Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A tragikusan fiatalon elhunyt tehetséges ügyvéd, dr. Nagy László emlékét őrzi a 2013 októberében létrehozott Dr. Nagy László Alapítvány. Az Alapítvány célja dr. Nagy László (Laci) három kiskorú gyermekének tanulmányi támogatása, ám felesége, dr. Gál Enikő férje szellemi örökségének megőrzését és ápolását is különlegesen fontosnak érezte. Az Alapítvány másik célja a fiatal jogászgeneráció támogatása lett, azzal, hogy színvonalas platformot biztosítson a joghallgatók tehetségének bemutatására a magas szintű jogászi érvelésben. A Dr. Nagy László Magánjogi Érvelési Verseny idén harmadik alkalommal kerül megrendezésére, a versenyről, Laciról és zseniális érvelési képességeiről és hagyományteremtésről beszélgettünk dr. Gál Enikővel.
Kérlek, mesélj először az Alapítványról, annak létrehozásáról. Laci feleségeként mély a személyes érintettséged az ő örökségének ápolásában, te vagy az Alapítvány kuratóriumának elnöke. Miért gondoltad azt, hogy egy érvelési verseny lesz az, ami a legszebb formában állít emléket Lacinak?
Gál Enikő (G.E.): Magát az Alapítványt Laci két legjobb barátja valamint legközelebbi munkatársa, mentora hozta létre. Az Alapítvány gondolata a Weil (Weil, Gotshal and Manges LLP) vezető partnere, illetve Laci kollégáinak és ügyfeleinek a fejében fogalmazódott meg először, illetve az is, hogy ilyen formában tudnák segíteni és támogatni három kiskorú gyermekünk további tanulmányait. 2013-ban, Laci tragikus halála után egy 2, 4 és egy 10 éves gyermek maradt apa nélkül. Ám emellett én azt éreztem, hogy szeretném, ha kiegészülne az Alapítvány tevékenysége egy szakmai céllal is. Egy érvelési verseny létrehozására gondoltam, azért mert Lacinak talán a legerősebb fegyvere a gyors, bátor és összeszedett érvelés volt. Laci vitázó jellem volt, aki minden helyzetben feltalálta magát és nagyon gyorsan tudott jól reagálni. A verseny gondolata egy vágyként fogalmazódott meg bennem, és ahhoz, hogy ez ebben a formában létrejöjjön és valósággá váljon, szükség volt a Weil támogatására.
Laci a Weil partnere volt.
G.E.: Igen, Laci partner volt az irodánál, 35 évesen, nagyon fiatalon, 2009-ben választották a Weil nemzetközi partnerévé, abban az évben egyedüliként Európából. Ez óriási eredménynek számít. 2006-ban diagnosztizálták nála először a daganatot, majd a tünetmentesség megállapítása után ő újra belevetette magát a munkába. Szerette. Az iroda pedig Laci halála után maximálisan támogatta a verseny gondolatát is és évről-évre segíti annak megvalósulását. Óriási szakmai munka és szervezés zajlik annak hátterében, hogy egy ilyen professzionális verseny megvalósulhasson.
Miben más ez a verseny, mint a többi jogesetmegoldó verseny, amivel ma a joghallgatók találkozhatnak?
G.E: Jogesetmegoldó és perbeszédmondó versenyből ma több is van Magyarországon, ám olyan magánjogi érvelési versenyre, mint amilyen az Alapítványunk versenye, nem találtunk példát. A verseny megalapításával hiánypótló és hagyományteremtő szándékunk kapcsolódott össze. A beugró feladatok, majd a verseny feladatai is komplex, szép gondolkodási struktúrát igényelnek a hallgatóktól. A feladatok nem csak peres, hanem szerződéstárgyalással és jogszabály értelmezéssel kapcsolatos vitás élethelyzeteket mutatnak be. Ezeken a feladatokon egy külön csapat dolgozik az irodán belül. A feladatok összeállítása nagyon komoly munka, és ezért idén már a Jalsovszky Ügyvédi Iroda is bekapcsolódott a szakmai munkába. Ezt azért is különösen fontos megemlítenem, mert azt látni kell, hogy az, hogy ilyen minőségű és kihívást jelentő jogesetekkel tudjunk előállni, az komoly szakmai háttérmunka nélkül megvalósíthatatlan lenne.
A jogeset megoldás ezek szerint eleve izgalmas, erőt próbáló szakmai feladat, a versenyen viszont maga az érvelés is középpontba kerül.
G.E.: Igen, bár inkább úgy mondanám, hogy az eleve okos érvek párosuljanak a jó előadásmóddal. Azt gondolom, hogy az argumentáció a jogászi hivatás egyik legnagyobb kihívást jelentő területe, az a képesség, ami egy ügyvédet, egy jogászt igazán ki tud emelni az átlagból. Egy logikusan, tisztán felépített érvelés, ami mellette szellemes is, természetesen a jogi érvek szakmai minőségének megtartása mellett. Én ebben látom igazán Laci szellemiségének ápolását, vagyis, hogy olyan kvalitásokat keresünk, amivel ő maga is rendelkezett, amivel ő maga is kitűnt.
