Az állam felelős a fakivágást ellenző tüntetőket elzavarók tetteiért

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Fakivágások ellen tüntettek 2010-ben Ukrajnában, a tüntetést többek között biztonsági őrnek tűnő, de engedéllyel nem rendelkező “kopaszok” oszlatták fel, amit a rendőrség tétlenül nézett. A döntésből az is kiderül, hogy aki a tüntetésen van, tüntetőként viselkedik és ellenáll a rendőri intézkedésnek, az tüntető még akkor is, ha azt mondja, hogy csak nézelődött, és így az Egyezmény védi őt.

Az alapügy

Az ügy tizenegy kérelmezője a harkovi Gorkij park környékén tiltakoztak egy útépítés miatti fakivágás ellen. A kérelmezők a tiltakozások különböző fázisaiban vettek részt és az Egyezmény különböző pontjainak sérelmét állították. A kérelmezők a gyülekezési joguk (11. cikk), a tisztességes eljáráshoz való jog [6. cikk (1) bekezdése] és a kínzás tilalma (3. cikk) sérelmét állították.

2004 és 2010 között készítették elő a későbbi tiltakozásokat kiváltó útépítést, a fák kivágását 2010-ben engedélyezték. Az építtető ugyanebben az évben szerződést kötött két biztonsági céggel, a “Municipal Guard” és a P-4 elnevezésű társaságokkal. A rendőrség szintén számított rá, hogy a fakivágás miatt tüntetések lehetnek, ezért 27 rendőr folyamatos jelenlétét rendelte el és további rendőröket tartott készenlétben a közeli rendőrörsön.

A fák kivágása 2010 május 20-án kezdődött el, ami a kérelmezők szerint több száz tüntetőt vonzott. A tüntetők a fakivágás jogszerűtlenségét állították, felmásztak és odakötözték magukat a fákhoz, illetve a gépek elé álltak. A rendezvényt nem jelentették be előre. A biztonsági cégek emberei próbálták kiüríteni a területet, miközben a rendőrség nagyrészt passzívan szemlélte az eseményeket. Kisebb verekedések is kialakultak és legalább tizenöt alkalommal kellett a mentők segítségét kérni. A tiltakozások nagyrésze június 2-ára véget ért, de néhányan egészen augusztus közepéig próbálták megakadályozni és nehezíteni a fák kivágását.

A tüntetők több “támadást” is kifogásoltak, amelyeket ellenük indítottak a biztonsági őrök május 20-a és június 2-a között. Május 27-én a kilencedik kérelmező állítása szerint őt azonosítatlan, narancssárga ruhás emberek verték meg, aminek következtében horzsolásokat szerzett a fején. Május 31-én a hetedik kérelmezőt verték meg fekete ruhába öltözött emberek, akik a “Municipal Guard” jelvényét viselték, amikor ő meg akart védeni egy másik, szintén bántalmazott tüntetőt. Június 2-án a kérelmezők szerint fekete ruhás, a “Municipal Guard” jelvényét viselő emberek megpróbálták megtisztítani az építési területet a tüntetőktől. Eközben a kérelmezők szerint működő láncfűrésszel közelítette meg a harmadik kérelmezőt két munkás, és az egyikük majdnem megsebesítette őt.

Május 28-án hét kérelmezőt (köztük az első és második kérelmezőt) tartóztattak le a rendőri intézkedésnek való ellenszegülés miatt, mert a rendőrség szerint a felszólítások ellenére nem hagyták el az építési területet és amikor a rendőrök megpróbálták kihozni őket, ennek ellenálltak. A kérelmezők szerint viszont ők a park nem körülzárt részén voltak, ahol egyszer csak megjelentek a biztonsági őrök, akik egy szűk körbe terelték őket, majd a rendőrök ahelyett, hogy a tüntetőknek segítettek volna, őket, köztük a kérelmezőket kezdték el egyenként kiemelni, de ennek az intézkedésnek a tüntetők nem álltak ellen.

