A kétszeres értékelés tilalmába ütközött a közigazgatási bírsággal lezárt ügy újranyitása


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EJEB megállapította a jogsértést, mert mindkét eljárás büntetőjogi természetű volt, mindkét eljárás azonos tényeken alapult, és a második processzus a jogerősen lezárt első eljárást ismételte meg.

Az alapügy

A román kérelmezővel 2008 májusában közúti ellenőrzés keretében alkoholszondát fújattak meg, ami pozitív eredményt mutatott. Az intézkedő rendőrök ezt követően felszólították, hogy vérvétel céljából kísérje el őket egy kórházba, aminek a kérelmező nem tett eleget.

2008 júliusában az ügyész a mintavétel megtagadása miatt büntetőeljárást kezdeményezett, az eljárást azonban egy hónappal később az megszüntette arra hivatkozva, hogy a cselekmény csekély tárgyi súlya miatt nem valósított meg bűncselekményt. Kiszabott ugyanakkor a kérelmezőre 250 eurónak megfelelő mértékű közigazgatási bírságot. A döntés ellen senki nem fellebbezett, a kérelmező pedig az eljárási költségekkel együtt 8 nappal később befizette.

2009 januárjában a felettes ügyész azonban hivatalból hatályon kívül helyezte az ügyész bírságot kiszabó határozatát arra hivatkozva, hogy a közigazgatási bírság nem áll arányban a kérelmező által elkövetett cselekmény absztrakt és konkrét társadalmi veszélyességével. Erre tekintettel a felsőbb ügyészség a nyomozás folytatására utasította az eljáró ügyészt.

2009 márciusában a kérelmező ellen vádat is emeltek, novemberben az első fokon eljáró bíróság egy év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a vérvétel megtagadása miatt. A kérelmező fellebbezését a fellebbviteli bíróság 2010 júniusában elutasította.

2010-ben a kérelmező a 7. Kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikkében rögzített kétszeres eljárás alá vonás vagy büntetés tilalmának megsértése miatt az EJEB-hez fordult.

2013 augusztusában a román főügyész utasította a számvevőszéket a kérelmező által befizetett közigazgatási bírság visszatérítésére. Azév októberében egy rendőr fel is kereste a kérelmezőt otthonában, és tájékoztatta a visszaigénylési eljárásról. A Bíróság rendelkezésére álló iratok alapján azonban a kérelmező nem indította meg a visszaigénylési eljárást.

Az EJEB döntése

A Bíróság Negyedik Kamarájának héttagú tanácsa – amelynek a magyar bíró, Paczolay Péter is tagja – az ügyet az Egyezmény értelmezése szempontjából kiemelkedő jelentőségére tekintettel a Nagykamara elé utalta.

A tilalmazott kétszeres értékelést (ne bis in idem) a Bíróság akkor állapítja meg, ha

  1. mindkét eljárás büntetőjogi természetű,
  2. mindkét eljárás azonos tényeken alapul, és
  3. a második processzus a jogerősen lezárt első eljárást ismétli meg.

(i) Azt, hogy a kérdéses eljárások “büntetőjogi természetű” vádon alapulnak-e, az EJEB önálló szempontrendszer szerint ítéli meg. Ennek során ugyan figyelembe veszi, hogy az adott állam belső joga büntetőjoginak minősíti-e az eljárásokat, de az Engel-ügyben lefektetettek szerint ez csak kiindulópont, az EJEE szerint büntetőjoginak minősülhet a tagállamok által más kategóriába sorolt eljárás is, amennyiben a cselekmény jellege illetve a kiszabható büntetés súlya büntetőjogi jelleget kölcsönöz neki. Az EJEB az ügyben, arra tekintettel, hogy a kérelmezőre a büntetőeljárás szabályai szerint szabták ki a bírságot egy, a büntető törvénykönyvben szereplő tényállás alapján, a bírság jellege pedig nem helyreállító, hanem visszatartó, elrettentő jellegű volt, az első eljárást is büntetőjoginak tekintette.

(ii) Az ügyben a román kormány sem vitatta, hogy a két eljárás azonos ténybeli alapon nyugodott, ezért a nagykamarai Sergey Zolotukhin-ügyben kimondottak szerint a második ügy az előzővel azonos bűncselekmény miatt indított eljárásnak minősül.

