A kontraktuális felelősségi szabályok alkalmazásához elengedhetetlen, hogy a konkrét felek között jöjjön létre a szerződés
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ami a tényállást illeti, A és B Kft. biztonsági szolgáltatásra irányuló megbízási szerződést kötöttek egymással, melynek során A biztonsági őri feladatok ellátását vállalta B objektumának területén. Rögzítették, hogy a megbízott személyzetének munkájával kapcsolatban felmerült kifogást az észlelés után haladéktalanul írásban kell bejelenteni, és ha a közlés nem megfelelő időben történik, a kifogásból eredő igény nem érvényesíthető. A megbízott továbbá jogosult volt arra, hogy a megbízóval egyetértésben alvállalkozót vegyen igénybe. Az ügyben az I. rendű alperes a biztonsági őr volt, aki…
Ami a tényállást illeti, A és B Kft. biztonsági szolgáltatásra irányuló megbízási szerződést kötöttek egymással, melynek során A biztonsági őri feladatok ellátását vállalta B objektumának területén. Rögzítették, hogy a megbízott személyzetének munkájával kapcsolatban felmerült kifogást az észlelés után haladéktalanul írásban kell bejelenteni, és ha a közlés nem megfelelő időben történik, a kifogásból eredő igény nem érvényesíthető. A megbízott továbbá jogosult volt arra, hogy a megbízóval egyetértésben alvállalkozót vegyen igénybe. Az ügyben az I. rendű alperes a biztonsági őr volt, aki B egyik ügyvezetőjének (felperes) irodájából több részletben (először a nem zárt fiókból, majd később a zártból, melynek a kulcsa azonban a szobában került elhelyezésre) több mint 3 millió forintot lopott. Az ügyében eljárt bíróság őt bűnösnek mondta ki üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében, és a tőle lefoglalt 300 000 forintot a felperesnek kiadni rendelte. Az eset II. rendű alperese A jogutódja volt.
A felperes keresetében 3 100 000 forint kártérítés és késedelmi kamatai egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Az I. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, a kártérítési követelést elismerte, míg a II. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest a keresettel egyezően marasztalta, míg a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. Álláspontja szerint eleve nem volt bizonyított, hogy az I. rendű alperes a felperes készpénzét tulajdonította el, de hangsúlyosan leszögezte, hogy kártérítési felelősség a II. rendű alperest már csak azért sem terhelhette, mert a jogelődjének nem volt feladata, hogy bármiféle készpénzt megőrizzen. Ráadásul a felperes a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A szerződés alapján ugyanis a lopás észlelése után köteles lett volna haladéktalan értesíteni a II. rendű alperes jogelődjét, és a felróhatóságot megalapozta az is, hogy a kulcsot változatlanul az irodában helyezte el.
A másodfokú bíróság a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító döntést részében megváltoztatta és őt a keresettel egyezően, az I. rendű alperessel egyetemlegesen marasztalta. A döntés szerint mivel B és a II. rendű alperes jogelődje között megbízási szerződés jött létre, és a II. rendű alperes nem bizonyította azt az állítását, hogy a megbízót megfelelően, írásban tájékoztatta az alvállalkozó bevonásáról, ezért a II. rendű alperes ezért felelősséggel tartozik az I. rendű alperes jogellenes magatartásáért. A bíróság szerint a kártérítési felelősség megállapítása szempontjából pedig annak volt jelentősége, hogy az I. rendű alperes a szerződésben rögzített kötelezettségét szándékosan megszegte. Tanúvallomások alapján egyértelműen megállapíthatónak találta, hogy a felperes a saját pénzét tartotta az irodájában. A károsult felelősségét megalapozó Ptk. szabályt [„A károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős”] nem találta a bíróság alkalmazhatónak, mivel a felperes kárát nem harmadik személy, hanem a II. rendű alperes jogelődje által igénybe vett I. rendű alperes okozta. A felperest nem terhelte olyan kötelezettség, hogy a lezárt irodájában az íróasztal fiókjában elhelyezett készpénzt a cég széfjében zárja el, mint ahogy azt sem lehetett a terhére értékelni, hogy a lopás felfedezése után nem a II. rendű alperes jogelődjéhez, hanem a rendőrséghez fordult.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A II. rendű alperes szerint jogelődje jogosan vett igénybe közreműködőt a szerződés teljesítéséhez, a megbízó arról tudott, és a hozzájárulása nem volt alakszerűséghez kötve. A felperes viszont csak a közreműködő jogellenes igénybevétele esetén érvényesíthetett volna vele szemben kárigényt, mivel a Ptk. kimondja, hogy ha a megbízottnak más személy igénybevételére nem volt joga, felelős azokért a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be [475. § (3) bekezdés]. A jogosan igénybe vett közreműködő szerződésszegő magatartásával okozott kárért abban az esetben lett volna köteles helytállni, ha a kár a megbízó oldalán keletkezett volna. A II. rendű alperes álláspontja szerint a felperes kárigénye vele szemben kizárólagosan deliktuális alapú lehet, és ebből kifolyólag csak abban az esetben terhelhetné kártérítési felelősség, ha a felperes a perben bizonyította volna, hogy a kár az ő jogellenes, vétkes magatartása miatt keletkezett.
A Kúria megállapításai
A Kúria megalapozottnak ítélte a felülvizsgálati kérelmet. Kiemelte, hogy a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének főszabályként nincs helye [Ptk. 318. § (1) bekezdés]. Az erre alapuló kontraktuális felelősség szükségképpen feltételezi a károkozó és a károsult közötti szerződéses jogviszonyt, a károkozó magatartást a szerződésszegés jelenti. Szerződés hiányában szerződésszegésre alapított kártérítés iránti igény eredményesen nem érvényesíthető. A II. rendű alperes jogelődje nem a felperessel, hanem az általa képviselt társasággal kötött megbízási szerződést. Így a felperes a II. rendű alperes jogelődje részéről a megbízás teljesítése érdekében igénybe vett I. rendű alperes által okozott kárának megtérítését a kontraktuális felelősség szabálya alapján nem kérheti. (Hangsúlyozta, hogy más lenne a helyzet, ha a felperes nem a saját, hanem az időközben megszűnt megbízó kárigényét érvényesítené.) A megbízási szerződéssel kapcsolatos felelősségi szabályok [Ptk. 475. § (1) és (3) bekezdés] a fentiek miatt nem voltak alkalmazhatóak, és nem volt relevanciája annak, hogy a II. rendű alperes jogosult volt-e a közreműködő igénybevételére. Mindezek miatt a felperes a II. rendű alperessel szemben is csak deliktuális alapon érvényesíthetett kártérítési igényt.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 22.539/2017.) a Kúriai Döntések 2019/2. számában 48. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 1959. évi IV. tv. 318. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés
