Az ügyvédek véleménynyilvánítási joga

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az ügyvéddel szembeni elvárás hivatásának gyakorlásakor, hogy más hatóságok tagjainak adja meg a kellő megbecsülést és tiszteletet, amelyet saját hivatásával szemben is elvár. Az ügyvédi tevékenység ellátása során ezért az ügyvédnek a véleménynyilvánítási joga korlátozott, e korlátozás a szakma sajátosságaiból eredően az erkölcsök, mások jó hírneve vagy jogai védelmének fenntartása érdekében szükséges és indokolt – a Kúria eseti döntése.   Ami a tényállást illeti, a felperes jogi képviselőként járt el az egyik családvédelmi hivatal előtti eljárásban, ahol is a hatóságnak…

Az ügyvéddel szembeni elvárás hivatásának gyakorlásakor, hogy más hatóságok tagjainak adja meg a kellő megbecsülést és tiszteletet, amelyet saját hivatásával szemben is elvár. Az ügyvédi tevékenység ellátása során ezért az ügyvédnek a véleménynyilvánítási joga korlátozott, e korlátozás a szakma sajátosságaiból eredően az erkölcsök, mások jó hírneve vagy jogai védelmének fenntartása érdekében szükséges és indokolt – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes jogi képviselőként járt el az egyik családvédelmi hivatal előtti eljárásban, ahol is a hatóságnak átadott egy általa a védelembe vételről írt cikket. Ennek stílusa miatt fordult az intézmény a Budapesti Ügyvédi Kamarához. Sérelmezték, hogy a cikk egyes jogszabályhelyek idézésén túl jórészt a családgondozókra és a gyámhivatalokra vonatkozó, sértő, becsmérlő kijelentéseket tartalmaz, azt a látszatot keltve, hogy a családgondozók szakmailag alkalmatlanok, agresszívek, nem akarják a munkájukat elvégezni. Elhárítják a felelősséget, a szülők kommunikációs problémáját jelölik meg a gyermekkel való problémák okaként, ráadásul nőként elfogultan viselkednek az ügyekben.

A kamarai eljárás

Az elsőfokú kamarai hatóság fegyelmi intézkedésként figyelmeztetést alkalmazott a felperessel szemben. A kamara szerint elfogadhatatlan, hogy a felperes a családvédelmi központhoz benyújtott írásában a gyermekvédelmi intézmény munkájáról a sérelmezett hangnemben fejtse ki a véleményét. Úgy vélte, az ilyen beadványok alkalmatlanok a megbízó jogainak érvényesítésére, mert a személyeskedő hangvétel könnyen elterelheti a kellő figyelmet a szakmai érvekről, viszont az ügyvédség általános megítélésére, megbecsülésére rendkívül kedvezőtlenül hatnak. A kamara szerint a sérelmezett kijelentések meglehetősen lenéző, lekezelő megnyilvánulást jelentenek, ami nem felel meg az etikai követelményeknek. A felperes a saját és egyben az ügyvédi kar méltóságát, jó hírnevét veszélyeztette magatartásával. Ráadásul, mivel a felperes komoly családjogi felkészültséggel rendelkező tagja az ügyvédi karnak, így még inkább elvárható tőle, hogy gyermekvédelmi ügyekben kellő gondossággal ügyeljen az eljáró hatóságokkal, illetve a hatósági tevékenységet segítő, szolgáltató intézményekkel való korrekt együttműködésre.

A fellebbezés során a másodfokon eljárt alperes helybenhagyta az elsőfokú határozatot.

A kereset tartalma

A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a cikkben személyes kritikát fogalmazott meg, amely nem jogellenes, hiszen a vélemény, a kritika, a szólásszabadság legfontosabb eleme. A cikk ráadásul évek óta olvasható az interneten is, így a kifogásolásra már hosszú idő óta lehetőség lett volna. Meglátása szerint, ha egy ügyvéd az ügyfele védelmében nem fogalmazhat meg kritikát, az a képviselet ellátását is ellehetetleníti.

