A telekadó szabályai mezőgazdasági művelés esetén


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mentes a telekadó alól a ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló terület – a Kúria eseti döntése.


A tényállás

A felperes 2005 óta tulajdonosa egy 1 hektárt el nem érő, kivett, beépítetlen területű, árok művelési ágú ingatlannak.

Az illetékes körjegyzőség a felperesnél az ötéves elévülési időn belül 284 680 Ft adóhiányt állapított meg a 2007–2011 közötti időszakban, ezért 2012-ben őt telekadó megfizetésére kötelezte. A 2012-től kezdődő időszakra pedig 103 520 Ft telekadó megfizetését írta elő. Az első fokú határozat ellen benyújtott fellebbezést az alperes elutasította, azzal, hogy a 2012. évi telekadó-fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezést meg semmisítette.

A közigazgatási határozat felülvizsgálata

A törvényszék az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

A törvényszék álláspontja szerint a felperes adókötelezettsége megszűnt a tényleges mezőgazdasági művelés megkezdése évének utolsó napján [1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 20. § (2) bekezdés a) pont alapján]. Ennek megállapítása során figyelembe vette, hogy a felperes a Htv. azon rendelkezéseinek, amelyek a belterületi földrészlet, illetve a telek fogalmát határozza meg azért nem tudott eleget tenni, mivel az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) szerint az 1 hektár alatti területet mezőgazdasági művelés alatti területként az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyzik be. Azt az eljárás során az alperes is elismerte, a felperes pedig bizonyította, hogy a perbeli ingatlan ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló terület. Mindezek alapján a törvényszék a felperes belterületi ingatlanjáról megállapította, hogy az ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt állt.

Az új eljárás lefolytatásánál, annak elbírálásához, hogy a felperesnek telekadó-fizetési kötelezettsége fennáll-e, illetve, hogy mely időszakra vonatkozóan áll fenn, az eljáró hatóságnak figyelembe kell vennie, hogy a felperes tulajdonában lévő telek mezőgazdasági terület és meg kell állapítania, hogy mely időpontban folytat a felperes akár erdőgazdálkodási, akár mezőgazdasági tevékenységet e területen.

A felülvizsgálati indítvány tartalma

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint belterületi földrészlet, illetve telek az épülettel be nem épített földterület, ide nem értve az ingatlan-nyilvántartásban művelési ág szerint aranykorona értékkel nyilvántartott és ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi telket.

A csatolt tulajdoni lap alapján az alperes szerint egyértelműen megállapítható, hogy a megadóztatott ingatlan kivett, beépítetlen belterület, árok. Mivel az ingatlan nem művelési ágban, nem aranykorona értékkel nyilvántartott terület (bár ténylegesen valóban mezőgazdasági művelés alatt áll), ezért a Htv. által előírt három együttes feltételből csak az egyik állapítható meg, így a telek a telekadó hatálya alá tartozik. Ezen túlmenően a telekadót szabályozó önkormányzati rendelet a mentességek felsorolásánál csak a törvényben meghatározottakat említi, kedvezményben pedig kizárólag azt részesíti, aki bejelentett állandó lakcímmel rendelkezik. A felperes ilyennel nem rendelkezett. A 2012-től hatályos szabályok szerint pedig azért nem érvényesíthető a mentesség, mivel a megadóztatott terület vállalkozás céljára szolgál, az adómentesség meg csak arra a beépítetlen belterületi földrészletre vonatkozik, amelynek tulajdonosa azt nem vállalkozás céljára használja.

Mivel a 2012-es évre nem volt bizonyítható, hogy a felperes vállalkozási tevékenységet folytatott, ezért a megyei Kormányhivatal saját hatáskörben módosította korábbi határozatát, viszont a korábbi évekre vonatkozó megállapításokat továbbra is törvényesek tartotta az alperes, hiszen álláspontja szerint nem elegendő a tényleges mezőgazdasági művelés az adókötelezettség megszűnéséhez.

A Kúria megállapításai

Az eljárás fő kérdése a Kúria álláspontja szerint, hogy a ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló, de az ingatlan-nyilvántartásba ekként azért be nem jegyzett terület, mert az Inytv. és a Vhr. ezt az 1 hektár alatti területeknél nem teszi lehetővé, belterületi földrészletnek, illetve teleknek minősíthető-e. Az önkormányzati rendeletekben szabályozott adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlethez, telekhez kapcsolódik a Htv. szabályai alapján.

A terület ugyanis bár ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt áll, az ingatlan-nyilvántartásban művelésből kivett beépítetlen területként, árokként van nyilvántartva, mivel a terület nagysága nem éri el az 1 hektárt, és az Inytv. szerint [23. § (3) bekezdés] az ilyen földrészletet művelés alól kivett területként kell nyilvántartani. Mindezek alapján nem tartotta a Kúria ésszerűtlen jogszabály-értelmezésnek, hogy mivel az Inytv. és a Vhr. szerint az ingatlan-nyilvántartásban művelés alól kivett területként kell nyilvántartani az 1 hektárt meg nem haladó belterületi földterületet, ezért a tényleges hasznosítást veszi alapul. Álláspontja szerint ugyanis a telekadó tárgyaként meghatározott beépítetlen belterületi földrészlet, illetve telek fogalma alóli kivétel súlypontja nem az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés, hiszen nyilvánvalóan nem lehetett jogalkotói cél az 1 hektárt meg nem haladó mezőgazdasági művelés alatt álló terület adótárgyként való meghatározása úgy, hogy közben az 1 hektárt meghaladó ugyanilyen terület nem esik adókötelezettség alá. A Kúria ennek a logikának a megerősítését látta abban a korrekciós jogalkotásban, amely 2014. január 1-jétől a Htv mentességei közé felveszi az ingatlan-nyilvántartásban művelés alól kivett területként nyilvántartott, 1 hektárt meg nem haladó nagyságú földterületet, ha tényleges mezőgazdasági művelés alatt áll.

Kiegészítésként jegyezte meg a Kúria, hogy aggályos az önkormányzat azon rendelkezése, miszerint a bejelentett állandó lakcímmel rendelkező helyi lakosok részére az adó évi mértéke kisebb, mint az ilyennel nem rendelkezőké. A felhívott 55/2008. (IV. 24.) AB határozat szerint ugyanis nincs lehetőségük az önkormányzatoknak arra, hogy „a településen életvitelszerűen élő állandó lakosoknak a nem állandó lakosokhoz képest végzett esetleges helyi többlettevékenységét értékeljék. Az ilyen mérlegelés ugyanis teljesen független lenne a vagyoni adó kivetésének céljától és az adó tárgyától is.” De mivel ennek vizsgálata nem képezte az ügy tárgyát, részletesebben nem vizsgálta a Kúria.

Mindezek alapján a Kúria hatályában fenntartotta a törvényszék ítéletét.

Az ismertetett döntés (Kúria, Kfv. VI. 35 812/2012/8.) a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár  2014/5. számában jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.