Bírói függetlenség Svájcban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az összehasonlító jog művelői számára is tanulságos, formájában és tartalmában is igényes tanulmány bemutatja, hogy miként jelenik meg a bírói függetlenség a kinevezések, a fegyelmi eljárások, az elmozdíthatóság szabályozottságán és gyakorlatán keresztül Svájcban.

A svájci bírókról megtudjuk, hogy szövetségi szinten, de a kantonok nagyobbik részében sem törvényi feltétele a kinevezésnek a jogi diploma megléte, bár a gyakorlatban ezzel általában rendelkeznek a bírók. Ennél nagyobb jelentősége van annak, hogy a bíró-jelölt melyik politikai pártnak a tagja, s hogy a pártja támogatja-e a jelölését.

A bírákat szövetségi szinten a szövetségi parlament, míg a kantonok szintjén a kantonok parlamentjei választják. Egyetlen kanton kivételével a bírójelölő-bizottságokban csak parlamenti képviselők vesznek részt. Utóbbit sok kritika éri, mivel a professzorok és egyéb külső szereplők beemelése a bizottságba csökkenti a politikai befolyás erejét a kiválasztási folyamatban.

Olykor felmerül a kérdés, hogy a bírói kinevezéseket nem kellene-e a kormányzat kezébe adni. Ezzel szemben azonban a hatalommegosztás elvét veszélyeztető helyzetként jellemzik azt, ha a kormányzat résztvevője volna a kinevezési folyamatnak, hiszen a bíróknak az egyik feladata a kormányzat cselekményeinek a felülvizsgálata. Másrészt a svájci állam- illetve demokrácia felfogásra hivatkoznak: a demokratikus legitimáció végső alapját a nép adja, ily módon a nép által választott parlamentek a néptől közvetlenül származtatott jogot gyakorolnak a bírák kiválasztásakor.

A bírókat határozott időre választják, jellemzően hat évre. A megbízatás újabb parlamenti döntésekkel újra és újra meghosszabbodhat. Az újraválasztás általában formális döntés, és itt is meghatározó jelentősége van annak, hogy a korábbi választáshoz képest miként változott a parlament összetétele, mivel a bíróságoknak ezeket az arányokat tükröznie kell. Ritkán fordul elő, hogy a parlament elé vitt jelöltet leszavaznák. Erre volt példa 1990-ben Martin Schubarth szövetségi bíró esete. Újraválasztásának visszautasítását véletlennek mondták, de a valós ok hamar napvilágra került: a képviselők ezzel leckét adtak a Szövetségi Legfelső Bíróságnak. Utóbbi ugyanis az egyik döntésével – amelyben a nevezett bíró maga részt sem vett – beleavatkozott egy kanton szuverenitásába. A bírósági döntés az Európában utolsóként megmaradt tiltást oldotta fel, amely a női választójogra vonatkozott az adott kantonban. A parlamenti döntést követő viták hatására egy héttel később mégis újraválasztották a bírót.

Svájcban régi hagyomány, hogy a közhivatalt elnyerő párttagok hozzájárulást fizetnek a pártjuknak. A „Mandatssteuern” lehet fix összeg, de lehet a közhivatalt viselő jövedelmének meghatározott százaléka is. A befizetési kötelezettség alól a bírók sem mentesek, hiszen ők maguk is tagjai valamely pártnak.

Forrás:
A tanulmány teljes szövege itt olvasható: Benjamin Suter: Appointmen, Discipline and removal of judges: A comparison of the Swiss and New Zealand Judicaries – LLM Research Paper, Victoria University of Wellington Law Review, Vol. 46 Issue 2, 2015

(birosag.hu)

---