Vigyázó szemek
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán működő mentorprogram a hallgatók egyetemi beilleszkedését, szakmai fejlődését segítő, oktatókból és diákokból álló szervezet. A program működéséről az oktatómentorok szervezetének társelnökeivel, dr. Hungler Sárával és dr. Báldy Péterrel, valamint az ÁJK Hallgatói Önkormányzatának elnökével, Czabán Samuval beszélgettünk.
A mentorprogram célja az elsőéves hallgatók egyetemi integrációjának segítése. Miért tartjátok fontosnak ezt a programot?
Dr. Báldy Péter: Kezdettől fogva része vagyok az oktatómentorok közösségének, öt évvel ezelőtt ez a program azért indult, hogy a hallgatók közvetlenül oktatóktól kérhessenek tanácsokat az egyetemi életükkel, szakmai, tanulási lehetőségeikkel kapcsolatban. Időközben jöttünk rá arra, hogy milyen sokat tehetünk a hallgatókért, ha szervezett keretek között, meghatározott stratégia mentén rendszeresen foglalkozunk a gólyákkal. Szerencsére nagyon sokféle háttérrel érkeznek hozzánk a hallgatók, sokféle elvárással, reménnyel, adott esetben félelemmel. Fontosnak tartom, hogy rögtön az első perctől kezdve ott lehessünk mellettük és segítsünk a beilleszkedésben. Egész évben végigkísérjük a hallgatókat, olyan foglalkozásokat tartunk, amelyek segítségükre lehetnek a tanulmányaik során, így tanulás- és írásmódszertani, time-management-képzéseket, illetve a féléves vizsgák közeledtével vizsgafelkészítőket is.
Dr. Hungler Sára: A technikai segítségnyújtáson túl a mentorprogram fontos szerepet játszik abban, hogy egy olyan szervezeti kultúrát ismertessen meg a hallgatókkal, amely demokratikus alapokon épül fel. A csoportok maguk határozzák meg a saját működésük kereteit, maguknak alkotnak szabályokat. A programban önkéntes a részvétel, de azt látjuk, hogy a közösséghez tartozás, valamint a szakmai és kulturális programok olyan élményt adnak a hallgatóknak, amely hosszútávra meghatározó lehet számukra, és ennek révén nemcsak szakmaként, hanem hivatásként is tudnak a jogászi munkára tekinteni.
Czabán Samu: Az egyetemeken az egyik legnagyobb veszély a hallgatókra nézve, és ez igaz az ÁJK-ra is, az elmagányosodás. A hallgatók hirtelen kerülnek a közoktatásból egy hatalmas közösségi és szakmai térbe, ahol nincs fix osztályközösségük vagy órarendjük. Megszűnnek azok a zárt keretek, amelyek előtte strukturálták az életüket. Erre erősít rá, hogy az alulfinanszírozottság miatt általában kevés oktató jut egy hallgatóra, nem tud kialakulni személyes kapcsolat az egyébként is nagyon atomizált egyetemi közegben. Hatalmas eredménynek és nagyon komoly vállalásnak tartom, hogy nálunk az oktatók is beszálltak a gólyák személyes tutorálásába. Az, hogy már első évben húsz hallgatónként van egy oktató, akihez mindig fordulhatsz, hatalmas előnyt jelent. A mentorprogram egy közösségi háló, amibe kapaszkodhatnak a hallgatók az újfajta közegben, legyen az a szakmai orientálás vagy a baráti kapcsolatok kiépítése.
Az egyetemeken az egyik legnagyobb veszély a hallgatókra nézve az elmagányosodás. Ezen sokat segít az ELTE ÁJK mentorprogramja, mivel az egy közösségi háló, amibe kapaszkodhatnak a hallgatók az újfajta közegben, legyen az a szakmai orientálás vagy a baráti kapcsolatok kiépítése
Hogyan kell elképzelnünk az éves munkátokat?
B. P.: A program az Orientációs Napokkal kezdődik, amely egy háromnapos bevezetés az egyetem, a kar működésébe. Az első nap célja, hogy a csoportok tagjai megismerhessék egymást, a második napon szakmai beszélgetéseken vesznek részt, ismerkednek a különböző jogászi pályákkal, illetve kurrens szakmai kérdésekről szervezünk számukra kerekasztal-beszélgetéseket. A harmadik napon a kar égisze alatt működő szervezeteket ismerhetik meg. A félév során igyekszünk az előbb említett foglalkozásokon felül olyan kötetlenebb programokat szervezni, ahol mindenki megtalálja a számára leginkább megfelelő élményt: színházlátogatás, bírósági tárgyaláslátogatás, kirándulások, játékok. Ha igény van rá, egyéni beszélgetéseket is szervezünk. A vizsgaidőszak közeledtével pedig megint a szakmai segítségen van a hangsúly.
H. S.: A programok megszervezésében óriási segítségünkre vannak a diákmentorok. Két-három felsőbb éves hallgató dolgozik együtt az oktatómentorokkal, együtt alakítják a programokat és közösen ötletelnek az esetleges problémák megoldásán.
Cz. S.: Az év elején a hallgatói mentorok főleg az egyetemen belüli eligazodást segítik: hogy kell felvenni tárgyakat, kezelni az elektronikus tanulmányi rendszert stb. A jó közösség kialakítására változatos programokat szerveznek. Az első két egyetemi vizsgaidőszak nagyon nagy nyomás, az átállás nehéz és stresszes. Ilyenkor a szakmai segítség és a motiválás fontos, egy jó mentor mentálisan támaszt, motivációt tud adni ebben az időszakban. Ha pedig kudarcok érik a hallgatót, akkor segíteni kell azok egészséges feldolgozásában.
Hogyan tudtok erre a munkára felkészülni?
H. S.: Évek óta rendszeresen szervezünk magunknak tréningeket, ahol a csapatépítő játékokon keresztül a kommunikációs technikákon át a vitakultúra fejlesztéséig sok mindennel foglalkozunk. A mentorprogram hatalmas szervezeti változásokon ment keresztül az elmúlt években, mára felállt egy stabil háttér, van saját kommunikációs csapatunk, programfelelőseink, külön csoportot hoztunk létre az év közben felmerült problémásabb esetek feldolgozására, sőt, még saját etikai bizottságunk is van.
Cz. S.: A hallgatókat már a felvételi eljárás során elkezdjük képezni, az év során pedig több képzésben részesülnek a már felvett mentorok is. A felkészülésnek három pillére van. Meg kell tanulni közösséget építeni, fel kell készülni a tanulmányokkal kapcsolatos kérdésekre és végül, amit úgy hívunk: érzékenyítés. Az empátia, a másik ember szempontjának felfogása, megértése és átérzése az elengedhetetlen alapképesség, amire minden mentornak szüksége van, és amire talán leginkább fel kell készíteni őket.
