Az építésügyi hatóság kártérítési felelőssége a használatbavételi engedélyezési eljárás során történt mulasztásért

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ami a tényállást illeti, a város jegyzője építési, majd használatbavételi engedélyt adott egy háromlakásos társasház építésére. Az I. rendű alperes, az építési munkák kivitelezője az egyik lakást a felperes részére értékesítette. Ez a lakás 3 évvel az átadást követően kigyulladt és nagyrészt megsemmisült. A tűz közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a kandallónak a kéménybe való bekötésére szolgáló füstcsöve nem volt kellő módon elszigetelve a közelben lévő faszerkezetektől, így az ott feltorlódott hő, az adott tér egyre emelkedő hőmérséklete váltotta…

Ami a tényállást illeti, a város jegyzője építési, majd használatbavételi engedélyt adott egy háromlakásos társasház építésére. Az I. rendű alperes, az építési munkák kivitelezője az egyik lakást a felperes részére értékesítette. Ez a lakás 3 évvel az átadást követően kigyulladt és nagyrészt megsemmisült. A tűz közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a kandallónak a kéménybe való bekötésére szolgáló füstcsöve nem volt kellő módon elszigetelve a közelben lévő faszerkezetektől, így az ott feltorlódott hő, az adott tér egyre emelkedő hőmérséklete váltotta ki a tüzet.

A felperes keresetében 3 000 000 forint kártérítés egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. A kivitelező kártérítési felelősségét arra alapította, hogy az építkezés során szakszerűtlen, tűzveszélyes műszaki megoldásokat alkalmazott, valószínűsíthetően nem végeztette el az általa épített kandalló és a hozzá kapcsolódó kémény környezetének szakhatósági vizsgálatát. A II. rendű alperes esetében arra hivatkozott, hogy a tűzoltók az utcában lévő tűzcsapból a tűzeset során vizet vételezni nem tudtak, és ez jelentősen hátráltatta a tűz eloltását. Az építésügyi hatóság kárfelelősségét arra alapította, hogy jogszabályt sértett, amikor szakhatósági hozzájárulás és helyszíni bejárás nélkül adta ki a tűzveszélyes épületre a használatbavételi engedélyt. Úgy ítélte meg, hogy a használatbavételi engedély kiadásakor a lakás a tűzvédelmi előírásoknak megfelelő munkák elmulasztása, a kémények eltakarás előtti, illetve végleges vizsgálatának, valamint az égéstermék-elvezető berendezések megfelelősége igazolásának elmaradása miatt nem felelt meg a tűzbiztonsági követelményeknek.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy a kivitelező és építésügyi hatóság kártérítési felelősségét, a II. rendű alperes esetében azonban nem látta megalapozottnak. A bíróság meglátása szerint a tűz keletkezésének oka négy egyidejűleg fennálló és bizonyított szakszerűtlenségre vezethető vissza: a kandalló füstcsövének bekötés során történt keresztmetszet-szűkítésére, a bekötőcső és a közvetlen környezete mentén lévő faszerkezetek közötti kellő hőszigetelés hiányára, arra, hogy az adott kéményre vonatkozó kéményseprői szakvélemény elmaradása ellenére a lakás használatbavételi engedélyt kapott, valamint arra, hogy a kandalló megépítése során még az eltakarás előtt az újabb kéményseprői szakvélemény beszerzése is elmaradt. Úgy vélte, a tűzesetet megelőzhette volna a szabályszerű használatbavételi engedély kiadása iránti eljárás és a szabályszerű határozat meghozatala.

A bíróság az építésügyi hatóság jogszabálysértő magatartásának tekintette, hogy olyan lakásra adta meg a használatbavételi engedélyt, amely nem rendelkezett kéményseprői szakvéleménnyel. Mivel a szakértői vélemények szerint a kéménykürtő nem elegendő átmérője okozati összefüggésbe hozható a tűzesettel, a kémény vizsgálata mindenképpen része kellett volna, hogy legyen a használatbavételi engedély kiadásának. A hatóságnak tisztában kellett volna lennie azzal, hogy a kivitelezés során kandalló épül, és ebből a szempontból is vizsgálnia kellett volna a használatbavételi engedélyezési eljárás során, hogy tűzvédelmi szempontból megfelelő volt-e a kandallóból kivezető füstcsőnek és a kémény csövének átmérője. Mindezért a hatóságot kártérítési felelősség terheli, mivel szabályszerű használatbavételi engedélyezési eljárás lefolytatása esetén elkerülhető lett volna a tűz bekövetkezése.

A másodfok helybenhagyta a döntést. A hatóság elismerte, hogy olyan lakásra adta meg a használatbavételi engedélyt, amely nem rendelkezett kéményseprői szakvéleménnyel, de hivatkozott arra, hogy az utóbb, még a tűzesetet megelőzően készült szakvélemény kiadásával e szabálytalanság kiküszöbölésre került, s így a szakvélemény hiánya és a káresemény között nem állt fenn okozati összefüggés.