A bíróság eljárása

A bíróság alaptalannak találta a keresetet. A kamarához hasonlóan úgy ítélte meg, hogy a cikk átadása alkalmas volt arra, hogy az intézmény dolgozói esetében sértő hatást váltson ki és a felperes által így okozott feszültség nem szolgálta az ügy érdemi rendezését. Kiemelte, hogy a cikkben foglalt egyes fogalmi elemek nem a másikkal szembeni tiszteletadást tükrözik, hanem annak ellenkezőjét, a személyeskedő megjegyzések pedig a korlátozható véleménynyilvánítás körébe esnek. A minősítő véleménynyilvánítás addig tekinthető elfogadhatónak, amíg az érintett hatóságra, hivatalra nem sértő, és az ügy jogszerű érdemi rendezését szolgálja. Ez az önkorlátozás nem zárja ki az ügyvéd véleménynyilvánítási jogának érvényesülését.

Nem az az elvárt a felperestől, hogy az ügyfelei képviselete során ellehetetlenüljön, de azt igen, hogy az etikai szabályoknak megfelelően fogalmazza meg és közvetítse a szakmai véleményét a hatóságok irányában, mindenféle személyeskedő megjegyzés nélkül. Ez csupán diplomatikus korlátok közé szorítja az ügyvédi tevékenységet, ami a legjobb előrevivője lehet a peres és nemperes eljárásoknak egyaránt. Ráadásul azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az alperes a felperest a legenyhébb fegyelmi intézkedéssel sújtotta.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes úgy ítélte meg, hogy a bíróság megsértette az Alaptörvényben biztosított véleménynyilvánításhoz való jogát azzal, hogy a bíróság a cikket a szubjektív értékelés körébe vonta és annak fizikai átadását etikai vétséget megvalósító magatartásként értékelte.

A Kúria megállapításai

A Kúria leszögezte, hogy sem az alperesi szervek, sem a bíróság nem a sérelmezett cikk átadását, hanem annak tartalmát és érdemét minősítették az eljárás során. Ennek kapcsán természetesen lényeges körülmény volt az is, hogy a felperes egy konkrét ügy kapcsán, megbízója képviseletében, személyesen adta át a cikket a panaszosoknak, mivel ez nyilvánvalóvá tette a cikk rájuk is vonatkoztatható kritikáját. A felperes véleménynyilvánítási joga kétségkívül fennáll, azonban, hangsúlyozta a Kúria, ez addig tekinthető elfogadhatónak, amíg az érintett hatóságra, hivatalra nem sértő és az ügy jogszerű, érdemi rendezését szolgálja. A cikk megnyilvánulásában jóval túllépte e határokat, a gyermekvédelmi szolgálatra, a családgondozókra, a gyámhivatalokra és a gyámhivatali ügyintézők között lévő nőkre nézve kifejezetten sértő, becsmérlő kijelentéseket fogalmazott meg.

Kiemelte azt is, hogy az internetes tartalmakon és a közösségi oldalakon nem ritka, hogy ügyvédek vélt vagy valós sérelmeik okán kritikát fogalmaznak meg a hatóságok, bíróságok működése, tevékenysége vonatkozásában. Ezzel szemben generálisan a Kamara nem kíván fellépni. Ugyanakkor, ha ezt a magatartást az ügyvéd konkrét ügyben, ügyfele képviseletében teszi meg és ezt az érintettek panasz tárgyává teszik, az ügyvédnek viselnie kell az etikai- fegyelmi normákat sértő eljárása következményeit. A Kúria szerint mindez összhangban van az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatával, amely elfogadja, hogy az ügyvédek speciális státusza, központi szerepe az igazságszolgáltatásban indokolja kamarák által előírt magatartási szabályokat, hiszen elvárható, hogy az ügyvédek hozzájáruljanak az igazságszolgáltatás megfelelő működéséhez, és fenntartsák a beléjük vetett bizalmat. Az EJEB gyakorlata arra is rámutat, hogy a közszolgálatban dolgozókkal szemben a kritika megengedhető határa tágabb, mint a magánszemélyekkel szemben, szükséges azonban megóvni őket a sértő, bántó szóbeli támadásoktól a működésükkel kapcsolatban.

Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a felperes az ügyvédi hivatáshoz méltatlan magatartást tanúsított, ezáltal a szándékosan megvalósított fegyelmi vétség elkövetése egyértelműen megállapítható volt, így a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria, Kfv.III.37.031/2017.) a Kúriai Döntések 2018/8. számában 236. szám alatt jelent meg.