Laci egy végtelenül intelligens és nagyon jó humorú ember volt. Számomra azért is volt fontos, hogy az érvek minősége mellett maga a szellemiség is új esszenciát adjon ennek versenynek. Lacit a humor még a legnehezebb pillanataiban sem hagyta el, és a humor a családban is átszőtte a mindennapjainkat. Ezért is gondoltunk arra, hogy a versenyen erre is nagy hangsúlyt fektessünk.
A versenyre sem hagyományos szlogennel invitáljátok a hallgatókat. „Csípős a nyelved? Itt a helyed!”
G.E.: A csípős nyelvre való utalás valójában kettős értelmű. Egyrészt ugye utalás arra a képességre, amit keresünk a versenyen, vagyis annak a tudását, hogy gyorsan képes vagyok reagálni az adott helyzetre. Ugyanakkor ebben megjelenik a visszaemlékezés momentuma is, nemcsak Laci vitázó jelleme miatt, hanem azért is, mert Laci nagyon szerette a csípős paprikát, a csípős ételeket. A paprika sziluettje egyébként megjelenik a Flohr János által tervezett és a versenyen átadásra kerülő díjon is.
Hogyan képzeljük el a versenyetek lebonyolítását?
G.E.: Itt is van egyébként utalás Laci szeretett dolgaira, hiszen az ő életében a sport is fontos szerepet töltött be. A két napos verseny egy sportrendezvényhez hasonlóan bonyolódik le, ami tulajdonképpen egyenes kiesést jelent. A beugró feladatok értékelése után 16 főt hívunk meg a szóbeli fordulóra, akik sorsolással rendeződnek párokba, és sorsolással dől el az is, hogy ki melyik pozícióból érvelhet. Ezáltal végül is bármilyen izgalmas helyzet kialakulhat, így akár még az is megtörténhet, hogy rögtön a két legjobb kvalitással rendelkező versenyző kerül szembe egymással. Ez egyfajta szerencsefaktor is, de az életben vagy a tárgyalóteremben sem mindig tudhatod, hogy kivel sodor szembe a sors, ha az érveidet védeni kell. Volt erre példa az elmúlt két verseny alkalmával is, amikor a zsűri egy kiegyensúlyozott versenyben, kiemelkedő kvalitású hallgatók között döntött igencsak nehezen.
Az első napi megmérettetésben a zsűrit a Weil és a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédei alkotják, a másnapi döntő pedig egy részben külső tagokból álló zsűri előtt zajlik. A verseny egyébként abból a szempontból is különleges, hogy a zsűriben nem csak kiemelkedő jogi szakemberek foglalnak helyet, mint például dr. Kara Pál, a MOL csoport jogi igazgatója, hanem az üzleti szférából is hívunk tagokat. Ők egészen más szempontokat is tudnak érvényesíteni, tulajdonképpen ügyfél oldalról figyelik a versenyzőket.
Ez olyan izgalmasan hangzik, hogyha most újra joghallgató lehetnék, én is szívesen megpróbálnám.
G.E.: Én nem biztos, hogy ilyen bátor lettem volna joghallgatóként (nevet.) De komolyra fordítva a szót, ez egy szakmailag magas színvonalon zajló verseny. Elnézve a jogeseteket, majd meghallgatva a versenyzőket, mindig megállapítjuk, hogy a versenyzőink igazán bátrak, és nagyon komoly szakmai felkészültségről tesznek tanúbizonyságot. Lenyűgöző, hogy negyed-, ötödéves joghallgatók érkeznek hozzánk ilyen mély tudással.
Laci egy végtelenül intelligens és nagyon jó humorú ember volt. Számomra azért is volt fontos, hogy az érvek minősége mellett maga a szellemiség is új esszenciát adjon ennek versenynek.
Te is jogász vagy?
G.E.: Igen, ám én teljesen más területre specializálódtam, mint Laci. A CEU-n emberi jogi területen képeztem tovább magamat, többek között ebben a témában tartok nemzetközi szemináriumokat, illetve az ELTE-n jelenleg is doktori tanulmányokat folytatok szövetkezeti jog területen.
Te is körbe vagy véve fiatal joghallgatókkal, így közvetlenül látod ezt a közeget.
G.E.: Igen, és azt látom, hogy nagyon sok fiatal, igazán tehetséges joghallgató van, ezért is volt az egyik álmom, hogy a gyermekeink támogatása mellett legyen egy másik, igazán kézzelfogható célja is az Alapítványnak. Ha ezeknek a fiataloknak a támogatására tudunk valamit tenni, akkor már nagyon megérte ilyen irányba is elindulnunk. Ugyanakkor Laci életében is meghatározó volt a mentorálás.