Más kérelmezőt is letartóztattak, illetve a kilencedik kérelmező június 2-án jelezte, hogy határozatlan ideig minden nap reggel nyolctól délután négyig tiltakozni fognak a fakivágás ellen. Júniusban kiderült, hogy az útépítésnek nem volt megfelelő a környezeti hatásvizsgálata, ezért 1006 fa ültetését tették kötelezővé. Július 2-án a hatóságok elfogadhatónak találták a hatásvizsgálatot.

A kérelmezők és más tüntetők is kifogásolták, hogy munkások és fekete ruhás, a biztonsági cég logóját viselő emberek zaklatták őket, és a rendőrség nem tett semmit. A nyomozás során a “Municipal Guard” vezetője azt állította, hogy a helyszínen sokan viselték a cég logóját, akik valójában nem álltak a cég alkalmazásában. Az ügyészség először nem rendelt el nyomozást az ügyben, de a felettes ügyész további vizsgálatra utasított. Ennek a kiegészítő vizsgálatnak a lezárása után az ügyészség arra jutott, hogy nem indít büntetőeljárást sem a munkások, sem a biztonsági cég, sem az építkezést vezetők ellen. Az ügyészség leírása szerint az építtetők körülkerítették az építési területet, majd az ott tartózkodókat távozásra szólították fel, és a rendőrség segítségét kérték. A letartóztatásokat az eredményezte, hogy többen nem tettek eleget a felszólításnak.

Az első és a második kérelmezőt kilenc nap elzárásra ítélte a bíróság, noha mindketten azt állították, hogy csak nézelődtek. Azt viszont nem cáfolták, hogy az intézkedés idején a tüntetők között voltak. A kérelmezők a másodfokú tárgyalás idején őrizetben voltak és a tárgyaláson nem lehettek jelen, de az ügyvédjük ott volt.

A hetedik és kilencedik kérelmező bántalmazása ügyében a rendőrség nem indított nyomozást, mert szerintük a kérelmezők állításai alaptalanok voltak. A kérelmezők és más tüntetők eljárást indítottak azért, mert a rendőrség nem védte meg őket a tüntetés során. A bíróság első fokon elutasította a panaszt, az ügy strasbourgi kommunikációja idején ez az eljárás másodfokon még folyamatban volt.

A Bíróság döntése

A biztonsági őrök magatartása államnak való betudhatósága

A Bíróság először azt vizsgálta, hogy a parkban megjelenő, biztonsági őrnek kinéző emberek magatartásáért felelőssé tehető-e az ukrán állam. A Bíróság következetes gyakorlata szerint az állam képviselői (agent) által elkövetettekért felelős maga az állam, de azt, hogy ki minősül ilyen képviselőnek, az ügy egyedi körülményei alapján lehet csak eldönteni. Ennek során a kinevezés rendjét, az ellenőrzés és felelősségre vonás lehetőségeit, a célokat és a konkrét személy hatásköreit és feladatát kell figyelembe venni. Ezen túlmenően az állam tétlensége is felvetheti az állam felelősségét, valamint a hatáskörön túl (ultra vires) eljáró tisztviselőkért is felelős az állam.

A konkrét ügyben a Bíróság azt állapította meg, hogy a “Miunicipal Guard” biztonsági őreinek magatartása betudható az ukrán államnak. A cég önkormányzati tulajdonban volt, de piaci alapon is vállalt megbízásokat többségében polgári jogi szerződések alapján. Ez azonban önmagában nem mentesíti az államot. A Bíróság hivatkozott arra is, hogy a rendőrök többször jelen voltak a biztonsági őrök által alkalmazott erőszak idején és nem avatkoztak be, ami szintén a betudhatóságot erősíti.

