A természetes személyek adósságrendezésének kezdeményezése és az adósságrendezés kezdő időpontja különböző fogalmak

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2019. december 20.
Címkék: , , ,
Rovat: ,
A természetes személyek adósságrendezésének kezdeményezéséhez szükséges feltételek fennállását az adósságrendezés iránti kérelem benyújtásának időpontjára vonatkozóan kell vizsgálni – a Kúria eseti döntése. Ami a tényállást illeti, az adós és az adóstárs 2016. január elején természetes személy adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelmet nyújtott be, amely alapján a Családi Csődvédelmi Szolgálat az eljárás kezdeményezésének tényét bejegyezte az adósságrendezési nyilvántartásba és a Központi Hitelinformációs Rendszerbe (KHR). A Szolgálat lefolytatta a jogosultságvizsgálatot, majd 2016 októberében tájékoztatta az adóst, hogy a hirdetményt tett közzé a…

A természetes személyek adósságrendezésének kezdeményezéséhez szükséges feltételek fennállását az adósságrendezés iránti kérelem benyújtásának időpontjára vonatkozóan kell vizsgálni – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az adós és az adóstárs 2016. január elején természetes személy adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelmet nyújtott be, amely alapján a Családi Csődvédelmi Szolgálat az eljárás kezdeményezésének tényét bejegyezte az adósságrendezési nyilvántartásba és a Központi Hitelinformációs Rendszerbe (KHR). A Szolgálat lefolytatta a jogosultságvizsgálatot, majd 2016 októberében tájékoztatta az adóst, hogy a hirdetményt tett közzé a bíróságon kívüli adósságrendezési eljárásáról, a hitelezői igények bejelentése érdekében.
A főhitelező 2016 novemberében listát készített a nyilvántartásba vett igényekről, majd 2017 januárjában arról tájékoztatta a Szolgálatot, hogy a határidőben bejelentett hitelezői igénybejelentéseket figyelembe véve az adós tartozása (66 619 549 Ft) meghaladja a vagyona 200%-át. Így véleménye szerint az adós nem felel meg a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényben írt feltételeknek. A törvény szerint adósságrendezés akkor kezdeményezhető, ha az adósnak összességében egy vagy több, összesen legalább 2 millió forint, de legfeljebb 60 millió forint közötti, hatósági vagy bírósági úton érvényesíthető tartozása van. Illetve ha ezek a tartozások meghaladják az adós, adóstárs adósságrendezésbe tartozó vagyonát, de nem haladhatják meg az adós, adóstárs belföldön található vagy hozzáférhető vagyonának 200%-át, azzal, hogy ez utóbbi rendelkezés szempontjából a vagyonba beleértendő az adós, adóstárs öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele is, de nem tartozik bele a törvény végrehajtási rendeletében felsorolt vagyontárgy és bevétel. Ezek alapján az adós az eljárásban való részvételre nem jogosult.
A Szolgálat a bíróság felé az eljárás lefolytatásának kizáró okaként a jogosultsági feltételek fenn nem állását jelölte meg. Az adós és az adóstárs vitatták a tartozásuk 20%-át, és a tartozás számításának felülvizsgálatát kérték.

Az első- és a másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság az adós és az adóstárs bírósági adósságrendezés iránti hivatalból elutasította. Megállapította, hogy a felek tartozása meghaladja a jogszabályban előírt határt, ezért az adósságrendezés nem rendelhető el.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú végzést. Kiemelte, hogy az adósságrendezési törvényben foglalt feltételeknek együttesen kell fennállniuk ahhoz, hogy az adósságrendezés kezdeményezhető legyen. Ezeknek a kérelmező nem felelt meg. Hangsúlyozta továbbá, hogy a feltételek meglétét az eljárás kezdeményezésekor kell vizsgálni. Az adósok által a főhitelezőnek megfizetett minimális törlesztőrészletek a tartozásba nem számíthatók be.

