AB: újra kell szabályozni a bűnügyi költség viselését


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) megismételt eljárásra irányadó szabályaiban nem szabályozta az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó követelményeknek megfelelően a bűnügyi költség viselését. A döntéshez Salamon László csatolt különvéleményt.

1. Az alapügy

A Nyíregyházi Törvényszék bírája bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz a Be. 631. §-át érintően. Az előtte fekvő büntetőeljárás több terhelt ellen közokirat-hamisítás bűntette miatt van folyamatban. Az ügy előzményeként a Nyíregyházi Járásbíróság az ügy II. rendű vádlottját bűnösnek mondta ki 14 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében. A fellebbezés folytán eljárt Nyíregyházi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra utasította. A megismételt eljárás eredményeként a járásbíróság a II. rendű vádlott bűnösségét ismételten 14 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg és 34 050 forint bűnügyi költség viselésére kötelezte, míg a megismételt eljárásban felmerült további 19 050 forintról akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú ítélet ellen a II. rendű terelt és védője fellebbezést jelentett be a büntetés enyhítése céljából. Az alkotmánybírósági indítvány előterjesztésekor ezen fellebbezés alapján volt folyamatban a másodfokú eljárás.

Az indítványozó bíró megjegyzése szerint az alapeljárásban a járásbíróság a II. rendű vádlott kérelmére védőt rendelt ki, akinek a részvétele az eljárásban azt követően kötelező. A védő így a folyamatban lévő másodfokú eljárásban is részt vesz, és a megjelenésével összefüggésben bűnügyi költség merül fel. Ezen költség viseléséről az egyéb bűnügyi költséggel együtt az eljáró másodfokú bíróságnak ügydöntő határozatában a Be. szabályai alapján kell majd rendelkeznie. Az indítványozó bíró szerint az ennek során alkalmazandó Be. 631. § több okból is ellentétes az Alaptörvénnyel, így nem felel meg a jogbiztonságból fakadó kritériumoknak, és nem hordoz egyértelmű és világos normatartalmat.

2. A döntés indokai

Az AB mindenekelőtt arra utalt, hogy a jogállamiság – és azon belül a jogbiztonság – követelményeinek a teljesülését az Alkotmánybíróság különös gonddal vizsgálja az állami erőszak legális alkalmazásának területén, vagyis a büntetőhatalom gyakorlásával összefüggésben. Az állam büntetőigényét az igazságszolgáltatás szervei az egyes esetekben a büntetőeljárás keretei között érvényesítik. Ennek értelmében az állam nem csupán jogosult, de köteles is gondoskodni arról, hogy a büntetőigény érvényesítése érdekében a büntetőeljárás meginduljon, illetve az eljárást a hatóságok lefolytassák. A jogalkotó és a jogalkalmazó közös felelőssége, hogy erre az Alaptörvény rendelkezéseivel összhangban kerüljön sor.

Az Alkotmánybíróság értelmezésében a bizonyítás sikertelensége éppúgy az állam kockázati körébe tartozik, mint az eljárás során elkövetett hibák, sőt – eltérő törvényi rendelkezés hiányában – az eljárást akadályozó bármely körülmény is, amely folytán a büntetőeljárás ideális célja, az igazságos és célját betöltő büntetés kiszabása nem teljesülhetett. Nem hárítható továbbá az elkövetőre annak terhe, hogy az állam mulasztása miatt a büntetőeljárás célja nem teljesülhet. Ezen követelmények ismeretében meghatározó kérdés, hogy összhangban áll-e az Alaptörvény rendelkezéseivel az a szabályozás, amely a megismételt másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség azon részének a viselésére is a terheltet kötelezi, amely az eljárás megelőző szakaszában történt eljárási szabálysértések következtében áll elő.

Az Alkotmánybíróság a szabályozás áttekintése eredményeként megállapította, hogy már a régi Be. 403. § (5) bekezdése alapján sem volt a vádlott kötelezhető annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárást meg kellett ismételni.Megállapította továbbá, hogy a büntetőeljárások megismétlésének az oka valamennyi esetben a törvényi előírások megsértése. A törvényi előírások betartását a büntetőeljárásban részt vevő hatóságoknak, bíróságoknak kell felügyelni. Ilyen módon szabályszegés kizárólag valamely hatóság mulasztásának vagy hibájának lehet az eredménye. A hatóságok, bíróságok mulasztásának vagy a hatóságok, bíróságok által elkövetett hibának a következményeit, vagyis az eljárás megismétlését az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó követelmények értelmében nem lehet a terheltre róni. A bűnüldözés sikertelenségének a kockázatát ugyanis az állam viseli.

Az Alkotmánybíróság élt az Alaptörvény 24. cikk (4) bekezdésében biztosított felhatalmazással, és a felülvizsgálni kért jogszabályi rendelkezéssel, a Be. 631. §-ával fennálló szoros tartalmi összefüggés miatt bevonta az alkotmányossági vizsgálatba a Be.-nek a bűnügyi költség viselését szabályozó egyéb rendelkezéseit is. A Be. utaló szabályrendszere következtében ugyanis az indítvány alapjául szolgáló megismételt másodfokú eljárásban a bűnügyi költség viseléséről mindezekre figyelemmel kell az indítványozónak döntést hoznia.

A jogszabályi háttér áttekintésekor két olyan szabályt azonosított az Alkotmánybíróság, amelyek lehetőséget biztosítanak az eljáró bírónak arra, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezetett követelménnyel összhangban álló döntést hozzon megismételt eljárásban a bűnügyi költség viseléséről. A Be. 574. § (3) és (5) bekezdései ugyanis olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek mérsékelhetővé teszik a megismételt eljárásban a terhelt oldalán felmerülő költségviselés terhét. Úgy ítélte meg az Alkotmánybíróság, hogy a Be. 574. § (3) és (5) bekezdései együttesen sem képesek garantálni, hogy a büntetőeljárás megismételt eljárási szakaszában a jogbiztonságból fakadó követelményekkel összhangban álló döntés szülessen a bűnügyi költség viseléséről. Együttesen sem tartalmaznak ugyanis olyan előírást, amely alapján a bíróság köteles mentesíteni a terheltet minden olyan költség viselése alól, amely az eljárás megismétlése miatt állt elő.

Az érdemi vizsgálatba bevont további rendelkezések áttekintése és értelmezése eredményeként az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a szabályozás nem tartalmaz egyéb olyan elemet sem, amely alapján az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó követelménnyel összhangban rendelkezhetne az előtte folyamatban lévő büntetőeljárásban a bűnügyi költség viseléséről.

Az AB szerint ugyanakkor a szabályozás alaptörvény-ellenessége nem a Be. 631. §-ának a szabályozásából, hanem abból fakad, hogy a Be. a bűnügyi költség perbeli megállapítására vonatkozó, egybevetett és értelmezett szabályrendszere sem tartalmaz olyan garanciális jogszabályi rendelkezést, amely a bűnügyi költség viselésére a megismételt első- és másodfokú eljárásban irányadó szabályozást a jogállamiságból fakadó követelményekkel összhangba hozná. Ezért az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2019. szeptember hó 30. napjáig tegyen eleget.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Czine Ágnes volt.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 26.

Versengő zálogjogok: kié az elsőbbség?

Az üzleti életben gyakori, hogy szerződő felek az egymással szembeni kötelezettségeik biztosítására biztosítékokat alapítanak. Előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű biztosíték szerződéssel, a felek megállapodása alapján jön létre, azonban léteznek olyan esetek is, amikor törvény alapít valamilyen biztosítékot.