(iii) A Bíróság e harmadik feltétellel kapcsolatban felidézte, hogy a kétszeres értékelés tilalma a jogerősen lezárt (felmentéssel vagy elítéléssel végződött) ügyekkel kapcsolatos újbóli eljárást tiltja. Azt, hogy az EJEE szerint mi minősül “jogerősen lezárt” eljárásnak, az EJEB szintén a nemzeti jog figyelembevételével, de saját szempontrendszere szerint dönti el. A Nikitin-ügyre figyelemmel azokat az ügyeket tekinti jogerősen lezártnak, amelyek rendes jogorvoslattal nem támadhatók. Azt azonban, hogy mi minősül rendes jogorvoslatnak, szintén saját szempontrendszer szerint ítéli meg. A mérlegelésnél figyelembe veszi, hogy a jogorvoslat mennyire elérhető a feleknek, illetve hogy igénybe vehetősége függ-e valamely közhatalmi szerv diszkrecionális döntésétől.

A konkrét ügyben a Nagykamarának abban kellett állást foglalnia, hogy a közigazgatási bírság kiszabása jogerősen lezárta-e a kérelmező elleni eljárást. E körben a Bíróság megállapította, hogy az ügy idején hatályban lévő szabályok szerint a kiszabott bírság ellen 20 napon belül lehetett fellebbezéssel élni. A felettes ügyész hatályon kívül helyező döntésére a jogszabály nem írt elő határidőt. A Bíróság értékelése szerint az időbeli korlátozás nélküli hatályon kívül helyezési lehetőség a kérelmező jogi helyzetével kapcsolatos bizonytalanságot idézett elő, és a felek egyenlőségét is sértette.

E szempontokra tekintettel a Bíróság rendes jogorvoslatnak a 20 napos határidővel gyakorolható fellebbezést tekintette, a kizárólag a vád számára rendelkezésre álló, a felettes ügyész által gyakorolható hatályon kívül helyezési jogot nem. Erre tekintettel az EJEE szempontjából a kérelmező elleni büntető jellegű eljárás a közigazgatási bírság kiszabását elrendelő 2008 augusztus 7-én kelt döntés legkésőbb a kérelmező erről való értesítését követő 20. nap elteltével jogerősen lezárult.

Az Egyezmény szempontjából jogerősen lezárult döntés hatályon kívül helyezésével és az eljárás folytatására utasítással a felettes ügyész jogerősen lezárt eljárást ismételtetett meg.

A három vizsgált feltétel tehát teljesült, így a Bíróság megállapította, hogy a kérelmező ellen kétszeres eljárást folyattak. A 7. Kiegészítő Jegyzőkönyv 4. Cikk második bekezdése felsorolja azokat az okokat, amelyek még ilyen esetben is legitimálják az állam intézkedését.
Eszerint egyezménykonform az eljárás megismétlése, “ha új, vagy újólag feltárt tények, vagy az eljárás alapvető hibái természetüknél fogva kihatással vannak a meghozott ítéletre.”

A jelen ügyben azonban a felettes ügyész a hatályon kívül helyező döntést ugyanazokra az ügyiratokra alapítva hozta meg, amelyek alapján a nyomozást vezető ügyész megszüntette az eljárást, új bizonyíték nem merült föl.

Az eljárás alapvető hibájának az EJEB értelmezésében olyan kiemelt jelentőségű eljárásjog-sértés tekinthető, amely alapjaiban kérdőjelezi meg az eljárás legitimitását. A Nagykamara e körben figyelembe vette a 7. Kiegészítő Jegyzőkönyvhöz kiadott hivatalos indokolást, amelynek 31. bekezdése úgy fogalmaz, hogy a 4. cikk alapján a terhelt javára lehetőség van az eljárás megismétlésére és az ítélet megváltoztatására. A Bíróság a fentiek fényében arra jutott, hogy az eljárásjogi garanciák megsértése elsősorban a terhelt védelemhez fűződő jogainak megsértését jelenti, amely esetben az eljárás megismétlésére lehetőség van. A terhelt terhére eső megismétléshez szükséges súlyú eljárásjogi jogsértést azonban a jelen ügyben az EJEB nem állapított meg.

Minderre tekintettel a Nagykamara egyhangú döntése szerint az eljárások a kétszeres értékelés tilalmába ütköztek. Az egyezménysértés megállapításán felül a kérelmezőnek 5.000 euró nem-vagyoni kártérítést, költségeire tekintettel pedig további 470 eurót is megítélt a Bíróság.

A döntés érdekessége, hogy bár az egyezménysértés tényében a Nagykamara mind a 17 bírája egyetértett, az összesen négy párhuzamos indokolás valamelyikéhez összesen 10 bíró csatlakozott.

(ejeb.atlatszo.hu)


Kapcsolódó cikkek