Ezek szerint a tehetséges joghallgatók mentorálásával is tisztelegtek az ő szellemi öröksége előtt.
G.E.: Laci valóban nagyon sokat tett azért, hogy a nála fiatalabb kollégákat támogassa, neki ez igazán fontos volt. Az ő ajtaja mindig nyitva állt a fiatal kollégák előtt. Ennek elismerése volt az is, hogy 2013-ban posztumusz megkapta a Weil által alapított Jonathan Weiss Mentoring Award-ot, amire a fiatal jogászgeneráció támogatásában nyújtott kiemelkedő szerepvállalásáért jelölték őt a munkatársai. Ennek a díjnak az európai ága ma már Laci nevét viseli.
Az érvelési versenyen keresztül hogyan látod megvalósíthatónak ezt a mentorálást?
G.E.: Az érvelési verseny győztese a pénzjutalom mellett egy két hetes szakmai utat nyer a Weil londoni irodájába, és ez szakmai tapasztalatszerzés szempontjából nagyon fontos. Egyedülálló lehetőség joghallgatóként megtapasztalni azt, hogy milyen érzés egy ekkora irodának a részeseként tevékenykedni.
Emellett persze nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ezen a versenyen a joghallgatók praktizáló kollégák előtt mutathatják meg a tudásukat. És ezalatt nemcsak a zsűrit értem, hanem az érdeklődő közeget, a nézőket is, a verseny utolsó, döntő szakasza ugyanis nagyszámú meghívott vendég előtt zajlik. Azt mondhatom, hogy ebben a közegben sem csak jogászok, hanem az üzleti szféra képviselői is ugyanúgy jelen vannak. Szóval eleve óriási lehetőség az, hogy egy ilyen összetételű plénum előtt meg tudja magát mutatni egy joghallgató.
Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak az első két verseny győztesei?
G.E.: A visszajelzéseik abszolút pozitívak voltak, a londoni ösztöndíj útról inspiráló élményekkel tértek vissza. Ma már mindketten nemzetközi ügyvédi irodában dolgoznak.
Milyen érzésekkel készülsz a harmadik versenyetekre? Most már lehet ezt mondani, hogy jó úton vagytok a hagyományteremtés felé.
G.E.: A rendezés előtt most is ugyanolyan izgatott vagyok, mint az előző két évben. Ez egy jól eső izgalom, hiszen ez lesz a harmadik év, és mostanra egyre többen állnak szakmai partnerként a versenyünk mellé. A verseny fővédnökei Dr. Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke és Dr. Menyhárd Attila, az ELTE jogi karának dékánja. Az említett két ügyvédi iroda mellett az idei verseny szakmai támogatásában a Wolters Kluwer is részt vesz. Ezért nagy köszönettel tartozom nekik is.
Az elmúlt évek távlatából, két sikeres és színvonalas versennyel a hátatok mögött hogyan érzed, sikerült elérni azt a célt, amit te a kezdetekben elképzeltél, amikor a versenyt megálmodtad?
G.E.: Olyan versenyről álmodtam, amire mindhárom gyermekünk büszke lehet később, hogy büszkék legyenek arra, hogy egy ilyen érvelési verseny őrzi édesapjuk nevét és szellemi örökségét. Sári, a legidősebb lányunk, most 13 éves, ő például mindkét korábbi versenyen jelen volt, számomra pedig nagyon jó érzés, hogy ebben a formában ő is bekapcsolódott ebbe a tevékenységbe. Azt már most tudom és érzem, hogy Sári büszke arra, hogy apa olyan értékes dolgokat tett, amíg vele volt, hogy most a nevét egy alapítvány és egy színvonalas verseny őrzi.
Különösen fontos számomra Dr. Siegler Konrádnak, a Weil partnerének támogatása is, ő mindvégig nagyon hitt az érvelési verseny sikerében. Már az első verseny előtt is azt mondta, hogy szeretne egy olyan érvelési versenyt alapítani, ami olyan magas presztízzsel bír, hogy a fiatal, pályakezdő jogászok önéletrajzában értékes információ legyen a Dr. Nagy László Magánjogi Érvelési Versenyen való sikeres szereplés.
Mindvégig azt éreztem a szavaidból, hogy nagyon fontos volt neked egy Laci örökségéhez méltó verseny létrehozása. Jól sejtem, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondhatod, hogy méltó emléket sikerült állítani az érvelési versennyel Lacinak?
G.E.: Az elmúlt évek tapasztalata alapján biztosan állíthatom, hogy hozzá méltó emléket állítottunk, köszönhetően az érvelési versenynek, és azoknak az embereknek, akik mindvégig mellettünk álltak és akiknek ezért köszönettel tartozom. Laci szellemi örökséget hagyott és a mai napig iránytűként él bennem. Amikor ez az érvelési verseny még csak gondolat volt, akkor ez a belső iránytű mutatta nekem, hogy ez egy jó út lehet. Mára viszont biztosan tudom, hogy jó úton járunk.