A bíróság figyelembe vette, hogy a tüzelőberendezés létesítése, bekötése valóban nem építési engedélyhez kötött tevékenység, de rámutatott arra, hogy a szakvélemény szerint önmagában a kéménykürtő nem elegendő átmérője és a füstcsőnek a kéménybe szűkítéssel történt bekötése okozati összefüggésbe hozható a tűzesettel. A kémény vizsgálata ezért mindenképpen része kellett volna, hogy legyen a használatbavételi engedélyezési eljárásnak. Abban is helyt adott az elsőfoknak, hogy a tervek alapján a hatóságnak tisztában kellett lennie azzal, hogy a lakásban kandalló is fog épülni, és ebből a szempontból is vizsgálnia kellett volna, hogy tűzvédelmi szempontból megfelelő-e. A bíróság szerint a hatóság a szükséges kéményseprői szakvélemény beszerzésének elmulasztása miatt jogszabályi kötelezettségét megsértve a használatbavételi engedély iránti kérelem elbírálása során nem győződött meg arról, hogy az építmény megfelel-e az építési engedélyben megjelölt rendeltetésének és biztonságos használatra alkalmas állapotban van-e. A hatóság a használatbavételi engedélyt egy általa nem ellenőrzött ingatlanra adta ki, így megalapozott következtetés vonható le arra, hogy a mulasztása és a kár között fennáll az okozati összefüggés.

A felülvizsgálati tartalma

A hatóság a jogerős az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.

A Kúria megállapításai

A Kúria úgy ítélte meg, az a szabály, miszerint a közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti, nem alkalmazható az építésügyi hatósággal szemben, mivel a felperes a használatbavételi engedélyezési eljárás során nem minősült ügyfélnek. Az eljárás megindítására irányuló kérelmet ugyanis nem ő, hanem a kivitelező nyújtotta be, és az engedéllyel érintett ingatlan tulajdonjogát is csak később szerezte meg. A Kúria kiemelte, hogy a hatóság hivatkozott arra használatbavételi engedély esetleges szabálytalan kiadása és a káresemény közötti okozati összefüggés hiányára. Ez pedig azért jelentős, mert nem felel a kárért a közigazgatási hatóság, ha annak bekövetkezte és a hatóság mulasztása között nincsen okozati összefüggés. A bíróságok is kiemelték, hogy az egyes lakások önálló tűzszakaszkénti kezelésének elmaradása és az engedélyezési tervtől való eltérések a tűzesettel, a felperes lakásának megsemmisülésével nem álltak okozati összefüggésben. Így a használatbavételi engedélynek a tervezői és kivitelezői hibák ellenére történt kiadása sem állt okozati összefüggésben a kárral.

Az is megállapításra került, hogy a kéménykürtő nem elegendő átmérője okozati összefüggésbe volt hozható a tűzesettel, de ezt arra alapították, hogy a tankönyvi és szakkönyvi leírások szerint kandalló esetén általában minimum 200 mm-es kürtőátmérő a kívánatos, és az adott esetben a 200 mm-es átmérőjű füstcsövet szűkítéssel a 180 mm-es kürtőátmérőjű kéménybe kötötték be, ami a tűzeset kialakulásával okozati összefüggésbe hozható szakszerűtlenségnek, szabálytalanságnak minősült. Szabvány vagy jogszabály azonban a kémény kisebb kürtőátmérővel való kialakítását nem tiltja, és a szakértők szerint az engedélyezett 160 mm-eshez képest nagyobb, 180 mm-es kürtőátmérő gyakorlatilag javította a helyzetet: a szabálytalanságot ugyan nem szüntette meg, de annak mértékét csökkentette. Mindezek alapján a kémény önmagában az átmérője miatt nem volt szabálytalan.

A szakvélemények is kiemelték, hogy a tűz keletkezése kizárólag a bekötés többszörös szakszerűtlenségével van ok-okozati összefüggésben, a tüzelőberendezés létesítése, bekötése viszont nem építési engedélyhez kötött tevékenység. A kandalló megépítése és bekötése ráadásul hetekkel a használatbavételi engedély kiadása után történt. A Kúria szerint mivel a tűz kialakulásának oka a kandalló füstcsövének szakszerűtlen bekötése volt, és a kandalló létesítése és bekötése a használatbavételi engedélyezési eljárásnak nem volt tárgya, ezért az építésügyi hatóság az a mulasztása, hogy a kémény megfelelőségét tanúsító szakvélemény nélkül adta ki a használatbavételi engedélyt, a felperest ért kárral nem állt okozati összefüggésben, így a kártérítési felelősséget nem alapozhatta meg. Miután pedig a kandalló a használatbavételi engedélyezési eljárás befejezése után épült, a helyszíni szemle elmaradása sem tekinthető a tűzesettel okozati összefüggésbe hozható mulasztásnak.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a támadott részben hatályon kívül helyezte, és az építésügyi hatóság szemben előterjesztett keresetet elutasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 20.155/2018.) a Kúriai Döntések 2019/7. számában 200. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 1959. évi IV. törvény 339. § (1) bekezdés, 349. § (1) bekezdés