, ami gyakrabban előfordulhat kisebb-nagyobb ügyvédi irodáknál. Másrészt kedvezőbb az időbeosztás, és emiatt pl. könnyebb a jogi szakvizsgára felkészülni. A tanulást és a vizsgázást az is segíti, hogy bár túlóra mindenhol előfordulhat (természetesen nagyon más egy minisztériumi főosztályon, és egy központi hivatal egyik kirendeltségének jogi osztályán dolgozni), alapvetően a heti 40 órás, pénteken rövidített, 14:00-ig tartó munkaidő nagyobb teret enged a felkészülésnek, emellett pedig a vizsga előtt nagyobb esély van egy hosszabb, egybefüggő szabadság kivételére, sőt, a Kit. 151. § (18) bekezdése alapján bár nem kötelezően, de lehetősége van négyévente egyszer tizenöt nap fizetett szabadságot kapnia a szakvizsgázó köztisztviselőnek. A helyettesítés is jobban megoldható, ezért ritkábban fordul elő az, hogy még vizsga előtti napon is pl. az iroda ügyeivel kell foglalkozni. Eddig sokan ugródeszkának használták a köztisztviselői pályát karrierjük első pár évében, és a jogi szakvizsga megszerzése után a jobb fizetés reményében a magánszférában helyezkedtek el, azonban a fizetések emelkedésével elképzelhető, hogy többen hosszú távon is maradni fognak a közszférában.
Érzékeny témának tűnhet, és nem érint mindenkit, azonban szót kell ejtenünk arról is, hogy a gyermeket vállaló nők körében a köztisztviselői munkahely több szempontból is előnyös lehet, és vannak, akiknek ez is fontos szempont, amikor választani kell egy jobban fizető, de stresszesebb, bizonytalanabb állás és a közigazgatás között. Amíg a versenyszférában előfordulhat, hogy a szülési szabadságról visszatérve már nem feltétlen áll rendelkezésre az adott munkakör (vagy éppen ellenkezőleg, már sürgetik a munkavállalót, hogy térjen vissza a szülés után pár hónappal a helyére, és ne maradjon otthon). Elképzelhető az is, hogy, vagy ugyan megvan a helye, de akkora lemondással járna a munkavállalónak, amit nem már nem tud összeegyeztetni egy kisgyerek nevelése, és egy pörgős, napi 10-12 órát is igénylő munkával., Addig a közszféra ebből a szempontból akár előnyösebb választás lehet.
Bár a munka természete nagyon különböző az egyes hivatalokban, a közigazgatásban a hierarchikusan felépülő rendszer és a jogszabályok mellett az egyes intézmények belső szabályzatai, leiratai és a „négy szem elve” (azaz hogy egy döntést legalább ketten hozzanak meg/ellenőrizzenek, értve ezalatt pl. egy jogi referensként beosztott ügyintézőt és az osztályvezetőjét, mint a döntés aláíróját) biztosítják azt, hogy a döntések súlya ne egy, hanem több emberen legyen elosztva. Ez előnyös lehet annak, aki nem szeretne nagy felelősséget vállalni a munkája során, de elrettentheti azt, aki maga szeret döntéseket meghozni, nem szereti azt, hogy egy-egy döntés meghozatala nem az ő kezében van, vagy azt, hogy hosszadalmas az a folyamat, amely során egy döntés mindegyik jóváhagyón/ellenőrző személyen végigfut és véglegessé válik.
És hogy kinek érdemes ezt a karrierutat választani? Az világos, hogy ezt mindenkinek magának kell eldöntenie – de a jó hír, hogy ez a pálya nem zárt, vagyis el lehet kezdeni pályakezdőként is, de lehet érkezni később a magánszférából úgy is, hogy előtte nem dolgozott hivatalban az illető. Az, aki kockázatvállaló típus, magas fizetésre vágyik, és szereti, ha pörögnek az események, nem feltétlen itt találja meg a számítását, aki viszont szeret sok emberrel együtt dolgozni, nem bánja, ha nem az övé az utolsó szó, és nem szeretne közvetlenül ügyfelekkel foglalkozni, annak lehet, hogy pont ez lesz a legjobb választás.
A mai világban nincsen biztos munkahely, és az utóbbi időben az állami szférában is jelentős létszámcsökkentések voltak, azonban a közigazgatási életút még így is a biztos, kiszámítható álláshelyek közé tartozik, ezért sokak számára ez egy olyan előny, amely miatt akár a magánszférában eltöltött évek után is váltanak, és valamelyik hivatalnál helyezkednek el.