A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az adós és az adóstárs álláspontja szerint az adósságrendezési eljárás lefolytatására irányuló kérelmük beérkezése után a Szolgálat ellenőrizte a jogosultságot, az eljárás megindításához szükséges feltételek fennállását. Igazolást is kaptak arról, hogy a feltételeknek megfelelnek. A főhitelező is köteles volt megvizsgálni az adatokat, és a hirdetményre a főhitelező koordinálásával és aláírásával egy összegzés került elkészítésre, melyből látható, hogy tartozásaik nem érték el a meghatározott felső határt. Így a bíróságok meglátása szerint nem utasíthatták volna el hivatalból az adósok kérelmét.

A Kúria megállapításai
A Kúria kiemelte, hogy az adósságrendezés kezdő időpontja bíróságon kívüli adósságrendezés esetén a Szolgálat által a bíróságon kívüli adósságrendezés kezdeményezéséről szóló hirdetmény közzétételének kelte. A törvény azonban nem az adósságrendezés kezdő időpontjához, hanem az adósságrendezés kezdeményezéséhez ír elő feltételeket. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az adósságrendezés kezdeményezése és az adósságrendezés kezdő időpontja különböző fogalmak. Az adósságrendezés kezdeményezése az adós által a kérelem benyújtását jelenti, míg az adósságrendezés kezdő időpontja a Szolgálat hirdetményének a megjelenését.
Az adósnak az adósságrendezés kezdeményezésekor – az eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásakor – fel kell tüntetnie az általa ismert tartozásokat, mert ennek alapján állapítható meg csak a törvényi feltétel fennállása, mely csak akkor engedi az adósságrendezés kezdeményezését, ha az adósnak összességében, kamattal, járulékokkal növelten, egy vagy több, összesen legalább 2 millió forint, de legfeljebb 60 millió forint közötti, hatósági vagy bírósági úton érvényesíthető tartozása van. Ezeket a feltételeket az eljárás kezdeményezésekor – azaz a kérelem benyújtásakor – kell vizsgálni.
A Kúria hangsúlyozta, hogy az adósságrendezés lefolytatására való jogosultság megállapítása körében ezért a főhitelezőnek és az ügyben eljárt bíróságoknak azt kellett volna vizsgálniuk, hogy a kérelem benyújtásakor milyen összegű tartozásokkal rendelkezett az adós és az adóstárs. A főhitelező kimutatása azonban, amelyet a bíróságok döntésük alapjául elfogadtak, nem erre az időpontra vonatkozóan készült, ezért ez a kimutatás ezért az érdemi döntés alapjául nem szolgálhatott volna.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Gfv.VII.30.483/2018.) a Kúriai Döntések 2019/12. számában 327. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2015. évi CV. törvény 7. § (1) és (4) bekezdés.

Kapcsolódó cikkek:


Az ügyész a bíróság előtti eljárása közhatalmi tevékenység
2019. december 5.

Az ügyész a bíróság előtti eljárása közhatalmi tevékenység

Az ügyész a bíróság előtti eljárásban közhatalmi tevékenységet folytat; közhatalmi szerv hatáskörében eljárva ügyészi szolgálati viszonya alapján gyakorolja az ügyészt megillető jogokat és tesz eleget az ügyészt terhelő kötelezettségeknek – a Kúria eseti döntése.

Tagok védelme a létesítő okirat módosítása során
2019. november 29.

Tagok védelme a létesítő okirat módosítása során

A Ptk. helyes értelmezése szerint akkor is valamennyi tag egyhangú határozatára van szükség a létesítő okirat módosításához, ha a módosítás valamennyi tag jogait azonos módon hátrányosan érintené, vagy valamennyi tag helyzetét azonos módon hátrányosabbá tenné. Az "egyes tagok" kifejezés alatt egy, több, de akár valamennyi tag is értendő – a Kúria eseti döntése.