A schengeni „C” típusú vízum


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Hazánk 2007. december 21-én lett tagja a schengeni zónának, melynek nem az összes EU-s tagállam a tagja (pl. az Egyesült Királyság), viszont a térséghez tartozik néhány nem EU-s tagállam: Norvégia, Izland, Svájc és Liechtenstein.


Azzal, hogy Magyarország bekerült az Európai Unió schengeni zónájába, hazánkra is érvényesek lettek a schengeni tagállamok által kibocsátott vízumok és tartózkodási engedélyek. (Itt kell megjegyeznünk, hogy az egyik tagállam által kiállított tartózkodási engedély egy másik tagállamban rövid távú vízumként érvényes, de erről részletesen cikksorozatunk 4. részében lesz szó. Kattintson az első és a második rész elolvasásához.)

A közös schengeni vízum főszabálya

A közös schengeni vízum 180 napon belül 90 napot meg nem haladó tartózkodásra jogosít. (A hosszú távú, azaz félévenként 90 napot meghaladó tartózkodásra vonatkozó szabályozás a tagállamok belső jogkörébe tartozik, és ezt a nemzeti jogszabályok határozzák meg.)

A schengeni vízum- és beutazási szabályok kialakítása egyfajta közösségi vívmányt jelent. Megalkotása mögött a tagállamok előtt az a cél lebegett, hogy a harmadik országbeli állampolgárok be- és kiutazására, valamint tartózkodására a schengeni tagállamokban azonos feltételek vonatkozzanak. Ha egy Schengenen belüli tagállam schengeni vízumot ad egy harmadik állambelinek, akkor a vízummal rendelkező bármelyik schengeni tagállamba utazhat, de főszabály szerint az első beutazástól számított 180 napon belül maximum 90 napot tartózkodhat a térségben. Az említett első beutazás értelmezése viszont nem mindig egyértelmű.

Az első beutazás értelmezése az Európai Unió Bírósága szerint

Az Európai Unió Bírósága szerint az első beutazás fogalma a schengeni térségbe történő legelső beutazáson kívül magában foglalja az e legelső beutazástól számított 180 napos időszak leteltét követően e térségbe történő első beutazást is, valamint a korábbi első beutazás időpontjától számított 180 napos időszak letelte utáni minden újabb első beutazást is. (C-245/05 Nicolae Bot versus Préfet du Val-De-Marne-ügy, 2006.)

A C-245/05-ös ügy tényállása

Nicolae Bot román állampolgár először 2002. augusztus 15-én lépett be a schengeni zónába, és november 2-ig tartózkodott ott, majd másodszor 2002 november végétől 2003 január végéig ismét a térségben volt. Harmadik alkalommal 2003. február 23-án utazott a zónába, és egy hónappal később, március 25-én igazoltatták, másnap pedig elrendelték a kitoloncoltatását. Jogorvoslatát elutasították arra hivatkozva, hogy Nicolae Bot az SMVE 20. cikkének (1) bekezdésében írt 180 napos időtartam le nem telte ellenére tért vissza, így nem tekinthető szabályos beutazónak.

Az Európai Unió Bírósága (képünkön) szerint az első beutazás fogalma a schengeni térségbe történő legelső beutazáson kívül magában foglalja az e legelső beutazástól számított 180 napos időszak leteltét követően e térségbe történő első beutazást is

A kérdést előterjesztő francia bíróság azért fordult az Európai Unió Bíróságához, mert felmerült, hogy vajon helyesen értelmezik-e a hatóságok az első beutazás fogalmát. A kérdés tulajdonképpen úgy tehető fel, vajon a schengeni térségbe történt minden újabb beutazás, vagy pedig az e térségbe történt legelső beutazáson kívül kizárólag az e legelső beutazástól számított 180 napos időszak leteltét követő újabb beutazás minősül-e első beutazásnak.

Az SMVE azt mondja ki, hogy a legelső beutazástól számított 180 nap elteltét követő beutazás újabb első beutazás újabb 180 napos periódust indít. Az EU Bizottsága és Finnország viszont felhívta egy problémára a figyelmet. Szerintük ugyanis az, aki először a schengeni zónát még első beutazása napján elhagyja, majd 89 nap után visszatérve a 180 napos időszak végéig egy nap híján 90 napot, azaz 89 napot tartózkodik a térségben, a 180 napos periódus végén egy napra kiutazik, majd – már az újabb 180 napos időszakot kezdve – másnap oda újra beutazva újabb 90 napig tartózkodik e térségben, az valójában egy-két nap híján 180 napon át folyamatosan szabadon mozoghat a schengeni zónában. Ez pedig ellentétes az eredeti szándékkal. Ezért a bizottság és Finnország külön-külön javaslatot tett a helyes értelmezésre.

A bizottság, valamint Finnország javaslata

Az EU Bizottsága szerint az első beutazás helyes értelmezése az, ha azt megelőzően legalább 90 napig távol volt a beutazó, illetve ha nincs ilyen hosszú távollét, akkor mindig az esedékes beutazást megelőző utolsó 180 nap számít.

Finnország szerint az első beutazás a helyes értelmezés szerint az újabb beutazást megelőző 180 napon belüli első beutazás. Finnország javaslata lényegében a bizottság javaslatának második fele, vagyis mindig az esedékes beutazást megelőző utolsó 180 nap számít.

Az Európai Unió Bírósága sem a bizottság javaslatát nem fogadta el, sem Finnországét. A bíróság szerint ugyanis ezek az értelmezések azzal, hogy az első beutazás időpontját, az utolsó beutazás időpontjától függően, változtathatónak feltételezik, figyelmen kívül hagyják, hogy az SMVE 20. cikkének (1) bekezdése az „első beutazás” fogalmára épül, és azt az ott nem szereplő utolsó beutazás időpontjának fogalmával váltják fel.

Vajon mit akart ezzel az Európai Unió Bírósága kimondani? Azt, hogy elméletileg elképzelhető két egymást nem folyamatosan követő tartózkodás: egy első 180 napos időszak végén, majd miután a polgár kiutazik, majd ismét beutazik, akkor így a második 180 napos időszak elején. Ezzel szemben rosszul értelmezi a schengeni főszabályt az, aki visszamenőleg 180 napos időtartamra vonatkozva vizsgálja az eltöltött napok számát.

(A korábbi cikkekben említett két jogeset ausztrál, illetve amerikai állampolgárainál a fent elmondottak annyiban érvényesülnek, hogy ők a jogszabályok értelmében a „C” vízum igénylése nélkül tartózkodhatnak a 180 napos periódust tekintve 90 napig a schengeni zónában.)


Kapcsolódó cikkek

2024. február 28.

A gyermekek jogellenes külföldre vitele

Európai előírások és konkrét nemzeti jogszabályok összevetéséről döntött az EU Bírósága egy különösen érzékeny témában, a gyermekek jogellenes külföldre vitelével kapcsolatban. Lényege a visszavitel iránti kérelmek elbírálására vonatkozó, a gyermekek érdekeit szolgáló gyors eljárások biztosítása.