AB: a cikk és az illusztráció tartalmi kapcsolata alapján nem sérül a képmáshoz való jog


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.534/2016/4. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A döntéshez Czine Ágnes párhuzamos indokolást, valamint Salamon László, és Stumpf István különvéleményt csatoltak.

  1. Az alapügy

Az indítványozó egy internetes hírportál kiadója volt. E hírportálon az indítványozó 2015. február 1-jén cikket közölt „Szilvásy: Az ügyészek bocsánatot kértek tőlem a koholt vádak miatt!” címmel, amelyet egy, dr. Szilvásy Györgyről készült fényképpel illusztrált. Ezt az illusztrációként használt fényképet a felperesről korábban, az „UD Zrt. ügy” néven ismertté vált bírósági eljárás során, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, a 2011. április 12-13. napjain megtartott folytatólagos tárgyaláson készítette az Origo munkatársa, az érintett hozzájárulása nélkül. Akkor a fénykép közlése miatt a felperes személyiségi jogi pert indított az Origo Zrt. ellen, amelyet meg is nyert, mivel a bíróságok szerint sérült a képmás védelméhez való joga. A kérdéses fényképen egyébként a felperes jól felismerhető, a bírósági tárgyalóteremben a vádlottak padján ül öltönyben, mellette az aktatáskája látható, mögötte pedig a sajtó munkatársai fényképeznek. Jelen ügyben az indítványozó ezt a jogsértően készített és bemutatott fényképet használta fel a 2015. február 1-jén megjelent cikk illusztrálására, amely a felperes 168 Órának adott interjúját elemezte. A cikk több állítást is idéz a felperestől, így pl. azt, hogy az „UD Zrt. ügyben” az ügyészség a Fidesz segítségére sietett, felmentése azonban az akkori Kormány és a nemzetbiztonsági szervek tisztaságát is mutatja.

A cikk megjelenését követően a felperes az indítványozó ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt pert indított. A Fővárosi Törvényszék a keresetet alaptalannak találta és elutasította. A bíróság megállapította, hogy a felperes közszereplő volt a kérdéses büntetőeljárás megindításakor, és annak tartama alatt is, ugyanis 1990-től 2005-ig különböző magas kormányzati és egyéb állami tisztségeket töltött be. Az „UD Zrt. ügy” elnevezés két büntetőeljárásra utalt, amelyekben a felperes vádlottként szerepelt. Az ügyek a felperes, mint közszereplő magatartásával foglalkoztak, ezért jelentős közérdeklődés kísérte őket, az eljárások a sajtón keresztül országos nyilvánosság előtt zajlottak. A bíróság szerint méltányolható szempont, hogy az erről szóló cikket az indítványozó fényképpel kívánta illusztrálni. Ehhez kapcsolódóan részletesen elemezte a kérdéses fényképet, és azt nem találta öncélúnak, gúnyosnak, bántónak, a felperes emberi méltóságát sértőnek.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, megállapította a felperes képmáshoz való jogának megsértését, az indítványozót a további jogsértéstől eltiltotta, kötelezte a fénykép eltávolítására az internetes hírportálról, továbbá kötelezte, hogy a felperestől magánlevélben kérjen elnézést, és fizessen meg a részére 500 000 Ft-ot és annak 2015. február 1-jétől járó késedelmi kamatát.

A Fővárosi Ítélőtábla szerint a jelen ügyben annak volt jelentősége, hogy a fénykép készítésekor a büntetőeljárásról szóló törvény úgy szólt, hogy: „A bírósági tárgyalásról a nyilvánosság tájékoztatása érdekében hang- vagy képfelvételt a tanács elnöke engedélyével, a bírósági tárgyaláson jelenlévő személyről – a bíróság tagjain, a jegyzőkönyvvezetőn, az ügyészen és a védőn kívül – csak az érintett hozzájárulásával szabad készíteni.” Ez a szabályozás nem tett különbséget a jelenlévők között közszereplői minőségük szerint, ezért a büntetőeljárásban tartott bírósági tárgyaláson közszereplő személyről is csak a hozzájárulása alapján készíthető hang- vagy képfelvétel.

Az indítványozó ezt követően az Alkotmánybíróság eljárás kezdeményezte, mivel a bírósági döntést ellentétesnek tartotta az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdéseiben biztosított véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságával.