A 3. cikk (kínzás tilalma) sérelme

A harmadik kérelmező panaszát, aki azt állította, hogy működő láncfűrészekkel fenyegették meg a munkások, a Bíróság befogadhatatlannak ítélte, mivel a videobizonyítékokból kiderül, hogy a munkások nem fenyegették meg őt, hanem a kérelmező közelítette meg veszélyes módon a működő láncfűrészeket. A hetedik és kilencedik kérelmező ügyét, akik a biztonsági őrnek kinéző emberek általi bántalmazást állították, a Bíróság befogadhatónak ítélte. A Bíróság szerint kínzás, megalázó vagy embertelen bánásmód nem történt, tehát anyagi értelemben nem sérült az Egyezmény 3. cikk, de azzal, hogy a hatóságok nem vizsgálták ki kellő mértékben az ügyet, a 3. cikk eljárási oldalát megsértették.

A hetedik és kilencedik kérelmező ügyében a Bíróság nem látta bizonyítottnak a kínzást. Az eseményekről készült számos videofelvétel ellenére a kérelmezők nem tudtak olyat csatolni, amelyen velük szembeni kínzásra utaló jelenetek lennének láthatóak, illetve a rendőrség nem vetett be könnygázt, gumibotot vagy más eszközt, ami miatt felmerülne a rendőrség fokozott felelőssége.

Az ukrán hatóságok megsértették azonban a 3. cikk eljárási oldalát, mert nem nyomoztak a kínzásra nem teljességgel megalapozatlanul utaló ügyben. A kérelmezők orvosi papírokkal tudták igazolni a sérüléseiket és az is biztos, hogy ott voltak a tüntetésen. Ez azt jelenti, hogy a kérelmezők állításai nyomán alappal merült fel a 3. cikk sérelme. A nyomozást végül vádemelés nélkül zárták le, de az erről szóló döntést Ukrajna nem nyújtotta be a Bírósághoz és nem tisztázta, hogy erre miért nem került sor, sőt a kérelmezők számára sem kézbesítették azt. A Bíróság szerint így a kérelmezők nem tudhatták meg, hogy az ügyükben milyen vizsgálat indult, milyen nyomozati cselekmények történtek és pontosan miért látták úgy a hatóságok, hogy az ügyük alaptalan. A kormány hivatkozott arra, hogy a kérelmezők nem vetették alá magukat orvosszakértői vizsgálatnak, de a Bíróság szerint az állam feladata, hogy ennek szükségességére felhívja a figyelmet, de a jelen ügyben erre nem került sor. A kérelmezőket sosem utasították a hatóságok, hogy szerezzenek be egy ilyen bizonyítékot, így az állam nem hivatkozhat ennek a hiányára.

A Bíróság azt is figyelembe vette ebben a körben, hogy azonosíthatatlan, biztonsági őrként viselkedő, de engedéllyel nem rendelkező emberek is jelen voltak a helyszínen, minderről bővebben a 11. cikk sérelme kapcsán lesz szó.

A 6. cikk (tisztességes eljárás) sérelme

A Bíróság az első és második kérelmező ügyében, akiket kilenc nap elzárásra ítéltek, noha állításuk szerint csak nézelődtek, és nem lehettek jelen a másodfokú tárgyaláson, megállapította a 6. cikk sérelmét. A Bíróság először azt rögzítette, hogy mivel szabadságvesztésről van szó, ez büntetőjogi jellegű eljárásnak minősül, és ezért a 6. cikk teljeskörű védelme illeti meg a kérelmezőket.

A Bíróság rögzítette, hogy a 6. cikk (1) bekezdése nem teszi kötelezővé, hogy másodfokú bíróságot kell létrehozni, de ha működik másodfokú bíróság, akkor az ott folytatott eljárásnak meg kell felelnie a tisztességes eljárás követelményeinek. A Bíróság szerint a kérelmezők sosem mondtak le a tárgyaláson való jelenlét jogáról, és az eljárás tisztességességéhez szükség lett volna a jelenlétükre. A Bíróság szerint nincs döntő jelentősége, hogy a kérelmezők ügyvédje nem kérte a kérelmezők jelenlétét, az viszont különösen fontos, hogy a kérelmezőket nem értesítették a tárgyalásról és nem volt bevett eljárás sem arra, hogy a kérelmezők hogyan kérhették volna az átszállításukat.

A 11. cikk (gyülekezési jog) sérelme

A kérelmezők összesen hét ponton állították az Egyezmény 11. cikkének sérelmét, ezek közül csak az első és második, valamint a hetedik és kilencedik kérelmező vonatkozásában állapította meg a Bíróság az egyezménysértést. Terjedelmi korlátok miatt itt csak az ezekre vonatkozó érvelést ismertetjük. A Bíróság mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a gyülekezési jog a demokratikus társadalom alapját képezi, és az ezt a jogot korlátozó szabályokat szűken kell értelmezni és minden ilyen korlátot meggyőzően meg kell indokolni.

Az első és a második kérelmező azt állította, hogy ők nem tüntetni jöttek, egyikük a munkahelyére biciklizett, de meglátták a tömeget és megnézték mi történik. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy aki a biztonsági őrök és a rendőrök intézkedése során a tömegben állt nem lehetett puszta szemlélődő, hiszen mindenkinek lehetősége volt még az intézkedés előtt elhagyni a helyszínt. A Bíróság figyelembe vette azt is, hogy a nemzeti bíróság szerint a kérelmezők ellenálltak az intézkedésnek, ami szintén a tüntetők módszere volt annak érdekében, hogy nehezítsék a fák kivágását. A Bíróság azt is figyelembe vette, hogy az Amnesty International is tüntetőkként hivatkozott az első és a második kérelmezőre is. Mindezek alapján a Bíróság arra jutott, hogy a két kérelmező tüntetőként volt jelen és ezért a hatóságok az ellenük zajló eljárással a 11. cikk által védett jogukat korlátozták.

A Bíróság szerint a nemzeti bíróságok nem indokolták meg kellőképpen, hogy miért volt indokolt a két kérelmező kilenc napos elzárása, különösen abból a szempontból, hogy más tüntetőket nem sújtottak ilyen szigorú büntetéssel. A Bíróság ezért megállapította a 11. cikk sérelmét.

A hetedik és kilencedik kérelmező azt állította, hogy az őket megverő biztonsági őrnek kinéző emberek egyúttal a gyülekezési jogukat is megsértették, és ezzel a Bíróság egyetértett. A Bíróság szerint az állam feladata, hogy biztosítsa a tüntetések békés lezajlását, és vitán felül áll, hogy a rendőrség tudott a tüntetésről, hiszen jelen volt azon. A Bíróság megvizsgálta a biztonsági őrökre vonatkozó ukrán szabályokat és megállapította, hogy azok alapján nem tűnik a biztonsági őrök feladatának a tömeg kezelése és a tömegoszlatás, fő feladatuk a lezárt területre való belépés megakadályozása lehet. A szabályok szerint továbbá a nem sürgős esetekben a biztonsági őröknek a rendőrség segítségét kell kérniük. Ezzel szemben az ügyben semmi sem indokolta a sürgősséget és a tüntetők már a terület lezárása előtt ott voltak, később kerítették körbe a területet az építési terület határát jelző szalaggal. Mindezzel párhuzamosan az ukrán állam nem indokolta meg, hogy a rendőrség miért nem avatkozott közbe, miközben szemtanúja volt az eseményeknek.

A helyszínen ráadásul biztonsági őrnek tűnő, jelvényt viselő emberek is jelen voltak, akikről később kiderült, hogy nem biztonsági őrök. Ez szembe megy a biztonsági őrökre vonatkozó nemzetközi ajánlásokkal és az ukrán jog alapján is problémákat vet fel, de sosem vizsgálták ki Ukrajnában. A Bíróság emlékeztetett, hogy az erőszakot alkalmazó biztonsági erők tagjainak egyedileg azonosíthatónak kell lennie, például a maszkot viselő rendőrökön egyedi azonosító számnak kell lennie. A Bíróság szerint problémás, hogy az állam semmilyen lépést nem tett, hogy kiderítse, hogy hogyan lehettek a helyszínen olyan biztonsági őrként viselkedő személyek, akik nem rendelkeztek engedéllyel. Mindezek alapján a Bíróság megállapította a 11. cikk sérelmét.

(ejeb.atlatszo.hu)

---