  1. A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság az ügyben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként értékelte az ügyben azt, hogy a véleménynyilvánítás és sajtó szabadsága, valamint a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás kiterjed-e arra, hogy az indítványozó a cikket a jogvita tárgyát képező fényképpel illusztrálja, vagy pedig e cselekménye a felperes emberi méltósághoz való jogából levezethető képmáshoz való személyiségi jogának a megsértését jelenti.

A kérdés megválaszolásához az Alkotmánybíróság áttekintette releváns esetjogát. E körben a szólásszabadság személyiségvédelmi határainak meghatározásakor az Alkotmánybíróság következetesen annak tulajdonít döntő jelentőséget, hogy közügyek vitája képezi-e a vizsgálat tárgyát. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az emberi méltóságból fakadó becsületvédelem, jó hírnév és az állami intézményekbe vetett közbizalom a véleményszabadság és így a közügyeket érintő szólás alkotmányosan igazolható korlátját jelenti. Nyilvánvaló emellett az is, hogy nem a közéleti véleménynyilvánítás szabadságával él, aki a másik személy emberi mivoltában való megalázása érdekében használ súlyosan bántó, vagy sértő kifejezéseket.

Az AB utalt arra is, hogy a most vizsgálandó kérdéshez egyes elemeiben hasonló problémát a közelmúltban vizsgált már a 3313/2017. (XI. 30.) AB határozatban. Abban az ügyben az indítványozóról egy olyan képet tettek közzé, amelyet az előzetes letartóztatásának fenntartásáról döntő bíróság elé vezetésekor készítettek, és amely őt öltönyben, de bilincsben és vezetőszíjjal ábrázolja. Az ügyben a Kúria és az AB arra a megállapításra jutott, hogy tekintettel arra, hogy a büntetőeljárás tárgya az indítványozó közszereplői minőségéhez kapcsolódott, az arról való tudósítás céljából fénykép készítése és közzététele nem minősült az indítványozó képmásával történő visszaélésnek.

A jelen ügyben az Alkotmánybíróság annak tulajdonított jelentőséget, hogy a cikk témája, az „UD Zrt. ügy” néven ismertté vált bírósági eljárás olyan esemény volt, amelyet a sajtó hosszú időn keresztül kiemelt figyelemmel kísért, és amelynek fejleményeiről rendszeresen beszámolt. E büntetőeljárásban a felperes terheltként vett részt, az eljárás tárgya pedig összefüggésben állt korábbi miniszteri tisztségével. Az „UD Zrt. ügy” a felperes felmentésével végződött, azonban a jelen ügy indokát szolgáltató cikk által elemzett interjúban maga a felperes tért ki ismét az őt érintő büntetőeljárásokra, és hozta szóba ezt az ügyet is. Az AB tekintettel volt arra is, hogy a cikk már a bevezetőjében, a második mondatban egyértelművé teszi, hogy a felperest jogerősen felmentették a hivatali visszaélés vádja alól, ezért megállapítható, hogy a beszámoló az eljárás aktuális állásával összhangban állt, annak eredményéről objektív módon tudósított.

Ezek alapján az AB arra a következtetésre jutott, hogy a jogvita tárgyát képező fénykép és a cikk, amelyhez kapcsolódott, közérdeklődésre számot tartó eseményről szóló tudósításnak, a jelenkor történései bemutatásának minősül, amelyben ráadásul a közéleti szereplő felperes – mint korábbi miniszter – érintettsége köztudomású tény. Az indítványozó által közölt cikkre ezért a közügyek vitatását megillető kiemelkedő alkotmányos védelem vonatkozik. A fénykép ugyanakkor nem ábrázolja megalázó helyzetben, súlyosan bántó vagy az emberi méltóság korlátozhatatlan, az emberi státuszt meghatározó lényegét sértő módon a felperest.

Mindezek alapján az AB arra a következtetésre jutott, hogy a jogvita tárgyát képező fényképnek a hozzájárulás nélküli felhasználása a felperes képmáshoz fűződő jogának arányos korlátozását jelenti, és nem minősül visszaélésnek a sajtószabadság gyakorlásával, és ezért az AB a támadott bírósági ítéletet megsemmisítette.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Szalay Péter volt.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.